Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-06 / 309. szám

1927 november 6, 1 4. oldal _________________ BÄCSMEGYEI NAPLÖ Nem kell borravaló! A szállodai és éttermi munkások genfi kongresszusa borravaló belyett rendes fizetést, pihenőnapokatéssza­badságidőt követelt A szállodai és éttermi alkalmazottak nemzetközi szövetsége a múlt hó vé­gén tartotta meg tizenkettedik kon­gresszusát Géniben. A kongresszuson tizenkét ország egyesületének delegá­tusai között a. jugoszláv kiküldöttek is résztvettek. Határozatot hozott a kon­gresszus a szabad költözködés, a borra­való, a pihenőnap, a képesítés kérdésé­ről, végül a nemzetközi munkaügyi hi­vatalhoz való kapcsolatokról. Az első határozat felhivja a népszö­vetséget, a nemzetközi munkaügyi hi­vatalt és az összes kulturállamok kor­mányait, hogy a nemzetközi szálloda­­ipar munkakeresői számára biztosítsák az országról-országra való akadályta­lan mozgási szabadságot. A borravaló rendszert a munkások szociális egyen­jogúsága szempontjából méltatlannak nevezi a második határozat és kimond­ja ezzel szemben, hogy a vendéglőipar munkásait megilleti az a jog, hogy tel­jesítményeikért tisztességes fizetést kapjanak. Tiltakozik a kongresszus az ellen, hogy a borravaló helyett beveze­tett százalék-íelárból a munkaadók nem részesítik igazságosan az alkalmazot­takat A harmadik határozat szerint a genfi szövetség törvényes intézkedése­ket követel minden országban, ahol még ilyenek nincsenek, a szállodai és étter­mi alkalmazottak munkaerejének védel­mére: pihenőnapok rendszeresítésére. Ezért a kongresszus megbízta az orszá­gos egyesületeket, hogy ezekkel a mi­nimális követelésekkel lépjenek fel: /. A munkaidő szabályozása a nemzetközi munkaügyi hivatal egyezményei szelle­mében, a vendéglőipar különleges viszo­nyainak figyelembevételével. 2. Minden vendéglőipari munkás heti egy pihenő­napjának törvényes biztosítása, szintén figyelembevéve a szezonhelyeket és ha­sonló üzemeket. 3. Fizetett szabadságot minden évben az éves állásokban levő munkások részére. A szállodai és éttermi alkalmazottak kiképzéséről szól a kongresszus negye­dik határozata, amely többek között ki­mondja, hogy a gyakorlati tanulóidő két év legyen, amit egy évi szakiskolai ok­tatásnak kell követni. Rövid szaktanfo­lyam elvégzése, gyakorlati tanulóévek nélkül, nem fogadható el képesítésnek. Az ősz Irta Gtllért Mária Édes ősz. piros ősz... A Jánoshegyen most vérvörös bo­gyók kacérkodnak és itt a budai uccá­­kon is frissitő hűvösség, amely élénkké teszi a szemet és üdévé a bőrt... ifjitó októberi napok, kedvesek ... Ezt gondolta a nagyságos asszony, amint óvatosan és derűsen átlépkedett a suhanó autók között a szemközti ol­dalra.. Afféle régimódi házak ácsorog­­tak ott. amelyeknek ablaka olyan mé­lyen van. hogv állandóan sárral befröcs­költ, mintha mindig esne... S most valóban szemezni is kezdett. Ködszerü. valódi őszi siránkozás ... A hölgy felsóhaitott és betért az egyik alacsony ablaku házba. Egykori zongo­ramestere lakott itt... kiöregedett mű­vész. akit néha fel szokott keresni. Nem volt odahaza. Fartinét a fia fo­gadta. — A papa nemsokára megjön... pár pillanat múlva... Parancsoljon ... Egy régi ripszkarosszéket csúsztatott feléje, kicsit mosolygósán, mintha az öreg bútordarab mulattatná közben, olyan modern fiatalember volt... Most kicsit szabadságolt itthon, egyéb­ként Németországban élt és repülő volt. A »gépember«, ahogy az apja nevezte, egészen rokonszenves volt. Martiné megnézte a címlapját annak a könyv­nek. amelyet jövetelekor az asztalra tett ... finom és mély Írás volt. ismerte. Hát ehhez is ért? A fiatalúr eközben még mindig mosolygott — Ne haragudjon — mondta aztán.— De olyan derűs dolog, hogy mielőtt be­lépett volna ide, már láttam valamit magából. Pardon, hogy is mondjam, fi­nom formájú cipőjét és selyemharisnyá­ját... S pici szünet után hozzátette: — Egészen kellemes dolog, ha az em­ber felpillant egy könyvből s ily kedves ható. Az ötödik határozatban a kon­gresszus tudomásul veszi a nemzetközi munkaügyi hivatal fáradozásait a keres­kedelmi és ipari alkalmazottak érdeké­ben és kívánja, hogy az éttermi és szál­lodai alkalmazottak különleges helyze­tét is kisérjék figyelemmel. A szövetség vezetősége szoros együttműködést fog kifejteni a munkaügyi hivatallal, a ven­déglőipari munkások gazdasági és szo­ciális helyzetének megjavítása érdeké­ben. Negyvenkétezer dináros pénzes­­levéllel eltűnt a moli levélhordó A csendőrség feltevése szerint a levéihordó bűntény áldozata le t Szentáról jelentik: Rejtélyes eset tart­ja izgalomban Mól községet. Pénteken nyomtalanul eltűnt Vbj­­kovlcs Vujadin huszonnyolc érés moll levélhordó, akinél egy 42.060 dináros pénzeslevél volt kikézbesí­tés végett. Vlajkovics eltűnése mögött bűntényt sej­tenek és a csendőrség mindenekelőtt eb­ben az irányban indította meg a nyo­mozást. Vlajkovics Vujadin moli származású és 1926. szeptemberében nevezték ki a moli postahivatalhoz levélhordónak. A fiatal és szolid életű levélhordó minden­kor lelkiismeretes és pontos volt. Mű­ködésével ielebbvalói a legnagyobb mér­tékben meg voltak elégedve és bármeny­nyi pénzt bíztak rá kikézbesítés végett, megbízatását kifogástalanul végezte el. Pénteken reggel kilenc órakor vette át a postát kikézbesítés végett Braovics Pálné postamesternétől. A postában töb­bek között volt egy Székely László moli malomtulajdonos részére küldött 42.000 dináros pénzeslevél is. Vlajkovicsnak az volt a szokása, hogy ha nem volt sok dolga, délben, más esetekben pedig leg­később délután két óráig jelentkezett a postahivatalban elszámolás végett. Pénteken már három óra is elmúlt, de Vlajkovics nem jelentkezett a postán. A postamesternő aggódni kezdett és Ceg­lédi Lukács levélhordót, aki ép akkor érkezett meg a vasútról újabb postai szállítmánnyal, elküldte Vlajkovicsék la­kására, hogy érdeklődjék társa felől. Vlajkovicsné elmondta Ceglédinek, hogy férje szokás szerint tizenegy óra táj­ban hazatért, ott rövid ideig beszélgetett és azután ismét eltávozott, hogy a még hátralévő leveleket kikézbesitse. Az asz­­szony szerint Vlajkovics teljesen nyu­godt volt és azzal távozott el hazulról, hogy amint elvégezte dolgát, visszatér. A pénzeslevél ekkor niég a kezében volt. Amikor Ceglédi értesüléseivel vissza­tért a postahivatalba, a postamesternő rosszat sejtve, érdeklődött Székely László malomtulajdonosnál, hogy meg­kapta-e a 42.000 dináros pénzeslevelet. Székely azonban a postamesternő kér­désére azt a választ adta, hogy a levélhordó aznap még nem volt náluk. Erre behívták a postahivatalba Vlajko­­vicsnét is, de az asszony szintén nem tudott semmi felvilágosítást adni férje hollétéről. Miután most már nyilván­valóvá vált, hogy a levélhordó eltűnt, jelentést tettek a csendőrségen, ahol fel­kutatására széleskörű nyomozást indí­tottak. A csendőrök felkutatták az egész köz­séget és a község könyékét, de ered­ménytelenül. Pénteken a késő délutáni órákban jelentkezett a csendőrségen Mátics Olisó szőlőmunkás, aki elmon­dotta, hogy amint a szőlőben dolgozott, az utón látott egy postást, aki egy tel­jesen uj, számnélküli kerékpáron haladt a Tisza-part felé, majd a töltésnél le­­szállva kerékpárjáról, azt maga előtt tolva, felmászott a töltésre. A csendőr­ség ebben az irányban folytatta tovább a nyomozást, de sikertelenül. Szombaton újabb tanuk jelentkeztek, akik szintén láttak egy postást a bánáti oldalon, amint Pádéi alatt betért egy csárdába. Egy-két pohár bort ivott meg és azután tovább ment. Ezek a tanuk azt állítják, hogy ennél a postásnál nem volt táska, amelyben a leveleket szok­ták kihordani. A postamesternő értesítette a novi­­szadi postaigazgatóságot is, ahonnan látványra bámul, amely aztán elsuhan, hogy az ember azt se tudja már. való­ság volt-e. vagy a könyvben olvasott felőle... s nézi: hol is hagyta abba? \ könyvben kerestem magát, asszonyom és aztán egyszerre itt van egészben... Martiné ránézett — Milyen fölényes maga .. Vigyáz­zon! Én már menyasszony voltam, mi­kor maga még rövidnadrágot hordott... — Most is a legszívesebben abban járok — nevetett vissza a férfi. Nem lehetett ezzel bírni. De azért figyelmes is volt. az öreg művész öreg gazdasszonyával teát ho­zatott be hogy »fölmelegitse« a nagy­ságos asszonyt s »rövidebbé tegye vele a várakozás perceit*... — A papája, szegény — mondta Mar­tiné — még mindig nem hagyja abba ré­gi rossz szokását, hogy házhoz menjen órákat adni... Ez pedig már nem neki való. S hozzá itt az ősz... eső. síkos utak... — Apám meg van győződve róla, hogy ez veszélytelen, ö szerinte egyet­len veszélye* dolog van: a repülés.. Martiné fölnézett a teáscsészéből: — És tulajdonképen hol van az igaz­ság? A fiú már megint mosolygott. _— Az igazság? Igazán, hol is van? A régiek számára talán a zenélőórában volt, a mi számunkra a stopperben ... — Harcban áll a régiekkel? , — Dehogy. Még kortársaimmal se. — Én mégis úgy érzem, hogy maga mindenen mosolyog, ami nem a legutol­só divat... — Bizonyára asszonyomban rejlik va­lami. ami ilyesmit provokál ki belőlem. — Ö, Istenem... annyira öreg még­sem vagyok- Még csak harmincöt le­szek. ez a legutolsó divat szerint, azt hiszem, bakfiskornak számit... Most ö gúnyolódott. De a másik ko­moly lett. — Asszonyom, maga olyan fiatal és olyan szép, hogy erre csak sóhajtani le­het ... Már annak, aki ráér sóhajtozni... Ám utána még kedvesebben: — Abban a pillanatban, amikor belé­pett, megértettem azt. hogy az apám egy évtizeden át szerette magát... Csak azt nem értettem meg. hogv miért ti­tokban? .... Az asszony zavart lett: később azt mondta: — Téved, ha azt hiszi, hogy én ezt nem tudtam ... De lássa a drága öreg­nek volt igaza. Mert igv szép barát­ságban együtt lehetett velem végső napjáig, ha pedig nem ilyen nemes, el kellett volna régen szakadnunk... A férfi bólintott. — Persze, a régiek szerint csak an­nak a szerelemnek volt értelme, amely sírig tartott... Az asszony felcsattant: — Ma is csak annak van ... A fiatalember csinos barna feiét meg­ingatta. — Minden csak pillanat... Pillanatok sorozata, ha úgy tetszik, de egyoldalú folytonosság nincs. Az asszony már a teát is megitta. — Milyen fárasztó maga — mondta őszintén. — És milyen soká jön az édes­apja... Lássa, ő egészen más. Csöndet áraszt, békét, ö a melódia. Maga: kat­togás ... — Bocsásson meg... zenét akart itt hallgatni kicsit? Hiszen én is játszom ... Már ott volt a zongoránál... Az asz­­szony lehunyt szemmel hallgatta. Nem várt módon és meglepően tehetséges volt. De abbahagyta hamar, amint mondta, nincs türelme a zenéhez. Azért nem lett művész, talán emlékszik rá a nagyságos asszony, mennyit keserítette evvel az apját kisfiú korában... — Megbánta? — Nem. A mi számunkra már nem­csak az éterben hárfáznak ... Nekünk már az acél is muzsikál. Az órára nézett közben és jelentette, hogy az apjának most már valóban min­den pillanatban itt kell lennie... Leült az asszony mellé és csillogó — vasárnap szállnak ki a helyszínre a vizsgálat megejtése végett. A vizsgálat során ki fogják hallgatni mindazokat, akiknek az utóbbi időben pénzküldemény érkezett, az iránt, hogy meg kapták-e. ezeket a küldeményeket. Ámbár való­színűtlennek tartják, hogy Vlajkovics. ezzel a 42.000 dinárral megszökött vol­na, mert voltak napok, amikor sokkal nagyobb összegek is megfordultak a ke­zén. így többek között épen csütörtö­kön, tehát az eltűnése előtti napom, egy 125.CÜ9 dináros pénzeslevél ' volt nála, amit rendesen ki is kéz­besített, pedig ha szándékában lett volna pénzt sikkasztani, akkor azt már csütörtököm megtette volna, vagy pedig egy más al­kalomra várt volna, amikor több pénzt kap kézhez. Az a feltevés, hogy Vlajko­vics bűnténynek esett áldozatul. A csend­őrség széleskörű nyomozást folytat a rejtélyes ügy kiderítésére. ff gjven párbajt vívnak a b»#a­­pesti egyetemi hallgatók Az egyetemi igazoltatások lovaftas epilógusa Budapestről jelentik: Az egyetemi lo­vaglás ügyek sorozata egyre jobben bővül és eddig mintegy negyven provo­­kálás történt. A provokálók azonban ezekben az esetekben nem valamely baj-! társi szövetséggel, hanem személyszerinti támadóikkal állanak szemközt, akiknek részéről őket inzultus érte. A provokált diákok részben arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy nem tartoznak elégté­tellel, de volt olyan eset is, amikor a provokált a provokálóval szemben be­­csületbiróságot indítványozott, amit a kihívó megbízottai nem fogadtak el és az ügyet jegyzőkönyvvel fejezték be. A húzódó lovagias ügyek menetének gyorsabb tempót adott a Turul bajtársi szövetség egyik vezetőjének az a nyilat­kozata, hogy a szövetség tagjai kötete­sek elégtételt adni annak, akit megsér­tettek. Most egyszerre negyven ügyben tűzik ki a párbaj napját, ezeknek a leg­nagyobb részénél azonban nem súlyosak a feltételek. A legsúlyosabbak a feltéte­tek annál a párbajnál, amely vasárnap reggel a Hűvösvölgyben fog lefolyni, amelynél furatlan légynélküti, párbaj­pisztolyokkal állnak egymással szemben a diákok és harminc lépésről háromszor váltanak golyót avance nélkül. szinte méz a zenétől csillogó — szem­mel mondta: — El tudja képzelni, asszonyom, mi­lyen gyönyörű ez. milyen édes érzés ez nekem, hogy tudom, még van három­­négy-öt-hat percem itt magából... Az asszony felállt: — Megőrült?... belőlem? — Ne haragudjon rám. de valami kí­váncsiságot érzek magában magammal szemben... A legalázatosabb lovagi hó­dolattal mutatom meg magam .. hát ez vagyok ... ilyen vagyok ... Kábult va­gyok ... Már ő is felállt. Az asszony erre ijedten leük. Volt va~ ami kábító a férfiban is. lehet, hogy puszta illúzióként, amelyet ö állított be a iát magának, de olyan volt. mintha valami hallatlan rohanásban volna a fér­fival együtt... aki most megint leült melléje... De az is lehet, hogy a férfi valóságos ínye volt ilyen és most kivédhetetlenül 'ie áradt. Már erősen alkonyodett s az ablak iatt menők lépteit is hallani tehetett. 'van álló csönd volt. Az asszony a szőnyeget nézte a lába előtt s lesütött szemhéjjá mögött látta >z ismerős öreg bútorokat, amelyek min­dig ugyanazon a helyen álltak... az avitt babérkoszorút... a régi fényképe­det ... és a saját harmincöt esztendejét, is ez a csirkefogó milyen fiatal és repül! Összeszorult a keze. olyan irigy gyű­löletet érzett iránta, ha fiatal lenne s ő is ilyen fajta már... ilyen józan-forró és mindenen keresztülszáguldozó... Közben észrevette, hogy ott térdel mellette a férfi... Könyörgött: hogy már itt az öreg... látta jönni az ablak alatt... egy pilla­nat volna még... a legszebb: a szere­lem perce... S mire az öreg művész-a szobába lé­pett. ahol minden sarok egy féléleten át dédelgetett és titkolt szerelmet rejtett, — a fia már megkapta azt a csókot, amelyről ö annyit álmodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom