Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-11 / 343. szám
BÁ'CSfclEGYET NAPLÓ 192/. december 11. Balkánpoliiika A francia-jugoszláv szerződés aláírása nemcsak a Balkánon, hanem az európai politikában is éreztette a kihatásait. A francia-jugoszláv paktum amint azt hivatalos helyről annyiszor kijelentették tulajdonképen nem más mint egy meglevő diplomáciai helyzetnek a leszögezése és mégis ugylátszik, mintha a francia-jugoszláv barátság írásos szerződése, a diplomáciai lavinák sorozatát megindította volna. Az európai politikában szinte természeti törvény, hogy mindig a legerősebb állam ellen történnek a hatalmi csoportosulások. így történt ez a háboruelőtti Németországgal, igy van ez ma Franciaországgal, amely ma kétségtelenül a legerősebb kontinentális hatalmat jelenti Európában. Angliának nagyon fontos érdeke, hogy íranciaországot sakkban tudja tartani. Jugoszlávia helyzeti energiájánál fogva ebben a hatalmi csoportosulásban igen nagy szerepet játszik és azokkal együtt vonul fel, amelyek ma nem a britt birodalom kizárólagos érdekeit tartják szem előtt. 'Hogy Európában és különösen Angliában milyen veszedelmesnek látják a balkáni zavarok miatt a külpolitikai helyzetet az abból is kitűnik, hogy Paris, London és Róma között ma nagy erőfeszítések történnek, hogy Briand és Mussolini között találkozást lehessen létrehozni. Hogy ennek a találkozásnak a kilátásai épen az olasz-albán barátsági szerződés következtében a minimumra szálltak le az mindenki előtt megérthető. Jugoszlávia az utóbbi hónapokban számos külföldi állammal bocsátkozott kereskedelmi tárgyalásokba. Több kereskedelmi szerződést már aláírtak és ratifikáltak, azonban épen a szomszédos államokkal ezek a tárgyalások nem épen a legjobb mederben haladnak előre. A hibát ne mjugoszláv oldalon kell keresni, hanem azokban a gazdasági körülményekben, amelyek a háború után a rendes kereskedelmi és ipari vérkeringés útjába nagy akadályokat állított fel. ;Az osztrák delegáció amely néhány hétig tartózkodott Beográdban, elhagyta a jugoszláv fővárost és visszautazott Bécsbe, hogy a hús és az élőállat behozatali vámja tekintetében az osztrák kormánytól újabb instrukciókat kérjen. [Az osztrák kormány is kérte több vámtételnek a megváltoztatását,' azonban jugoszláv részről Is ezeknél az árutétejleknél szintén nehézségeket támasztottak. A nehézségek nagy részben onnan származnak, hogy a textil gyárosok a jelenlegi magas védővámokat az olcsóbb osztrák árukkal szemben fenn akarják tartani. Az osztrák kormány a hús és az élőállat behozatala fejében a textil és a konfekció Ipar cikkeinél akar az osztrák ipar részére vámkönnyítéseket elérni. Szeptember közepe óta Beográdban tartózkodik a magyar kereskedelmi delegáció is azonban a magyar delegáció szintén nagyon messze van még a tárgyalások lezárásától. A magyar delegáció és Todorovics tanár a jugoszláv delegáció vezetője között sok kérdésben nincsen meg az egyetértés, úgyhogy a magyar delegáció tagjai már nagy részben el is utaztak Beográdból és csupán egy tisztviselő tartózkodik Beográdban, hogy még a függő kérdések újabb diplomáciai előkészítő tárgyalások után való rendezésekora tárgyalások fonalát uira felvegye. Nick Alfréd követségi tanácsos már Rómában tartózkodik és ott képviseli a magyar kormányt az olasz kormánnyal folyó kereskedelmi tárgyalásoknál Többek között forgalmi kérdésekben támadtak a Jugoszláv és a magyar delegáció tagjai között nagyobb nézeteltérések, különösen a szuboticai határállomás ügyében nincs meg a szükséges összhang. Ami Jugoszláviának Olaszországhoz való viszonyát illeti tény, hogy az albán-jugoszláv paktum Beográdban újabb bizalmatlaságot keltett. Az olasz sajtó az utóbbi napokban nem ir már olyan heves és exaltált hangon, mint a fraciajugoszláv szerződés aláírásának pillanatában, bár a beográdi Avala ügynökségnek az a közleménye, hogy az olaszaiban szerződést nem elégséges a Nép- Szövetségnél bejegyeztetni, hanem arra is szükség van, hogy azt előbb az érdekelt hatalmak megbeszéljék, ismét igen élénk kommentálásokra és megbeszélésekre adott alkalmat. Félhivatalos olasz helyen olyan hangokat Is lehetett hallani, hogy Jugoszláviát a Népszövetségnél be fogják panaszolni. Jugoszlávia és Bulgária között toarább folynak a tárgy adások. Nesics Lyuba Jugoszlávia szófiai követe a napokban Beográdban járt, hogy újabb instruclókat vegyen át. A tárgyalások meginulását természetesen nagyon megnehezítik azok a folytonos bandaharcok, bomba dobálások, amelyek ma már szinte mindennaposak a jugoszláv-bolgár határ mentén. A skopijei diák perben elhangzott kijelentések nagyon elkeserítették a beográdi politikai köröket, mert bizonyítva látják a bolgár kormány felelősségére vonatkozó vádakat, amelyek a szófiai kormány felelősségéről tudnak. A macedón bandák is ritka esetben kapják meg a büntetésüket, mert folytonosan nyomtalanul tűnnek el és sohasem lehet megállapítani, hogy a merényleteknek ki az értelmi szerzője. Liapcsev bulgár miniszterelnök kijelentései a Jugoszláviához való viszonyról nagyon mértékletes hangban volt tartva és Beográdba is vigyáznak akkor, ha Bulgáriáról van szó. Görögországból és Romániából olyan hírek érkeznek, amelyek még az ottani helyzet teljes tisztázatlanságára mutatnak és épen ezért ma még nagyon nehéz ezeknek az államoknak Jugoszláviához való viszonyáról közelebbi megállapításokat tenni. L ö. 17. oldal — Nem lehetetlen. Amilyen kópé, még nagy sikerei lehetnek. Búcsút vettek egymástól, a vonai elindult, s az olvasók ugyancsak csalódnak, ha azt hiszik, hogy a kópéságnak érzelmes vagy romantikus folytatása lesz. Semmi folytatása se lett. IL A berlini diák s a skandináv lány csak negyvenegy évvel később találkoztak újból. A hölgy már négy évtized óta volt férjnél s távolról se volt oly szód. mint Otto ur diákkorában, de időközben grófnévá, anyává és nagymamává lépett elő, s a berlini jogász is karriert csinált: császári ura előbb gróffá, később herceggé s kancellárrá nevezte ki. Mikor a svéd grófné 1880-ban másodszor fordult meg Berlinben, eszébe jutott a fiatalkori »kaland«, s az is, hogy annak hőse azóta a világ egyik leghatalmasabb embere, a francia császárság megbuktatója és az egységes német birodalom megteremtője lett. Vájjon hogy5 fest most az a »schneidig« diák, aki néhány fiatal napon át a’ kuzénja, az idegenvezetője és barangolásainak a pajtása volt? Kocsiba ült s látogatást tett nála a wilhelmstrasse-i palotában. A kancellárhoz beküldte névjegyét, amelyen neve alá ezt a ceruzajegyzetet irta:* »valamikor a cousine-ja Otto von Bismarcknak.« > A Reichskanzler rögtön fogadta érdekes vendégét, s az volt hozzá az első kérdése: — Nos, hogy’ mulatott Rómában? Mintha pár hó előtt váltak volna el egymástól. A grófné jóízűen nevetett, de azért pontosan felelt a kérdésre: — Kitünően. Ott ismerkedtem meg az urammal, aki félesztCndőre rá feleségül vett. — Gratulálok. — kedveskedett Bismarck udvarias meghajlással. A vendégének megint nevetnie kellett. A nagy államférfiu olymód kívánt szerencsét a házasságához, mintha azt tegnap kötötte volna. S Bismarck tréfás szemrehányással, öreges enyelgéssel vette szemére: — Hütelen! — Hjah! Aus den Augen, aus dem Sinn! — tréfálkozott az asszony is. — Még csak képes levelezőlapot se küldött Itáliából. — folytatta szemrehányással Bismarck. — Valóban nem voltam ily figyelmes. De hát bajos is lett vo'na az Ansichtskarte föltalálása előtt 30— 40 évvel! — védekezett a svéd nő. S_ mindketten nevettek. Bismarck. — Tudja-e, kedves grófné, hogy azon a napon, amikor búcsút vettünk egymástól, jókora szívfájdalmat éreztem s komolyan búsultam, hogy nem utazhattam az ad hoc-huzinom-ma! a Heszperidák földjére? A grófné. — Nekem is úgy tetszett, hogy nem könnyen bocsáitott el... Legyek őszinte? Nem tagadom, volt az együttlétünknek olyan momentuma, amikor számítottam rá, hogy utitársul fog kínálkozni. Tudja, milyen hiúk a nők! — elhitettem magammal. hogy tetszem a német Vetternek. S volt egy pillanat — kérem, ne nevessen ki! —, amikor attól féltem, vagy azt reméltem (most már igazán nem tudom, a reményem volt-e nagyobb vagy az aggodalmam), hogy szerelmet vall. Bismarck. — Ahá. tudom! Ez akkor lehetett, amikor bejelentettem, hogy vallomást akarok tenni. A grófné. — Igen. Virág is volt a kezében s olyan ünnepélyes arcot csinált. Meghökkentem s azt gondoltam: no, ez szép dolog lesz, ez a kedves fiatalember most mindjárt szere'met vall vagy megkéri a kezem, ami alapjában véve majdnem ugyanaz. Már azon töprengtem, hogy ebben a kedező esetben mit fogok válaszolni? Bismarck. — Emve. de szeretném tudni, hogy mit felelt volna! A grófné. £n is. Már nem emléke KETTEN IRTA: BAEDEKER Ami itt következik, nem novella, hanem valódi történet, — bátran kezdhetem hát évszámmal. L 1839-ben iiatal urilány utazott Rómába társalkooonőjének és komornájának a kíséretében, hogy országotvilágot lásson s a klasszikus művészet remekeiben gyönyörködjön. Mivelhogy messzeföldről jött, szint’ Svédországból, néhányszor stációzott, mielőtt utazásának a célját elérte. s a már otthon kidolgozott terv szerint Berlin is ily állomáshely volt, ahol egy német kuzénja tanult, paukolt s a karrierjére készült. A fiatalok még nem ismerték egymást, sose találkoztak, de a lány szülei levélben értesítették öccsüket, hogy Marianna néhány napig a porosz rezidenciában marad, s kérték. várja el őt a vasútnál, kalauzolja a városban és a múzeumokban, s általában vegye őt körül mindazokkal a figyelmekkel, amelyekre férfirokonok hasonló esetekben kötelezve vannak. (S ha a kérdéses cousine csinos, szívesen is vállalkoznak.) Hogy ráismerhessen, beküldték neki az arcképét, amely ha hü volt, fölötte bájos és érdekes ifjú nőt ábrázolt Ez pedig a táviratilag jelzett időben megérkezett, s a vasútnál kellemes megjelenésű udvarias fiatalember fogadta, aki a portréhoz nagyon hasonlatosnak találta, s igy mutatkozott be neki: — Rudolf von Wiesenburg. Személye körüli szolgálattételre a kedves cousine mellé kirendelve. Unokatestvérek, ha mind a kettő férfi vagy nő, előbb-utóbb összevesznek, ha különböző nemüelc, könnyen ősszebarátkoznak. Rudolf ur napokon keresztül szívesen vezette rokonát a gyűjteményekbe és mindenüvé, ahová az északi vendégeit a tudvágya s a kíváncsisága vonzotta. Valósziyü, hogy egy kicsit udvarolt is neki, — legyünk róla ilyen jó véleménnyel. Bizonyos, hogy az idejük gyorsan mult s a lány kitünően mulatott. Gyanakszom, tovább is maradt Berlinben, mint ahogy a programmia eredetileg előírta, s a fiú is alighanem hozzájárult az elutazás késleltetéséhez. Hiszen — gondolta — nem jön a tatár és Róma nem mozdul a helyéről. ha Marianna kisasszony valamivel később ér is oda. De vé°,re indulni kellett, s bttcsuzásnál. vir*ghokrétát nyújtva át, igy szólt a fiatalember: — Kedves Marianna, vallomást kel! őrnek tennem. — Na. na. — ’’»^ezett a lány.— Nem a1'* mm hallani. Azt Mff*». szerelmi vallomás következik. Elég reifies volt. hogv e’t hihess“ de kis^á Vn-oimV tartotta — Műszál meghaiiyafula, — esvriftnzr.H űz ifin. — Nagy a bűnöm: megcsaltam ö"f. — Megcsalt9 Maga csaló? — hitetleuhodett a lány. _ TT<r^ van. de azácp ne Ve**en wm*. kK"-tt»ni el ami a •y£n'rT1rr>rrr7y pp r’*1-özik... Rudolf as oka mindennek, Ez a szegény fiú megbolondult, — gondolta a svéd lány s e gondolatba szinte belesápadt— Saját magát okolja azért amit tett s úgy beszél magáról, mintha az valami tőle idegen személy lenne. De finom, gyöngéd urilány volt, tudta mi illik, nem árulta el. hogy mitől tart s csak hogy mondjon valamit. kérdezte: — Rudolf? — Engem nem hívnak Rudolfnak, hanem Ottónak és nem vagyok a kegyed unokafivére. A hölgy kezdte belátni, hogy nincs őrülttel dolga. Elgondolkozott, s pirulva mondta: — Nem? Én pedig azt írtam haza a szüleimnek, hogy a deutscher Vetter nagyon szeretetreméltó fiú. — Reméllem, hogy ezt a véleményét azért nem fogja megváltoztatni... Ismétlem, Rudolf az értelmi szerzője a csalásnak. Ha haragudni akar valakire, őrá haragudjon. A dolog úgy áll. gnädiges Fräulein (már nem merem cousine-nak nevezni), hogy az igazi unokafivére, a »német Vetter« szigorlatra készül, amelyen én már szerencsésen túlestem, már csak tiz nap választja el tőle, nem hagyhatja el a könyveit, ha meg nem akar bukni, s engem kért föl, hogy amig ő a perrendtartást magolja, rokoni szerepét a cousinejánál én töltsem be. Mondanom se kell talán, nagyon szívesen helyettesítem őt és nem bántam meg, hogy vállaltam a feladatot, amelynek révén pár rövid, de iboldog (azért rövid, mert boldog) napot a Maga kedves társaságában tölthettem. Szabad reméllenem, hoc-v Maga is meg volt elégedve velem? — Minden bizonnyal, ön igazán szépen viselkedett, akár — egy rokon. — Örülök, hogy néhány napig az lehettem. Sohasem fogom elfelejteni. Kérem, gondoljon Maga is néha énrám. Otto von Bismarcknak hívnak és közügyi pályára készülök. — Ki áll jót, hogy most igazat mond? Aki egyszer csalt — — Itt vannak az irataim. — védekezett kémikus komolysággal a fiatal jogász, s a táskájában kotorászott. — Elhiszem az okmányok fölmutatása nélkül is. Tehát nem a kuzénomnak, hanem kedves kalauzomnak. Ottó urnák köszönöm melegen, hogy velem Berlin látnivalóit megismertette. — Lelkesedéssel tettem. És most, hogy elválunk, mit üzen Rudolfnak? — Megnyugtathatja őt, hogy megbocsájtok neki és hogy nem haragszom rá. — Nagyon köszönöm ... Maga most nagy bókot mondott a cicerone-jának. Nem is tudtam, hogy a svéd nők ilv kacérak. — A kacérság, Herr Otto, nem függ a nő nemzetiségétől... Kérem méze^szer a családnevét, mert nem íól hallottam. — Bismarck. — Otto von Bismarck, igen jól hangzk. Reméllem, lesz Idő, hogy Job-Vfayj tpgják Ismerni mint most
