Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-17 / 349. szám
18. oldal vő, s igy a holnap is, az Isten kezében van, s mi nem rendelkezünk vele. Armand. — No jó, belenyugszom. De felelj legalább arra, hogy ez idő szerint egyedül engem szeretsz-e? Ninon. — Ha nem szeretnélek igazán, azaz helyesebben: nem kívánnálak olyan nagyon (mert hiszen a szerelem alapjában véve egy szükségletnek vagy vágynak a kielégítése), akkor e szemtelen kérdésért Iritenném a szűrödet . . . Mennyire nem ismered Ninont, hogy ilyen sértő kérdést mersz intézni hozzá!, fiialld a feleletem: ameddig ebbe a szobába beengedlek, biztos lehetsz benne, hogy nincs szerencsés vetélytársad. Én nem vagyok u. n. tisztességes nő, aki a férje mellett szeretőt tart s igy két férfit egy-időben kénytelen »boldogítani«. Brr! Olyan jótársasághoz tartozó hölgy *e vagyok, aki egyik kedvesével a másikat s mindkettővel az urát csalja. Még brr-ebb! Én jellemes, becsületes és őszinte nő vagyok, aki nem hazudik és nem csal, egy amoureuse. aki a maga kedvtelésére s a férfiak örömére szeret. Közelebb állok a hetérákhoz és a cortigianakhoz mint az udvarhölgyekhez, de ezek legtöbbjénél erkölcsösebb vagyok. Többet és többeket szerettem, mint bármelyikük, de a köztük legerényesebb is többet hazudik és többet csal mint én ... A testemet nem árultam soha, csak átengedtem — de imindig annak, akihez forró érzésekkel vágytam. Elmondhatják-e ezt .vájjon azok mindannyian, akik mert Hálámnál kevésbbé szépek és kejvésbbé eszesek, már azt hiszik, hogy egyszersmind erényesek? Armand. — óh, tudja mindenki, hogy az asszonyok közül még injkább emelkedel ki a szellemi erényeiddel s a finom társalgásoddal mint a szépségeddel. Oly keblek és combok mint a tieid esetleg találhatók még ebben a nőgazdag Párisban (bár én nem hiszem!), de oly szellem mint a tiéd nincs több. Ninon. — Én se vagyok rossz (Véleménnyel magamról. Tudom, mit érek. S épp ezért nem mentem férjhez. Nem lett volna kár értem, ha Hymen rabságába kötöm le magam? Egy-ember mellé? Hallhattad, mily fényes házassági ajánlatokat kapjam s utasítottam vissza, óh, hány előkelő és dúsgazdag leány ment ■nőül azokhoz, akiket Ninon kikosa- Irázott! Nem kötöttem házasságot, mert ha férjes nő lennék, muszáj lett volna hűnek maradnom az uramhoz — a hűséghez pedig (nem lehet minden jótulajdonság együtt!) nincsen tehetségem. Persze azoknak sincs, akik oly könnyen lépnek oltár elé egy félig-meddig ismert úrral, mint ahogy az ujjuk hegyét nyújtják a menuett-táncosuknak. E jó nőkre még csak haragudni se lehet, e lépést [jóhiszeműen teszik s épp oly kevéssé ismerik önnönmagukat, mint azt az urat, akivel menüettet lejtenek vagy azt, akivel férjhezmenősdit játszanak. Nekem van némi önismeretem s tisztában vagyok a képességeimmel. Tudom, hogy sok férfit tehetek boldoggá s hogy igy nem élek hiába ... A házasság a legnagyobb hazugság mindazoknál, akik nem tudnak végig kitartani amellett, akihez feleségül mentek. Ehhez nagy türelem s bizonyos igénytelenség kell —• ám, aki vállalkozik rá e hozzávaló kellékek nélkül, az már az oltárnál kezdi meg a hazudozást. Mondd, nem vagyok-e becsületesebb az én sorrendben következő száz kedvesemmel, mint lennék, ha házasságban élek és egyetlen szeretőt tartok? . Armand. — Erre nem fog mindenki igen-nel felelni. De én nem isr merek becsületesebb asszonyt, mint aminő te vagy. Ninon. — S mit tartasz az erényemről? Armand. — Zavarba hozol, szép szerelmesem. Ninon. — Ez a szó: »erény« mindig zavart csinál. Azt hiszem, túlbecsülik az értékét. Az udvarnál — természetesen egyebütt is, mindenütt —• van sok asszony, akinek köztudomásúlag már nem egy kalandja .volt BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. december 17 s mégis tiszteletnek örvendenek, mert még nem kapták őket rajta in flagranti. Nos, ha az ilyen nőszemély nagy megerőltetéssel hü is maiad az esküdt urához, ugyan mi becse van az erényének, ha azt csak azért őrizte meg, mert félt a következményektől? S mit ér, ha az ilyen példás életű asszonyság azért lett felesége egy urnák, mert annak a kas» télya tágasabb s a birtoka nagyobb mint egy másik úriemberé volt, aki szintén a kezére pályázott? Az effajta erény: értéktelen holmi, amely csak terhére van annak, aki kénytelen-kelletlen cipeli. Az udvarnál minden bizonnyal van még néhány erényes nő, de hidd el nekem (ismerem az asszonyokat!) semmi örömük sincs ettől az állapotuktól' rég megbánták, hogy erényesek irigylik azokat, akiknek volt bátorságuk szakítani ezzel az előítélettel. Armand. — Nem túlozol egy kicsit? Ninon. — Valószínűleg. De bizonyára kevesebbet mint azok, akik elitéinek engem, mert nem kolostori absztinenciában sínylődök, hanem szerelem derült levegőjében élek. Mondok még valamit. Válaszd ki e makulátlan hölgyek közül a legmakulátlanabbat, és felelj erre a kérdésre: vájjon el!entállana-e ez az erényhősnő, ha a királynak kedve szotytyanna rá? Armand. — Istenem! A király — Ninon. — Bizonyára nagy kitüntetés a szeretőjévé lenni. És ha szereti valaki, mért ne lenne azzá? Ámde az a nő is lelkesedéssel vállalná e díszes hivatalt, aki nem vágyik őfelsége ölelésére — s ez megint nagy hazugság! Engem ugyan hívhatna a király — én nem mennék! Armand. — Mernéd ezt tenni? Ninon. — Merném, mert nem szoktam és nem tudok hazudni. Azt mondanám, hogy: nem. Mivelhogy szerelmi szempontból engem őfelsége nem érdekel, ö nekem nem esetem. Armand. — Mily szerencse, hogy te se kellesz neki! Mert ha feléd dobja a zsebkendőjét s te föl nem veszed, a Bastilleba csukát. Ninon. — Ez volna csak reklám nekem! . . . No, de a király se bolond, hogy amiért valaki nem kívánkozik az ágyába, mingyárt bezárassa. Neki az ily kegyetlenség nem kevesebbet ártana a história itélőszéke előtt, mint amennyit nekem használna. Armand. — Szóval minden úgy van jól, ahogy van. Ninon. — Igen, minden jól van Csak az erényről ne beszélnének olyan sokat. A női erény, barátom, csak előítélet, füst, pára, elillanó illat. Pozitív csak a szerelem. Ha benne nyílt és őszinte a nő, akkor erényesebb, mintha csupa erény őszinteség hijján. Az u. n. női erény épp ezt az őszinteséget teszi lehetetlenné a szerelem kérdéseiben, mert erőszakot tesz a természetén s a nőből, aki különben is született színésznő, egyenesen komédiást, hazugot és csalót csinál. Ha tőlem függne, való értékére szállítanám le az erényt s magasabb talapzatra állitanám a szerelmet. Armand. — Mondasz valamit, Ninon. Te vagy a legbecsületesebb aszszony, akivel dolgom volt valaha. Ha nem is érhettem volna el a mai nap boldogságát, akkor is tisztelnélek mint nemednek ragyogó értékét Mindig hálás leszek, amiért bejárásom volt az othonodba, amelyben finomabb a társalgás, mint akármelyik főúri nő házában . . . Sohase tapasztaltam ott udvariatlanságot, sohase hallottam ott durva szót, — a király, sőt a királyné is megbotránkozás nélkül látogathatnák azt. Még az emberszólást se engeded be oda pedig ennek még a király legintimebb körébe is van entrée-ja. Ninon. — Nem szorulok arra, hogy médisance-t űzzek. Másodrendű esprit, amely csak a jelenvalók vagy a távollevők rovására tud mulatni és mulattatni. Hála a barátaimnak meg a könyveimnek, van némi műveltségem és hála a jó Istennek, van egy kis eszem is. Emberszólást azok űznek, akiknek nincs egyéb okos mondanivalójuk. így hát a szalonom, ha nem is hasonlít azokhoz a termékeny földekhez, amelyek kitűnő gabonát hoznak, emlékeztet azokra a kertekre, amelyekben színes virágok s Ízletes gyümölcsök teremnek. Armand. — Igen, az esprit illatos virágait s a jóizlés nemes gyümölcseit élvezzük ottan. De van, amit még jobban bámulok benned. Ninon. — Bók vagy hízelgés jön. Armand. — Nem, csak egy megfigyelés. Azt bámulom leginkább hogy annyi barátod van. Több mint bárkinek s mind olyanok, akiket valaha szerettél. Ninon. — Most is szeretem őket. A szivem gazdag és pazar. Az én szerelmeimet nem követi se gyűlölet, se közömbösség. Akkor válók el a kedveseimtől (tőled is igy fogok elpártolni egyszer), amikor még nem untam meg őket s igy nem kell ellen szenvvel viseltetnem irántuk. Ahogy búcsút veszek tőlük, az nem jelent rájuk nézve elbocsájtást vagy szakítást, az csak olyan elköltözésféle, egy kis déménagement, amiben semmi sértő sincsen. A szerelem igy áthalaványul barátsággá s ez a barátság nálam nem kevésbbé őszinte érzés, mint elődje, a szerelem volt — csak tartósabb. Mondhatom, kedves Armand, hogy a barátságból nem kevsebb örömem volt, mint a szerelemből. Armand. — Pedig abból elég volt tgy-e? Ninon. — Sok volt. de nem elég... Armand. — Azt hiszem, Ninon, hogy geniális nő vagy. Más asszonynak, valahány viszonya fölbomlik ugyanannyi haragosa marad és te akinek kilencvenkilenc szeretőd volt neked — Ninon. — Kilencvenöt barátom van Armand. — Mért épp ennyi? Ninon. — Négyen meghaltak az első százból. Armand. — Bizonyosan boldogan haltak meg, mert bírtak téged. R.e quiescant in pace! . . . Most, hogy az enyém lettél, én is szívesen halok rj > és boldogság lakik a házban, ahol a gyermek egészséges, vidám és jól fejlődik Mitől színesedik a gyermek arca, mitől lesz pirospozsgás, mitől nő "a testsúlya, mitől élénkül, mitől szaporodik a vére, mitől fejlődik gyönyörűen ? Mi ennek a titka? A titok megoldása: jól kell táplálni a gyermeket. Nem az a kérdés, mennyit eszik, hanem mit eszik? A hiányos, egyoldalú táplálkozás ellenszere: a vitamíndus éa tápsókban gazdag AfíNEA vitamintápsze. Ize a csemegecsokoládéé, finom és kellemes. Minden gyermek öröme. Ha naponta 3—4 táblácskát elszopogat: büszkesége lesz az anyának. Ha még nem hasnálta, kérdezze meg orvosát: ajánlani 3 fogja. Kapható mindenütt. Egy doboz ára 72 din. © KEMIK/LIJA NOVISAD, bárki kívánságára in- r" gyen küldi dr. Munk Artur suboticai főorvos tollából „Mit kell tudni mindenkinek a vitaminokról* cimü munkát V'THMl H »ofi—rr meg. Ninon. — Hízelgő! . . . Vájjon meddig hallok még ily kedves mondásokat? Tudod-e, hogy kezdek vénülni? Armand. — Tudom, de nem hiszem. Talán érzed, de nem látszik. Téged a szerelem nem enged megöregedni. Úgy látszik, az éveid rövidebbek, mint más asszonyokéi. Ninon. — Ellenkezőleg, hosszabbak. Hiszen többet szerettem mint bárki és többen szerettek, mint bár'kit. Armand. — És mégis, fölveheted a versenyt a legfiatalabbak Ninon. — Nem kívánok senkivel versenyezni. Úgy érzem, hors concours vagyok. Már nem a testem fiatalsága hódit, hanem a szellemem tidesége. Sikereimet nem a szépszabásu orromnak, nem a csókos számnak s nem is sokszor dicsőített és már versekben is megénekelt formáimnak köszönhetem, óh. sok szebb nő van Párisban, talán a szobalányom is szebb s ha a férfiak csak néznének bennünket, valószínűleg kevesebb diadalt aratnék, de szerencsére hallanak is s ez újabb győzelmekhez segít. Ezért tudok oiy életkorban is sikereket aratni, amelyben mások már kénytelenek rezignálni. _ Armand. — Oh, Ninon, ne beszélj a tűnő évekről s a hanyatló szépségedről. Olyan fiatal vagy, aminönek látszol, — nagyon fiatal vagy. Ninon. — Tizenkét esztendővel idősebb mint te, fiatal barátom. Armand. — Mégis bolondulok utánad és meg tudnék halni érted, Ninon. Ninon. — Egyszer mégis csak vége lesz ennek a müfiatalságnak, ked-t vés Armand. Armand. — Mért gondolsz ily gyászos dolgokra a meghitt együttesben, első szerelmes esténkén? Ninon. — Mert ez igen fontos állomás az életemben, Armand. A századik szerető és a századik szerelem . . . Armand. — óh, bár ez lenne az utolsó s még sokáig tartana! Ninon. — Erre ne számíts. Úgy érzem, még nem szerettem elegét. Armand. — Csodás nő vagy, Ninon. Az életpályád oly érdekes, a gondolkozásod oly eredeti s a lényed oly egyetlen,.. Halhatatlan leszel. Későbbi idők asszonyai búsulni fognak, hogy nem hasonlíthatnak hozzád és jövendő századok férfiai sajnálkozni, hogy nem élhettek a te idődben. A Történet is fenntartja az emlékedet. Ninon. — Reméllem. Az az ambícióm, hogy a nevemet ne temessék el velem. Armand. — S mit szeretnél, ha mondanának rólad? Ninon. — Ha én imám meg a történetemet, ezekkel a szavakkal jellemeznem magam: Ninon de l’Enclos volt az a nő, aki a férfivilágnak a legtöbb gyönyörűséget nyújtotta. Armand. — S én megtoldanám a az a nő, akinek legtöbb tehetsége volt a szerelemhez és a barátsághoz. Ninon. — Köszönöm, Armand ... Látom, mi is jóban fogunk maradni, ha majd eljön a válás ideje. Ha megszűnünk szeretni, jó barátok leszünk. Armand. — Már most is erre gondolsz? Ninon. — Mingyárt erre kell gondolni. Mingyárt az elején. Most századszor gondolok, a kezdetnél, a végre . . . Ennek köszönhetem, hogy a szerelmeim csak örömet szereztek nekem és sohase bánatot. Ezért olyan ráncmentes még ma is az arcom. Armand. — Kívánom, hogy még sokáig maradjon az. Ninon. — Nyugodt lehetsz. Amig mi ketten szeretjük egymást, nem fogok szemlátomást öregedni. Armand. — Ez szinte úgy hangzik. mintha fenyegetés akarna lenni. Ninon. — Talán az is . . . Hiszen tudod, hogy Ninon nem szeret soká... Armand. — Mily kegyetlenség, erről már az első napon beszélni! Ninon. — Becsületesség, barátom és őszinteség. De föl se vedd, Armand! Bárhogy lesz, te vagy a századik . , . Gratulálok!
