Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-17 / 349. szám

1977 december 17 BACSMEGYEI NAPLÓ 2*'. oldal KOZmETlKFl RouaJuezető: Dr.Uécsei lenő kozmetikus Száraz és zsíros haj ii. A hajat a kellő mennyiségű természetes zsíranyaggal a fejbőr faggyú mirigyei Játják el; ettől nyeri a fényét. Ha aíagy­­gyumirigyek működése normális, úgy az egész hajzat kellemes tompa fényt nyer, amely a haj szépségét nagyban emeli. Egészséges nők jól ápolt hajának min­den illatszer nélkül is van egy kellemes tónusu sajátságos illata, amelyet semmi más ismert szaghoz néni hasonlíthatunk. Ha azonban a fejbőr korpás, vagy kó­ros zsirtultengésben szenved, ez az illat kellemetlenné válik. gaszként mondom, de az élettapasztalat ezt számos esetben bebizonyította. E ro­vat szűk keretei között — amint kiván­­n á— hosszabb fejtegetésekbe nem bo­csátkozhatom, de ha mindenáron meg akar a bajától szabadulni, úgy megmu­tatom ennek az útját. Elsősorban is ve­sse le az inkognitóját, hiszen nem egy városban lakunk és én önt különben sem ismerem, de még ellenesetben is a teljes diszkréció csak természetes volna. írja meg a címét és én levélben kivánságá­hoz képestegészen kimerítően fogom a tennivalók felől értesíteni és a teljes eredmény felől biztosíthatom. Nem kell majd ekként tartania attól, hogy ez az esztétikus hiba, amelyet egyszer és mindenkorra eltüntethetünk, a férjénél visszatetszést fog kelteni. Kulak Az arcának fényessége kétsé­gen kívül az arcbőrének túlságos zsíros­ságától ered. A mosdáshoz használjon kénes szappant, a púder használata előtt dörzsölje be az arcát resorcinos szesz­szel. Azokat az apró kis kásaszerü ki­növéseket feE kell valami tiszta eszköz­zel nyitni, kinyomni és azután pl. egy gyufászál meghegyezett végét tömény karbolsavba mártva, vele azokat gyen­gén megérinteni. Ettől elmúlnak. Ha na­gyon is so kszámban vannak jelen, úgy használjon 10%-os resorcinkenőcsöt. nedvesíti a szivacsot és hosszan facsar­ja. Benéz a pedellushoz és két szál uj krétát kér. Minden másodperc közelebb viszen a csengetéshez. Furcsán, meg­hatva, mintha tonnát szagolt volna ko­mikus grimasszal könyezni kezd. A csend vészt jósol, az igazgatói irodában valami Írógép ugat még egyet-kettőt, mint egy elfáradt eb, azután ez sincs. Három és fél perce van már kinn, egv cigaretta jót tenne. De nem mer tovább maradni. A szivacsra már az első felelet végén szükség van. Hallgatúdzik egy ke­veset, azután belép. Konokay felel a jó tanuló. Nem, nem, most sem csalódik a tanár ur Konokay­­ban. Kiséftelies biztonsággal firkálja tele a fekete táblát és diadalmasan há­pogja a képleteket. A tanár ur mennyei élvtől sugárzik, méltóságos bólint- Ko­nokay harsányan bemondja a végképle­­tet és a helyére indul. Most!... Újból lapozás a szennyes szürke könyvecs­í A haj zsirállománya szerint ép úgy, mint a bőr, lehet normális száraz, vagy tulzsiros. Ha a haj minden zsirozás nél­kül is mindig fényes, jól tapad, úgy tul­zsiros természetű, ha kellemes tompa fényű, a hajszálak egymásra simulnak, de nem tapadnak össze, akkor normális a mosás után egy kis zsirpótlást megkí­ván és végül ha száraz, szétálló, tapin­tata érdes, úgy száraz természetű a haj és akkqr mosás után bőségesen be kell zsirozn^és a hajkenőcsök használatával nem szabad takarékoskodni. Inkább töb­bet kenjünk a hajra, mint kevesebbet, merta szárazon hagyott haj hamar el­pusztul, mivel a haj megfelelő zsírossá­ga annak egyik életfeltétele. A haj és a fejbőr zsirositását egyéni­leg kell elbírálni, ha azt látjuk, hogy néhány nappal a hajmosás után a haj zsírtartalma megvan, úgy nem kell azt pótolni, ha azonban azután is száraz a haj és a fejbőr, úgy kell olajokat hasz­nálnunk. A haj ápolásához tartozik még annak rendszeres fésülése is, amely nemcsak tisztaság szempontjából szükséges, ha­nem mint a fejbőr massagea is fontos szerepet játszik. A fejbőrön izgalmat, vérbőséget kelt, amely maga után von­ja a haj hagymájának jobb táplálkozá­sit. Igyekeznünk keld tehát a fésűvel egész a háj1 bőréig fiátó’ni te. KiböíitáS' után a hajat és fejbőrt egy ideig szel­lőztetni kell, hogy a fejbőr könnyebb lélegzését elősegítsük. A szellőztetés ál­tal nem ritkán elejét lehet venni a kor­paképződésnek is. A mindennapi hajápo­láshoz tartozik még valamely összehúzó hatású antiseptikus hajszesz használata is, főleg tulzsiros hajnál. A hajnak, mint élőlénynek levegőre és fényre van szüksége, ezt a körülményt nem szabad szem elől téveszteni és ha csak alkalom kínálkozik rá, mindkettő hatásának ki kell tenni. Most pedig egy olyan témához ér­tünk, amelyhez oda lehetne Írni: noli me tangere. És ez a haj sütése. Hiába is szólunk ebene, tudjuk, hogy kárba vész minden intelem és tiltakozó szó, pedig a hajnak forró vassal való sütése nagy­ban csökkenti annak élettartamát, mert a haj ezáltal kiszárad, megrepedezik, durva lesz, ellenállóképessége nagy mér­tékben lecsökken, hullani kezd, tönkre megy. A hajat, ha már göndöríteni akar­juk, ne forró, csupán meleg vassal te­gyük, igaz, hogy ez tovább tart. A haj­sütővasat csak annyira szabadna mele­gítenünk, hogy ujjunkkal megtapintva, azt csak melegnek él ezzük. Göndöríthető a haj minden melegítés nélkül is, vala­mely hajgöndöritő szer segélyével, mert ilyenek is vannak. E kozmetikummal a hajat benedvesitjük és azután hideg haj­­tűre vagy bodoritó vasra szedjük fel. Ha: ekkor rövid ideig a bajra hideg vas­sal nyomást gyakorolunk, úgy utána a haj sokáig göndör marad. 22. N. N. Kovlszad. A beretve hasz­­n Hátát a legkevésbé ajánlom, mert al­kalmazása után még sokkal erősebben és sűrűbben nőnek ki. Mit tegyek ftnael, aki még az ismeretlenség lejle alatt is Szégyenli magát, amiért ezt a kozmeti­kai hibáját feltárta előttem? Tudja Isten! A férfiak Ízlése e tekintetben nagyon is eltérő, vannak, akik ezt az esztétikai hi­bát nemcsak hogy visszatetszőnek nem találják, de, sőt erotikái szempontból még előnyben.is cgszesitü?._Ext nem vi­Bimnázíum Irta: Qebreczeni lőzaef Rosner, amikor hóna alatt az öt tan­órára való könyvcsomóvai belépett a kapun, rögtön látta, hogy valami rend­kívüli történt. Egyébként kissé elkésett máma, öt perccel volt nyolc előtt, a fiu­kat beengedték már háromnegyedkor. Az alattomos veres épület gyanús csendtől illatozott és Rosner ijedten érezte nedvesedni a gallérját, ami nála mindig a drukk félreismerhetetlen jele volt. Három lépcsőt ugrott egyszerre. A tompa csend a szokatlanság döbbene­tével hatott, akár egy disszonáns si­koltás. Antal, a pedellus kibámult egy pillanatra a csepp ablak mögül, ahon­nan tízórai zsemlyék és maszaíos cu­korrudacskák szoktak kigördülni a má­sodik tizpercben. Rosner képzeletvilá­gában elválaszthatatlanul forrott össze a pedellus kerek, semmitmondó jobbágy­­ábrazata a mákoscukor, a finom raga­dós mákoscukor képzeletével, amit ti­zenhétéves önérzetének szégyenkezésé­vel bár, de szenvedélyesen szedetett. Úgy tetszett most neki, hogy a ragyás .pedellus,arc. is furcsát}, szokatlanul ünne­pélyes ebben a pilláimtfcán» Ijedten na­gyot, köszönt. Antalnak, .«minőt egyébkor csak a tanároknak szokott. Az osztályaitok katonás szigorúság­gal sorakoznak az emelőim,' Goitva a szőke segédtanár szórakozottan babrál a lépcsőkorláton, őt, Rosnert észre sem veszi, amint besurran. A tanár nem volt még benn. Lázasan érdeklődik, hogy mi tő tént és há om másodperc alatt felfogja az újságot. Már érzi is nedvesedni a gallé. ját. főigazgatói lá­togatás, uj ember, maguk a tanárok sem ismerik, nyugalmazott egyetemi, tanár. Rosner dermedten szedi elő a könyveket. Első óra latin, nem készült, különben is ma minden tárgyból készü­letlen. A menekülés módozatain gon­dolkodik. Rosszullét ürügye alatt ha­zamenni? De aztán elveti a gondolatot. Nagyon is átlátszó lenne. Később meg­­vignszíaiódik, úgysem valószínű, hogy felel, hiszen a tanárok btiilirozni akar­nak. Csak a jeleseket szólítják fel. Ha crak ő. a főigazgató nem kéri a név­sort. [te ez nem valószínű. Elnézi a jó tanulókat. Elemükben ' ér­zik magukat és ennek kifejezést is ad­nak. Konokay fontoskodva elemez egy bonyolult Tacitas mondatot, gerundium, gerundivum, consecutio temporum. Wc­­isz komolyan, magabizóan néz állan­dóan az ajtó felé. Ma onnan indulnak az események. Lehangoló duruzsolássá olvadotían ér­nek át hozzá a hangok. A latin óra az elviselhetetlenségig te­litett atmoszféráim Néhányan halkan, bensőén imádkoznak. Barta, a vicces Barta most is mosolyogni próbál, de a grimaszok valahogyan balul sikerülnek ma. Valaki felel, de se akisem figyel oda. A tanár sem. Csupa feszült várakozás, harmincöt görnyedt hát két sorban a mocskos padok síkja felett. De a latin óra eltelik. A csengetés mennyei zene, szeráfok üveghangu hárfája és felszaba­dító pezsgő dzsesz. A latin tanár feláll és néhány biztató szót mond. Bizalma­san, együttérzéssel. Tisztán érzékelhető ilyen alkalmakkor a korlátok ledőlte ka­tedra és'alázatos padsorok között. Azt mondja: pyugalom,.. bátorság. Ijycsvala­mit mond. És, hogy nem olyan nagy valami az egész De azért szokatlanul, ijesztően sápadt. Tizpercben a folysón marad Rosner. Dühös magára, hogy ennyire szivére veszi a dolgot, ő. aki felvilágosodottnak tartja magát és botrányos anakroniz­musnak az egész mai középiskolai taní­tást. Persze, reformok kellenének, uj levegő, uj tantárgyak, erdei iskola, na­gyobb tér az egyéniségnek. És mégis fél, szivetszoritóan fél, gallérja mögött csalliatatlan jelként csöpög a verejték. Az apja miatt is, aki rendületlen tiszte­lettel szortírozza az ő kalkulásait és aki példának okáért pontosan tudja, hogjy ötödikben, tehát két esztendővel ezelőtt hány hármasa volt neki, Rosnernek, mi­ből volt és miért? Tizperc végén újabb rémhíreket hoz­tak. A matematika órát közösen tartják meg az ötödikkel. Fenn a rajzteremben, mert ott mindkét osztály elfér. A fő­igazgató kívánta igy, állítólag időmeg­takarítás céljából. Rosner tétován habra! a lépcsőház karfáján. Most már tisztán érzi, hogy , ML Á£* valami rettenetes lenne Bözsi Bözsi ötödikes: Bözsi szivének lek futó fölénnyel szó­. ynoje, kőit magesabbreudü szere’enmfil és szó­éi'"s evolúcióról beszélni. És Bözsi a nőknek azzal a keh'eídneasztó passzív eso 'álatával tekint fel őrá. amely cso­dálat annyira növeli az önérzetet. Talán szereti Bözsit, de alig mutatja. Inkább kínozza kirak az ő nagy-nagy férfiokos­­s'gáv.a). Bözsi még nem is kérdezte '■•agy ö, Po^ner milyen tanuló, ilyesmi­ről nem volt sző köztük és most ez a buta véletlen. Megtörténhet, hogy kl­­szólitják, ő persze nem tud semmit. Két osztály, a főigazgató és Bözsi előtt. A '.‘Vem félreverte torkában a harango­kat. * A f'"'"a7ra,ó fekérlaju vo'L nb-rsTv és nyájas. Mosolyogva nézett a didergő szombogarakba, azután az osztályköny­vet kérte. Az ablakon t"l az ucca, hol • -Kvam-T'-a verődött össze két borbély­­tánvér. A fö'gazgató láthatólag unatko­zott. — Halljunk talán pár feleletet — for­dult a tanár'-oz. Fiatal, óradíjas tanár. Rosr.cr régtől fogva undorítónak találja. — Parancsol a méltóságos ur felszóü tani? — vacogta a fehérhajó felé. — Ó, dehogy, csak tessék Önnek ta­nár ur. A tan-r ur előveszi a piszkosbarna könyvecskét. — Először talán a hetediket!? A méltóságos bólint. A hetediken vé­gigszalad a félelem kurírja. Rosner át­nézett párszor Bözsihez. A túlsó soron ül a második padban. Az ajtó felé. ö is fél. drága, szomorú szembogara riadtan mászkál. Kinyújtott karral elérhetné. Oly jó is lenne kézenfogni és elszaladni in­nen. A levegő úgyis mindig fullasztóYo lesz, tintaszag szaladgál és a szennyes olajnyomatok is savanykás szagot árasztanak. Rosner a táblához megy és kiviszi a szivacsot. Megnedvesiteni. A szivacs megnedvesité'e az ő kötelessége ezen a héten Csupa haszon a néhány nereis, amit igy nyer. A folyosón elfog­ja az elliagyatottsác. érzete.. Erősen mes­kében. / — Még valakit a hetedikből? A méltóságos ismét bólint, láthatóan alig figyel oda az egészre. A nap már a katedráig szemtelenkedett, féltizen­egy van. A noteszlapok halk zizzenése hallat­szik csak. A vicces Bata elkomolyodva mered maga elé és Rosner tisztán érzjj, hogy most öt fogják szólítani. Megpró­bál ellentállni, ökölbe szorított kézzel azt mondja: »nem« és szuggerálja a ta­nárt. Mikor a nevét hallja, mégsem lepődik meg. A tábla mellől, mig kezébe veszi a krétát, egy pillanatra Bözsire néz. Két leányszem bizalmat, biztatást szikratáv­­iratoz. A Hirth Bözsike két szeme. A fő­igazgató Rosner felé fordul a székkel, ' Mostanáig egy papírlapra firkált, talán most akar belekapcsolódni a kérdezésbe. Nini! Az igazgató is itt van, észre sem vette a máskor rettegett »dirit«. Igaz, hogy izgatott Tizennyolcban operálták vakbél iránt, akkor érezhetett hasonló szorongást a fehérmajolikás műtőben mikor az orvos félóráig dörzsölte ake­­zét, őt pedig leszijjazták és a sveszter különös részvéttel mosolygott. Az el­hagyató ttsíg szorongó érzése volt ez. melyből egyetlen fix por.í magasodott csak ki. hogy nem várhat Segítséget se­honnan itt a katedrán ő Rosner hetikes okos fin és még sok minden. Felrezzen. A főigazgató kérdezi. Csend, csendesség, alvó alföldi táj csendje. Általános kérdéseket kap, régi dolgok, számrendszer, grafikus ábrázo­lás, vonalat húz a táblára hosszan és meggondoltan. Rég felszippantott fogal­mak té.nck vissza emlékezetébe, mint bűnbánó gyermek a tűzhelyhez. Lassan és színtelen hangon beszél, nem ismer rá a hangjára. Érdekes, hogy tudja ezeket a dolgokat, határozottan emlékszik már rájuk, hatodikos algebra, negyedik oldal, csodálatos, még majd lefelel nekik ez­zel az ázsiai készületlenséggel. Később gyorsan röppennek el a megfogott kép­zetek, gyorsabban, mintsem kimondhat­ná őket. Túlságosan beleélte magát an­nak a tudatába, hogy nem felel, nem felelhet le. Lassan belezavarodik. A ta­nár hamuszinre vált arccal segíteni pró­bál. Érzi, hogy szamárságokat mond, Konokay, a jó tanuló befelé mosolyog, tisztán látja, valamint azt is, hogy mennyire különb mindegyiknél ebben a teremben, kü.,n a folyosón, az uccán. Idem tudja összehordani a gondolatait egy refrén kísért benne folyton a ma­gyar óráról: »Bika rugaszkodván, kötél szakad vala Miklósnak akkoron sok máj adatott vala« Nem tud szabadulni a két sortól. A méltóságos a evikkerét törli, Wirth Bö­zsi szivének választottja, második sor, második pad, csodálkozva és idegenül üldögél. A főigazgató ur feláll.. Néhány szót mond az eredményről, mellyel nagy ál­talánosságban meg van elégedve, bár bizonyos hézagok tagadhatatlanul... satöbbi. Két osztály, csupa tüdő és ga­rat mélyet,felszabadultat lélekzik. A méltóságos lelép a katedráról.és Ros­ner szolgálatkészen ugrik hozzá felse­gíteni a kabátját. Rosner a napos. Mig Rosner, az ember öt perccel később, mi­kor az elvonult zivatar után az udva­ron zsong az osztály, póz nélkül lép a nyitott ablakhoz és egyszerűen, szomo­rúan ugrik le a harmadik emeletről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom