Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-11 / 343. szám
1927 december 11. BÁCSMEGYEI SAFUO 21. oldal Egy hajótörött elbeszélésé a Principessa Mafalda katasztrófájáról APrlncipessa HfafaSda hajótöriiltjei Buenos-Afr&sban — Mindenki a lelkiismeretlen lia jós társaságot és a gyáván megfutamodott hajólegénységet vádolja a háromszázhat utas haláláért ' — Kiküldött munkatársunktól —f f (Buenos Aires, november 7.) Az esztendő legsötétebb töraegtragédiájáuak, a profithajszoló lelkiismeretlenséggel kivándorlók nyomorult életére vábankozó olasz halálhajó elsüyedéséuek két ministránsa futott be ma a buenos-airesi kikötőbe: az /. N. Alcmand kapitány vezetése alatt álló »Formosa« és az Euriqae G. Smoolenaars kapitány által vezérelt »Alhena«. Mindkettő »transoceáner« teherhajó. Az egyik francia, az utóbbi hollandus. Szutykos, szegény teherhajók, 6000 és 7000 tonnásak csupán, amilyeneket nem szokás észrevenni a buenos-airesi világkikötö 30.000— 40.000 tonnás oceánjáró-luxushajói között. Nem is szokták az ilyeneket heereszteni a személyhajók extra kikötőjébe, a tDársena Norté«-ba, hanem egyenesen hátra slboliák őket a teherhajók kikötőjének külön csatorna-labirintusába, ahol elvesznek öt -világrész hajósokadalmának nyüzsgésében, a 6—8 emeletes raktárházak, montstruozos villamos-elevátorok, mozgó hidak és égbenyuló gabonasilosok rettentő tohuvabohujában. Ma mégis kitessékelték a »Dárséna Norte« kőpartja mellől az óriási hajóaristokratákat, hogy a főhelyre a két kis hajóproletárt tuszkolhassák be, mert a két szegény, kopott teherhajónak ott készítették elő a fejedelmeknek kijáró pompás-káprázatos fogadtatást. Kormányférfiak. tábornokok, főpapok, multimilliomosok és simplex milliomosok, zászlók, drapériák, kazalnyi babérkoszorú — és sok, sok virág mindenütt, minden kézben. Az előkelőségek számára fenntartott bőséges hely kordonja mögött, aránylag kis helyen, fyukszemtaposó szorongásban: a meghatott tömeg. Rokonok, barátok, ismerősök — és kiváncsiak sokezernyi feje. örvendezók, nevető arcnak azok. akik a napokkal előbb lerádiózott »élők-névsorá«-t nem hiába böngészték át. Kétségbeesettek, a tétova reménykedés utolsó hajszálába remegve kapaszkodók azok, a kik már sírnak, de még nem hisznek az élethenmaradottak hivatalos lajstromának ... A két szegény, srurtos teherhajó az olasz hercegnő nevével büszkélkedett nagy lélekvesztő borzalmas katasztrófájában a »gyorsan kivonult mentökocsi« szerepét játszotta bátran, önfeláldozással. a nyílt tengeren. Háromszáz mértföldre a brazíliai partoktól. Estétől éjfélig. Október 26-ikán, a nyugati boszszuság 38" 111 és a déli szélesség 47° 451 alatt... A világhírre vergődött két kis teherhajó a hullámsirba rogyott rozoga óriás életbenrnaradt áldozatait hozta rendes tértié tetején. 909 élő lelkei! ... Embereket. akik — legnagyobbrészt — szegénységük féltve kunorgatott utolsó kincseivel törekedtek fel a »Navegazione Generáliéi !talia>: (Olaszország Általános Hajózási Vállalata) agyonreklámozott oceánjárójára. amely tizenkilenc esztendő óta szakadatlanul róka a tengerek országútiét Genova és Buenos Aires között. Embereket hozott a két kis teherhajó, akiket Európa züllött nyomorúsága, knldus-kenyértelensége űzött cl otthonukból uj hazát, nagyobb darab kenyeret keresni. Embereket, akiket uj életkezdésük első tétova lépésinél 1? kizsebelt a telhetetlen tőke bűnös spekulációja, amikor horribilis összegek ellenében legyömöszölte őket a szemre tetszetős. de rozoga hajókolosszusba. a melyről már kánonokkal előbb tudták gazdái és konvenciós cselédei, hogy teljességgel felmondani készül a szolgálatot és életveszéllyel jár a rat a való közlekedés... Embereket, akiknek mindenük odaveszett a »csak még erre az mtolsó útra« ráerőszakolt úszó koporsóval: csak a puszta, mezítelen életüket mentették meg és most mégis boldogok, örvendezók, megelégedettek, hogy a puszta életüket is megmenthették és nincsenek a hárotnszázhatok kocsonyásodó hekatombájában, a rettentő koporsó fedélzetén, halak és tengeralatti szörnyetegek ritka lakomáján... Azok, koldusgarasaik garmadára, ráadásul, még a puszta életüket is odaadták az elvetemedett kapzsisággal dirigált üzlyett... ííáromszáznyolc ember életét rabolta cl ez a »nagyszerűen kikalkulált« üzletes hajrá! A háromszáznyolc áldozat között 26 magyar, német és dalmát is oda veszett! Délamerika hatalmas sajtója a humanitás és az emberi szolidaritás legszenEsti 6 óra. Látható a far leeülyedése és a vizbeugí álók küzdelme let kedvezőbb balanszának... Ezek elvesztették kokkisrongj'aikat is... Ez a hajó tizenkilenc esztendeig lebegett a végtelen vizek hátán. Vagyont, tiz másik hajó árát hajtotta be a befektetés gyümölcseit szüretelő spekulánsoknak. Tizenkilenc esztendő alatt pár százezer uj rabszolgát zsuppolt le ez a hajó az uj világrész hasonló spekulánsainak tetszésére. Ennek a hajónak cl kellett sülyednie, amint a korsónak is el kell törnie, ha,soká jár a kútra... Genovában, a hajóstársaság fényes, márványpaiotájában tudták is, hogy a hajó már nem bírja ki az utat:» de 17.000,000 aranylirára be volt biztosítva a hajó... Mit veszíthetett az emberi étetekkel ferblizö bitang üzletesség?. ■. Az »Augustus Imperator« nevű uj hajójának árát akarta megnyerni csupán. Mert a program szerint, a jövő hónapban, már ez az uj »befektetés« indul első útjára a »Principessa Mafalda« hetebb nevében, megdöbbentően energikus összefogással vádat emelt a nemzetközi törvényszék előtt a kétségbevonkatlanul bűnös hajéstársaság, a bizonyithatólag bűnös olasz kormány és egyes funkcionáriusok ellen... Lesz-e Jugoszláviában valaki, aki az elkártyázott szláv és magyar életekért sikraszált és okos elszántsággal felhasifja a »diszhófejü Nagyur« belét, hogy csengő aranyakkal fizettessen gyászos kárpótlást az elherdált életekért?... Főként ezt a célt akarom szolgálni, midőn lelkiismeretes utánjárás alapján, a Bácsmegyei Napló publicitása előtt beszámolok a benünket is közvetlenül érintett szörnyű katasztrófa minden mozzanatáról, azzal a hitelességgel, a mely a délamerikai sajtó által egybegyüjtött tanúvallomások és bizonyítékok révén, a bűnös hajóstársaság és a bünpalástoló olasz kormány-közegek hazug védekezését megdöntötte. Egy hajótörött német riportere® elbeszélése a katasztrófáról A »Formosa« és »Alhena« hajók által j de Janeiróba való beérkezése után. megmentett utasok között megérkezett csaknem az összes szemtanuk kiltallga- Bucnos Airosba Elsa Kluge német ripor-1 fásánál, a legtninuciózusabb részletekig E ti 6 ó. 0 p. A hajó mindjobban balr • dől és íafj'val süiyed. Az Athena meníőcsónaka rjudltiicietienül szállítja az utasokat ternö is, férjével, Luis A. Bulgáriái római ügyvéddel. Bár a katasztrófa lefolyását a délamerikai lapok már néhány nappal előbb, az első menekülteknek Rio menően tisztázták és publikálták. Elsa Kluge személyében önként kínálkozott az alkalom, hogy a hiteles tényállásról és a hajón utazott magyarok és szlávok sorsáról,, a Bácsmegyei Napló olvasói számára pontos információt szerezzünk. / A hullámsir örvényéből kimentett hajótöröttek borzalmasan megható fogadtatásának lezajlása után felkerestük Elsa Kiuget »Hotel Jonsten«-beli lakásán és a helybeli német lapok riportereivel együtt kértük fel a nagyon rokonszenves német kolléganőt, hogy most az egyszer ő adjon nyilatkozatot. Elsa Kluge a rio de Janeiro! rádió-jelentésekkel és a spanyol lapok jegyzőkönyvi részletességgel közreadott tudósításaival egybehangzóan a következőket beszélte el a katasztrófa előzményeiről és lefolyásáról: Október hó 18-ikán reggel hajóztunk be a »Principessa Mafalda«-ra Genuában. Már a behajózásnál olyan hhek keltek szárnyra az utasok körében, hogy, hajónk gépezete nincs rendben és a kikötőbeli munkások, hordárok és egyéb beavatottak nem jósoltak szerencsés utazást egyik-másik olasz utasnak. Engem is kellemetlenül érintettek ezek a híresztelések s talán ez okozta, hogy a hajó indulására várakozó rokonainktól valami különösen rossz előérzet hatása alatt, sirva vettem búcsút. Kellemetlen benyomusainkat csak fokozta az a körülmény, hogy a hajó elindulása előtti utolsó pillanatokban lázas sietséggel valami gép-alkatrészeket raktak be a Hajóra s aztán, mikor már minden készen volt, a hajó még sem indult. Eltelt a menetrendszerű indulás ideje, egyik óra múlt a másik után s a haló veszteg maradt. A késlekedés okát és a hajó gépezetének állapotáról keringő ominózus híreszteléseket ellenőrizendő, többen a kapitányhoz fordultunk felvilágosításért, aki azonban teljességgel megnyugtatni igyekezett bennünket. Azt mondotta, hogy az olajbiitőket nem jól szerelték be a gépházban és ez okoz némi késedelmet. A hajón úrrá váló kínos bizonytalanságot a zenekar állandó működtetésével és az ebéd felszolgálásával igyekeztek^ ellensúlyozni. Végtére is. teljes 6 órai késedelemmel, délután 3 órakor valóban elhagytuk a partot. A Földközi tengeren való utazásunk elég kellemesen telt el, nagyszerű időnk volt, feledni kezdtük az elindulás kellemetlen auspiciumait, bár Barcelonába jelentős késedelemmel érkeztünk be. Barcelonái: ól való kiindulásunknál megint ismétlődtek az üzemzavarok. Különös volt. hogy a hajó tatjában valami szokatlan dübörgés és csattogás volt észlelhető, ami a gépek rendellenes működésére volt visszavezethető. Jelentőséget adott ennek-«z észleletnek az a körülmény is, hogy a hajó szokatlanul lassan, küzködve haladt előre. Újból a kapitányhoz fordultunk magyarázatért, aki ismét eloszlatta aggodalmainkat azzal, hogy jelentéktelen hibáról van szó, egykét órán belül rendben lesznek a gépek és a késedelmet be fogjuk hozni. San Vicéidébe (Afrika) már teljes 24 órai késedelemmel érkeztünk be. Ez lévén az utolsó kikötő-állomásunk a nagy óceánra való kifutásunk előtt, itt újból, többen is, megkérdeztük a kapitányt, hogy tökéletesen rendben tévőknek tartja-e a gépeket, mert ha nem, akkor inkább megszakítjuk utunkat és a legközelebbi olasz hajóval megyünk tovább San Vicenteböl. Gall kapitány váltig erősít gette, hogy a hajón minden rendben van és garantálni tudja a zavartalan utazást. ívért bennünket, hegy maradjunk nyugodtan a hajón, mert kiszállásunk kellemetlenül befolyásolhatná a többi utasok hangulatát is. A kapitány megnyugtató kijelentéseire letettünk a kihajózási szándékunkról. Ámde, alig hagytuk el az afrikai partokat, a hajó tatjában Barcelona után észlelt dübörgés és csattogás meg inkább fokozódott és különösképpen a hátsó árboc tövében olyan heves lökések voltak észlelhetők, mintha a gépek mozgató erejét valami rettenetes akadály béklyózná. Hajónk egyre lassabban haladt. A nyílt óceánon való utazás második vagy harmadik napja megint nyugodtabban telt el. Aztán pedig váratlan alarmok riasztottak meg bennünket: tüzriadókat és msntögyakorlatokat rendeztetek a kapitány, de a mentögyakorlatok során egyszer sem eresztették le a csónakokat. Izgatott kérdezösködéseinkre és keserű kiíakadásainkra a kapitány azzal felelt, hogy a szabályokban előirt rendszeres mentő-
