Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-11 / 343. szám

% oldal 1927 december 11 BÁCSMEGYin NAPLÓ Három világrészen keresztül v Csalt-e kalandos muliu Birinji-Berényi ? Érdekes bünpört tárgyalt szombaton a szuboticai törvényszéken PavLvics István törvényszéki elnök büntetőianá­­csa. Vádlottként Berényi Adalbert sze­repelt, aki ellen az ügyészség azt a vá­dat emelte, hogy Gavrics Jócó szuboti­cai gazdálkodó :ól kicsalt ötezer dinárt továbbá, hogy Copkó László szuboti­cai szabónál két öltönyt rendelt és mi­kor a ruhák elkészültek, ezeket nem vette át, hanem megszökött. A tárgyalá­son a vádat Csulinovics Ferdo dr. ügyész képviselte, a vádlottat Csányi Tibor dr. védte. A vádlott, aki szeptember kilencediké .óta vizsgálati fogságban van, személyi adatainak felvételénél elmondotta, hogy neve Berényi Adalbert de Birinyi, 33 éves római katholikus, szuboticai szü­letésű, legutóbbi tartózkodási helye Buenos-Aires volt és foglalkozására nézve kereskedelmi tengerészeti tiszt. A tengerészeti akadémiát végezte Bel­­jgiumban. Mint tengerészíiszt a »Kaiser Franz Josef« nevű hajón volt Indokíná­ban, Japánban. Nős, de feleségétől tör­vényesen elvált.' Buenos-Airesban ha­józási irodája van, mely 200.000—300.000 dinárt ér. A Misler-cégtöl van megbízá­sa, hogy az Argentínába menő kiván­dorlókat hajójeggyel lássa el. Az ellene emelt vádakra vonatkozóan kijelentette, hogy egyikben sem érzi magát bűnösnek. Nem csalta meg sem Gavricsot, sem Copkót. Buenos-Aires­­ből azért jött Jugoszláviába, hogy itt hajójegyirodát rendezzen be. — Elnök: Hol akarta ezt az irodát felállítani? — Vádlott: Szuboticán, mert idevaló illetőségű vagyok. Szuboticán kivü! Szomborban és Szentán is akartam ha­­.iójegyirodákat szervezni. Egy napon el­jött Gavrics a lakásomra és elmondotta hogy fia György tizennyolc év előtt ki­vándorolt Amerikába és kért, hogy szerezzek fiáról információt. Azt akar­ta tudni, hogy a fia milyen viszonyok közt él Amerikában. A megbízást vál­laltam és azt mondottam Gavricsnak. hogy posta és távirati költségekre húsz dollárra van szükség ,ami a mi pénzünk­ben megfelel 1150 dinárnak. Gavrics ezt az összeget átadta, amelyet én Alek­­szander Altmann, ncwyorki hajóügynök címére elküldöttem és kértem, hogy in­tézze el az ügyet. Gavricsnak azt mon­dottam, hogyha választ kapok, értesíte­ni fogom. Megjegyezte itt a vádlott, hogy egy kábeltávirat Amerikából ide körülbelül húsz dollárba kerül. Éppen ez­­idotájban Zagrebba utazott és onnan ajánlott levélben küldte el Altmann newyorki címére úgy ezt a pénzt, mint újabb költségekre Gavricstól későbben felvett 2350 dinárt. Mindössze ötven dollárt vett föl Gavricstól. Amikor eze­ket a pénzeket Gavricstól átvette, meg­mondotta neki, hogy Amerikában ki­tünően szervezett információs irodák . vannak és igy a legkönnyebb dolog fel­világosításokat szerezni bárkiről. Meg­mondotta azt is, hogy fáradságáért nem kér honoráriumot, hanem csak akkor, amikor majd meglesznek az informá­ciók. Az elnök azon kérdésére, hogy jött-e válasz az Amerikába küldött le­vélre azt feleli a vádlott, hogy az bizo­nyosan Brémában fekszik, az ottani ha­józási irodában. Miután öt időközben le­tartóztatták, nem intézkedhetett, hogy a választ kézhez kapja. Elnök: Mikor tartóztatták le? — Vádlott: Zagrebban szeptember ti­zenötödikén. Zagrebban óriási szenzá­ciót keltett a letartóztatásom. Elnök: Miért keltett szenzációt? — Vádlott: Azért, mert Zagrebban ismertek és tudták, hogy Budapesten egyidőben nagy szerepet játszottam V árosparancsnoka voltam Budapest­nek. Gróf Károlyi Mihály kormányzása alatt főparancsnoka voltam a nemzet­őrségnek. később a vörösuralomban a vörösőrségnek voltam hadosztálypa­rancsnoka. Amikor Zagrebban letartóz­tattak, az ottani rendőrség azt hitte hogy nagy kommunista vagyok. A ná­lam lévő valamennyi iratot elvették. Az elnök megállapítja az iratokból hogy a vádlott fiatalkorában lakatos­inas volt. A vádlott erre megjegyezte, hogy szülei szegények voltak és a gépész szakmára akarták adni. Tizenhét éves korában tényleg a lakatosságot tanul­ta, de már tizennyolc éves korában abban is hagyta. Pólában is szolgált a tengerészeknél. Amikor 1919-ben Ma­gyarországon megbukott a kommuniz­mus letartóztatták. Én nagyon sok em­bert mentettem meg a kommün alatt — mondja a vádlott. A rendőrség feje vol­tam. A magyar ellenforradalmi időkben letartóztatták Budapesten és három évi börtönre ítéltek. A román tisztek azon­ban kiszab.aditoítak a börtönből. Ké­sőbb Pécsre kerültem — mondotta a vádlott — ahol Polácsi rendőrfőkapi­tánnyal és Linder Bélával felrobbantot­tuk a kommunistaszervezeteket. Ami a Copkó-ié\e ügyet illeti, tény az — mondotta a vádlott — hogy meg­rendeltem két öltöny ruhát és pedig egy szmoking és egy zakó öltönyt 3500 dinár értékben, de ép akkor amikor a ruhák elkészültek, el kellett utaznom. Az állomáson Copkó látta elutazásomat és azt hitte, hogy megszököm. A ruhák a szabónál maradtak. A vádlott után Gavrics Jócó gazdál­kodót hallgatták ki, aki elmondotta hogy a szomszédaitól értesült arról hogy Szuboticán van egy Berényi ne­vű ember, ak Amerikában nagy isme­retséggel bir. Felkereste, hogy Djuró fiáról valamit megtudjon, Berényi vál­lalkozott erre s kért tőle 1100 dinárt költségekre. Később azt mondta, hogy ez kevés és kért tőle még 2350 dinárt. Gavrics megjegyezte, hogy ő nem tett Berényi ellen feljelentést, hanem a rend­őrségtől tudta meg. hogy Berényit le­tartóztatták. A vádlott a tanú vallomá­sára kijelentette, hogy be tudja bizonyí­tani azt. hogv eljárt Gavrics ügyében. A zagrebi főpostán adta fel szeptember ötödikén a pénzt Amerikába. A következő tanú Goldmann Sándor szuboticai bankár volt, aki elmondotta, hogy a vádlott augusztusban eljött hoz­zá és argentínai pezetákat kinált el­adásra. A tanú azt felelte neki, hogy, ilyen exotikus pénzek beváltásával nem' A topolai csendőrség, mint megírtuk, véres puskaharc után elfogta Bozsáko­­vics Ivánt, aki két társával néhány héttel . ezelőtt meggyilkolta Merkövics György kisbosznai korcsmárost. Bozsóko'vicsot üldözés közben az egyik csendőr lelőtte és a veszedelmes gonosztevőt súlyos sebeivel péntek este beszállították a szu­boticai közkórházba. A rendőrség szombaton tovább foly­tatta a nyomozást és különösképpen arra törekedtek, hogy megállapítsák, hol rej­tőzködött Bozsákovics az elmúlt hetek­ben. A nyomozás egyébként szombaton ér­dekes részleteket derített fel Bozsákovics szökéséről és bujdosásáról. A múlt héten Szuboticáról három autón detektívek mentek ki Topolára, mert a jelek szerint Bozsákovics ott bujkált. A detektívek egy éjszakán kutattak a rablógyilkos után, de eredménytelenül. A szuboticai detektívek eltávozása után Urbász Fe­renc topolai járási rendőrőrmester és Matkovics Zsivkó csendőrkáplár folytat­ták a nyomozást a gyilkos kézrekeritésé­­re. A nyomozás az első napokban nem járt eredménnyel, mert Bozsákovics min­dig tudta, hol fogják keresni és ilyenkor máshol rejtőzködött el. Ebből a nyomozó közegek arra követkéz lettek, hogy a rablógyilkosnak cinkostársai is vannak, akik értesítik a rendőrség mozdulatairól. Figyelni kezdtek egy topolai rovott­­multu nőt, Brindza Erzsébetet, aki gya­nús volt a rendőrség előtt. foglalkozik. Ezzel az alkalommal beszél­getés fejlődött ki közte és a vádlott között, aki elmondotta, hogy hajózási jegyirodát kíván létesíteni és a tanút hívta meg társnak ehhez az irodához. Tanú megkérdezte tőle. hogy van-e erre koncessziója. Mikor azt mondta, hogy nincs, azt felelte neki, hogy ha majd meglesz, akkor ismét jöjjön el hozzá. Augsburger Mirkó hajózási irodatu­lajdonos, tanú ismeri a vádlottat, aki többször jött be hozzá s azt mondotta hogy tervez egy hajózási irodát, melyet Goldmann Sándor fog finanszírozni. Copkó László tanú elmondta ti öltöny­­rendelés történetét és előadta, hogy bí­zott a vádlottban, elkészítette a ruhákat. A vádlott ezeket nem vette át. Egy szombati napon azonban eljött a laká­sára s arról beszélt, hogy Argentínába szállítandó zenészek részére tiz dolmányt és zsinóros atillát szándékozik készíttet­ni, mire ő nem vállalkozott. Kára any­­nyiban van. hogy az amerikai divat szerint készített ruhákat csak veszteség­gel tudná eladni. Rafajlovics Milos dr tanú előadta, hogy egy napon a vád­lott eljött irodájába s mondta, hogy ha­jójegyirodát akar létesíteni. A tanú, aki­nek történetesen éppen ekkor hivatalo­san volt dolga Beogradban, ott találko­zott a vádlottal, aki neki kalandos dol­gokat mondott el életéről. A bíróság több tanút nem is hallgatott ki es befe­jezte a bizonvitó eljárást. A Párbeszé­dek után a bíróság tanácskozásra vo­nult vissza és midőn visszatért a te­rembe, az elnök közölte, hogy a tár­gyalást félbeszakítja és a bíróság hiva­talosan be fogja szerezni az adatokat arra nézve, hogy a vádlott szeptember ötödikén csakugyan küldött-e pénzt Zagrebbó! Newyorkba? — A tárgya­lás folytatását a bíróság e hó tizenha­todikára. péntekre tűzte ki. Pál topolai korcsmájában ivott, amikor egy csendőrjárőr ment arra. A csend­őrök a korcsma közelében észrevették Brindza Erzsébetet, akit bekerítettek, hogy ne legyen ideje értesíteni Bozsá­­kovicsot. A nő tagadta, hogy tudja Bo­zsákovics tartózkodási helyét. Az uccá­­ban, ahol a nő őrt állt, két vendéglő van, ezért a csendőrök lesbe álltak. Nemso­kára kinyílt Koczkás Pál vendéglőjének ajtaja és kilépett rajta Bozsákovics. A csendőrök nem ismerték fel és csak iga­zoltatni akarták, de Bozsákovics előrán­totta revolverét és a csendőrök felé lőtt, majd futásnak eredt és eltűnt a sötétség­ben. Ettől kezdve az egész csendőrség talpon volt. Megtudták, hogy Bozsákovksot Eü­­tyü Teréz rovoítmultu nő rejtegeti és látja el élelemmel. Fiityü Teréz Bozsá­­kovicsot minden este más-más ismerő­sénél helyezte el, ahol úgy mutatta be, mint távoli rokonát, aki látogatóba jött hozzá. így tudta meg a csendörség. hogy csütörtökön éjjel Fütyü Erzsébet Bozsákovicsct Csőké Károly Csantavé­­ri-uti szállásán rejtette el. Körülvették a szállást és először Csőké Károlyt és feleségét fogták el, akik bevallották, hogy Bozsákovics bent van a házban. Az izgalmas hajsza további részletei máir ismeretesek. Bozsákovics revol­verlövésekkel fogadta a csendőröket, a kik sortiizet adtak le a házra, ahol az elvetemedett ember az ágy alatt rej­tőzködött. Egyik csendőr közben be­ugrott a szobába és négyszer rálőtt a rablóra, akit a golyók négy helyen sc­­besitettek meg. Ekkgr kihullott a revol­ver a gonosztevő kezéből és a csend­őrök lefogták. A sebesültet dr. Hadzsi Jenő községi orvos kötözte be. A rendőrségi fogdában pénteken dél­után kihallgatták Bozsákovicsot, aki el­mondotta, hogy Fiityü Mária rejtegette a csendőrök elől és rá akarta beszélni, hogy Matkovics Zsivkó csendőrkáplárt tegye el láb alól, mert az akadályozza őket a »munkában«. Az asszony meg is mutatta neki azt a vendéglőt, ahol a csendőr többször meg szokott fordulni, de az újabb gyilkosságot nem követ­hette el, mert időközben elfogták. Bo­zsákovics vallomása alapján Fütyü ^ Má­riát letartóztatták. r Föltámadt a névvegyelsmzés Mi'iticsen a magyar és német gye­rekeket vifszshelyezték a szlávi osztályokba Kumanudi közoktatásügyi miniszter rendeletének, amellyel megszüntette a névvegyelemzést s megengedte, hogy a szülő mondja meg, hogy gyermeke mi­lyen nemzetiségű, egyetlen hibája, hogy végrehajtását megakasztják azok, akik azzal akarnak hazafias érdemeket sze­rezni, hogy megnehezítik a gyermekek tanulását. Panaszos levelet kaptunk Szvetozár- Mileticsröl, amely elmondja, hogy a név-, vegyelemzési rendelet ott újra föltámadt. * A miniszter rendeletének megfelelően a mileticsi elemi iskolában a magyar és­­német anyanyelvű tanulókat a megfelelő, magyar és német osztályokba helyezték­­át s itt nyolc napig tanultak is. Az egyik» tanítónő azonban, a panaszos levél sze-; rint, feljelentette az elemi iskola igazga-1 tóját s azzal vádolta meg, hogy elma­­gyarositja a tanulókat. A feljelentésnek azt lett a következ­ménye, hogy a gyerekeket noha nem tudnak szlávul, nyolc nap után vissza­helyezték a szláv osztályokba. Azokat, akik mindenáron névvegyelemeznek, nem tartja vissza a miniszter rendelete sem, mert tudják, hogy annak megszegéséért úgy sem kapnak büntetést. A szenvedélyes csipkedő EH éltek egy becskereki föld­­b rtokost, mert megcsípte a bíró f leságé’: Becskerekröl jelentik: Mulatságos je­lenetek játszódtak le pénteken délelőtt a becskereki járásbíróságon egy tár­gyaláson, amelyet Kovacsevics Szima földbirtokos ellen folytattak le. Moszlov­­szki Vladimir törvényszéki bíró felesé­gének feljelentése alapján. A földbirtokos ellen az volt a vád, hogy a becskereki korzón orvul megcsípte az uriasszonyt. Nikovics Milos járásbiró ismertette a vádat és megkérdezte az alperest, igaz-e, hogy az uccán megcsípte Moszlov­­szkinét. — Sohasem láttam őnagyságát — fe­lelte Kovacsevics. Matagics Katica tanú elmondja, hogy az uccán beszélgetett Moszlovszkinéval és észrevette, hogy az asszony mögött közeledik Kovacsevics, majd amikor el­haladt mellette, Mosz’.ovszkiné nagyot sikoltott. Rögtön megjegyezte, hogy két héttel előbb őt is megcsípte Kova­csevics, de akkor nem akart férjének szólni, most azonban megmondja. Meg is mondta és férje megpofozta Ko­­vacscvicset. — Nem kacérkodott Kovacsevics­­csel? — kérdezte a tárgyalásvezető já­rásbiró. _Nem is ismertem — felelte az asszony. Sztajics Kosztáné azt vallja, hogy jelen volt, amikor Kovacsevics meg­csípte Matgics Katicát. Tud róla. hogy Kovacsevics sok más nőt is megcsíphe­tett, sőt arról is, hogy a földbirtokos nyáron a fürdőben lyukat fúrt a falába, hogy átkukucskálhasson a nők­höz. A járásbiró durva becsületsértés cí­mén öt napi fogházra és ötszáz dinar pénzbüntetésre Ítélte Kovacsevicset, aki felebbezett az ítélet ellen. A panaszos úrnő megnyugodott az Ítéletben. Szerdán este Bozsákovics Koczkas 1928. évi január 1-én jelenik meg a legszebb, legmüvészibb és legbisztosabb üzleífiim a Fősz. JOHN BARRYMORE Rosa és Bosnaiilm 12407 Novisad, Kralja Aleksandra 12. Két topolai nő rejtegette a kisfoosznai rablógyilkost Bozsákovics szeretője felbujtójára megakart gyil­kolni egy topolai cienlőrí — A r.iblógviIkOjt rej­tegető asszonyokat letartóztatták

Next

/
Oldalképek
Tartalom