Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-06 / 309. szám

1927 november ($.' ÄÄCSMEGYEI NAPLÓ 23. ol«^ Egy petrovaradini katona nyerte az ötszáz dináros pályázatot Dr. Momirovics Veljko szuboticai főkapitányhelyettes döntötte el a pályázatot Walter József a szerencsés nyerő dögök. yno m aso# Ql?zs»qt9 zo Vfmpßt uvingujtj^v m Tamás István novellájának befejezése az uj probléma Mult vasárnapi számunkban kitűzött ötszáz dináros pályázatunk nehéz feladat elé állította az olvasó közönséget. Ki kel­lett találni egy olyan történetet, amely­ben valami alapvető hazugság legyen, de olyan, amelyet nem lehet hamar ész­revenni. A szerkesztőség a probléma ki­tűzésekor számolt azzal, hogy ez alka­lommal a szokottnál lényegesen keve­sebb megfejtés fog beérkezni, a pályázók nagy száma azonban örvendetesen fe­lülmúlta várakozásunkat. Majdnem ezer pályázat érkezett be. ami az ötszáz di­náros probléma nagy népszerűsége mel­lett szól. A pályázók alig néhány kivé­tellel eltalálták az első csavargó meséjé­ben rejlő hazugságot, hogy tudniillik u feleség nem tudhatta, mit álmodott férje, ha ezt álmában érte utói a halál és így nem mesélhette el álmát, A probléma második részének megfej­tése már nem sikerült ilyen jól. Bizony a hazugságok legnagyobb része sántít. Igen sokan leírtak egy mesét, aztán vé­gül megállapították, hogy az egész nem igaz, mert például a csavargó nem Piri­­pócson született, hanem Kutyabagoson. vagy apja nem volt táblabiró. mint ahogy mesélte, hanem járásbirósági ke­zelőszemélyzet stb., stb. Ezek a meg­fejtők elfeledkeztek arról, hogy a hazug­ságnak szükségképeninek kell lennie, úgy hogy nem lehet »ha akarom igaz, ha akarom, nem«. Ezek nem jó hazugsá­gok. mert hiszen éppúgy igazak is lehet­nének. Vannak olyan mesék is, amelyek­nek egy epizódjelenetében van elrejtve valami ártatlan füllentés, ami egész nyu­godtan akár ott sem lenne. Érkezett nagyon sok olyan megfejtés, amelynek írója azt hitte, hogy az a fel­adat, hogy ki tud nagyobbat hazudni és nem voltak tekintettel arra, hogy a ha­zugságnak olyannak kell lenni, hogy ne legyen könnyen észrevehető. Ebben a kategóriában a legsikerültebb Gerber Matild (Szenta) pályázata, aki igen ér­dekes mesében halmoz össze Jó néhány szabályszerű valótlanságot. A pályázatok legnagyobb része termé­szetesen megfelelt az alapfeltételeknek, de a hazugságot, amely ugyan nélkülöz­hetetlenül fontos volt a történetben, de nagyon s könnyen föl lehetett fedezni. A szerkesztőség ez alkalommal Mo­­mirovics Veljkó ár. szuboticai főknpi­­tányhelyettest kérte fel a pályázat eldön­tésére. Mint legjobb megfejtéseket a követke­zőket terjesztettük a főkapitányhelyet­tes elé: 1. A nálam talált pénzt becsületes utón szereztem, ezért nem érdemiem meg tár­samra mért büntetést. De, ha az igazság keze méltón akar pálcát törni sorsom felett, úgy büntetésem csak az akasztófa lehet, mert én... én... gyilkos vagyok. Jómódú iparoscsaládból származom és örőmteliés gyermekkorra, gondtalan ifjúságra emlékezhetem vissza, mert szü­leimnek egyetlen gyermeke voltam s igy úgy apai. mint anyai részről a leg­­elnézőbb bánásmódban részesültem. Szüleim azonban korán elhaltak és én mint e'kényeztetett gyermek, kenvírke­­reső nélkül maradtam. Nem tudva bánni a pénzzel, három év alatt elköltöttem apai örökségemet, de fényűzéseimnek még most se tudott gyenge akaratom gátat emelni. Pénz nélkül álltam! pénzt kellett sze­reznem. Dolgozni nem tudtam, tehát . - öltem! Megöltem a bátv^m! Sikerült elmenekülnöm. A biinös pénz­zel tovább folytattam tékozló életemet, de nem soká! A pénz elfogyott... semmit sem tud­tam magamnak megmenteni. Dolgozni kezdtem, de mivel nem voltam hozzá­szokva testi munkához, szellemi munká­hoz láttam. Sokat tapasztaltam, életem­ben sokat láttam és ezek hatására szám­talan történetet készítettem, amelyeket barátommá] az ismert módon értékesí­tettem Landau Rózsi. Szombor Ciptdjpq Sow ntwmoqiues ui.vi jnt/oi 'ymajffzs JIOA aqguuadS uajpósg tSpsSnzoy y) 2. Sztaribecsejen történt. A kiskorcsmá­bán iddogáltam barátaimmal s mivel sö­tétedett. vártuk a leányokat a táncmulat­ságra. Hangos volt a beszéd, néha ve­szekedés viták keletkeztek. Az elfo­gyasztott italok ingerlékennyé tettek bennünket. Én is összeszólalkoztam egy barátommal, mert a többieknek azzal dicsekedett, hogy Julis, az én ideálom az ö kedvéért jön a táncmulatságra. Nem tudtam soká hallgatni hazug dicsek­véseit, rárohantam és ha a többiek nem lépnek közbe, elküldtem volna, a más­világra. Később megjöttek a leányok Julis csak leány volt s bár ismerte köz­tünk az ellenséges viszonyt, mégis mind­kettőnkkel kacérkodott. Bosszút esküd­tem ellenük. Megvártam a kapuban a mulatság vé­gén. Felszólítottam, hogy keressen ma­gának más leányt, mert nagyon meg­bánja. Nevetett rajta s azt mondta, bogy ezt majd a Julis fogja eldönteni. Nem akartam belemenni, lehet, hogy egy ki­csit féltem, de inkább talán a bor ösz­tökélt a duhajkodásra. Amikor azt vágta az arcomba, hogy félek, hogy majd őt válassza, kirántottam a bicskám és mi­előtt védekezett volna, össze-vissza szurkáltam. Szótlanul esett össze. Bor­zasztóan megijedtem, mert azt hittem, hogy meghalt. Futásnak eredtem s a hi­deg szél kijózanított. Kifutottam a Tisza-partra, beugrottam egy gazdátlan csónakba, ellöktem a parttól és aztán vettem észre, hogy nincs evező. Visszamenni már nem lehetett, mert a yiz vitte a csónakom lefelé. Nem bántam már semmit, lesz ami lesz. gon­doltam. lefeküdtem a csónak aljára és nemsokára el is aludtam. Nem tudom meddig alhattam. Mikor felébredtem, egy város körvonalait láttam kibontakozni a homályból. Nemsokára megtudtam, liogv Szegeden vagyok. Kezeimmel, nagv erő feszítéssel a partra eveztem. Boldogan fellélegzettem. Megmenekültem. Ui or­szágban. uj élet várt. Később megtudtam, hogy éllénfelem nem halt meg. Beer Ica, SZubotica. (•UVA IQtlesaquvfzs zo um 'ajpaSats tuuyii\ utau ifbuosj y -‘SpsSnzoy y) 3. Egy kiszolgált bakaőrmester esténként a köréje gyülekező újoncoknak hadi tör­téneteket beszélt el. Egy este a követke­zőket mesélte a feszülten figyelőknek: az orosz fronton volt a mi ezredilnk és már hetek óta állandó tűzben voltunk, a szemben lévő orosz hadsereg nagy túl­ereje miatt nem sok reményünk volt a győzelemre. Egy nap paracsnokunk el­határozta, hogy éjjeli támadást intézünk az ellenség ellen. Egy szakasz az én pa­rancsnokságom alatt, azt a megbízást kapta, hogy az éj beálltával az ellenség jobb szárnyán működő fényszórót igye­kezzen valamiképen ártalmatlanná tenni, hogy ezáltal megakadályozzuk a mi mozdulataink megfigyelését. A homály beálltával megindultunk, hogy az elleniéi jobb szárnyát megközelítsük és ha lehet, a kapott parancsot teljesítsük. Egy kes­keny, de körülbelül derékig érő patak vá­lasztott el minket az ellenségtől, miután már jól megközelítettük és nézetünk Sze­rint az ellenfél megjelölt részének átél­­lenében voltunk, megállást parancsoltam szakaszomnak. Hogy szabadabban mozogjunk, fegy­vereinket gúlába raktuk és egy őrt állí­tottunk mellé, mi többiek pedig, körül­belül busz lépésre, a patak közvetlen kö­zelében levő bokor árnyékába húzódtunk meg, hogy onnét figyeljük az ellenség mozdulatait. Már egy teljes órája moz­dulatlanul feküdtünk, mikor velünk szem­be mozgó árnyakat vettünk észre és kö­rülbelül ugyanabban a pillanatban az orosz fényszóró vakító sugaraival ke­resni kezdte állásainkat. Pillanatnyi gon­dolkodás nélkül a patakba ugrottunk és a túloldalon hason csúszva igyekeztünk a fényszóró tőszomszédságába kerülni Kritikus pillanat volt. mert ha észrevesz­­nck menthetetlenül elvesztünk, önkénte­lenül is mindnyájan a puskánk ravaszán tartottuk kezünket, hogy bármely pilla­natban tüzelhessünk. Még néhány métert haladtunk, mikor alig ötven lépésnyire megpillantottuk a fényszórót és körülöt­te serényen szorgoskodó alakokat, hal­kan megparancsoltam, hogy hárman ve­gyék célba a fényszórót, mi többiek pe dig a körülötte levőket. A következő pil­lanatban súgtam tűz! Jajkiáltást és csak­nem abban a pillanatban a teljes sötétség bizonyították, hogy miivünk sikerült. A mi ezredünk az általános zavart felhasz­nálva szörnyű pusztítást vitt véghez az ellenfél soraiban... a csatát mi nyer­tük. Walter Jósscf, Petrovaradin .. Vojna apoteka. cm$A3i »mmm » S3 ipjpzsSup; o \3 yplmzsnü wen jazz ti) -jós OAJp ojiopioiti) o ‘qouajSn vqqojöd O qOVpupO)DZSOZSS1A )J3t/l3J3AAS3) A Sülj Wölpuo iptfo) 'pijjipti sppoyiopuoS 3jps -pptmipu OJOZSAUp) ZSOJO ZO S3 U/3S J3U-tfíASo säum J3AAS3/ ]pi{3) 'qipoznq vqloq -oq A33 9J}Aus?d3} zsnq S3 ojqou napi -ns H9J9AA33I )vdosj :SpsSnzoq yj’ 4. — Nekem ezzel a mesével van a leg­nagyobb sikerem. Tudjáíok-e miért nem szabad Japán fölött repülőgépnek átre­pülni? Én tudom. A japánok már évtize­dek óta nagy háborúra készülnek, a sár­ga faj el akarja árasztani a világot, meg akarja hódítani Európát és Amerikát. A hadikészülődéseket az- Atlanti Óceán egy eldugott szigetén folytatják, ott gyűjte­nek össze mindent, ami egy háborúhoz keli, olyan röbbantóanyagokat, amelyek­nek semmi sem tud ellentáUui. A sziget­ről ember nem jöhet ki. onnan hirt nem lehet adni. A világ csak akkor fogja megtudni, hogy micsoda rettenetes hadi­anyag van Jaoán birtokában, ha a há­ború majd kitör és ha Londont és San- FranciScot levegöberöpitik a sárga ör->31)9) W9U )QJ)32ttS 0 01) ppuoutzosj npitpiag-Sttz Y) Hosszú téli estéken apám a háborúban átélt élményeiről mesélgetett. A világ­háborúban mint haditengerész vett részt- Egy alkalommal a nyílt tengeren vihar fogta el őket. Mig azzal bajlódtak, hogy a hajót a viharral szembe fordítsák, eltö­rött a kormánylapátjuk. Immár teljesen ki voltak szolgáltatva a vihar szeszélyé­nek, az pedig játszva lábdázott a töré­keny alkotmánnyal. Hosszas küzdelem után földet jelezte*1 végre, hihetetlen gyorsasággal értek a megpillantott föld közelébe és jutottak zátonyra, a vihar nemsokára lankadni! kezd, mig végre teljesen elül. Ekkor né­­hányan csónakba ültek, hogy megszem­léljék a vidéket. A nap már leáldozóban volt és bibor sugarait veté a vidékre, mi-; dőn a kémül küldöttek visszatértek a je-i lentéssel: »Lakatlan szigeten vagyunk«. Alig tértek nyugalomra, midőn nagy lármára eszmélnek, lótás-futás, kiabálás. Kitűnik, hogy ismeretlen alakok megtá-| madták a hajót. Hosszú és elkeseredett harc után a támadottak vagy megölve, vagy béklyókba verve hevertek a fedél­zeten. A győzök, akik nem mások, mint emberevők, az életben maradtak fölött lakomát Ülnek és föllakmározzák. Pár hónap múlva arra cirkált egy ha­dihajó, ott találva a hajóroncsokat és a hullákat. Megadta a holtaknak a végtisz­teletet és tovahajózott. Klobučarics Emil Szubotica Pravni Fakultét. YtipjDi/ ))0)lll OJAUO) -pz O miJOA ))3\ U9J3[ Sl Q oq ‘]3 DUJOA 3))3qi3S3ui mau odú zy tSpsSnzoq y) A föntebb közölt megfejtések közül Momirovics Velykó főkapitányhelyettes a 3. számút találta a legjobbnak és az ötszáz dináros jutalmat Malter Józsefnek (Petrovaradin, Vojna apoteka) Ítélte oda. A nyertesnek a kiadóhivatal el fogja küldeni a pénzt. Hetedik problémai Az alábbi probléma megfejtése csütör- A megfejtések külön levélben vagy le­­tö'ig. november 10-ikéig küldendő be a velezőlapon küldendők be és a cimolda- Bdcsmegyei Napló szerkesztősége címé- ion ki kell tüntetn feltűnő betűkkel: re. A megfejtőnek Probléma. 500 dinárt fizet ki A megfejtésekhez mellékelni kell a készpénzben a Eácsmcgyei Napló pénz- Bdcsmegyei Napló vasárnapi számának iára. I teljes címoldalát. Emberek az alma körül Irta: Tamás István 1. A színpadon utolsót vonaglottak a gör­­lök égnek feszülő lábai, a zene feloldó­dott a végső akkordokban, mint a cu­kor a kávéban és az ügyelő sürgetni kezdte Waltert, a céllövőt: — Mozgás, öregem! Walter és a felesége szokott esti pro­dukciójukhoz készülődtek. A férfi épp most bujt bele széles indiánbugyogójá­­ba, mig az asszony az arcát mázolta lángvörösre, hogy szenvedélyt és indu­latokat varázsoljon sápadt bőrére. A MODERN TELL VILMOS Ennyi állott róluk a plakátokon. Eu­rópa minden orfeum brettlijét eluyütték már. A műsorban rendszerint az ötödik helyre kerültek, félidő előtt, amire Wal­ter rém büszke volt. Az attrakciójuk: céllövészettel higitott Zagyvaság. Az in­diánok elrabolnak egy fehér asszonyt és Walter, a törzsfőnök, azzal szerzi meg rá a kizárólagos tulajdonjogot, hogy lepuffant a fejéről egy almát. A nézőtér sarkából, egy asztalon térdepelve, hát­tal a színpadnak, tükörből célozva lőt­te le az ártatlan gyümölcsöt. A mutat­vány előtt a bizalmatlanabb vendégek­nek a kezébe adta a vontcsövű, belga puskát és az éles töltényeket, hogy személyesen ellenőrizhessék. A publikum szeret igy belekontárkodni az artisták mesterségébe és a bizalma is nyomban megnő, ha egy nézőtéri Nimród jelent­kezik kontrolnak. Azt persze legfeljebb csak sejtették néhányan, hogy a pro­dukció mögött szélhámosság rejlik. A fegyver töltény tartója ugyanis dupla­­fenekű volt, a golyók szépen lesülyed­tek az alsó tartályba és mikor a kakas ' elcsattant, csak a csőben elhelyezett vaktöltés pukkant el, mig az almát cér­nával rángatták le őnagysága kontyá­­ról. 2. 1 : ■< Egy este, előadás után, a Kék tehén ben boroztak, Walter szemtelen hazug­ságaival elképesztette barátait. A kollé­gák röhögve összesúgtak és a felesége, aki megérezte a feléjük áradó egyete­mes undort, megpróbálta helyrebillen­teni Walter fantáziáját: — Nem szégyelled magad? A részeg ember megdühödött. A füle hegye vörösbe gyűlt, mint a vasúti jel­zőlámpák: , — Mi szégyellni való van az én múl­tamon? Tényleg, Walter az esztendők Sorár, maga is elhitte, hogy bravúros, bátor fickó, a közönség tapsait leereszkedően fogadta és vállán a puskájával öntelten hajlongott a leomló függöny előtt. Sző­ke sörényét, amely a homlokába hullt, költői pózzal dobta hátra, mint egy ifjú Szigfrid! Mint egy modern Vadölő! Ha néha meghívták egy asztalhoz, vadász­kalandokat mesélt és párbajhistórákat és a naiv hallgató rettegve gondolt arra az eshetőségre, hogy konfliktusba ke­veredhet a bősz oroszlánvadásszal. Ez­zel szemben az igazság igen szimpla: Walter sohasem lőtt még vadat, vagy embert, vagy akár almát a neje fejé­ről. Parkettáncos volt, de amikor már kezdett veszedelmesen elhízni, egyik impresszárió tanácsára betanulta mos­tani számát. A felesége egész termé­szetesnek találta a kenyérkeresetnek! ezt a módját, csak az ura nagyzási hó­bortján ütődött meg, amikor, Walt«, g

Next

/
Oldalképek
Tartalom