Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-10 / 342. szám

oldat BÁCSMEGYEI NAPLÖ 1927 december 10. , Ugyancsak az Orient Radio közzé* teszi a Keresztény Román Diákok Unió­­iának közleményét. melyben az Unió vezetője Roppseu Lórin azt állítja, hogy a nagyváradi djákkongresszust ma­gyar agitáció zavarta meg. A közlemény szerint Popescu nyuga­lomra intette a diákokat, de a nemzet­ellenes kihívó közbekiáltások miudnnta? lan megismétlődtek és ez provokálta a diákságot. A kormány hivatalos jelentései is leszögezik, hqgy a lefolytatandó vizsgálatnak az a célja, hegy meg­állapítsa, vájjon az eljövetelt fqjn­­holások és atroctásck nem idegen ciejrek munkájára vczctljatpk-e vissza. és hogy a zavargásokban idegen c|emek részeveitek-e, anjife komoly gyanú pH iömi. A román parlamentben párhuzamot vontak; a ipa gyaror&aági és romániai diákzavargások közt A nagyváradi zavargások ügye fog­lalkoztatta a román kamarát is. amely­nek csütörtök délutáni ülésén Xóildinuiui képviselő, a romániai zsidóázövelség el­nöke éleshangu beszédben ítélte el a történteket. Madgcaru parasztpárd kép­viselő pedig a és Braiiann kormány lemondását kö­vetelte a történtek p»iaff Ezután Demctresca liberális képviselő interpellációt intézett a kormányhoz azoknak a kijelentéseknek ügyében, melyeket Vass József ruiniszterélnök­­helyettes tett a magyar parlament leg­utóbbi ülésén. A? interpejjájó rámutatott arra, hogy az az állqífi. amely a maga összes nemzetiségeit üldözte, az az ország, teelyet 3 háború qfa a fehér tertor és az antiszemita za­vargások jellemeznek és amelyet pénzftamsitók tettek híressé, leg-? kevésbbé jogosult arra, hogy meg­­leckéztessen egy rlyaq országot, amely mindenkor teljesítette a nem­zetiségekkel szemben vállalt köte­lezettségeit amelynek történelme bizonyltja tiirel ires szellemét. A kamara élénk tetsző se közben bairgspjyqzta a képviselő azt, hogy a magyaroknak a békeszerződés revíziójára vonatkozó követelése Ro­mánia egyhangú tiltakozására talál. Daca miniszter válaszában kijelentette hogy npnt hiheti, hogy helyesen közve­títették Víüjs -Rizsei szavait, aki olyan állam nevehen beszél, mely Romániában normális kapcsolatot tart fenn. fippa végül kijelentette, hogy fenntartja ma­gának azt a jogpb hogy az interpelláció ru akkor válaszoljon, mikor Vass’József beszédei tejjes szövegében ismerni fogja. Az erdélyi eseményeit 3 ni agy31- felspház ejött 1 magyar felsöliáz pénteki ülésén fog- J°z°tt a nagyváradi eseményekkel. lóth Károly volt Kolozsvári, jelenleg szegedi egyetemi tímár tette szóvá it sajnálatos esattienyeket, amelyeket - ke-? inény szavflhkal elitéit. Hangsúlyozta, hogy 1 a hékeszerztidpsekjjieji foglalt ki­sebbségi védelemért a békoszprzödü hatalmak becsiiletiikkel és egész hatalmukkal felelősek. I-?éft kérte a kormányt. vizsgáltassa meg és állapíttassa meg pontQS^n' a tény­állást. szerezzen elégtételt a vérig sér­tett magyar nepizétpek é§ szerezzen ga­ranciát arra, hogy ilyen’atrocitások a jövőben ne történhessenek. V'<?ss Jízset mifiiszterelnökhelyettes válaszában issjjét azt hangoztatta, hogy amis egészei) biztos adatok niiicsenejv kezében addig a kí-irtnány nevében meg­lehetős tartdfkodóan...kejl nyilatkozni)! ezekről až e^yményekfől és a magyar állam képviselője nein szólhat bele egy szomszéd állam belügyeibe, hogy mikép őrködik sa­ját állampolgárainak b*/.ton$jiga és vagyona fölött. De van egv másik ázemuppt í§ — foly­tatta Vass József — a békeszerződésben ír.agvar- kisebfispgejc réggér« gaianiájí jog az e:p)ierj jqgpkf|r,ji' ijg á itiiijiipuirá. amit fninden pijivelt nén békeszerződés nélkül is megszökött adni aapkijak. "akik egy pagypbl) nemzet ’ Icofcteijbe' betéif­­iBKZjkcflyP éinek az jUefij fjrsiág linfá­­vain bplijl.. Riuihifnáitt ezplái) arra, |»pgy Ibilapesten is voltak diáktüntetések, sőt verekedések is azonban Ma­­gy.». országai), pzprt Pr?9rt Valakinek vontán a nemzetisége, senkit még tiir.pl le n^m szúrtak az pccán és otthonát nem rombolták szét, iMqgyarqrszágnak joga van felemelni fzavjíi a vilájt hivajaioj közvéleménye előtt’—- mondotta — kijlíjnpsej| pip}i fej­­lé. akik köícjcsek őrködni a békeszer­ződések betar’fásnn és hogy figyeljenek az ' (Íven csemépvckre. Bejelentette-' vé: 'gái. hogy a képvisélöház határozata sze­rint érintkezésbe lépett a Oenfben tar­tózkodó Delhién miniszterelnökké!, aki­nek a válasza az yqlt. hogy ni sí már lebglgfiepseg a Népször vétség gyűlésére uj pontqt ttfyeQfi], jiili.-ntjsen' amikor még nincsenek biz­tos konkrétumok, de természetes, hogy a magyar kormány Géniben időző tagjai fcjliasználják 3z alkalmat ar­ra,’ hogy 3 kpicnj)özij államok kép­viselői elötf magánbeszélgetés fór­­útjában sz.áyytegyék az. erdélyi pspinénycket. Tudom azt — fe'ezte be beszédét Vqs: József — hogy Genf felfigvelt azokr; az eseményejje. fpelyek Nagyváradon történlek. Yfgiij kijelentette a magyar kormány ne\ ébeii. hogy ami kevés eszköz rcn­­dellóz.ésrc áll a "nemzetközi fórumokhoz való anejíálás terén/ azt a magyar kor­mán v feí fogja használni. 4 fcjüőfiáz nosv tapssal fpgadta Yass József beszédét. Vajdasági szenitanu az erdélyi fekete napokról A Bácsmegyei Napló munkatársának alkalma v -!t beszélgetést íolyiatni egy vajdasági ügyvéddel, aki szemtanúja vojt a íjagyvára/Ji ey/jnénypknek. Inforniátq­­rpbk' ?k’i Kolqzsvárr.y akgrt utazni, de a zavarg;jsqk ipiatt fele útról yjsszáfpr­­dult. pénteken délelőtt érkezett p;.eg Te­mesváron át Szub.'ticqra és izgalmakban bővelkedő úti élményeiről a következe­ket mondotta el; A kjhplt váyps — Szerdán délelőtt, amikor az úgy­nevezett rendcsinálás a" lápok szerint már ’befejeződött, é’rkeítern meg Nagy­váradra!’ Ej a gyönyörű város siralmas látványt nyújtott. Az állomásról a város középpontjába vezaíö útvonalon minden üzlet zárva volt és valamennyi kirakat be yan zúzva, de iiem maradtak épen az ablakok és a kapuk üvegtáblái sünt- Y*-‘­­gig az'egész útvonalon, lépésrőj-jépésre katonák állnak, akiknek ugrláfszík, hogy az a parancsuk, ne engedjék át a diák0- kát a kordonon. A diákok azonban nem sokat törődnek ezzel, meF{ valamepnvi­­nck oly igazqlványa vap. amely megnyit­ja előttük az lilát. A parai'.cspokló tisz­tek szó liéjkü] meghajol,ugk az ilyet) iga Zoly4nypk előtt és léuteji-nyomou, mint valami szállóigét hallani ezt a néhány szötV Tr? Stpdent ttm permit — a diá­kot nem bán taní t — Nagy nehezen fitV néközlctet talál­tam, amely n/ifya volt. Ide férfem be és néhány pillanattal később egy tiszt jfitt Utánam, aki egyenesen a telefonhoz ss telt. A tiszt, mint a beszélget’ib’ől kivf fém, arról tett jelerjtést a katonai parancs­­i) ;ksi|gnak, hpgy miiyéfí igazolyánnyal rpndeikezfiek ?. diákok és ntasitásokat prt. A válaszra |yövetk,ézteti!i_ lehetett a tiszt dünnyögésébŐl, aki távozóban állan- 4óan .ezt mormolta: — Student non permit. ~~ 4 péküzletből visszafordultam az állomás felé. Útközben három tiszt szólí­tott ipeg románul, ipire ép csak afinyii válaszoltam’: — ):remdltinder. — A tisztek úgy értették, hogv: &E/J?­­hinder* — tisztelegtek és tovább ep’ged­­tck. féaland 4 vonaton Az álh-máson már indulásra készen állt a bukaresti gyorsvonat. Egy idősebb elegánsan öltözött ur látva, hogv a vo­natra akarok szállni, megszólított és óva intett, nehogy ezzel a vonattal utazzam, mert kellemetlenségein lehet. Nekern azonban sürgős dolgom volt Kolozsvá­ron és nem hallgatva figvelmeztető sza­vára, beszálltam az egyik fülkébe, amely­ben rajtam kjvül még Cgy magyar urinő tartózkodott. 4 perrónop és a sipek kö­zött is szinte rajzottak a tánvépapkás diákok. Egyikük egy. zsidótemplomi tóra tekerecset lobogtatott a kezében, felén rahbisüveg volt, amelyre krétával horog­­kereszteket rajzoltak. Egy másik, a tóra­tekercs üfes fatqkját hurcolta magáyal büszkén, mjr.t valami dipdaljelvényt. _—Közvetlen a vonat indulása előtt két íányérsapkás lápéit be a fjilkénklie. Az elsp kérdéjijk, amit hozzám intéztek; — ŽSffJp? — Nem. hanem hiyoszláv — vála^ql­­tarn, iiiirp egyikük szerbül kezdett ’be­szélgetni. Kideni).t. hogy mind a kelten Temcsmegyéből valók és kitűnően be­szélnek szerbül is, magyarul is. Később egymásközt kezdtek beszélgetni és én tetettem magatn, mintha nem érteném. Nagy érdeklődéssel hallgattam, ajpint a nagyváradi állopi-isfönóköt szid­ták, mert csomagjaikat, amelyek tele voltak össgerabo't holmival, j nett) engodtp a vcnaírp vipoi. ; A vonat már megipdult. 2iniívor az egyik j azzal fordult hozzám, hogy (13 zsidó ygfAOk. inkáim u§<?riä)f k‘ a vcrgtból. mer) aztán r.gyonütfjek. En. aki mellékesen szólva zsidó vagyok, érthetően kellemetlenül éreztem magam íigyélipeitotpsük mán és egyre azon gon­­dőlk’ozíáni, hogvan szahadulbatiték ki veszedelmes |iejyzpíepiből. jRcssznilétet fogok szimulálni —*és ä legközélebbi* ál­lomáson leszállók. Igv is csináltam és vcsebajról kezdtem panaszkodni, mire utitársaim egyike kijelentette, hegy ö orvosnövendék és kész nvQinban 'mag­­vjzsgálni. Szolgálatkészségét niegfíő§zön­­iári és ’Élesden ‘Jcjjgrpftám’ a vonatról; felszálltam egy harmadosztályú ' kocsi­ba, ?mp|y szinten tömve yojt diákokkal. Ezek győzchni mámorukban már nem tudták’ mit’ps/nálni,’ a nagyváradi zsjdó temploniokbál összérabolt tórákat a pad­lóra dobálták és énekeivé körüliáncoiták. Rpzbcp a többi utasoknak azt meséjték hogy ha négyszázezer lejt adtak volna 3 ppgyyárad zsidók, nem lett volna semmj baj; Ezt a fcijplpntést, azután még tpbb Iwlypif Is hallottam. — Minthogy a vonaton egyáltalán nem érttetepi nipgapi biztonságban. Rév állqr máson leszálltam és az éjjelt a község­ben töltöttem. Másnap azután hallottam, hogy volt utitársaim Bdnttyhunyadott megállították a vonatot, a vpsuti szc­­mélyzetnek megtiltották, hagy a vonatot elindítsák, ők maguk pedig bevonultak a városba, ahol pdjjóent összeromboltak. Réven találkoztam cgy magyar szárma­zású román vasúti felügyelővel, aki Bánfíyhunyadról menekült, mert az embe­­ripsséafíkhől levetkőzött diákok (igyon akarták verni. Egy romái) vasutasnak köszönheti, hegy életben maradt.­Bájtáti diálífc!) a zavargóki élén — Ilyen előzmények után nem utaztam tovább Kolozsvárra, hanem visszafordul-] tani Nagyváradnak. A vonaton borza!-; má§ dolgodat hallottam, a diákok bánffy-. kiinyadi szerepléséről. Különösen ott, ahol a katonaság nem akadályozta meg. eket a rombolásban, mindent elpusztiiot-­­tijje, de ahol egy kis ellenállásra találtak, ott semmit sem mértek csinálni. — Többektől hallottam, hogy a zavar­l sások vezetői többn.vjr® bánáti diákok, •volfak. azok mondták meg társaiknak,; hogy melyik üzlet tulajdonosa magyar,] vagy zsidó. Ezek a diákok azt akarták, hogy 9 Nngyyárad sz.ojjjsg.édságában fek­vő Szaicatát, amely tiszte magyar város, szintén támadják meg. Egy nagyobb csoport e! is indult, de a' városba még sem hatolt be, hanem visz-] szatőrt N'.agyy£,r#4Fa- Épnek az a? pka.l hegy Szaloijtan. apiikór értesültek 3 kf-; sziijo j>tetárjárásrólí, niintegy ötszáz fp-! iiyi piggyar és zsidó yédőrség szervez­­kejiett, afnelyppk ugyan nem voltak egyéb fegyverei, mint ä bicska, dg psy látszik, hogy ez a fegyverkezés epo elég­nek bizonyult arra, hogy a harcilázban égjő diákokat’ visszatérítse. — Nagyvárad és Arad között prind­­össze' éjgy ‘ájlómáspp lá’tszapak a diák­­kongresszus nyomai. Itt á vasuli vendég­lőt rombolták szét. Temesváron pedigj psak 3 gyárváros ablakait verjék be. Koloasvári lap el zavargásolíról Amig a nagyváradi lapok egy szót Sem Írhattak a Nagyváradon történtek­ről. addig a Kolozsvárott megjelenő Ui Kelet clfríil napilap részletesen foglalko­zik. csütörtöki számában a városban történt zavargásokkal és arról a szigorú cenzúra ellenére is többek közt a követ­kezőket írja: j-A diákkongressziisról hazatérő dele­gátusok valóságos büntető expédicfót ren­deztek az erdélyi varosok elten. A szerdai nap során Kolozsvár is Nagyvárad szomorú sorsára jutott- A fő útvonalokon alig maradt ép cégtábla Csaknem valamennyi zsidótemplom tönkrezuzott ablakokkal és osszerbiübolt berendezéssel siratja sor$á(. Az aszfal­tokon lépten nyomon cserepekbe bptbk a jáfókelő lába. A pusztulás legmegdöbbentőbb képét a zsidótemploniok mulatják. A telizga­­tolt szenvedélyek nem kímélték a tem­plomokat. nem kímélték a kegyszereket s' a többi szeld ereklyéket kiszórták az ne férd ad ma'orem glóriám dci, a nyílt b'ccán eíégették. A rombolás és tüntetés közepette ez Óráfjcn pép) lehet pontosan megáVapitani a rombolás minden részletét! Déli tizen­két órakor míg béke honolt a váposbar de n)4r íbb’dhzként terjedt el a bir, Jip'gy Nagyvárádról fiion vapnajc azok a vona­tok. amelyek a tijh'efőkét hozzák. Csak­nem az egész rendőrséget és helyőrségét és a cséndörség’telje? létszámát kon­centrálták a pályaudvar el?. A katonai csendőr és rendörkqrdont egy tiizoUó­­kordon is megerősitette. Az első különvpnt délután 3 órakpr ér­kezett ho a kolozsvári pályaudvarra. A hatóságok kiadták a rendelkezést, hogv csak a kolozsvári egyetem hallgatói hagyhatják el a vonatot, a többieknél; tovább kell uj az ni ok. A bukaresti és jas­­šli ' delegátusok azonban ellépeszegültek pnnek az intézkedésnek. Meghúzták a vonatok összes vészfékteit, úgyhogy lui­­rom mozdony sem tudta a vonatot ki­vonszolni a pályaudvarról A bukaresti és jassii delegátusok el özönlőitek a pályaudvar épületét és ki­­ielcntették. hogy csak akkor távoznak tovább, ha a katonaságot eltávolították Ezt a kérést a hatóságok nem teljesí­tették,'hanem újra felszólították a dele­gátusokat, hogv utazzanak haza. A fel­szólítás nem ért célt. A delegátusok megrohamoztál^ a rendőrkordont, amelyet sikerült át­­törnlök, de a tűzoltók viziecsben'lö­­ikkcl visszaszorították a tünteíökct az állomásra. Ez alatt a kolozsvári delegátusok _ aka­dálytalanul bejutottak 3 városba ÓS a) Ferdinand kir.ály-ut végén több yergke-i dést inscenájtak, amelyeknek sóján cgy zsidó nyomdász súlyos sérülé­seket szenvedett a karján. Délután öt óra felé a városon leírhatat­lan izgalom vett erőt. A város lakossága különösen a’ fő útvonalak kereskedői percről-pcrcrc várták az ostromot. Fan­tasztikus rémhírek keringtek az uccákon, köztük, hogy a bukaresti és jassii dele­gátusok a kormány távirati engedélyét váfják a városba yaló bevonulásra. Ho­gyan jutottak be a bukaresti és jassi dc-; legátusok a városba, azt e pillanatban, nem tudjuk. Az egyik verzió szerint sU| kerijlt keresztül törni a kordont, a másik verzió szerint a Renner-bőrgyár mellett kerülték meg a karhatalmat és a mellék­­uccákon keresztül jutottak el a Ferdi­nand király-utra, ahol minden nagyobb; ellenállás nélkül nyomban nekifogtak a rombolásnak. A tüntetők, akikhez az uc-{ eai csőcselék is csailakozott, kiiiíjiöen ismerhették a terepet, mert kiválasztották a zsidó üzleteket, amelyekben minden' lehetőt összezúztak, sőt a vasredöny&ket is beverték. Délután hat órátój kezdve csoportosan minden uccát bejártak. Min­denfelé látni lehetett bunkósbotokat. a;nélyekkel törték be a zsidó cégtáblákat és verték a járókelőket. A rombolás üt­­vqnala körülbelül á következő voit: Az cTsö tüntető csoportok a Ferdinánd )ci­­rály-uton vonultak végig gondosan f ki­szemelve a zsidó kereskedőket. Vala­mennyi cégtáblát bezúzták. Ezután a tüntetők az Unió-11 ccába fordultak be, almi az első áldozat a Sán­dor Ágoston cég táblája lett. A Szécsé­­nyi-téren tomboltak a szenvedélyek a legféktelenebbiil. ' Nyomorúságos kis zsidó üzleteket zúzták össze, árukészletüket pedig az uccura szórták. A tüntetők ezután a Metropol-kávéház elé vonultak, bezúzták az üvegajtaját, behatoltak a kávéházba és mindent szét­romboltak. Egy másik csoport a Fer­dinánd király-utoi) a zsidó templomot vette ostrom alá. A tüntetők benyomullak a templom­ba és azt szintén teljesen szétrom­bolták. A tüntetők szétrpmbollák még a Malqm­­ut'cai zsiejó templomot, a Rárjs-nccai or-j toáoK nagytemplomot, amelynek beren­delését és kegyszereit az uccáii dara­bokra törték, agutáii a magánlakásokra vetptték magukat és mit)dep ablakot be-, zúzták. Ugyancsak hasonló 'sorsra jnfotij az Eötvös-üccai zsidóiskola épülete is.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom