Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-06 / 309. szám
1927. november 6 19‘. oldal BACSMECFYEI NAPLÓ Beszélgetés 11. Vilmos uj sógorával, aki filmstatiszta volt és filmszínész akar lenni Zubkov „báró“ elmondja élettörténetét ezek során szivbeli kettőnk között. A Berlin, november hó. Zubkov Sándor állásnélküli fiatalember délután négy órakor fogadta a Hotel Adlon-ban a sajtó képviselőit. Ez a Züpkov pár hónappal ezelőtt örült, ha a Cale Romanisches terraszán megpumpolhatta valamelyik újságírót egy cigaretta erejéig. Nem álltak vele szóba, de a kezébe nyomtak egy ötpfennlges lpnic-et. Csakhogy elmenjen az asztaltól. Most pedig interjút ad. A dohányzóasztalon nyitott dobozokban gyüriis szivarok, aranyvégii cigaretták. »Parancsoljanak a szerkesztő urak«, —. kinálgatja előzékenyen a sztnokingos házigazda a riportereket. Ragyog a boldogságtól. Nagyképii és fontoskodik. Sütkérezik a dicsőségben. Mintha legalább is átrepülte volna az óceánt ... * A volt német császár nővérének, Schaumburg-Lippe Viktória hercegnőnek vőlegénye feketehaju, barnaképp, borotvált fiatalember. Az a típus, amelyik tucatszámra nyüzsgőit a régi Meteorkávéházban. Mindenre elszánt parkett strici. Kereskedősegéd-elegancia a felső ' fokon, egy kis bohémséggel tompítva. Kezdjük tahin a konferenciát — indítványozza arcátlanul tessék feltenni a kérdéseket. Szeretném rögtön azzal kezdeni, hogy miből vette a szivarokat, amikkel megtraktáit bennünket, de egy német koHéigy mese, hogy az idegenlégióban szolgáltam. Ez csakugyan mese. A parkttáncosság már kevésbé. Zubek ur kitünően táncol. Lehet azonban, hogy megfeledkezett erről. Általában roppant feledékeny. Arról se beszél, hogy hitelezési csalásért három hónapot iilt. Megkérdik tőle, hogyan Ismerkedett meg a hercegnővel? Köztudomású, hogy az uccán szólította meg, Természetesen ezt kissé stilizálva meséli el; — C’t hónappal ezelőtt elhatároztam hogy kimegyek Antwerpenbe és mint matróz elhajózom a belga Kongóba, aho’ egy nagybátyámnak ültetvénye van Kölnig eljutottam, de itt kifogyott a Pénzem. Ekkor támadt az a szerencsés ötletem, hogy elmegyek Bonnba és megvágom (anpumpen) egy ott élő rokonomat. Fogalmam sem volt arról, hogy Viktória hercegnő a világon van, úgyhogy e«gyáltalán él. Bonni rokonom azonban bejáratos a Schaumburg-Lippe-palotába ér szerzett nekem egy meghívást a hercegnőhöz ötórai teára. Nagy zavarba hozol ezzel, mert csak egy nadrágom volt, 03 is foltos. Nagynehczen kaptam egy kék térdnadrágot kölcsön, aminek egyetlc# hibája, hogy rövid volt. Mindegy, ebben elmentem a hercegnőhöz. Az első meghívást több követte tenniszpartikra és barátság szövődött hercegnőt meghatotta az én emigránssorsom és igazán nagylelkű módon oldatomra állt. Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy a házasságunk nagyon-nagyon boldog lesz, mert csodálatosan megértjük egymást. — Mikor lesz az esküvő? — kérdi egy ujságiró-hölgy. — November közepén, talán nyolcadika és tizenkettedike között. Minden akadály elhárult és leendő sógorom, őfelsége a császár beleegyezését adta a házassághoz. Az én irataimnak a megszerzése késlelteti csak a házasságkötést, a mai oroszországi viszonyok közt nehezen megy a születési bizonyítványt és egyéb iratokat megszerezni. De ez is ci lesz azért a legközelebbi napokban intézve. Menyasszonyom kívánságára templomi esküvőt is tartunk, mégpedig úgy az evangélikus, mint a görögkeleti templomban. Én tudniillik pravoszláv vagyok. — És az esküvő után? — Nem maradunk Bonnban. Az a tervem, hogy valami foglalkozást keresek magamnak. Munka nélkül lézengeni, ez nem nekem való. Az önérzetem kedvéért is kell valamit dolgoznom. Talán filmszínész leszek, máris sok ajánlatot kaptam különböző iilmtársaságoktól, Elmondja Zubek mester, hogy menyasszonya családja — a Holienzollernfamilia — nem óhajtja őt bojkottálni, ellenkezőleg, menyasszonya öccse, Henrik herceg legutóbb látogatást tett Bonnban hogy megismerkedjen vele és ugyancsak Bonnban tartózkodik most is II. Vilmos másik nővére, von Hessen gróf felesége is. — Az én mamám is lent van most 1 Bonnban — fejezi be a beszélgetést a vőlegény — hogy dswísm rekedjen uj rokonainkkal. (s. k.) --------------------------- niWTUII>i ------------------------------Iroöalmi emlék ga megelőz: — Ön ugyebár több, mint huszonnégy éves? — kérdi Zubkovtól. — Huszonnyolc leszek — hangzik a válasz — nem vagyok olyan fiatal, mint ahogyan a tápok fel akarták tüntetni Viszont, Viktória hercegnő nem hatvanhárom éves, hanem csak hatvanegy. Csak. ; Harminchárom esztendővel öregebb a prinecsszin még Így is nála. Több, mint kétszer annyi idős. Zubkov hamar napirendre tér efölött és elkezdi életrajzát mesélni. Álllló'ag 1899 szeptember huszonötödikén született Ivanovo városkában, kétszázötven kilométerre Moszkvától. Apja textiilgyáros volt, anyja svéd nö. Ott végezte a gimnáziumot, azután beiratkozott az egyetemre. A forradalom kitörése után menekülnie kellett a bolsevisták elöl 1921-ben ért Révaiba. (Hogy miért kellett menekülnie és hogy mért csak öt év mu'va hagyta el Szovjetoroszországot arra Zubkov mester adós maradt a válasszal.) Egy darabja svédországi rokonainál élt, azután kereskedelmi utazó lett. 1924-ben búcsút mondott Svédországnak és.a Tcifarg nevű finn gőzösön Németországba hajózott. — Mint hujós'mas jöttem — meséli — mert nem volt pénzem jegyre. A legpisz kosabb munkákat kellett végeznem. Lübcckbcu és Hamburgban dolgoztam, mint kikötői munkás, azután egy norvég gőzösre kerültem matróznak. Három évig jártain ezzel a tengert. Az idén tavasszal jöttem Berlinbe, Csúnya napok következtek rám Hetekig aludtam éjszakán kint a pályaudvarokon, meg az üdv had serese mcnhilyén, mert nem volt egy tülérem sem, Boldog voltam, amikor végre estcrjgpucolónak bejutottam egy ktniürgtendammi vendéglőbe és három pulidul napibérért mostam a tányérokat Nem szégyenlem ezeket a dolgokat, a bec. "':;tc$ munka nem szégyen , . , Erre is szeretnék egy megjegyzést tenni. De lenve'cm. Hadd beszéljen Zubkov tovább, > — Hosszú ideig voltam aztán fiini-.tstiszta az Diánák — folytatja — csak az nem voltam, amit a lapok írtak rólam, táncos, Ügyetlen dolog, amihez nem értek, a térne. Ezt különben roppant sajnálom, mert Viktória hercegnő ruir.denekfelett szereti a táncot. Az sem igaz tehát, hogy parkettáncos voltam egy riviirai kaszinóban. Ép-A pénzeslevélhordó legkellemesebbje Mira bácsi volt, ez a szép, rokonszenves ember, aki valósággal bánatos lett, ha valakinek nem vihetett utalványt. Határozottan restelte a dolgot. —■ Van-e pénzem, Mita bácsi? — Nincs, édesem. Meg nem tudom érteni, hogy miért késik, de még nem érkezett meg. Zavartan nézett maga elé, az utalványokat kivette a táskájából és megpörgette. bizonyságául annak, hogy iipe, van itt elég, de mint a másé, ne hidd, hogy esetleg elsikkasztottam- Nem vagyok én olyan! Az érdeklődő tovább lépett, talán már meg is feledkezett a dologról, Mita bácsi azonban még mindig nem tudott megvigasztglódnk úgy kiáltott utána: — Holnap bizonyosan lesz, tekintetes ur. Én nagyon hiszem. ...Diák v.áíam és költő, naponta megírtam vagy három verset, de volt úgy, liogv nyolcat is. Az iskolában többen foglalkoztunk ezzel a mesterséggel, én vállalkoztam a legnehezebb feladatra, mert humorban dolgoztam. Nagyon haragudtam az Akadémiára, a proccokra és a divatos nőkre, akik kiálló fogú hadnagyokkal kisértették magukat. A Mátyás Diák régi évfolyamai te'e vannak a nevemmel, de versek ellenében tiszteletpé'mdnnyt kaptam Szabó Endre Üstökös-éhéi]. meg a Bolond fs/ók-ból is. Mikor ez a lap egv humoresz'-emet illusztrálva közölte, azt hittem, hogy elájulok a büszkeségtől Honoráriumot azonban egyik sem fizetett. Mit mondjak? — nem is vártam. Tizenegy órakor azonban, vándorolván hazafelé az iskolából, a diakpaiH- spk előtt meg kellett magamat já! nőm. Azok beérkezett Íróként irigyelte!, (Sztojanovlcs Vaszival egyszer, becsületszavát véve, hogy nem leplez le, sejtettem, hogy én vagyok ' Sipulusz), Pre'.sz-Jaworszkl hegedűtanárom, egy hosszú és vékony, titokzatos életű, szórakozott és mélázó lengyel, egész komolyan vállalkozott rá, hogy megzenésíti a készülő operettemet, -- amelyből csak egy kétszáz soros kupié volt készen, — hát Irodalomról csevegve, haladtunk éppen hazafelé, mikor találkoztunk -Mita bácsi kocsijával — Bácsi-jött-e pénzem? - kiáltottam fel hozzá azzal a vakmerőséggel, amelyből amúgy :sem származhat baj.. —- Jött, flurkám, jött — felelte öreg Mita s nekem a fődbe gyökerezett a lábam. íme, itt az a bizonyos kapanyél, amely el tud sülni. Csak szédeiegve közeledtem feléje, hogy rossz tréfa az egész, aztán rám szól, hogy április bolondja. A fiuk a pillanat ünnepélyességének hatása alatt meredeztek, izgultak, sorfalat álltak, én pedig kézhez kaptam egy szabályszerű utalványt három forintról. Feladó: a Magyar Szemle szerkesztősége Budapesten. É11 kaptam, én, semmi kétség benne, habár fogalmam se volt róla. hogy ki az a Magyar Szemle és hogyan jutottam az eszébe? Mindenekelőtt felvettem a pénzt. Ez már az enyém, senki cl nem veheti tőlem. A nagyobb biztonság kedvéért igyekeztem llát elkölteni. Aztán kutakodni kezdtem a lap után, a plébánián rá is akadtam, Wagner Nándor káplán járatta. Versem volt benne, — még se kellett volna olyen hirtelen nyakára hágni a három forintnak. (Egy Herceg-könyvet vásároltam, egy aranyszegélyü bőrnoteszt, meg néhány ceruzát.) Kibogozódott a vers története is. Gáspár Imre, a múlt század utolsó évtizedeinek népszerű laikusa, nyugtalan, bolygó lélek, Nagybccskereken is megfordult mint a Torontói segédszerkesztője. Egymaga irta a lapot a vezércikktől kezdve, a tárcán át a legutolsó táviratig, telehintette aprósággal, verssel, ihlettel, karcolattal. Egy-egy haw'bnt akárhányszor újból ki kellett ' u, olyan olvashatatlan volt a kézs annyi a sajtóhiba. Ezen a téren c ’• Scliwarcz Móric vetekedhetett vele i :s németben. Sose volt pénze, akármennyihez jutott, nyomban elköltötte. Forintos kölcsönöket kért m,r<lüHnul minden kapufa? embertől s a Stegelschrmdt név volt szemében a vagyoni jólét teteje. Ha nem irt, akkor feküdt az ágyában a Pest-szálló kis udvari szobájában és sűrűn pislogott a rövidlátó szeme. Egyszer jóirásu másolódiákot keresett a laphirdetésben és én jelentkeztem. A szoba, amelybe a »szabad« szóra beléptem, teljesen el volt sötétítve, pillanatokig nem láttam semmit. — közelebb. Gáspár Imre az ágyban feküdt, elmondta, hogy verseket kellene lemásolni, de a kofferei még nem érkeztek meg. Néhány nap múlva nézzek fel újból, addig is itt egy forint előleg. Kikérdezett a személyi körülményeimről örült, mikor hallotta, hogy magam is irok verseket, de egy percre sem engedte el a kezemet.- t — A szerencsétlen, beteges hajlamú emberről, akinek átka, karrierjének akadálya volt a szenvedélye, sok mindent megtudtam az idők folyamán. Én magam azonban közvetlenül soha semmit nem tapasztaltam a viselkedésén, pedig hosszú évek szívélyes bará'tsáfga kezdődött akkor közöttünk. Nincs okom, hogy tagadjak, sőt bevallom azt is,, hogy később a mindent körülfogó kíváncsiságom határozottan figyelte Gáspár Imrét, az életét, a szavait, a mozdulatait. — Nem tetszettél neki, mondta később egy irótársam, aki szintén nagyon jól ismerte s akinek elmondtam ezeket a dolgokat. Kemény fekete vagsr, nem lányosán szőke. Nyilván másképpen tetszettem, mert sok támogató jóságát tapasztaltam. Hamar elment Nagybecskerekről de minden uj versemet el kellett hogy kiildjem neki Debrecenbe, ahol Krúdy Gyulát vezette be az irodalomba. Sok verset a maga lapjában közölt, a jobbakat elküldte a Magyar Szemlének, ennek a rendkívül érdekes hetilapnak, amelynek főmunkatársa maradt, akármerre járt is .Kaposi József szerkesztette, egy fiatal pap, aki rég püspök, ha nem ugrik ki nö kedvéért a reverendából A kiadója Kaczvinszky Lajos volt, különc ember, magyarul is alig tudott, mégis sok pénzt áldozott erre az újságra. Valahol az O-iicca tájékán volt a szerkesztőség, régi stilusu érdekes házban, annak az udvarán álldogáltak a hét kijelölt napján az írók s kapták meg a honoráriumot. Gáspár Imre Reviczky Gyulával való nagybecsü irodalmi levelezését ebben az uj,ságban közölte, amely erős, befolyásmentes kritikai közlönynek is indult s első művészeti cikkeit közölte a már akkor nagy reményeket keltő Hevesi Sándornak. Bár pap szerkesztette s íoleg papi körökben volt elterjedve, hiányzott belőle minden klerikális szellem. Tiszta irodalmat adott, fiatal tehetségeket karolt fel — régi árfolyamainak sok cikke fontos forrása az irodalomtörténetnek, főleg a Reviczky Gyulával való részeknek. Ha Gáspár Imre megszorult, leült az íróasztalához, amely mindig szűk és kényelmetlen volt s csak akkor kelt föl, amikor a toll kiesett a tneKíSémberedett ujjal közül. A szállított kéziratot azonban, akármekkora mennyiségű is volt, nyomban kifizette Kaczvinszky- Így irta meg egyszer a Lapis refugii cimíi regényét, azt hiszem egyfolytáhan huszonnégy óra alatt. Száz forintot kapott érte. — félóra múlva garasa se volt belőle. Megneszelték a bohémfiuk, elosztogatta soha vissza nem térő kölcsönben. Az első honorárium boldogságához azonban Gáspár Imre juttatott akkor amikor már száz, meg száz versemet közölte ingyen a Mátyás diák, (Sz. Sz, V.) ENGLESKI MAGAZIN Beogr d VukaKarađžlćisul. 18. Telefon 24-98 Zagreb Strossmajerova 10 — Telefon 16-56 E u'i endíl úri dival/.ruliáE. Saját mütermé* ben késni t ipéiték után ruhát is fehém«intí.t Eredeti Burberry Weatherproofs
