Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-16 / 348. szám

1927 december 16 5. oldal BÁCSMEOnea napló A bácskai tartománygyülés egyhangú­lag tiltakozott a 69. paragrafus ellen A határmenti ingatlanforgalom korlátozása katasztrófáiig hatással lesz a bácskai közgazdaságra — Klicin Mita súlyos kritikája az adórendszerről A tartománygyülés általánosságban elfogadta a költségvetést-- Ez nem érinti a városok önkormány­zatát. S zömborból jelentik: A bácskai tar­tománygyülés csütörtöki ülését délelőtt tiz órakor nyitotta meg Manojlovics Vladiszláv ötvennégy képviselő jelen­létében. Jung István németpárti a napirend előtt felszólal és tiltakozik az ellen, bogy egyes községekben a megválasz­tott németpárti képviselőkről azt hiresz­­telik, hogy nem jó hazafiak. Ezt leg­többször azok mondják, akiknek üzleti, vagy más magánérdekeiknek útjába áll­nak a német képviselők. \ A 69. §. Ezután Ivkovics-Ivandékics Imre kér szót. Határozati javaslatét terjeszt elő, amelyet huszonnégy tartományi kép­viselő irt alá. Indítványozza, hogy k a tartománygyülés a kormányhoz, a parlamenthez, a pénzügyi bizottság­hoz, a szomszédos tartományok­hoz és az összes bácskai képvise­lőkhöz intézzen tiltakozó memoran­dumot a pénzügyi törvény hatvan­kilencedik szakasza ellen- Ez a szakasz ugyanis kimondja, hogy a határtól ötven kilométerre eső zóná­ban a hadügyminiszter és a belügymi­niszter engedélye nélkül semmiféle föld­birtok nem cserélhet gazdát, meg bér­beadói sem lehet a birtokokat.-— Ez a javaslat — mondja Ivkovics- Ivandékics — ellenkezik az alkotmány­nyal, amely a magántulajdon dvét tart­ja szem előtt és amely szerint a polgár­ság szabadon rendelkezik vagyonával. gatlanátruházási illetékeket, amely a tartománynak nyolcmillió dinár jöve­delmet biztosított és ez a jövedelem egész évben állandóan folyt be. Nagy baj, hogy az adózók egy részének tar­tományi pótadólát huszonöt százalék­ban maximálták. Emiatt a többi adózó polgárnak többet keli fizetnie. — Komplikálja az ügyeket, hogy Szubotica, Szorobor és Noviszad nem akarnak résztvállalni a tartomány ter­heiből. pedig maguknak is hasznuk vol­na ebből, mert a tartomány hatáskörébe tartoznak az utak és nem kellene külön városi útadót fizetni, továbbá az iskola­­épületeket is a tartomány tartaná fenn. .A törvény szerint a városok elsőfokú közigazgatási hatóság lellegével bírnak és másodfokon ügyeikben a tartomá­nyi főispán illetékes. — A tartománynak az az érdeke, hogy az állam minél előbb hozza meg az uj adótörvényt és legjobb volna, ha egyetlen adónemet létesítenének, az általános pregresz­­sziv Jövedelmi adót. Mindezeknek figyelembevételével igye­kezett a tartományi választmány a költ­ségvetést úgy összeállítani, hogy ne ter­helje meg túlságosan az. amugyis túl­adóztatott lakosságok Klicin Mita nagy tetszéssel fogadott beszéde után Prcsics Misa kérdést intéz a szuboíicai utak fen tartásáról. Klicin Mita kéri, hogy ezzel a kérdéssel a rész­­íetes vita kapcsán foglalkozzanak. Regcljac kifogásolja, hogy folyton csak szabályrendeleteket gyártanak. Mindig csak papirt lát, sohasem cselekedetet. Szekulics Zsivkó hosszú beszéde után' a délelőtti ülést véget ér. Elfogadják a költségvetést Délután háromkor nyitják meg újból az ülést. Huszonhat képviselő jelenlété­ben teszi fel az elnök szavazásra a költ­ségvetést és a közgyűlés huszonhárom szava­zattal három ellenében általános­ságban elfogadta a költségvetést. A javaslat ellen szavaztak Regcljac ra­dikális. Szekulics és Szredojavics földmi­­vespártlak. Szabály rendelet-laviu» Az elnök tiz perc szünetet rendelt el amely után a szabályrendeletek tárgya­lására térnek át. Gyors egymásutánban egyhangúlag elfogadják a mezőgazdasás fellendítéséről, a nemesitett gyümölcsfák terjesztéséről, a községi faiskolák fel­állításáról, a nemes mének beszerzéséről, az apaállatok tartásának engedélyezésé­ről, a járási és városi mezőgazdasági ta­nácsnok felállításáról a községi temetők rendbentartásáról és a kripták felnyit;* sáról. a tartományi könyvtár felállításá­ról és fejlesztéséről szóló szabályrendc leteket. I ' A legközelebbi ülést pénteken tartják. Hamisított okmányokkal kompromittálta az osztrák császári diplomácia a horvát barátságot Miért mérgesedett el Wekerle Sándor koalíciós kormánya alatt a magjar-horvát viszony? B tihjányi Tivichr gróf emlék'rátáiból Ez a rendelkezés a mostani gazda­sági válságban kész katasztrófa, hi­szen a bácskai tartomány négy­ezerötszáz négyzetkilométer terü­letének több. mint felét kötött bir­tokká teszi. Ennek a szakasznak hatása már mutat­kozik is. A Bácsmegyei Kupidban né­hány nap előtt egy hír jelent meg. amely szerint egyes külföldi bankok a már megszavazott kölcsönöket is visszavon­ják, ami ennek a szakasznak a követ­kezménye. Klicin Mita, a tartományi választmány elnöke teljes mértékben magáévá teszi Ivkovics-Ivandékics Imre javaslatát és felkéri a főispánt, hogy a kormánnyal is ismertesse a javaslat káros gazdasági következményeit. A tartománygyülés egyhangúlag el­fogadja Ivkovics-Ivandékics Imre javas­latát. A tartomány költségvetése Jo'kics Dusán dr.. a tartományi pénz­ügyi bizottság elnöke előterjesztette a 'tartomány' költségvetését. A költségve­tési előirányzat szerint a tartomány bevétele 192S-ban 4X348.314 dmár, kiadása 43.I87.7S7 dinár lesz, teliét a ie'esfeg 159.0*7 dinár. Klicin Mita hosszabb expozét mond a költségvetésről amely magábafcglalja a tartományi választmány programját. A költségvetés elkészítésénél a legnagyobb gondot ckozta szoknak a jövedelmek­nek megtalálása, amelyekből a szükséges kiadásokat fedezni lehet. A jelenlegi ál­lami adórendszer néni volt megfelelő alap a tartományi pótadók megállapítá­sára. Az állami adókat nem tart’ák aránybanállónak a lakosság gazdasági erejével, mert a mostani állami adórendszer túl­terheli a lakosságot- A magyar adórendszert kibővítették jö­vedelmi adóval, anélkül, hogy a Weker* le-féle törvénnyel életbeléptetett kereseti adót redukálták volna. Ezenkívül beve­zették a hadinyereségadót. A mi tör­vényhozásunk ezt a rendszert tűrhetet­lenné tette a sok rendes és rendkívüli pótadóval. A tartományi pénzügyeket nehéz helyzetbe hozta a törvényhozás, amely, megszüntette a .kétszázalékos in­Beszúmolóm cimü könyvében Bat­thyány Tivadar, gróf volt magyar bel­ügyminiszter igen érdekes részleteket., ir !e azokról a küzdelmekről, amelyeket az osztrák-magyar monarchia alatt folyta­tott a magyar demokrácia a magyar­­délszláv barátság érdekében. Az erre vo­natkozó fejezetből közöljük az aláb­biakat: A vasutas-pragmatika é; a szerb—horvát koalíció ob­­ttrukciója Mint a Vasutas-Szövetség elnöke, par­lamentben és azon kívül szorgalmaztam a vasutak részére a szolgálati pragmati­ka-törvény meghozatalát. Kossuth ke-cs­­kedelmi minisztersége idején elkészültek a vasutasok fizetésrendezásére és a szol­gálati pragmatikára vonatkozó törvény­­javaslatok. A pragmatika-javaslatot Kos­suth előzőleg egy. az összes vasutasszer­vezetek részvétele mellett tartott anké­ten tárgya'tattu. Rémülten láttam; hogv a javaslatban — ha jól emlékszem, annak 3-ik és 7-ik szakaszaiban — minden ko­moly szükség né’kiii részletes rendelke­zések foglaltatnak a horvátországi nyel­vi kérdés rendezésére. Azonnal, a tanács­kozás legelején figyelmeztettem Kossuthot, hogy ezeket 3 rendelkezéseket hagyja ki a javaslatbó'. mert feltétlenül fel­fordulást Jognak okozni a magyar­­horvát-szerb viszonyban. Hagyja ki annál is inkább, mert a ma­­gvar-iiorvát kiegyezésről szóló 1868; XXX. t.-c. ezeket úgyis rendezi és így egészen felesleges, hogy ezeket a kényes dolgokat újból törvén vhozásilag tár­gyaljuk. Kossuth akkor nyilvánosan utóbb bizalmas tanácskozásaink a'kalmá­­val is megígérte a két szakasz törlését. Egy nap Wekerle Sándor miniszterel­nök felszólított, keressem fel Kossuthot vagy SzterínVi államtitkárt és kérjem, hogy mutassák meg nekem mind a ké; javaslatot, mert a minisztertanács azt határozta, hogy a két vasutasjavaslatot csak akkor terjeszti a képviselőház elé ha én azokat láttam és megtettem azok­­ra észrevételeimet. .Kossuth Szterényi­­hez utasított, mint aki a javaslatokat őrzi. Szterényi mindig kifogásokat ta­lált. hogy a javaslatok megismertetését elhalássza. Egyszer nem volt nála Író­asztalának kulcsa, máskor a főhercegnő­höz kellett mennie, már pedig a kezeiből ki nem adhatja a titkos okmányokat \Veltérlc_, sürgette .véleményem kelését. Amikor már vagy harmadszor sürgette nálam a dolgot, leültetett a képviselőiláz miniszterelnöki szobájában és fejből lediktálta nekem az egész vasúti Lzetésrendezésnek csak né­mileg Is fontos adatait. Később alkalmam volt meggyőződést szerezni, hogy Wekerle. ez a fenomená­lis- emlékezőtelictségü férfiú, egyetlen hi­bát sem követett el a fejből való diktálás közben. Amikor befejezte, mosolyogva mondotta: »A számokért felelősséget vál­lalok. de a pragmatikát már nem tudom neked fejből lediktálni, ezt már csak veszekedő ki Szterényitöl«. Tényleg az­után rövid bepillantásra megkaptam a , pragmatikát és azonnal meggyőződtem, hogy abbán a feltétlen felborulást okozó ' nyelvi rendelkezések benne vannak. Fi­gyelmeztettem erre Szterényi államtit­kárt és kérve-kértem, hogv igy semmi szín alat se terjesszék a Ház elé a ja­vaslatot. Futottam azután Kossuthhoz és öt is ugyanerre kértem. Felkerestem Wekerle miniszterelnököt is ugyanebben az ügyben, sót ugyanaznap telefonon ér­tesítettem Pcjácsevics Tivadar gróf hor­­vát bánt és Nikolics Vladimir báró bán­­helyettest. Mind a ketten ismerték a hely­zetet és tudták, mit jelent e két szakasz a törvényjavaslatban. Másnap reggel Bu­dapestre érkeztek, együtt voltunk a mi­niszterelnöknél. cs Kossuth kereskedelmi miniszternél. Ók azután külön is eljártak mindenüvé, ahol remélem lehetett, hogv a felfordulást megakadályozhatják. Mind­hiába! Harmadnap változatlanul benyúj­tották a javaslatot. Megindult a harc a horvát-szerb pártok részéről. A horvátok ohstrukció’g vitték ellenállá­sukat. Szterényi József államtitkár pe­­d'g eljárását azzal indokolta, hogy Jo slpovlch Géza horvát miniszter r. mi­nisztertanácsban hozzájárult a szöveg­hez. így borult fel a magyar-horvát-szerb megértés, mérthetetlen kellemetlensége­ket okozva akkoriban a Wekerle—Kos­­sudi-kahinétnek. De ez volt még a leg­kisebb baj. mert a sokkal nagyobb az volt. hogy megakadályozták a magyar-horvát­­szerb m ogértés további kiépítésé­nek és megszilárdulásának ugyan­csak nehéz munkáját. Bécsben Aehrenthal-Lexa báró külügy­miniszter mindenesetre jóizüt mosoly­gott. amikor értesült arról a felfordulás­ról amelyet a Kossuth—Szterén.vi-léle ppemjttika-iavaslat okoz&tt. A mi orihov dox 67-eseink ugyancsak gúnyosan mo­solyogtak azon. hogy a mi uj utakon el­indult politikánk elveszítette talaját. Nem tudom mosolyogtak volna-e akkor is. ha ugy látták volna a következményeket, mint ahogy ina látjuk? Az aktatá-ka titka Hogy a délszláv kérdést Bécsben mi­lyen abszurd irányban kezelték és hogy mennyire igyekeztek a magyarokat és célszlávokat egymás ellen uszítani s­­ugyanakkor mindazokat a magyar poli­tikusokat, akik a magyarság és nemzeti­ségek közötti megértést előmozdítani igyekeztek, hogyan iparkodtak a magyar nép előtt kompromittálni, azt a követ­kezők világítják meg. Aehrenthal-Lexa báró közös külügyminiszter idejében, amikor a magyar képviselőházban a többséget a függetlenségi és 48-as párt alkotta s amikor a párt egy része Justh Gyula. Holló Lajos. Lovászy Márton és c sorok írójának vezetése alatt nyíltan Mocsáry Lajos szellemében a nemzeti­ségekkel való megegyezés politikáját hirdette, egyszerre csak megjelent az Andrássy Gyula gróf vezérlete alatt.álló alkotmánypárt félhivatalos napilapjában a Magyar Hírlapban egy közlemény, amely nagyon burkolt formában bár,, de félre nem érthető módon meggyanúsított bennünket, mintha anyagi érdekekből követnénk délszláv-barát politikat._ .Ezt a gyanusitóközleményt a párt körében oly fethábórodás fogadta, hogy a lap ve­zetősége jónak látta másnap nekünk a kellő elégtételt megadni. Egy incidens után nemsokára, eg.v reg­gel. eléggé korán, Kossuth Ferenc táv­beszélő utján felkért, jöjjek azonnal la­kására, mert egy rendkívül fontos és kényes ügyben kíván velem értekezni. Midőn Kossuthhoz érkeztem, ki betegen ágyban feküdt, magából kikelve közölte velem, hogy Wekerle Sándor miniszter­­elnök aznap reggel érkezett meg a vonat­tal Becsből, a pályaudvarról egyenesen hozzá sietett s tudatta vele, hogy a kül­ügyminiszter kezében van egy okmány, a szerb kormánynak a bécsi szerb kö­vethez intézett bizalmas átirata, amelyet va’.amlképen elfogtak. Ez az okmány állítólag oly közlést tartalmaz, mely szerint a független­régi 48-as párt szlávbarát árnyala­tának vezetői néhány száz korona borravaló fejében bármikor a szerb kormány rendelkezésére állanak. C hö-és feletti .felháborodásomat leirm

Next

/
Oldalképek
Tartalom