Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-09 / 341. szám
12 OLDAL * ARA 1 */* DINAR PoStarlna pfaíena o gotovom ÁCSMEGYEI NAPLÓ ívíoíyam. SziÉoüsa, 1827. PÉNTEK, dessmber 8. 341. szám Telelőn: Kiadóhivatal 8—53 Szerkesztőség 5—10. 8—53. 370l a t t - Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály. Szabottal Vey?e*enik mindennap reggel. önneo ulín és hétfőn Is. !Ze| s r ^hhV-đ-vra Ztral Jovln trg. 3. (Minerva palota) A nagyváradi tatárjárás A fasiszta szellem, az ébredő téboly és a fajvédő őrület, amellyel agyafúrt és rosszhiszemű öregek hatalmi érdekből megmételyezik az ifjúságot, szörnyű gyümölcsöket termett Nagyváradon. Cuza professzor rendezte a nérói színjátékot, a hírhedt egyetemi tanár, aki tudományos kutatások helyett a pogromok szcenériájának és drámai átütőerejének tökéletesítésével foglalkozik. A mester meg lehet elégedve az eredménynyel: senki sem vetheti szemére, hogy kontármunkát végzett, mert tanítványai rombolásaikkal, elvetemült vérengzésükkel Nagyvárad, sőt egész Erdély magyar és zsidó lakosságát páni rémületbe dermesztették. Diákkongresszusra gyűltek össze Nagyváradon a román egyetemi hallgatók és a maguk komoly problémái megvitatásának unalmát nagymérvű alkoholfogyasztással s ennek kapcsán féktelen tüntetésekkel űzték el. Eleinte csak lord Rothermere ellen demonstráltak, akit Magyarországon természetszerűen ünnepelnek, hiszen magyar területek visszacsatolása mellett foglal állást, de akinek az akcióját az utódállamok magyarsága érthető szkepszissel fogadta. A kisebbségi sorba szakadt magyar tömegek joggal féltették nyugalmukat a Northcliffe-lapok tulajdonosának propagandájától, amelyet érdemben egyébként is súlytalanná tesz a tényleges helyzet fölött őrködő hivatalos európai politika. Az első perctől fogva, amikor lord Rothermere gondjaiba vette a magyar kírdést, nyilvánvaló volt. hogy az ő^Támogatása gyakorlatilag értéktelen, ellenben újabb tüzet gyújt az utódállamok magyarellenes nacionalizmusa alá. A nagyváradi vérfürdővel ez a magyar kisebbségi aggodalom — sajnos — túlságos mértékben igazolódott. Lord Rothermere-vel csak in eííigie számolhattak le a román diákok, de a magyarok és zsidók kéznél voltak, a barbár indulatok szalad prédájául s igy történt, hogy az eszmei tüntetés vandál pusztítássá és vérontássá fajult. A civilizált közvélemény megdöbbenve veszi tudomásul, hogy diákok, a jövő generáció intelligenciájának vezetői, a gyűlölet igéitől és szesztől fenevadakká bőszülve, fe'dulhatnak egy várost, rabolhatnak, gyilkolhatnak és terror alatt tarthatnak egy országrészt csak azért, mert a lakosság jelentékeny része nem a faji többséghez tartozik. És a felháborodás villámíénye kísérteties világítást ad annak a súlyos betegségnek, amely a háború és forradalmak óta különösen Közép- Európa testét emészti. Olaszországban a feketeingesek, Németországban a horogkeresztesek, Magyarországon az ébredők, Romániában a cuzisták: az erőszak bálványának imádására alakult szekták, amelyek főpapjai diktatúrára törekvő politikusok, hívői pedig jobbára tanulni nem akaró, duhaj és garázda diákok. A főcéljuk az európai konszolkláción fáradozó demokrácia eltiprása, a nemzetek, fajok és felekezetek közti harmónia meghiúsítása és a bellim omnium contra omnss állandósítása. Ez a közös program bizonyos nemzetközi szolidaritást teremt köztük Olyannyira, hogy egyidőben szó £uza és Eckhardt megegyezéséről is. A véres román példa mu tatja a legfrappánsabban, hogy egy ilyen internacionále alapja: hazugság, annak a bizonyosságnak letagadása, hogy a »fajvédelem« nem egyéb, mint a népek békéjének negációja. Általános emberi szempontból és a demokrácia veszélyeztetett érdekeinek védelmére kívánatos volna, ha a romániai borzalmak hallatára osztatlanul felviharzó méltatlankodás nem merülne ki puszta véleménynyilvánításban, hanem a kultúra és humanizmus nemzeti ellentéteket áthidaló védőmüveinek kiépítésére vezetne. Kell lenni egy európai fórumnak, akár Népszövetség a neve, akár másként keresztelik el, amely szükség esetén a kormányok belpolitikai hatáskörén túlmenő nyomatékkai veszi oltalmába az üldözötteket és emberi méltóságukban megalázottakat a »hazafias« jelszavak alatt megszervezett kannibalizmus ellen. Annál is inkább üdvös volna ez a defenzíva, mert ugyanakkor, amikor az üldözötteket^ hatékony pártfogásba venné, magát a békét is megvédené s ezáltal egyetemes emberi érdekek szolgálatában állana. A magyar kisebbségekre külön tanulság is háramlik a nagyváradi eseményekből. Az utódállamok magyarságának nincs ingerendája a magyarországi eseményekre és ezért az objektiv gondolkozás szerint nem illeti meg a belőlük esetleg származó ódium sem. Mégis sokan az egész magyar faj rovására Írják azokat a «súlyos atrocitásokat, amiket a ma* 'yar egyetemeken követtek el a2 ébredők a zsidó diákokkal szemben, Bizonyára vannak olyanok, akik a román fasiszta diákok nagyváradi dühöngéséből eredő sérelmek jelentőségét úgy akarják lefokozni, hogy a numerus claususra és a magyar egyetemeken fok’ó középkori zsidó-, üldözésekre hivatkoznak. A quod uni iustum, altért aequm elve ezesetben ugyan rém jogosult, de az alkalmazására irányuló hajlam arra figyelmeztet, hogy teljesen elhibázott az a felfogás, mintha a Magyarországon történtek birálása vagy épen elitélése magyar kisebbségi lap részéről nem volna ildomos. Igenis nyíltan és határozottan állást kell fog-* lalni — ahogy mi eddig is tettük — mindenféle numerus clausus ellen és meg kell bélyegezni a magyar bajtársi szövetségek zsidóverö hősködését, mert ha ezt a magyar kisebbségek elmulasztják, tápot adnak an-, nak a feltevésnek, hogy azonosítják magukat azzal a torz mentalitással, amely a nagyváradi tatárjárást előidézte. Egész Erdélyben diákzavargásoktól tartanak Nagyváradon míg mindig nem állt helyre a te jes nyugalom — A Nagyváradról elutazó diákok útközben folytatják garázda kodásaikat — A sebesült utasokat a csendőrök nem engedik átmenni Magyarországra — Kolozsvárott nagy rendőri és csendőri készültséget vontak össze az uecákon és a pályaudvar körül A diákok a vonatokon garázdálkodnak A nagyváradi eseményekről még ma sem lehet teljesen tiszta képet alkotni A hírszolgálat még most is csak a Nagyváradról érkező utasok elbeszéléseire szorítkozik, másrészt pedig a hivatalos bukaresti jelentésekre, amelyek azt akarják elhitetni, hegy Nagyváradon most már csend és nyugalom van. Viszont a Nagyváradról érkező utasok arról beszélnek, hogy még mindig tartózkodnak diákok Nagyváradon és ha nyugodtak* is valamivel a hangulat, de a városon még mindig a rémület ül és az uccók még csütörtökön is kihaltak veitek. Budapesten — mint onnan jelentik — minden Erdélyből jövő vonatot óriási embertömeg várja a keleti pályaudvaron, mert nagyon sok családnak vannak Nagyváradon hozzátartozói és ezek mind érdeklődnek és hozátartozóik sorsáról szeretnének megnyugtató hírt kapni. Az utasoknak nagy része azonban érthetően tartózkodó magatartást tanúsít és legfeljebb négyszemközt hajlandó információt adni Nagyvárad szomorú napjairól, A magyarod ellen vezetik a nyomozást Az utasok elbeszélése szerint azoknak a sebesülteknek a száma, akiket kórházban ápolnak, hatvanhetven főre tehető, de rendkívül sok sebesült áll otthon is kezelés alatt. Jellemző, hogy a sziguranca detektív jei sorra járják a sebesülte' két, ezeknek hozzátartozóit és a feltalálható szemtanukat, akiket sorra kihallgat' nak. A kihallgatások módjából arra lehet következtetni, hogy a sziguranca emberei olyan színezetet akarnak adni a véres napoknak, mintha a magyarok provokálták volna az eseményüket. A detektívek olyarí kérdéseket adnak fel a sebesülteknek és a zavargások szem-' tanúinak, hogy mit kerestek a tüntetés idején az uccán és miért szólították meg a diákokat és csak az erre vonatkozó feleleteket veszik jegyzőkönyvbe. Nagyváradon a fő útvonalakat még mindig katonai és csendörörjáratok tartják megszállva. A Főtér és környéke vigasztalan képet mutat. A garázda diákok teljesen összerombolták az Európa és Park-szálloda előcsarnokát, összetörték a Royal, Emke ós Palace-kávéházak berendezését, majdnem minden üzlet kirakatát bezúzták, cégtábláját leverték és mindent, ami kezük ügyébe esett, összetörtek. Még szerdán is verték a magyarokat a nagyváradi uccákon Egy debreceni 'Ávata'nok, aki rokonlátogaióban volt Nagyváradon és onnan csütörtökön érkezett vissza, elmondta. hogy szerdán is ütötték-verték az embereket az uecákon és a pályaudvaron. A nagyváradi lakosság körében megnyugvást okozott ugyan, hogy a diákok nagyrésze elutazott a városból, de az a hír járja, hogy néhány száz diák még néhány napig Nagyváradon marad és folytatja a verekedést. Ugyanez az utas mondotta el azt Is;: hogy milyen barbár módon pusztították el a diákok Nagyvárad Ízlésesen berendezett könyv- és hlrlapkereskedését, a Marton és Hegedüs-téle hlrlapiroddt. A fékevesztett diákok a kereskedésben talált magyar újságokat és könyveket kii szórták az uccára, ott hatalmas máglyát raktak belőle és felgyújtották. A zavargók be akartak törni a nagyváradi újságírók klubjába is, de az újságírók még Idejében értesítették a csendőrsóget a diákok tervéről és háromszoros kordon vonta körül a klubot, amely igy megmenekült a pusztulástól. Útközben véresre verik a diákok a magyar utasokat A Kolozsvárról csütörtökön érkezett utasok elmondották, hogy a Nagyváradról elindult diákok a Kolozsvár előtti állomásokon is botrányos jeleneteket rendeztek. Megállították a szembe Jövő vonatokat, leszállították róluk az utasokat és igazoltatlak őket, a magyar és zsidó utasokat súlyosan bántalmazták és sokat véresre vertek. A súlyosan sebesült utasokat a következő állomásokon csendőrök szállították la a vonatról és kórházba szállították őket. A sebesült utasok közül egyetlen egyet sem engedtek át a magyar határon. Nagyváradon, a pályaudvaron, mielőtt a vonat elhagyta volna a román határt újból detektívek járták végig a vasúti kocsikat és sebesült utasokat kerestek és ha ilyeneket találták, leszállították őket a vonatról s nem engedték tovább utazni. A Nagyváradról távozó diákság Érmiháiyíalván le akart szállni a vonatról, de az áll....ásó»
