Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-24 / 355. szám
f£L es? Zsuppsz! Egyszerre csak felborult a szánkó és Milike messze elgurult. Rudika ijedten kapott utána, de már késő volt... Milike akkorára jó kemény gombócot gyúrt és — puff, Rudika hátához dobta. No lett erre nagy háború. Odajöttek a többi gyerekek is és két részre szakadva dobálták egymást hólabdával. Gyönyörűség volt látni a röppenő sok száz labdát, melyek úgy szálldostak a levegőben, mint nyáron a virágok felett a lepkék. Vidám volt a hangulat Itt is ott is apró szánkók suhantak. Máshol hóembert készitettek nagy szorgalmasan az apró emberkék. Százan hordták a friss havat a többiek pedig épiflem fázott Kezet csókoltak Erzsi tantinak és elindultak. Nem sokára kiértek arra a térségre ahol ilyenkor vidám volt az élet. Milike felült a szánkóra Rudika pedig futni kezdett vele. — Hurrá előre! — kiabálta Rudi és belehempergett a friss puha hóba. Milike tapsolt. Arca kipirult a hidegtől, de Es mekkora volt a két testvér meglepetése, amikor az ajtón kiléptek. A kapuban kecses kis szánkó állt, amellyel a jó Erzsi tanti lepte meg a gyerekeket. ajtó. Erzsi tanti jött he és hallotta a két kis testvér szavalt < — Jól van gyerekek, kimehettek — mondta megcsókolva a testvérkéket —- reggelizzetek meg és öltözzetek fel jó melegen. A két kisgyerek boldogsága leírhatatlan volt. Felkapaszkodtak Erzsi tanti nyakába és ölelték csókolták az aranyos A felhokirályfi és Gyöngyvirág {Népmese) írtm: Smbpgtgin MitgA* l A Meseországnak királyi várában, Gondolkozott Manó, a király magában, Az akinek nem volt nagyobb boldosága, Mint a rózsa arcú szép Gyöngyvirág lány«, Ez a király pedig azon törte fejét, Hogy mivel tehetné dicsővé a nevét; Mivel szerezhetne hirt és dicsőséget, Régóta törte már a fejét e végett Ä sok gondolat közt egyszerre csak végre. Ez a merész ötlet jutott az eszébe: No majd épittet ő egy olyan országot, Amelyhez hasonlót még senki sem látott. Megörült a király, benne a vágy égett, Hát ez bizonyosan hoz rá dicsősséget; Majd kiment azután gyorsan a tornácra És rákiáltott eképp a szolgákra: »Rongyos szolganépség tudtotokra adom, Hogy mi az én vágyam és az én óhajom: Építtetni fogok egy üvegországot, Oly ragyogót, milyent még senki sem látott. Készüljetek hát fel gyorsan a munkára, Mert azt akarom, hogy másnap éjszakára Készlegyen, ragyogjon az az üvegország És szebb legyen mint az égben a mehyország. Hanem parancsolom nagyon siessetek, A munkával mikor mondtam kész legyetek, Mert ha holnap estig azt el nem végzitek, A nyakatok helyett karón lesz fejetek.« A szegény szolgahad megijedt a szókra, De ajkát nem nyitá átokra szitokra, Nagyon jól tudták ők, hogy bizony nem tréfa, Sőt, nagyon is komoly a király szándéka. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Keresztes pók. Helyesen megfejtették: Izsák Imre, Kovalik Mariska, Schmidtutz Teruska, Weitzenfeld Imre és Bözsike, Kutsera Pityu, Flesch Vili, Wéber Mártuka, Szebellédy István, Filipetz Zita, Papp Bözsi, Nemanja István, Müller Liliké, Soós Zsófika, Német Manci, Csányi Feri, Csányi Katica, Csányi Margitka, Koch József, Pick András, Szatmári János, Berky Ilike, Kirch Anti, Révész Zsuzsa, Pioker Feri és Zoli, Kende* resi Géza, Kenderesi Margit, Mák István, Ziegler Laci, Komlós Csöppi, Varga Kató, Pataki Gyurka, Miskolci testvérek. Christián Aáargit, Fskeneásy Baby, Kolos Gyurka, Vitzek Mariska, Krakovszky László, Bénák Pista, Longa Józsika, Megyeri Ferenc, Oláh Béla. A jutalmat Papp Bözsi nyerte meg. ÜZENETEK: Papp Bözsike: Közöld a cimed Margit nénivel, aki elküldi a jutalmat neked. Megyeri Ferenc: A Kilics Pali története bizony még liosszu. Tetszik neked? A beigért mesét kivácsian várom és ha jó közölni fogjuk a Habostortában. Berky Lili: Várj a sorodra türelmesen, te is kapsz jutalmat. Jó kívánságaid köszönöm és viszont kívánom. Soós Zsóiika: Első a tanulás aztán a szórakozás. Csak tanulj szorgalmasan. Müller Liliké: Anyukádnak igaza van, a jutalmat te is meg fogod kapni. Szebellédy István: Pisti, ne légy türelmetlen. Ocsnay: Látszik a verseden, hogy komolyan foglalkozol a versírással. Verseid azonban még döcögősek és csiszolásra szorulnak. Beküldött verseid közül a jobbakat természetesen közölni fogom. «W-koztam az én Lalus barátommal. Lehet, hogy még emlékei: k reá, őreá, meg Gazsira, az ő legjobb pajtására- Találkoztam Lalussal és nagyon megörültem neki, mert tudom, hogy Lalus mindig tud valami érdekeset... ___és le szokta irni... Kérdeztem hát tőle: —* Mond Lalus, tudnál valami ........érdekeset, karácsonyra szeretnék „...mesélni, de sehQgy sem tudok. „„..Lalus azt mondta: .—,— Iszonyú sok dolgom van mostanság, mióta Gazsival az első ....gimnáziumba járunk és nincs már „ időm meséket irni, se verseket----------- Hátha valami még van, ta„„valyról,------ Lalus kicsit hallgatott, aztán ........igy szólt: — Tavalyról van, de azt nem adom. mert akkor még csak negyedik elemibe jártunk, még mielőtt Ritta néniékhez mentünk volna és az nem érdekes és nincs is egészen leírva és gyerekes is csúnyán van írva és az egészet nem tudom már, hová tettem. De én addig kértem Lalust, mig elkísért hazáig és elmesélte azt az esetet, ami tavaly történt vele és Gazsival karácsony délutánján. Azt is mondta, hogy ne Írjam le az egészet, mert olyan furcsa, hogy sokan nevetni fognak rajta, de én mégis csak leírom, mert nekem nagyon tetszett. így mondta Lalus: .... Tavaly már egy héttel karácsony előtt megbeszél,ul; Gazsival, hogy nem úgy csináljuk, hogy neki külön hozzon az angyal fát, meg mindent, meg nekem is külön, mert akkor egészen másnapig kell várni, hogy mindent megmutassunk egymásnak, hanem megkérjük az angyalokat egy levélben és megkérjük anyuskát és apust is (Gazsi is megkéri) hogy engedjék meg, hogy Gazsi mihozzánk jöjjön és akkor vagy hoz az angyal egy fát, vagy kettőt, az már mindegy, de mindjárt megmutathatjuk egymásnak, amit kapunk. Apusék megengedték, de anyus előbb odatelefonált Gazsiékhoz és sokat beszéltek a dologról, végre aztán anyus azt mondta, hogy Gazsi mamája megengedj és ők is át fognak jönni, de Gazsi nálunk 75o 7 28
