Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
% 4. orđai BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 december 25 A pihenő csárda haramiái a szombori törvényszék előtt Januárban tárgyalják a kétszeres rablógyilkosság ügyét Hat vádlottja van a bünpernek — Nyolcvan tanút idézett meg a bíróság Szomborból jelentik: A szombori törvényszék január közepén tartja meg a főtárgyalást a múlt év augusztus 15-ikére virradó éjszakán a Sztapári-uton levő Pihenő-csárdában elkövetett rablógyilkosság bűnügyében. A borzalmas kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkosságnak két halálos áldozata volt: Jelasics Sztankó, a Pihenő-csárda tulajdonosa és Pantokralszki Bózsó huszonkétéves legény, akit az egyik rabló menekülés közben lelőtt. A vádirat szerint, melyet most készített el az ügyészség, a gyilkosságot Brankov Zsárkó, Cigics-Parcsetics Sztipán, Slukics Zsárkó, Necics Sima és Cigics- Parcsetics Szima követték el. A bünper hatodik, szabadlábon levő vádlottja Nasztasics Lajos, akit orgazdasággal vádol az ügyész. A vádiratban az ügyész Brankovot gyilkosságra való felbujtással, szándékos emberöléssel, gondatlanságból okozott gyújtogatással és kilenc rendbeli betöréses lopással vádolja, melyet mint egy rablóbanda tagja Szombor környékén követett el. Parcsetics Sztipánt gyilkossággal, rablással és emberölésben való bünrészességgel vádolja az ügyész. A többi vádlottakat rablással, szándékos emberöléssel és bünsegédlettel vádolja az ügyészség. A tárgyalásra, amely előreláthatólag több napig fog tartani, nyolcvan tanút idézett meg a bíróság. A vádlottak közül Brankov a rendőrségen és a helyszínen beismerő vallomást tett, a vizsgálóbíró előtt tagadott, az ügyész előtt újból mindent beismert, de legutóbb ismét tagadott. Részletes beismerő vallomást csak a két Parcsetics testvér tett. Az ő vallomásukból megdöbbentően bontakozik ki a rabló gyilkosság minden egyes mozzanata. A Parcsetics testvérek elmondották, hogy találkahelyük a Fernbach-szállás közelében volt és ott beszélték meg a rablásokat. 1926. augusztus 13-ikán este megbeszélték, hogy Jelasicshoz törnek be. Vita csak a körül támadt, hogy megöljék-e Jelasicsot, vagy sem. Slukics követelte, hogy öljék is meg, mert különben elárulja őket. Másnap ; feste Brankov fegyvereket hozott: két revolvert, egy karabélyt, két rohamkést. égy vadászfegyvert és egy husángot. Újból részletes megbeszélést tartottak, majd kiosztották a fegyvereket és bekormozva arcukat, elindultak a Pihenő-csárda felé, ahol ekkor már aludt Jelasics kocsmáros és hétéves kisfia. Brankov, Slukics és Parcsetics Sztipán bezörgettek, a másik két cinkos, Parcsetics Szima és Necics őrt álltak. A rablók pálinkát kértek Jelasicstól, aki megpillantva a bekormozott arcú embereket, rosszat sejtett és villámgyorsan be akarta reteszelni az ajtót. A rablók azonban feltörték és rögtön rárohantak a reszkető emberre, pénzt követelve tőle. Jelasics kéh -'-i dinárt adott a rablóknak. Erre L hkov és Slukics leteperték, kitészitették karjait és ráparancgoltak Parcsetics Sztipánra, akinek karabély volt a kezében, hogy lőjjön. Parcsetics egy lépés távolságról mellbelőtte Jelasicsot, aki összerogyott. A gyilkosok a vérző embert az ajtó felé vonszolták és ledobták a földre. Jelasics megmozdult, mire Brankov igy szólt Parcseticsnek: Még él, löjj! Parcsetics Jelasics fölé hajolt és fejbelőtte a kocsmárost, aki meghalt. A rablók a lakás felkutatásához láttak. Slukics az ágyhoz lépett és felrántotta a dunyhát, amely alatt ott feküdt Jelasics hétéves fia. Az elvetemült ember előrántotta rohamkését és a gyermekbe akarta döfni, de Parcsetics, aki az apát lelőtte, odaugrott és igy szólt: — Ne bántsd! Eközben a lövésekre figyelmesek lettek az arra haladó emberek. Egy csomó legény az ajtóhoz ment és bekopogott. Brankov előrántotta revolverét és feltépte az ajtót Egy ember állt előtte. A rabló elsütötte a fegyvert és Pantokratszki Bózsó huszonkétéves legény, aki legelői állt, összeesett. A gyilkosok elmenekültek és Pantokratszki másnap haslövésébe belehalt. A nyomozás sikerrel járt, mert néhány héttel a rablógyilkosság után a csendőrség elfogta a tetteseket és megtalálta a fegyvereket is. A tárgyalás iránt Szomborban és környékén nagy érdeklődés nyilvánul meg. Kellemes karácsonyi ünnepeket... A vajdasági katonafiuk üdvözlete A vajdasági magyar katonafiuk, akik az ünnepeket a szolgálat miatt nem tudják odahaza, családi körben eltölteni, a Bácsmegyei Napló utján küldik jókívánságaikat hozzátartozóiknak és ismerőseikek. A Bácsmegyei Napló szerkesztőségébe érkezett leveleket a következők Írták alá: Adler Sándor (Noviszad), Brúder Oszkár, dr. Qregus Károly (Csantavir), Heiner Tibor (Vrsac), Kovács Elemér (Szenta), Balázs Elemér (Szubotica), Manheim Dénes (Ada), Váradi Géza (Kula), Augsberger József (Apatin), dr. Hartmann Miklós (Szekics), Wágner Frigyes (Novivrbasz), Soltis Lajos , Palusek Péter, Szokolai Lajos, Szűcs Gergely, Faragó János, Balázs Antal, Hajvert János, Almási Bálint, Badcal János, Mamuzsics Mihály, Vadóc József, Dósa Lajos, Závodszki János, Kraszulyák András, Tojzán József, Fazekas Dávid, Trenkó József, Pulaji István, Nagy Mihály, Flórís Lajos, Rudinszki József, Dönci Antal, Való András, Vörös Péter, Dudás István, Szöllősi Vince Bácskatopolaiak. Kábái Sándor, Szokola Szilveszter, Balasa Imre, Sinkovics Péter, Varga Géza, Kurányi György, Gál István, Kolec András, Rencsár János Szrbobraniak. Szabó Imre, Cekus Sándor, Hajnal Mihály, Faragó Elek, Tóth György, Ozvald János, László Pál, Judás György. Mali Idjosiak: Brengel György, Spengel Lajos, Hauk György, Iraner Jakab. Szekicsiek: Jenei István, Svrac Lukács, Haller János, Pénzes József, Horváth József. Musuriniak: Puskás Frigyes, Józsa András, Hadodi László, Székely Mihály, Gál József, Szakács Sándor, Molnár Sándor, Gáspár Lajos. Feketicsiek: Rekecki Szilvér, Törtei Lukács, Káposzta András, Losonci András, Teleki János. Sztarakanizsaiak. Szenta: Csáky Dezső, Nagy Gergely, Lengyel József és Kővágó Lajos. Szvetozár Miletics: Varga György, Hant Péter. Szubotica: Vurst Márton, Varga György. Horgos: Debrei István, Varga Mihály, Dénesi József és Fülöp László. Crnabrdo: Barna Mihály. Sztarakanizsa: Lógó Pál és Oláh József. Ada: Szalóki István és Zsigrai Géza. Csóka: Berák György. Temerin: Kókai Mihály, Magyar Mátyás, Pető Antal, Szöllősi Pál, Povázsán Mátyás, Balogh Ferenc, Horn János, Hévizi György és Sós Pál. Noviszad: Mókus János, Káka Lement a muzsikaszó ára Irta: Radó Imre A bácskai kis városka café-restaurantjában, egymástól elülve, ügynökök vacsoráztak. Voltak vagy tizen és mind ismerték egymást. De hova lett az összetartás, az étel mellől’a fröccs? Hova lett a jó kedv, a kötődés, a vigéc-adomák? Ennél az asztalnál és amannál is felkiáltó jelként megmered a villa és mögötte szemek révülnek a múltba: konjunktúrák, nagy megrendelések, ió inkasszók idejébe. Esti nyolc óra van, tiz szomorú ügynök vacsorázik az étterem egy ételt hirdető étlapja szerint. A városka minden lakója otthon a nincsből takarékoskodik. A régi jókedvből, pazarlásból csak a cigánvbanda maradt meg ebben a viszszakocsmásodó helyiségben. A cigányok meg vannak, ők pusztithatatlan optimizmussal jönnek el esténként és várják a szerencsét. Örökösen hangolnak, mintha magukat stimmelnék, de hasztalan. Marakodnak, cigányul beszélnek. És ez végső bai. mert náluk a kisebbségi nyelv használata mélységes fájdalomból ered. A gazdától fekete kávét könyörögnek, de nem kapnak, úgy látszik ez sincs már a szerződésben. Az ügynökök kinéznek az ablakon. Künn fekete, hideg este van. Fizetnek. Percenteket emlegetnek. Minta-bőröndök kerülnek elő. Menni kell, a vonat félkilenckor indul, ha indul. Vicinális, fagy, hóvihar: nagy késés lesz. Mégis a menetrendet komolyan kell venni. Egyetlen ügynök marad a helyiségben. Ez itt marad éjszakára. Ingerkedő mosollyal köszön távozó társainak és amikor mind elmentek csak küldi utánuk kihívó mosolyát és hátukba vágja hencegését: — Látjátok? Nekem jól megy! Szól a pincérnek: — Hozzon egy deci vörös bort! Egy deci vörös bor. Előtte volt: serpenyös rostélyos, hozzá két pohár sör. Palacsinta, hozzá egv spriccer. Zombori túró és most hozzá a deci vörös bor. ö mindig iól élt. Gyomrától nem spórolt el semmit. De nem ferblizett. nem pezsgőzött, nem öltözködött ki se tavaszra. se nyárra, se őszre, se télre és a nagy konjunktúrák ideién is megelégedett a feleségével. De van is neki! Együtt van a pénze. A gazdája társulásra hívja. Azt már nem! Holtra elevent nem teszünk. Majd csak igy ügynökösködik tovább. Most is lehet üzletet csinálni. Igaz, hogy művészet kell hozzá. De hát művészet: az van! Nem tud eladni, de vásárolni lehet. A boltos szorult helyzetben van. Potom lénzen vesz petroleumos hordót, pezsgőt. sós zsákot, anilin festéket. Készpénzért. Készpénz! Ez a szó: szentség. Kropp Linót kövéren, boldogan inosovng maga elé. Ez a mosoly széles, nagy volt: betöltötte az egész helyiséget és elszállt min-, denhová. látta a primás. látta a kaszirnő. észrevette a pincér. Mind készülődtek. támadást terveztek, hogv k'ki a maga eszközével fokozza Kropp Lipót deriis hangulatát. A pincér odalépett, felvette az üres roharat és meghajolva várta a rendelést. mp Lipót rendelt, sőt két decit ren■e't. Ekkor a primás lépett az asztalhoz. — Nagyságos ur1 egv szép nótát... Az iigvnök csodálkozva nézett a ci.inyra. Hogv ő nótát rendeljen?! fura. Ilyesmi még nem történt meg vele. Hit már a nótának is iev lement az ára, bóvli lett. hogv neki kínálják? Mit csináljon vele? Vegven muzsikaszót? Ez olyan áru mint az orrán filő evikker, mit ■zárt vett. hogv hasznába. Nincs viszontcladás belőle. Kropp Lipót neveli:. A cigány szemébe nevetett. A primás elódalgctt. Az iigvnök vigyorogva fűzte tovább md 'atait: —- Ez az, amiből nem lehet botot csinálni. Ha én vennék két-három nótát, "vnnesak a nyakamon maradna. Kolb 'uirik nyakán is igv maradt a cigányaié. A nagy konjunktúra ideién éiszaákat átmuzsikáltatott. Ezerdinárosokat dobált a cigányoknak. De a nyakán maradt A múlt héten emelte fel a tábla két esztendőre a büntetését. Kropp Linót nőni kezd maga előtt, mint napszálltakor a fa árnyéka, ő becsületes. idegen pénzhez nem nyúlt soha és a sajátjához is alig ... Igen. ott kell kezdeni a becsületességet, hogy a magunk pénzéhez sem nyúlunk. Hatalmas büszkeséggel nézett a prímás felé. aki az imént tisztességében akarta megingatni. És csak nézte, nézte a cigányt, akinek ió évad idején éjszakánként szórták a pénzt. Vajon hová tette? Kropp Lipót szakértő szeme látia. hogv a pénz nincsen már nála és áruja vigasztalanul bóvlivá vált. Ugyan mernviért vesztegetheti? Elmosolyodott. Furcsa ötlete támadt. Intett a cigánynak. A primás elébe járult. — Melyik nótát parancsolja nagyságos ur? — Vári. e'őbb beszéljük meg az üzletet. Ide figyelj. A ió időkben, ha hajnalig muzsikáltatok egv urnák, mit kerestél akkor? — Sok pénzt, néha nagyon sok pénzt. — Mennyi volt a legtöbb? Volt néha .ezer dinár is. ugve? — Néha. Bizony. — De előfordult, ugv-e. a tízezer di'ár is? A cigány tagadni akart. Nem. ekkorát a cigány se hazudhat. De Kropp Lipót erőszakolta az igent. Kropp lipót. hogy •gv mondjuk, mesterségesen fokozni ki'•’ta a múltban elért nagy árakat. A cigány megadta magát, sőt kivágta: — Egyszer egv fénves. nemes ur hetenháromezer dinárt adott. Ekkor Lipót sunyin feltette a kérdést: — És most mennyiért muzsikálnál nekem hajnalig? — Nem szokás azt előre kérdezni. Muzsikálunk és a nagyságos ur hajnalban fizet. — Hohó! bnrátocskám. én korrekt ember vagyok. Utánam még senki sem kiabált. Alkuszunk, megegyezünk fizetek. Mennyiért muzsikálsz?... Ne gondolkozz!... az idő múlik... annyival keKovács János és Talló István. Bajmok:’. Dömök Péter, Kiss Pál, Kiss István»! Komenda Károly, Nagy Lajos, Ozvald' György, Lukács Ferenc, Nagy Pál, Pénzes András, Schoffhauer Mihály, Per-; tics Sándor, Varga István, Ricker Já-' nos, Hajnald György, Schoffhauer La-‘ jós, Szabó Ferenc, Gaszman János.: Hódság: Brummer Jakab. Szombor: Bo-’ zsán Mihály, Kosa Pál, Heiszler József, Varga István. Palics: Macankó István,: Sztanisics: Trenka Antal. Regőce: Mo-. ravic Mihály. Bezdán: Kisbéri István,' Bállá Pál, Mari Ádám, Ódos István,! Becsvardi Sándor, Lengyel István, Aláz Mihály. Moravica: Ricker József. Apatin: t Pechtler Károly. N.-Palánka: Risák Jakab Szerda István, Ferenc János, Papp Pé-*! tér, Harmath István, Sipos Lajos, Var-1 ga János, Papp Antal, Molnár István : Lcnárd István, Borbély János, Gólig Mihály, Marschal György, Maszong Ferenc, Kalocsai Konrád, Vida Ábrahám, Izsák Pikó, Pécsi József, Markovics 1st-1 ván, Dzsida István, Metzger Mátyás,’ Bauer Rezső, Gombos György, Jasa Drvák, Baka Mihály, Hacker Gusztáv,; Szilágyi János, Pósa Jenő, Nagy La-‘ jós, Ihász-Tarr János, Olajos-Nagy’ István, Horváth István, Szabó Mihály,1 Kömöci Béla, Takács Ferenc, Imre Vé- j nies, Lieber Béla, Révész Jovan, Szalai í Géza, Vukovics Antun, Vojnics Josip,; Kis Mihajlo Károly, Mihalec János,; Morvái Josip, Ocenás Jovan, Szalóki , Imre, Kovács Jovan, Somer Steván, | Skorics Gyúró, Ördög Ferenc, Csurcsics j Nikola, Sekicki Lázár, Debeljacski Gyű- j ró, Marjanov Milos, Birclin Krsta, Fo- j dór József, Mester Béla (Szubotica), j Gödi Károly (Kikinda), Keler Géza' (Becskerek), Papp Géza (Belacrkva), Geringer József (Vrsac), Patócs György' (Uzdin), Farkas János (Szombor),1 Mitrovics György, Lalub Lajos (Kikin-: da), Slaihez Dezső (Szubotica), Szöczy; Sándor (Szubotica), Varga István, (Cservenka), Hajdú Vince (Noviszad),! Vázsonyi Ferenc (Noviszad), Hegedűs Sándor (Becskerek), Papp István (Sta-| ribecsej), Pénzes József (Staribecsej), : Kaucsik János (Petrovoszeló), Kama' Mihály (Maliidjos), Imrei István (Szu-| botica), Schmidt János (Mramorák),! Fischer Bandi (Dolnja Dubrova). Kenyeres Ferenc. Rozenthal György, Takács Mihály. Vallsek Mátyás. Modri Vilmos. Kemencei József. Tallós János, Klaucsák Pál. Nagy Ferenc. Herman Mihály. Csiacsek Antal. Róth József, Persa l József. Lázár József. Bukvics István, Peics Mihály. Kuiwncsies Antal, Párdics Gergő. Lulitv Mátyás, Pálics Mihály, Körösi Nándor. Borsics János. Czobor István, Past Róbert. Báki Mihály. Ma- Iár Sándor. Bálint Károly. Bálint Antal* Kucsera Pál, Vajda Péter. Kocsis István. Boros Tamás. Major István. Rácz vesebbet kapsz. No!... mennyi a JdJ •tálat? A cigány leszegzett fejjel kutatott egyii szám után. Kropp Lipót élvezett. Mulatott előre,! hogy milyen áresés lesz itt nyomban.; Maid ő megmutatja, hogv müven olcsói a muzsika szó. Most ő egv közmondása nak töri ki a nyakát. > — ...Ha a nagyságos ur ezer dinárt! adna... , — Mi? Ezer dinár?...Ezer dinár?.í — Nagyságos ur mennyiért akarja? — öten vagytok. Kaptok hatvan dinárt. Te húszat, a többiek tizef-tize.ti A primás a levegőbe kapta hegedűjét^ mintha földhöz akarná csapni, de mégis: a hóna alá vonta és csendesen elment) az asztaltól. Halkan, fájdalmasan, cigányul beszélt; a bandájával. Azok köpködtek, zsivajo-; san veszekedtek vele. A tárgyalás ered-' ménve világossá vált hamar. A primás« vissza iött: — Nagyságos ur! Száz dinár, meg két liter bor... — esengett. Kropp Lipót megenyhült: — Jól van! Hetven dinár meg egy liA tér bor. És igy is állt az alku. *A cigányok muzsikáltak. Az ügynök arra gondolt, hogy Kolb Henrik húszezer dinárt muzsikált el és két esztendeig ülni fog. ő még alig száz dinárért.. * dehogy is száz dinárért! — éjszakára nem kell szoba, ez ötven dinár megtakarítás •.. A cigányok zengő magyar nótákat játszottak. Kropp oda se figyelt, csak mu! látott a vásáron, hogy igv megvette a; cigányokat egész éjszakára ötven percentes kockázattal. És ezen az üzleten még keresni is leket. Mi lenne iip, betoppanna egv mulaiős. társaság? Egész ió áron eladhatná a ■ndát... ... A cigányok a »Repülj fecskémet* cifrázták és Kropp Lipót az ajtóra lesett. Várta a vevőt.
