Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-06 / 309. szám
1927 november ($.' ÄÄCSMEGYEI NAPLÓ 23. ol«^ Egy petrovaradini katona nyerte az ötszáz dináros pályázatot Dr. Momirovics Veljko szuboticai főkapitányhelyettes döntötte el a pályázatot Walter József a szerencsés nyerő dögök. yno m aso# Ql?zs»qt9 zo Vfmpßt uvingujtj^v m Tamás István novellájának befejezése az uj probléma Mult vasárnapi számunkban kitűzött ötszáz dináros pályázatunk nehéz feladat elé állította az olvasó közönséget. Ki kellett találni egy olyan történetet, amelyben valami alapvető hazugság legyen, de olyan, amelyet nem lehet hamar észrevenni. A szerkesztőség a probléma kitűzésekor számolt azzal, hogy ez alkalommal a szokottnál lényegesen kevesebb megfejtés fog beérkezni, a pályázók nagy száma azonban örvendetesen felülmúlta várakozásunkat. Majdnem ezer pályázat érkezett be. ami az ötszáz dináros probléma nagy népszerűsége mellett szól. A pályázók alig néhány kivétellel eltalálták az első csavargó meséjében rejlő hazugságot, hogy tudniillik u feleség nem tudhatta, mit álmodott férje, ha ezt álmában érte utói a halál és így nem mesélhette el álmát, A probléma második részének megfejtése már nem sikerült ilyen jól. Bizony a hazugságok legnagyobb része sántít. Igen sokan leírtak egy mesét, aztán végül megállapították, hogy az egész nem igaz, mert például a csavargó nem Piripócson született, hanem Kutyabagoson. vagy apja nem volt táblabiró. mint ahogy mesélte, hanem járásbirósági kezelőszemélyzet stb., stb. Ezek a megfejtők elfeledkeztek arról, hogy a hazugságnak szükségképeninek kell lennie, úgy hogy nem lehet »ha akarom igaz, ha akarom, nem«. Ezek nem jó hazugságok. mert hiszen éppúgy igazak is lehetnének. Vannak olyan mesék is, amelyeknek egy epizódjelenetében van elrejtve valami ártatlan füllentés, ami egész nyugodtan akár ott sem lenne. Érkezett nagyon sok olyan megfejtés, amelynek írója azt hitte, hogy az a feladat, hogy ki tud nagyobbat hazudni és nem voltak tekintettel arra, hogy a hazugságnak olyannak kell lenni, hogy ne legyen könnyen észrevehető. Ebben a kategóriában a legsikerültebb Gerber Matild (Szenta) pályázata, aki igen érdekes mesében halmoz össze Jó néhány szabályszerű valótlanságot. A pályázatok legnagyobb része természetesen megfelelt az alapfeltételeknek, de a hazugságot, amely ugyan nélkülözhetetlenül fontos volt a történetben, de nagyon s könnyen föl lehetett fedezni. A szerkesztőség ez alkalommal Momirovics Veljkó ár. szuboticai főknpitányhelyettest kérte fel a pályázat eldöntésére. Mint legjobb megfejtéseket a következőket terjesztettük a főkapitányhelyettes elé: 1. A nálam talált pénzt becsületes utón szereztem, ezért nem érdemiem meg társamra mért büntetést. De, ha az igazság keze méltón akar pálcát törni sorsom felett, úgy büntetésem csak az akasztófa lehet, mert én... én... gyilkos vagyok. Jómódú iparoscsaládból származom és örőmteliés gyermekkorra, gondtalan ifjúságra emlékezhetem vissza, mert szüleimnek egyetlen gyermeke voltam s igy úgy apai. mint anyai részről a legelnézőbb bánásmódban részesültem. Szüleim azonban korán elhaltak és én mint e'kényeztetett gyermek, kenvírkereső nélkül maradtam. Nem tudva bánni a pénzzel, három év alatt elköltöttem apai örökségemet, de fényűzéseimnek még most se tudott gyenge akaratom gátat emelni. Pénz nélkül álltam! pénzt kellett szereznem. Dolgozni nem tudtam, tehát . - öltem! Megöltem a bátv^m! Sikerült elmenekülnöm. A biinös pénzzel tovább folytattam tékozló életemet, de nem soká! A pénz elfogyott... semmit sem tudtam magamnak megmenteni. Dolgozni kezdtem, de mivel nem voltam hozzászokva testi munkához, szellemi munkához láttam. Sokat tapasztaltam, életemben sokat láttam és ezek hatására számtalan történetet készítettem, amelyeket barátommá] az ismert módon értékesítettem Landau Rózsi. Szombor Ciptdjpq Sow ntwmoqiues ui.vi jnt/oi 'ymajffzs JIOA aqguuadS uajpósg tSpsSnzoy y) 2. Sztaribecsejen történt. A kiskorcsmábán iddogáltam barátaimmal s mivel sötétedett. vártuk a leányokat a táncmulatságra. Hangos volt a beszéd, néha veszekedés viták keletkeztek. Az elfogyasztott italok ingerlékennyé tettek bennünket. Én is összeszólalkoztam egy barátommal, mert a többieknek azzal dicsekedett, hogy Julis, az én ideálom az ö kedvéért jön a táncmulatságra. Nem tudtam soká hallgatni hazug dicsekvéseit, rárohantam és ha a többiek nem lépnek közbe, elküldtem volna, a másvilágra. Később megjöttek a leányok Julis csak leány volt s bár ismerte köztünk az ellenséges viszonyt, mégis mindkettőnkkel kacérkodott. Bosszút esküdtem ellenük. Megvártam a kapuban a mulatság végén. Felszólítottam, hogy keressen magának más leányt, mert nagyon megbánja. Nevetett rajta s azt mondta, bogy ezt majd a Julis fogja eldönteni. Nem akartam belemenni, lehet, hogy egy kicsit féltem, de inkább talán a bor ösztökélt a duhajkodásra. Amikor azt vágta az arcomba, hogy félek, hogy majd őt válassza, kirántottam a bicskám és mielőtt védekezett volna, össze-vissza szurkáltam. Szótlanul esett össze. Borzasztóan megijedtem, mert azt hittem, hogy meghalt. Futásnak eredtem s a hideg szél kijózanított. Kifutottam a Tisza-partra, beugrottam egy gazdátlan csónakba, ellöktem a parttól és aztán vettem észre, hogy nincs evező. Visszamenni már nem lehetett, mert a yiz vitte a csónakom lefelé. Nem bántam már semmit, lesz ami lesz. gondoltam. lefeküdtem a csónak aljára és nemsokára el is aludtam. Nem tudom meddig alhattam. Mikor felébredtem, egy város körvonalait láttam kibontakozni a homályból. Nemsokára megtudtam, liogv Szegeden vagyok. Kezeimmel, nagv erő feszítéssel a partra eveztem. Boldogan fellélegzettem. Megmenekültem. Ui országban. uj élet várt. Később megtudtam, hogy éllénfelem nem halt meg. Beer Ica, SZubotica. (•UVA IQtlesaquvfzs zo um 'ajpaSats tuuyii\ utau ifbuosj y -‘SpsSnzoy y) 3. Egy kiszolgált bakaőrmester esténként a köréje gyülekező újoncoknak hadi történeteket beszélt el. Egy este a következőket mesélte a feszülten figyelőknek: az orosz fronton volt a mi ezredilnk és már hetek óta állandó tűzben voltunk, a szemben lévő orosz hadsereg nagy túlereje miatt nem sok reményünk volt a győzelemre. Egy nap paracsnokunk elhatározta, hogy éjjeli támadást intézünk az ellenség ellen. Egy szakasz az én parancsnokságom alatt, azt a megbízást kapta, hogy az éj beálltával az ellenség jobb szárnyán működő fényszórót igyekezzen valamiképen ártalmatlanná tenni, hogy ezáltal megakadályozzuk a mi mozdulataink megfigyelését. A homály beálltával megindultunk, hogy az elleniéi jobb szárnyát megközelítsük és ha lehet, a kapott parancsot teljesítsük. Egy keskeny, de körülbelül derékig érő patak választott el minket az ellenségtől, miután már jól megközelítettük és nézetünk Szerint az ellenfél megjelölt részének átéllenében voltunk, megállást parancsoltam szakaszomnak. Hogy szabadabban mozogjunk, fegyvereinket gúlába raktuk és egy őrt állítottunk mellé, mi többiek pedig, körülbelül busz lépésre, a patak közvetlen közelében levő bokor árnyékába húzódtunk meg, hogy onnét figyeljük az ellenség mozdulatait. Már egy teljes órája mozdulatlanul feküdtünk, mikor velünk szembe mozgó árnyakat vettünk észre és körülbelül ugyanabban a pillanatban az orosz fényszóró vakító sugaraival keresni kezdte állásainkat. Pillanatnyi gondolkodás nélkül a patakba ugrottunk és a túloldalon hason csúszva igyekeztünk a fényszóró tőszomszédságába kerülni Kritikus pillanat volt. mert ha észrevesznck menthetetlenül elvesztünk, önkéntelenül is mindnyájan a puskánk ravaszán tartottuk kezünket, hogy bármely pillanatban tüzelhessünk. Még néhány métert haladtunk, mikor alig ötven lépésnyire megpillantottuk a fényszórót és körülötte serényen szorgoskodó alakokat, halkan megparancsoltam, hogy hárman vegyék célba a fényszórót, mi többiek pe dig a körülötte levőket. A következő pillanatban súgtam tűz! Jajkiáltást és csaknem abban a pillanatban a teljes sötétség bizonyították, hogy miivünk sikerült. A mi ezredünk az általános zavart felhasználva szörnyű pusztítást vitt véghez az ellenfél soraiban... a csatát mi nyertük. Walter Jósscf, Petrovaradin .. Vojna apoteka. cm$A3i »mmm » S3 ipjpzsSup; o \3 yplmzsnü wen jazz ti) -jós OAJp ojiopioiti) o ‘qouajSn vqqojöd O qOVpupO)DZSOZSS1A )J3t/l3J3AAS3) A Sülj Wölpuo iptfo) 'pijjipti sppoyiopuoS 3jps -pptmipu OJOZSAUp) ZSOJO ZO S3 U/3S J3U-tfíASo säum J3AAS3/ ]pi{3) 'qipoznq vqloq -oq A33 9J}Aus?d3} zsnq S3 ojqou napi -ns H9J9AA33I )vdosj :SpsSnzoq yj’ 4. — Nekem ezzel a mesével van a legnagyobb sikerem. Tudjáíok-e miért nem szabad Japán fölött repülőgépnek átrepülni? Én tudom. A japánok már évtizedek óta nagy háborúra készülnek, a sárga faj el akarja árasztani a világot, meg akarja hódítani Európát és Amerikát. A hadikészülődéseket az- Atlanti Óceán egy eldugott szigetén folytatják, ott gyűjtenek össze mindent, ami egy háborúhoz keli, olyan röbbantóanyagokat, amelyeknek semmi sem tud ellentáUui. A szigetről ember nem jöhet ki. onnan hirt nem lehet adni. A világ csak akkor fogja megtudni, hogy micsoda rettenetes hadianyag van Jaoán birtokában, ha a háború majd kitör és ha Londont és San- FranciScot levegöberöpitik a sárga ör->31)9) W9U )QJ)32ttS 0 01) ppuoutzosj npitpiag-Sttz Y) Hosszú téli estéken apám a háborúban átélt élményeiről mesélgetett. A világháborúban mint haditengerész vett részt- Egy alkalommal a nyílt tengeren vihar fogta el őket. Mig azzal bajlódtak, hogy a hajót a viharral szembe fordítsák, eltörött a kormánylapátjuk. Immár teljesen ki voltak szolgáltatva a vihar szeszélyének, az pedig játszva lábdázott a törékeny alkotmánnyal. Hosszas küzdelem után földet jelezte*1 végre, hihetetlen gyorsasággal értek a megpillantott föld közelébe és jutottak zátonyra, a vihar nemsokára lankadni! kezd, mig végre teljesen elül. Ekkor néhányan csónakba ültek, hogy megszemléljék a vidéket. A nap már leáldozóban volt és bibor sugarait veté a vidékre, mi-; dőn a kémül küldöttek visszatértek a je-i lentéssel: »Lakatlan szigeten vagyunk«. Alig tértek nyugalomra, midőn nagy lármára eszmélnek, lótás-futás, kiabálás. Kitűnik, hogy ismeretlen alakok megtá-| madták a hajót. Hosszú és elkeseredett harc után a támadottak vagy megölve, vagy béklyókba verve hevertek a fedélzeten. A győzök, akik nem mások, mint emberevők, az életben maradtak fölött lakomát Ülnek és föllakmározzák. Pár hónap múlva arra cirkált egy hadihajó, ott találva a hajóroncsokat és a hullákat. Megadta a holtaknak a végtiszteletet és tovahajózott. Klobučarics Emil Szubotica Pravni Fakultét. YtipjDi/ ))0)lll OJAUO) -pz O miJOA ))3\ U9J3[ Sl Q oq ‘]3 DUJOA 3))3qi3S3ui mau odú zy tSpsSnzoq y) A föntebb közölt megfejtések közül Momirovics Velykó főkapitányhelyettes a 3. számút találta a legjobbnak és az ötszáz dináros jutalmat Malter Józsefnek (Petrovaradin, Vojna apoteka) Ítélte oda. A nyertesnek a kiadóhivatal el fogja küldeni a pénzt. Hetedik problémai Az alábbi probléma megfejtése csütör- A megfejtések külön levélben vagy letö'ig. november 10-ikéig küldendő be a velezőlapon küldendők be és a cimolda- Bdcsmegyei Napló szerkesztősége címé- ion ki kell tüntetn feltűnő betűkkel: re. A megfejtőnek Probléma. 500 dinárt fizet ki A megfejtésekhez mellékelni kell a készpénzben a Eácsmcgyei Napló pénz- Bdcsmegyei Napló vasárnapi számának iára. I teljes címoldalát. Emberek az alma körül Irta: Tamás István 1. A színpadon utolsót vonaglottak a görlök égnek feszülő lábai, a zene feloldódott a végső akkordokban, mint a cukor a kávéban és az ügyelő sürgetni kezdte Waltert, a céllövőt: — Mozgás, öregem! Walter és a felesége szokott esti produkciójukhoz készülődtek. A férfi épp most bujt bele széles indiánbugyogójába, mig az asszony az arcát mázolta lángvörösre, hogy szenvedélyt és indulatokat varázsoljon sápadt bőrére. A MODERN TELL VILMOS Ennyi állott róluk a plakátokon. Európa minden orfeum brettlijét eluyütték már. A műsorban rendszerint az ötödik helyre kerültek, félidő előtt, amire Walter rém büszke volt. Az attrakciójuk: céllövészettel higitott Zagyvaság. Az indiánok elrabolnak egy fehér asszonyt és Walter, a törzsfőnök, azzal szerzi meg rá a kizárólagos tulajdonjogot, hogy lepuffant a fejéről egy almát. A nézőtér sarkából, egy asztalon térdepelve, háttal a színpadnak, tükörből célozva lőtte le az ártatlan gyümölcsöt. A mutatvány előtt a bizalmatlanabb vendégeknek a kezébe adta a vontcsövű, belga puskát és az éles töltényeket, hogy személyesen ellenőrizhessék. A publikum szeret igy belekontárkodni az artisták mesterségébe és a bizalma is nyomban megnő, ha egy nézőtéri Nimród jelentkezik kontrolnak. Azt persze legfeljebb csak sejtették néhányan, hogy a produkció mögött szélhámosság rejlik. A fegyver töltény tartója ugyanis duplafenekű volt, a golyók szépen lesülyedtek az alsó tartályba és mikor a kakas ' elcsattant, csak a csőben elhelyezett vaktöltés pukkant el, mig az almát cérnával rángatták le őnagysága kontyáról. 2. 1 : ■< Egy este, előadás után, a Kék tehén ben boroztak, Walter szemtelen hazugságaival elképesztette barátait. A kollégák röhögve összesúgtak és a felesége, aki megérezte a feléjük áradó egyetemes undort, megpróbálta helyrebillenteni Walter fantáziáját: — Nem szégyelled magad? A részeg ember megdühödött. A füle hegye vörösbe gyűlt, mint a vasúti jelzőlámpák: , — Mi szégyellni való van az én múltamon? Tényleg, Walter az esztendők Sorár, maga is elhitte, hogy bravúros, bátor fickó, a közönség tapsait leereszkedően fogadta és vállán a puskájával öntelten hajlongott a leomló függöny előtt. Szőke sörényét, amely a homlokába hullt, költői pózzal dobta hátra, mint egy ifjú Szigfrid! Mint egy modern Vadölő! Ha néha meghívták egy asztalhoz, vadászkalandokat mesélt és párbajhistórákat és a naiv hallgató rettegve gondolt arra az eshetőségre, hogy konfliktusba keveredhet a bősz oroszlánvadásszal. Ezzel szemben az igazság igen szimpla: Walter sohasem lőtt még vadat, vagy embert, vagy akár almát a neje fejéről. Parkettáncos volt, de amikor már kezdett veszedelmesen elhízni, egyik impresszárió tanácsára betanulta mostani számát. A felesége egész természetesnek találta a kenyérkeresetnek! ezt a módját, csak az ura nagyzási hóbortján ütődött meg, amikor, Walt«, g
