Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-15 / 347. szám
,/T2. SfiSTaft >■ ■ ■■ ■ ■ * IUCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. december 15 ként. Á készlet uj borban 25.000 hektoliter. Az óbort erősen tartják és alig van 5000 hektoliter. Vrsacon alig mutatkozik némi kereslet. A piacon általános az üzlettelenség. Az árak változatlanok, e'melkedésre a közeljövőben nincs kilátás. ■ A kábelárlejtés. Beogradból jelentik: Az elmúlt hetekben igen nagy feltűnést keltett, hogy Kodes Vlaiko pöstatfgyl miniszter a nyáron megtartott kábelárlejtést megsemmisítette és elhatározta, ,hogy uj árlejtést ir ki. Az árlejtés kiírása azonban most már jó egynéhány hete késik, amelyet azzal indokolnak, hogy Gyorgyevics osztályfőnök még nem tért vissza külföldi útjáról és ott különböző kábel-rendszereket tanulmányoz. Az árlejtést ezért csak január második felében fogják megtartani. Az árlejtés iránt a külföld részéről igen nagy érdeklődés nyilvánul, meg, ami érthető is, hiszen nem kevesebb, mint 800 millió dináros munkának az odaítéléséről lesz majd újra szó. A húsz százalékos koronabonpk Adófizetésre használhatók- Az 1927—1928. évi pénzügyi törvény 34. szakasza szerint 1927. április 1-től kezdve az állampénztárak kötetesek a húsz százalékos koronabonokat készpénz gyanánt elfogadni. Adófizetésül csak olyan koronabonokat tartoznak az állampénztárak elfogadni, amelyeket annakidején az osztrák-magyar koronák lebélyegzésekor kiadtak. Adófizetésnél azonban ezekből a bonokból is csak azokat fogadják el, amelyek ezer koronán aluli összegre szólanak és olyan személyektől, vagy azok jogutódaitól kerülnek elfogadásra, akik annakidején a lebélyegzést eszközöltették. A bonok tudvalevőleg névre szóinak. A pénzügyminisztérium a 34. szakasz értelmezésére végrehajtási utasítást adott ki, de ez az utasítás nem volt elég világos, úgyhogy az állampénztárak azt különféleképpen értelmezték. Amikor a 34. szakasz alapján a bonok elfogadása megkezdődött, az államliivatalok csak régi adóhátralékok törlesztése fejében fogadtak e! ilyen bonokat, amennyiben az adóhátralék 1927. január elseje előtt állott fenn. Később bármilyen adótartozásra elfogadták ezeket a bonokat és most a pénzügyminisztérium ezt az utóbbi álláspontot tette magáévá. Az ——ImkimjMimMiMtaMtnmmwbe—> mi rí adófizetők érdekében volna, hogy az adóhivatalok e rendeletét liberáüsabban magyarázzák és nem ragaszkodnának olyan merevséggel a törvény utasításához, hogy csak olyan bonokat fogadnak el, amelyeken a lebélyegzés idejében szerepelt tulajdonosok neve rá van vezetve. Igen gyakori eset, hogy sok olyannak a koronapénzét bélyegezték le családbeli hozzátartozók, akik annakidején a katonaságnál szolgáltak, hadifogságban voltak, külföldön éltek és akik helyett a családtagok neve került a bonra. A noviszadi tartományi pénzügyigazgatóság ezt a rendelkezést a legüberáltsabban értelmezi és kezeli, de mert másutt máskép hajtják végre, kívánatos vo'na, ha a novJszadi tartományi pénzügyigazgatóság egyöntetű eljárásra utasítaná a többi kerületi és járási pénzügyigazgatóságokat. Autó u’sjdoaoso ' figyílmiie! Fiismert b esi cég által gyártott 501-es Fiat-hü. őhdcarókat Din. 215 kiárusítjuk AUT0M0B1LIA FfAT-SíRiGE 5u otiea Skaderska 7. Telefontál I* ■’ A sztaribecseji, petrovoszelói és wanjevói árvizmentesitci társulat közgyűlése. Petrovcszelóról jelentik: Hétfőn tartotta Sztarlbecsejen Sztaribecsej IVtrovoszeló és Vranjevó községek árvizmentesitö társulata közgyűlését. A közgyűlésen Martinovics Pál közjegy/,) elnökölt. A jövő évi költségvetésben a kiadásokat redukálták, úgyhogy az érdekeltek holdankint csak hatvan dinárt fizetnek a múlt évi nyolcvan dinárra! szemben. A társulat mult évi mérlege egymilHókétszázezer dinár volt. A bevétel teljesen fedezte a kiadásokat. Sorba bezárják a szénbányákat. Ljubljanából jelentik: A trbovljei szénbányák üzembeszüntetése után most beszüntetik üzemüket Szent-Jauzs szlovéniai és Golubovec horvátországi szénbányákban is. Hir szerint több kisebb szerbiai bánya is kénytelen lesz beszüntetni a széntermelést. Az üzembeszüntetések oka az, hogy a közlekedésügyi minisztérium legutóbb kétszázmillió dináros szállításánál teljesen mellőzte az eddigi szállítókat, akiknek e nagy megrendelés nélkül lehetetlen fenntartani az üzemeket. A szlovéniai bányászszövetség küldöttséget menesztett Beogradba, hogy segítséget kérjenek annak a tízezer munkásnak számára, akik az üzembesziintetés miatt kereset nélkül maradtak. Hafa Salid harisnyák Brei* fehSnberaer-nS! Ü3Vhíl, JíffíJSH *1.8 KINTORNA — Pincér, valami savanyut szeretnék a pecsenyéhez. — Parancsol talán fehér bort? * Annié: Szeretsz? Freddy: Hogyne angyalom. Annie: De ha sose találtunk volna egymásra akkor is szeretnél? * Bungula urnák kisfia született. Három éves kisöccse, ahelyett, hogy örömmel üdvözölte volna a családi eseményt, a következő szavakkal fogadja a kis jövevényt: — Persze, erre van pénz, de gramofonra nincs, pedig már milyen régen kívánom! * A lapokban a következő hirdetés jelenik meg: »Ideális szálloda, két ködobásnyira a crkvenicai pályaudvartól, eladó.« Valaki olvassa a hirdetést, felül a vonatra. elutazik Crkvenicára, ahol jó félnapi. járásra eléri a szállodát és megkérdi a tulajdonostól: — Minden nagyon szép. Csak azt az embert Szeretném még látni, aki azt a két követ dobta!... SPORT* Seograd és Zagreb birkózói is rászívesznek a Hukoah versenyén A szuboticai Hakoah vasárnapi országos birkózó versenyére nap-nap után újabb nevezések érkeznek, amelyből meg lehet állapítani, hogy a verseny kiemelkedő sporteseménye lesz Szubotieának. A szentai, noviszadi egyesületeken kívül a beogradi Rttdnicski is inait,a versenyzőit: Uzelacot, Jugoszlávia könnyűsúlyú bajnokát, Jemricset, aki a közép A-csoportban indul és Milovanovics Nénidet, aki a nehézsúlyban veszi iöl a küzdelmet. A Szombóri Sport Nagy Bálintot! nevezte be, aki a közép A-csoportban indul, a sztaribecseji SoKo pedig Tyoszics Gyököt a könryűshban, Novakovicsot a közép A-csoportban nevezte be. A zagrebl Herkules két nagy klasszisu versenyzővel képviselteti magát, az egyik Palkovics. aki az Európabajnokságokon reprezentálta a jugoszláv színeket és Pénzes, aki a légsulvban többször megszerezte Jugoszlávia bajnokságát. A nagyszabású verseny vasárnap délelőtt tiz órakor kezdődik a színház hangversenytermében. A versenyre jegyek elővételben Lehner Aladár főtéri divatáru üzletében válthatók. ISiiSllEllSiSIBIIS HájImunVa meüett is A házi isszony, oki kezét többaz r hideg és meleg vízben meemdrtja, gyakran érzi és látja, hogv a kézbőr repedéses és duzzadt. A NÍVEA-CfíSMK ezeken a bej ikon rövid idő alatt segít. Eyg kísérlet kell csak a csodaszerrel, amelynek neve N) VE A-CREME líiiiiigmmiin REGÉNY LÁN6NYELV Félórás előnyt adtam neki, majd én is folytattam utamat. Ha ő vándorolhatott a. kora délutáni nap perzselő hőségében, akkor én is képes voltam erre. Csakhamar elértem egy szélesebb és magasabb fenslkot, amely egy meredek mélység szélén nyúlt el, amely körülbelül háromszáz méter mély lehetett és amelynek alján nem volt vegetáció. Időközben a viz zúgása már egész hangossá vált és amikor átmentem az ösvényről a fenslkra vezető hegyi utón, újból észrevettem a koldus sárga kámzsáját. Egyenesen a mélység széle felé tartott, közvetlenül ahhoz a helyhez, ahol víz fakadt az egyiksziklából. Ez a vizsugár három-öt méter magasból bugyogott elő, hogy valamivel távolabb kétségtelenül vízesést alkosson. A távolság köztem és a koldus között csaknem egy kilométer lehetett, de a tiszta tropikus levegőben mégis jól láttam öt. Miután attól tartottam, hogy körülnézhet, visszaléptem a szikla árnyékába, de továbbra is szemmel tartottam. És most valami egész különös történt: a batyut a feiere téve gondolkozás nélkül belegázolt a vízbe és eltűnt. » El kell hagynod a levegői és vizen át kell haladnod«. Most megértettem ezeknek a szavaknak a jelentőségét. A vizesés szélénél álltam és feltekintettem arra a hasadékra, amelyből a viz elöbugyogott és amely nyilvánvalóan nem a természet alkotása, hanem emberi kezek munkája volt. Utat vájtak a sziklák közé, amelyben egy hegyi folyót vezettek kc-esztül. Azt gyanítottam, bogy a könnyű vizfiiggöny egy barlang bejáratát rejti el Sűrű köd szállt fel onnan. De megálfau'tottam, hogy * vizbemerfilésen kívül semmitől sem kell tartanon!. Belegázoltam a vízbe, amely kftriPcsapdosta meztelen tagjaimat. Batyumat a íeknire téve. épp úgy, mint a kolduló barát keresztüisiettem a vizesés alatt egy olyan helyig, ahol kellemes hűvösség fogadott. Sajátos 7/'} fény volt itt és közvetlenül előttem egész sör lépcsőt vettem észre, amelyek fölvezettek egy a sziklába vájt alagútba, amelyre zseblámpám fényénél kezdtem felkapaszkodni. A lépcsőket a sziklába vájták és miután összesen mintegy hétszáz lépcsőt számláltam meg. megállapítottam, hogy ez az építkezés egészen hatalmas. Tömör falakat és rendkívüli szobrászmunkákat találtam, amelyek nagyon régi időből származhattak. Mintegy háromszáz lépcső után egy üreghez értem, ahonnan hét folyosó ágazott el minden irányban, mint a kerék küllői. Ennek a helynek felső része elveszett a sötétben, amelyet szeblámpám már nem tudott átvilágítani. Itt megálltam, letettem batyumat a földre és azon gondolkoztam, hogy merre folytassam az utat. Az alsó lépcsörész nedves hűvössége után most nyomasztó hőség fogadott és monotón tompa zajt hallottam, amelynek okát nem tudtam megállapítani. Indus ruházatom öve alatt revolvert viseltem. Ezt a fegyvert és batyumat egy sarokban hagytam bátra és találomra elindultam az egyik keresztfolyosón. Enyhe kanyarulat vezetett fölfelé és észrevettem, hogy minden lépésnél fokozódik a hőség. Fojtó kénes szag nehezítette meg a lélegzést és a monoton zaj fülsiketítő lármává fokozóc ott. A folyosó falait tisztán kivehettem. mért furcsa kékes fény vált most észrevehetővé. Egy belső hang azt súgta nekem, hogy ez a pokolba vezető ut. Egv ponton, alnl a hőség és a kénszag már szinte elviselhetetlenné vá t, a folyosót nehéz vasrácsok zárták el. A rács mögött hatalmas tűz lobogott, amelynek lángnyelvei egy hatalmas üreg falait nyaldosták körül. A vasrácson keresztül egy olyan színjáték tárult elém. amely életem végéig fe'eithetetlen lesz. Harminc méter mélységben alattam sziszegő forrásban levő tiiztengert láttam! Magasan fenn. ott ahol az üreg teteje húzódott és természetes kúpban végződött, kőtömbökbő egy négyszög volt kiformálva és most mennydörgésszerű zajtól kísérve, amely tulhársogta a mélységben levő tűz pattogását is. fenn a középső kőtömb olda ra billent. Hatalmas légáramlat söpörte végig a folyosót, amelyen tartózkodtam és valószínűleg a több folyosókat is. amelyek ehhez a pokoli mélységhez vezettek. Hatalmas kék láugo«zlop tört a. magasba és egészen a tetőzetig lakozott,. Egyidejűleg fenn becsukódott egy csapóajtó és a lángnyelv ismét visszasiilyedt a mélységbe, amelyből a légáramlat következtében lobogott föl. A rémülettől szinte megbémütan álltam és ekkor pont előttem elnyújtott halálkiáltással egy fehérbe öltözött alak — hogy férfi, vagy nő volt-e, azt nem tudtam megállapítani — lezuhant a tüzes mélységbe, a harminc méter mély tüztengerbe. Hogy mikép kerültem vissza arra a helyreahol revolveremet és batyumat hagytam, azt magam Sem tudom. A borzadás egészen hatalmába kerített és csak akkor enyhült, amikor egy fénysugarat vettem észre éppen akkor, amikor e! akartam hagyni a folyosót. Lámpa fénye volt, amelyet egy ember vitt, aki hasonmása volt annak a kolduló barátnak, aki akaratlanul is erre az átkozott helyre vezetett. A lámpát vivő ember keresztülment az üregen és befordult az egyik oldalfolycsóra. Gyors elhatározással megragadtam batyumat és fegyveremet és követtem. Négy lépéssel odébb újabb, lépcsőhöz értem. Gyorsan kapaszkodtam fölfelé és amikor csakhamar friss hegyi levegő csapott meg, csodálkoztam, hogy seholsem látok világosságot. A magyarázat azonban nagyon egyszerű volt: amióta a különös viz-kaput átléptem, éjszaka lett. A csigalépcső után. rövid keskeny folyosó következett. amelynek végére érve megláttam az égbolton ragyogó csillagokat. A lámpát vivő sárgaru!iás ember eltiint és lábaim alatt a titkos város terült el! Alattam balra nagy fehér márvány épület emelkedett, bizonyára egy templom és félkörben körülötte világos kis házak, sorakoztak apró kertek közepén. Kísértetiesen világított a templom tornyán két hatalmas fáklya, amelvek mindegyikéből egy táncoló lángnyelv msgaslott ki. Kíváncsian tapogatóztam előre kinyújtott nyakkal, hegy az épületeket jobban lássam és nem is ügyeltem arra, hogy mélység szélén járok. A lábam hirtelen elve«ztefte a talajt. Hevesen belekapaszkodtam a legközelebbi bokrokba, ezeknek azonban gyönge volt a gyökerük és én lezuhantam a mélységbe. Ébredésem épp olyan különös volt, mint mindaz, ami az utolsó napokban történt velem. Egy selyemágyban feküdtem egv pavilonban, amely válogatott, bár kiss* barbár ízléssel volt berendezve. Selyemmel borított ámpolna lógott arany-láncon ágyam fölött (Eolyt.kövJ,
