Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-22 / 353. szám

10- oldal ______ fíÁrSTVTFGVFT NAPLÓ ___________ 1Q27 december 22 A szuboticai Lloyd kBzIsménysi Az egyes államok vámázsiója. Az egyes államok vámázsiója aranyban a következő: Ausztria 1 arany korona = -1.44 silling. Magyarország 1 arany ko­rona == 14.500 papír korona = 1.16 pen­gő, Románia 1 arany lei = 40 papír lei, Olaszország 1 arany líra = 3.55 papír lira. Spanyolország 1 arany pezeta = 1.1334 papír pezeta. Norvégia 1 arany korona = 1.10 papír korona, Bulgária 1 arany léva — 15 papír léva, Görögor­szág 1 arany drahma = 14 papír drah­­ma, Észtország 1 arany frank = 75 eszi márka. A jugoszláv-német kereskedelmi szer­­zödés életbelépése. A jugosziáv-német kereskedelmi szerződés ideiglenesen de­cember 20-án már életbelépett. Az ok­mányok ratifikálása csak később fog bekövetkezni. Görögországba küldemények köz­vetlen fuvarlevelekkel adhatók íe‘. Gö­rögországgal kötött legutóbbi egyez­mény szerint az oda rendéit küldemé­nyek közvetlen fuvarlevéllel adhatók fel. Áruk kivitele Lengyelországba. A »Lloyd« titkári hivatala figyelmezteti , tagjait, hogy Lengyelországba szállítan­dó áruk részére beviteli engedélyt egyes cégek nem kérhetnek, mert a be­vitel az egyes államokra nézve kontin­gentálva van. beviteli engedélyt csak az illető állam kereskedelmi minisztériuma kérhet. Vasúti alkalmazottak nem fogadhat­nak el jutalmakat. A szuboticai vasut­­igazgatóságnak december 9-ikén kelt 56202. VI. számú átirata alapján a »Lloyd« figyelmezteti t. tagjait a követ­kezőre: 1. Vasúti a'kalmazott.'k kocsik rendelésénél, a kocsiknak idejekorán tör­ténő rakásáért, ki nem rakásáért vagy egyéb szolgálataiért stb. dijakat, me­lyeknek • szedése dijszrbásilag vagy Jendeletileg engedélyezve nincs,, nem szedhetnek. 2. A. vasuíigazgatóság al­kalmazottain? k szigorúan megt'Itotta aj; ajándékok elfogadását, ez alól a ti­lalom adói -'még az azelőtt szokásos iíj­­.évi ajándékok sem képeznek kivételt. 3. Meg r.eni , engedett dijak szedését, ajándékok követelését vagy? az alkalma­zottak egyéb visszaéléseit- maminak a vasutigazgatóságnak kell azonnal beje­lenteni. 4. A vasutigazgatóság átiratban megemlíti. ho""y a vasúti alkalmazottak erkölcsi érzü’ete csakis úgy emelhető ha nyilyánossn elismerik önfeláldozó rmmkáját. amelyet az összesség érde­kében önzetlenül kifejt. Amerika nanyabfj kínálatba! jsíentke e't az európai piacikon A mezöif'zdaság vilárpi.c: hayzo'e Az európai és amerikai gabonapiaci jelentések szerint az utolsó időkben erős kedvteienség uralkodott az egész vi­­lágre’acióban. Az utolsó három-négy nap alatt élénkült meg némileg a világ­piac azzal, hogy Amerika nagyobb kí­nálattal jött piacra amit az európai vá­sár nagyobb kereslettel honorált. Az amerikai bitza térhódítása azért na­gyobb. mint más évben, mert az orosz buzaki'iála.t az. idén a tavalyinál jóval ki­sebb Etpiatt az amerikai piac diktálja ma az árakat és ezen a spekuláció vál­toztatni nem tud. A termelő gazda sem nálunk, sem a világpiacon nem spekul'l, csak egyen­letes áralakulást óhajt biztos'tani gabo­nája számára. Emellett a közvetítő ke­reskedelem a jövőre vonatkozólag tel­jesen bizonytalanságban van. Az argen­tínai. az indiai, az ausztráliai termések­től várják a világpiaci árak lényeges változását, azonban jelentékenyebb ár­eltolódást ettől sem remélnek. A speku­láció és a besszkontreminőrök szívesen alkalmazzák a piacokon azt a módszert, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak az Időjclentéseknek és ez a nem tulvakrnerő közvetítő kereskedelmet bizonyos tekin­tetben befolyásolja. Ami azonban reális támasztékkal nem bír. A spekulációs ke­reskedelem kockázatokat nem vállal, a mi a világpiaci áralakulásban az ameri­kai pool irányitó szerepét még jobban kidomborítja. A spekulációs kereskede­lem lanyha tevékenysége szerepét elje­­lentéktelcniti a gabonapiacokon, mert felmorzsolódik az amerikai piac uralma és a pénzpiaci helyzet között. A gazdák nem veszik igénybe a pénzt, mert segí­teni nem tudnak magukon és a búza el­adásával a termelő megvárja a tavaszt. Ez is egyik indoka annak, hogy az európai piacokon, de Amerikában is még mindig nem jutót odáig a gabonaérté­kelés, hogy az elmúlt gabonakampány mennyiségeit áttekinteni tudnák. Ugyan­ez a helyzet a világ lisztpiacán is. Ál­landó »lisztüzlethanyagságről« hallunk s a jelentések »o terménytőzsdék vonta­tott üzletmenetéről« számolnak be. Azt hangoztatják, hogy a malmok nagy kész­letekkel rendelkeznek és pang a lis?tüz­­et. A valóság pedig nem ez. Kenyeret épp úgy esznek az emberek, mint azelőtt. A tény az. hogy a malmok mindenütt résztvesznek a spekulációs búzavásár­lásokban — szükségszerűségből, mert Beogradból jelentik: A napokban Beo­­gradban tartózkodott Milojevics Miloje, Jugoszlávia bécsi követe, aki a je’enlugi jugoszláv gazdasági krízisről a lapok munkatársai előtt a következő nyilatko­zatot tette: — A mi királyságunk, akár csak a többi európai állam, jelenleg átmeneti állapotban van és a jelenlegi gazdasági helyzet arra mutat, hogy az egész gaz­dasági életünknek a tendenciája javuló Nálunk nagyon sokat beszéltek a terme­lők kríziséről.. A legutóbbi statisztikák azonban azt mutatják, bogy a termelé­sünk állandóan növekszik. Nálunk is, mint mindenütt Európában, erősen,, érez­zük az amerikai konkurrenciát. Az ame­rikai konkurrencia egyes árucsoportok­ban tényleg igen súlyosan befolyásolta gazdasági életünket. — Ha a külföldön rólunk beszélnek, ak­kor nagyon sokat emlegetik a föklmives osztályunk eladósodását, pedig nálunk eddig a parasztosztály nem is tudta még tulajdonképpen, hogy mi is a hi­tel. Nálunk az eladósodott földmivesek száma nem több, mint négyszázötven-Az európai sajtó tele van annak a szerződésnek kommentárjaival, amely nemrég jött létre Franciaország és Jugo­szlávia között. Egy nagy sereg vezető sajtóorgánum attól fél, hogy ezzel a szerződéssel feléledt a kontinensen a ré­gi hírhedt szövetségi politika, egyes o'asz lapok ped'g azon a véleményen vannak, hogy azt uj szerződés súlyos fe­nyegetéseket tartalmaz az ö országuk ellen. Kereken kijelentem, hogy ezek a gyanúsítások teljes m meggondolat­lanok. Már maga a puszta gyanú az egész fran­cia politikának a legteljesebb félreisme­rése. Mert ha ez a szerződés a közeli vagy távoli jövőben bármely európai ál­lam függetlenségét fenyegetné, vagy ha bármi módon nem illenék bele annak a békepolitikának kereteibe, amelyet Briand Franciaország lakossága összes­ségének exponenseként folytat, minden­ki meg lehet győződve afelől, hogy a francia parlament a szerződés létrejöve­­tclét meggátolná. De meg kell világíta­nunk azt a tör.énélmi fej ődést is, amely ennek a szerződésnek megkötését meg­előzte. Briandnak már régóta terve, hogy a különböző európai országokkal kölcsö­nös döntőbírósági szerződéseket kössön, még pedig összhangban a népszövetségi okmány előírásaival. Amikor 1925 szep­temberében a népszövetségi közgyűlés iocjrtud.a. hogy a genfi jegyzőkönyvet versenyképtelenséget idézhetne elő a pi­ac mozgalmainak negációja. A malmok helyzetét megnehezíti a spekulációban ma az a körülmény, hogy az újbúzát csak drága áron kaphatták, viszont olcsó lisztet kellett adniok, amit csak az őszi bevásárlásokból fedezhettek. A malmok helyzete így most kétessé vált azáltal, hogy a gazdák nem vetették piacra gabonájukat ősszel és a spekulá­ciós bevásárlás a malmok va banque­­játékának bizonyult. A malmok tehát tartózkodnak a vásárlástól, csak a köz­vetlen szükségletet fedezik. Nem a liszt­­fogyasztás vontatott, hanem egyszerűen a malmok tartózkodni kénytelenek a vá­sárlástó és csak őrlési haszonra dolgoz­nak. Ennek a nehéz terménypiaci hely­zetnek a termelő gazdák szempontjából van előnye, mert azáltal, hogy nem ve­tették piacra az ősz folyamán gabonájuk javarészét, az egész terménytőzsde üz­letmenetét befolyásolták, azaz részben kiirtották a spekulációt és a közvetítő kereskedelmet is a mindennapi bevásárlá­sok fedezetére utalták, úgyszintén a malmok vásárlásait is ilyen értelemben befolyásolták: a tőzsde a mindennapi munka színhelye lett. ezer. Mig Dániában a legutóbbi statisz tika szerint minden földmives el van adósodva. A dán parasztok kölcsönöket vettek fel a földjeikre azért, hogy ott okszerűbb gazdálkodást folytathassanak. A dán parasztok a statisztikai kimuta­tás szerint vagyonuk fele arányaiban el vannak adósodva, mindennek dacára a dán parasztok mégis nagyon megelé­gedetten élnek. Ha Jugoszláviában meg akarjuk valósítani a belterjes mezőgaz­dasági gazdálkodást, akkor nálunk is cl kell adósodnia a földmiveseknek. — Az egész gazdasági életünk most amúgy is uj alapokra lesz fektetve, hi­szen rengeteg a készü'ő vasutak és or­szágutak száma, amelyek a fö'dmives­­osztáíyt erősebb és belterjesebb gazdál­kodásra fogják kényszeríteni. A kor­mány jelenleg egy 100 millió dolláros kölcsönt fog felvenni, amelyet teljesen beruházási célokra fordítanak, majd meglátják az urak, hogy a jugoszláviai gazdasági élet a nagyszabású munkák következtében hatalmas fejlődésnek fog indulni. amelyet egy esztendővel ezelőtt kidol­goztak, Nagybritannia nem fogja ratifi­kálni, a francia kormány egyetértésben saját népével s mindazokkal a nemzetek­kel, amelyek akkor Genfben képviselve voltak, elhatározta, hogy a genfi jegyző­könyvet olyan külön egyezményekkel fogja helyettesíteni, amelyek a genfi jegyzőkönyv szellemében készülnek s azzal a céllal, hogy ennek az utóbbinak alkalmazását előbb vagy utóbb, ha majd ratifikálható lesz, megkönnyítse. így kezdődtek meg a tárgyalások Jugoszlá­viával, Lengyelországgal, Romániával, de Briand ugyanakkor a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn Itáliával és Né­metországgal. Már 1923 végén, a Poincaré kormánya alatt terveztek ilycnszerü megállapodási Franciaország és Olaszország között Különböző okokból — amelyek nem érintették a két ország jóakaratát — ezek a tárgyalások akkoriban megszakadtak. Amikor azután az említett megegyezés Jugoszlávia és Franciaország között cl­­érhető közeibe jutott. Mussolini arra Kérte Brland-t, hogy az aláírást halassza el, de a szer­ződést egyelőre parafáliák. A kormányok ugyanis egy háromszög­be, ződést terveztek Franciaország, Itá­lia és Jugoszlávia között. Beograd és Róma között meg is kezdődtek a túr­­gya'ások. fjfincsics jugoszláv külügymi­niszter Rómába utazott és Mussobnivel tárgyalt. Az eredmény az lett, hogy Olaszország hajlandó volt szerző­dést kötni Jugoszláviával, anélkül azonban, hogy ugyanakkor Francia­­országot is belevonták volna. Ez nem háromszög-szerződés, hanem egyszerű megállapodás lett volna Olasz­­szág és Jugoszlávia között és ellentmon­dásban volt az előbb inár fölvetett terv­vel, úgyhogy Nincsics vonakodott hoz­zájárulni. Franciaország a lehető leg­nagyobb türelmet mutatta: beleegyezett mindannyiszor az elhalasztásba, csak­hogy ez a helyzet nem tarthatott örökké. Amikor bebizonyosodott, hogy a tárgyalások Olaszországgal még sokáig tarthatnak. Franciaország elhatározta, hogy a hónapokkal azelőtt parafáit szer-« ződést aláírja és erről értesítette úgy az olasz kormányt, mint a többi érdekelt kormányokat. És mit tartalmaz a szerződés? Vájjon csak egyetlen pontjában is tartalmaz-e olyan haíározmátiyokat, amelyeket úgy, lehetne fölfogni, mint háborús fenyege­tést? Nem! Ugyanazon a sémán épült föl, mint a többi összes szerződések, ame­lyeket Franciaország már eddig megkö­tött. Megfelel azonkívül a francia poli­tika általános tervének, melyet Briand Genfben az egész világ elé tárt. Senki ellen nem irányul, sőt minden más ország csaílakozhatik hozzá és csatlakozhatik főleg Olaszország. Sőt talán a háromszög-szerződés amely a hosszadalmas tárgyalások el­lenére sem jött létre, ebből a szerződés­ből született meg. A teljes függetlenség, a teljes lojalitás mellett kötötte két olyan ország, amelyek mindketten Olaszország szövetségesei voltak. Franciaország nem kívánhat mást semmit, mint egy ilyen irányú fejlődést, mert minden gondolitozó franciának az az őszinte kívánsága, hogy ne üres frázisokkal, hanem a gyakorlati po­litikában legyünk a legjobb viszony­ban Olaszországgal. Kétségtelen, hogy a belpolitika alapel­veiben vannak bizonyos különbségek a két ország között, de ez kinek-kinek a saját ügye és nem szükséges egymás belügyéibe beavatkoznunk. Mi vérroko­nok, vagyunk és a testvérek közt mindig nagyobb az érzékenység, mint az ide­genek közt. A mi országainkban minden jószándéku embernek az a kötelessége, hogy eloszlassa azokat a sötét felhőket amelyek nem egyszer elborítják a lát­határt. A francia-jugoszláv szerződést nyil­vánosságra hozzák, azután a Népszövet­ség elé terjesztik regisztrálás végett. A Népszövetség legutóbbi ülésén azt az in­dítványt tették, hogy a Népszövetség ne elégedjék meg azzak hogy az eléje ter­jesztett szerződéseket csak egyszerűen regisztrálja, hanem vizsgálja meg, váj­jon megfelelnek-e azok a Népszövetség szellemének. Mi a magunk részéről biz­tosak vagyunk afelől, hogy a francia-jugoszláv szerződés nem­csak összhangban van a népszö­vetségi eszmével, hanem részben a genfi jegyzőkönyv megvalósításá­nak tekinthető. Nekünk csak az a kívánságunk, hogy ilyen módon kössenek meg minden más szerződést. Mindez annak a jele, meny­nyire szükség van arra. hogy a genfi jegyzőkönyv szelleméhez visszatérjünk. És most Németországnak kell igen nagy szerepet játszania. Neki kell fel­lépnie a genfi jegyzőkönyv érdekében, ha megérti a saját érdekeit. Az ő példája maga után vonja majd Angliát is. Mert ebben az országban a közvélemény most igen jellemző módon kezd fejlődni. (Erra csak azt kell még megjegyeznem, hogy Anglia tartózkodása ebben a dologban nagyon érthető: az ö helyén talán ne­künk is volnának aggodalmaink.) A Népszövetség — mellékes, mit mon­danak róla ellenfelei olyan nagy sze­repet játszott már eddig a béke fenntar­tásában, hogy valóban érthető, ha széles körökben növekszik iránta a bizalom és a kormányok rövidesen arra kényszerül­nek. bogy a közvélemény parancsát kö­vessék. Minden egyes embernek köteles­sége a maga hatáskörében megtenni mindent, hogy megvalósuljon a nemzet­közi konfliktusok békés elintézésének törvénye „A parasztság eladósodása nem egészségtelen jelenség“ Milojevics Miloje, a bécsi S. H. S. követ a gazdasági krízisből------------------------------------ —mwfflga—■——----------------------------------­A írancia-jugoszláv szerződés Irta: Louis Louchsur

Next

/
Oldalképek
Tartalom