Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-03 / 335. szám
1927. december 3. 4 ölő** ■ BÁCSMEGTO WAIT/) ______, mumm—Hill—— IUI wmury - mmmmmmeav* vmu»•• wwn A véres bosszú Befejezték a vizsgalatot a magyarszentmih ilyi férjgyilkos asszony ellen , Beoskerekröl jelentik: A becskereki törvényszék vizsgálóbirája most fejezte be a vizsgálatot Kovács Ágnes magyarszentmihályi földmivesasszony férjgyilkossági bűnügyében. Kovács Ágnes — mint annakidején megírtuk — október elején borzalmas körülmények között meggyilkolta férjét, Kovács István földmivest. Az aszszony szolgálatban veit Szajánban, de egy napon reggel hazaérkezett Magyarszentmihályra. A férjét ágyban mélyen' alva találta, mire felragadott egy konyhakést és az alvó embernek felmetszette a hasát, úgyhogy Kovács István föl sem ébredt többé. A gyilkos asszonyt azonnal letartóztatták és beszállították a becskereki ügyészség fogházába. Az azóta eltelt közel két hónap alatt Pe'ovics Velimir vizsgálóbíró állandóan az izgalmas ügy vizsgálatával foglalkozott. Kovács Ágnes kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy férje részeges ember volt és állandóan verte nemcsak őt, hanem szüleit is. Nagy konyhakést hordott mindig magánál, amit minden összetűzésnél előrántott, úgyhogy felesége, apósa és anyósa élete folytonosan veszedelemben forgott. A késsel egy alkalommal meg is szúrta Ágnesnek apját és anyját, de az esetet akkor eltitkolták. Áz asszonyt sokszor félholtra verte, rugdosta, taposta. A kínzások közben az asszony kétszer is abortált. Egy alkalommal a szerencsétlen asszonyról letépte ruháit és meztelenül lábánál fogva egy falbavert nagy szögre felakasztotta. Az asszony fejjel lefelé lógott a falon, az ember pedig a feje alatt rőzséből tüzet rakott és leégette felesége haját. Az j elvadult férfi a tortúrát csak akkor hagyta abba, amikor az asszonyt, aki áldott állapotban volt, elöntötte a vér. A koraszülött magzat kis teste tele volt ütéstől származó foltokkal és feje az anyán. ejtett ütésektől eltorzult. Az aszszqny ekkor elhagyta az urát és szolgálatba állt -be Surjánban.' ‘ahonnét hazament ruhájáért. A férje az ágyon, aludt, az ágy mellett az asztalon feküdt a konyhakés, amellyel annyiszor fenyegette az asszony életét. A lelkében összegyűlt félelem most gyűlöletté változott, egy pillanatig habozott, azután megragadta az élesrefent kést és egyetlen vágással felmetszette az ember hasát. A lomha alvó test egyet rán-TINTA — 53 — irta: Kosztolányi Dezső Öngyilkos Fönn az Alpesekben történt, 'ezerkétszáz méternyire a tenger színe fölött. Már órák óta bolyongtunk hegymászóbotokkal kezünkben egyik szíriről le, a másikra föl, mikor észrevettem, hogy mögöttem egy kis fekete kutya kullog, makacsul, kitartóan, fáradhatatlanul. Megálltam, ö is megállóit. Szaladni kezdtem. Futott utánam. Csak engem követett, feketén, mint az árnyékom. Patkányfogó volt, leffegö fülekkel, a szőre elhanyagolt, valaha nyilván jobb napokat is látott. Gazda nélkül már hetek óta bitangolhatott a hegyekben, ahol a kirándulókon kívül egy lélek se jár. Barna szemében bánat volt, riadt, irgalmat esdő kutyabánat. Próbáltam értésére adni, hogy terhemre van, hessegettem, de ő a hűség szemtelenségével sehogysem akarta ezt megérteni. Már oly közel kocogott hozzám, hogy nadrágomhoz dörgölődzött, szagolgatta cipőmet. Halkan igy szóltam: — Menj innen. Rámtekintett, én is rátekintettem: szemeink találkoztak. Erre kissé hátramaradt. Csak három lépés távolságra lihegett nyomomba. Ez is izgatott. Hegymászó botommal megfenyegettem. Keményebben mondtam: — Takarodj. Leült az ut közepére, felém sandított, dúlt, egy sóhaj szállt el az ajkáról, azzal vége volt — meghalt. A vizsgálóbíró több tanút hallgatott ki, akik mind igazolták, hogy a meggyilkolt Kovács István részeges, durva természetű ember volt és a feleségét állandóan kínozta. A vizsgálat befejezése után a vizsgálóbíró az iratokat áttette az, államügyészhez, aki a napokban elkészíti a vádiratot. Be kell zárni a szuboticai iskolákat a kanyarójárvány miatt Pavkovics Mi"útin dr. tiszti főorvos nyilatkozata Szuboticán néhány nappal ezelőtt veszedelmes gyermekbetegség, a kanyaró ütötte fel a fejét, amely rohamosan terjed nemcsak a városban, hant n a kültelkeken is. A Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste Pavlovics Milutin dr. városi tiszti főorvost, aki kijelentette, hogy a városi főorvosi hivatal megtett minden óvintézkedést a járvány terjedésének megakadályozására. Eddig még nem lehetett megállapítani a megbetegedések számát, de a főorvosi hivatalhoz eddig beérkezett adatok szerint a járványos betegség könnyű lefolyású és súlyosabb komplikáció eddig még nem merült fel. A járvány következtében a főorvosi hivatal pénteken bezáratta a tavankuti elemi iskolát, mert a tanuló ifjúság több mint ötven százaléka kanyaróban megbetegedett. A főorvosi hivatal ezzel egyidőben utasította a szuboticai elemi iskolák tanfelügyelőségeit, hogy mindazokat az iskolákat, ahol a tanulók ötven százaléka megbetegedett, zárják be. Pavlovics Milutin dr. tiszti főorvos véleménye szerint rövidesen sor kerül az összes szuboticai elemi iskolák bezárására, ami még jóval karácsony előtt megtörténik. Orvosi körökből nyert információnk alapján és a kültelkeken több száz kanyarós megbetegedés történt az utóbbi napokban és a járvány gyorsan terjed. A betegség lázzal kezdődik és piros foltok boritják el a gyermek testét. Ha a betegség jelentkezik, orvosi beavatkozásra van szükség, hogy komolyabb következményei ne legyenek a betegségnek. Negyvenhét évi súlyos börtönre Ítélték a gyilkos netrovaradini arnauia katonát A gyilkos mindvégig tagadott Emlékezetes még az a vérfagyasztó hármas gyilkosság, amelyet két és fél évvel ezelőtt követett el egy petrovaradini arnauta katona. 1925. április 19-ikén Juszufovics Musztafa, az albán határról való arnauta katona, aki a petrovaradini hetedik gyalogezrednél szolgált, este nyolc és kilenc óra között elhagyta őrhelyét és fegyveréből három lövést tett. A golyók Panits Milán kikindai élelmezési tisztét, aki pravoszláv husvétra hazajött, továbbá Kokotovics J. Dusán petrovaradini élelmezési főhadnagyot és Unszpenszki Gleb orosz ezredest nyomban megölték. A gyilkos a borzalmas tett elkövetése után megszökött és hetekig tartó hajsza után,. ? melyben háromszáz csendőr és két az. . ..d katona vett részt, a Fruska Gora erdőségeiben akadtak rá a lerongyolódott és éhező arnautára, aki elkeseredetten védekezett. A gyilkosságra semmi elfogadható ok nem volt, mert Juszufovics Musztafa előzőleg soha nem látta a meggyilkolt tiszteket. Eleinte az volt a feltevés, hogy Musztafa vérbosszúból követte el a hármas gyilkosságot,’ de a tárgyaláson erre semmi pozitív támpont nem adódott és ma is rejtélye hogy miért követte el Musztafa a hármas gyilkosságot. Két és fél év óta folyik ez ügyben a katonai bíróságnál az eljárás és már egyizben meg is tartották a főtárgyalást, amikor a vádlottat negyvenhét évi mintegy tűnődve azon, hogy csakugyan ezt az óhajomat fejeztem-e ki goromba embernyelven. Megvárta, amig elindulok. Akkor megint utánam eredt. A három lépésből harminc lett. De jött. Egy követ hajítottam feléje, úgy hogy ne találja el. Ordítottam: — Kuss. Most a kutya farkát behúzva, fejét lesunyva végre visszafordult s bandukolni kezdett ide-oda, igen tétován. Olykor még hátra-hátra pillantgatott. Ha egyet füttyentek, nyomban odarohan hozzám* De nem tettem. Örülve, hogy' megszabadultam tőle, könnyült szívvel vágtam a hegyi ösvénynek, mely a kilátószikláig vezetett. Innen be lehetett látni az alant elterülő egész völgyet, azt az autó-utat is, melyen az imént fölmásztunk. A kutya még mindig ott somíordáit. Egyszerre gépkocsi porzott elő szédületes iramban, hatalmasan és hosszan tülkölt, mire a kutya jobbra ugrott, balra ugrott, aztán egy végső elhatározással, nyílegyenesen a kerekek közé vetette magát. Éles vakkanást hallottam, később halk vonyitást. A kocsis fékezett, majd még gyorsabban vágtatott tovább, ott hagyva a dögöt, mely széttört gerinccel, palancsitává lapítva mozdulatlanul hevert a földön. Lemenet megálltam előtte. Piros vére megfestette az utiport. Nyitott szemei már megüvegesedtek. Tűnődtem. Vájjon mit akarhat tőlem? És miért engem, éppen engem választott ki a földgolyó másfélmilliárd embere közül, hogy életét megmentsem? Nem értettem. De egy kis, halvány lelkiisemeretfurdalást éreztem. Leemeltem sportsipkámat. Sokáig némán szemléltem: az egyetlen élőlényt, aki egészen bizonyosan miattam pusztult el. Idő és alvás Nálunk ha valaki meghal, az a szokás, hogy megállítják az összes órákat s azok -úgy maradnak mindaddig, mig a család haza nem tér a temetésről. Talán ezért izgat annyira egy megállt óra. Valami baljósat látok benne. Múltkor reggel nyolckor, miután fölkeltem, észrevettem, hogy' ütőóránk megállóit. Mutatói pontosan 6 óra 7 percet jeleztek. Gondoltam, azonnal fölhúzom. De ennek az órának olyan az ütőszerkezete, hogy ilyenkor a mutatóit végig kell sétáltatni a számlapon, meg kell várni, mig egyenként el nem veri az óranegyedeket, különben elromlik. Ez a dallamos körséta legalább tíz percig tartott volna. Inkább délutánra halasztottam. ügy határoztam, hogy majd hat felé bejövök ide és megindítom. Délután azonban megfeledkeztem erről. Éjfél felé léptem be abba a szobába. Egy pillantást vetettem az ütőórára és semmire se gondolva lefeküdtem. Nyugodtan aludtam. Még sötét volt, mikor egyszerre fölébredtem, kiugrottam az ágyból és álmosan, félig öntudatlanul botorkáltam valahová. Meggyujtottam a villanyt. A harmadik szobában álltam, az ütőóra előtt. Voltakép csak ekkor ocsúdtam föl. Egy másik órán megnéztem az időt. 6 pra 6 perc volt. Pont egy percem maradt arcs tíz hónapi súlyos börtönre Ítélték. Juszufovics Musztafa uj körülményekre és uj tanukra hivatkozva, perének] ujraf elv ételét kérte, amit el is rendeltek. Az elmúlt napokban kezdték meg ez ügyben az újabb főtárgyalást, amelyen számos uj tanút hallgattak ki. Szerdán fejezte be a beogr“adi katonai] bíróság ebben az ügyben a főtárgyalást, Juszufovics Musztafa tagadta a cselekmény elkövetését, egyáltalán neri^ akart semmire sem emlékezni és arra, hivatkozott, hogy teljesen ittas volt. Ha! ■ mégis elkövette volna a hármas gyilkosságot — mondotta — sajnáljak., és bánja a tettét. 1 . A katonai bíróság négyrendbeli bűn»! cselekményben mondotta ki bűnösnek,] szándékos emberölésben, továbbá az őr-j hely elhagyásában, fegyverének eldobásában és a rábízott katonai tárgyak el-, hagyásában és mindezekért .együttvéve negyvenhét évi súlyos börtönt róttak ki reá. Minthogy* a katonai büntető törvénykönyv egyesitett büntetés kimérésénél húsz évi börtönt ismer, Juszufovics büntetését is húsz évre szállították le. A bsogradi tartományi főispán jóváhagyta a szajáni községi választásokat Szajánból jelentik: Ismeretes, hogy a szajáni községi választás ellen felebbeizést nyújtottak be, mert kiutasították:^ a szavazóhelyiségböl a blokk urnaőreit, mert.neveik a törvényszék által hitelesített jelölőlistán nem voltak feltüntetve. Felpanaszolták azt is, hogy a választási elnöknek felebbvalója volt a radikális’ párt urnaőre és mert állítólag a választási aktust két Ízben megszakittatott. A felebbezésre most érkezett meg a tartományi föispáni hivatal végzése, amel.7 elutasítja a felebbezést, mert az einö.t szabályszerűen járt el. Elutasította a főispán a Herresbacher Dénes apát-plébános és társai mandátuma ellen benyújtott felebbezést is.'Herresbacher Dénes pápai kamarás, szajáni esperesplébánosnak és néhány társának mandátumát azon címen támadták meg, mert ők a község vadászterületének bérlői. A beogradi tartományi főispán a beadványt elutasította azzal, hogy a községi képviselőtestület határozata értelmében Herresbacher Dénes és társai bérletét átruházta az újonnan alakult; vadásztársaság nevére, igy tehát rájuk a községi választási törvény összeférhetetlenségi szakasza nem alkalmazható.; ra, hogy az ütöórát fölhúzzam és megindítsam. Kissé megdöbbentem. Nem is feküdtem vissza az ágyba, hanem leültem a karosszékbe és tűnődni kezdtem. Többször megesett már velem ilyesmi. Haí korán kell kelnem és hajnalban utazom el, rendszerint beállítom a keltőórát, demég sohase hallottam csörömpölni. Min-, dig a csörömpölése előtt ébredek föl* néhány perccel. Próbáltam magyarázgatni ezt a jelenséget. Azt mondhatnák, hogy jó időérzékem van. Szó sincs róla. Gyakran kísérletezek magammal. Meg kell határoznom egy percet, öt percet, egy negyedórát, anélkül, hogy az órára pillan-, tanék, vagy valamely ütemes mozgást végeznék. Minden alkalommal durva tévedéseket követek el. Egy percet olykor fél percnek, olykor kettőnek becsülök, aszerint, hogy unom-e a játékot, vagy érdekel. De altomban sohase hagy el ez a csalhatatlanul biztos, szinte tárgyilagos ösztön. Mi lehet ennek az oka? Talán mig alszom, folyton ráügyelek, időgéppé változom, órává, én, akinek a szive percenként szintén hatvanat ver, akár az óra rugója? A szívverésemmel mérem a múló pillanatot, vagy a lélekzésemmel? Vagy ebben az állapotomban, mikor öntudatom félig ki van kapcsolva, valami titkos utoa-módon, sugallatosan érzem az élet ütemét és a közeledő halált s közvetlen viszonyba kerülök az idővel, azzal az ismeretlen szemléleti formával, mely végül is majd megsemmisít? Nem tudom. De nagyon szeretném megtudni.
