Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-05 / 308. szám
& Q&Ú_______________• zeíté félreértett intézkedése megtételéül. A novlszadi választóhelyek uj beosztása A városi tanács az u] szavazóhelyeket a Icövetkezőképen osztotta be: Az 1. szavazóhelyen, a beltéri katholikus elemi iskolában a következő uccák lakói szavaznak: Trg Oslobodjenja, Vasút, Jevrejska, Kralja Alekszandra, Nje- Koseva, Uszpenszka, Posta-ucca, Wilson tér, Mita Ruzsicsa, Laze Telecska, Katolikus templom-udvar, Kis Limán és Örmény-ucca. A 2. szavazóhely, az állami liugimnázium épületében a következő uccák lakói szavaznak: Szerlics, Zmaj Jovanovics, Loncsarszka, Sumadijszka, Haltér, Drvarszki-tér, Vágóhíd, Selyemgyár, Beogradi rakpart, Hajóállomás, Vidákovicseva, Danisics, Szaborni prolaz, Josimfok, Jadranszka, Pasicseva, Studenicska, Görög iskola, Miletics, Dunavszka-ucca, Kralja Petra és Trifkovics-tér. 3. Az Almási-uccai elemi, iskolában szavaznak a Temerini-ucca páros házszámai, Tekelijina, Patriark Csarnojevica, Jug Bogdán, Belanyiva. Gundulics, Almási, Vladika Makszim, Lagyarszka, Milos Obilics, Petyszka, Deszpota Jovana, Petzi Popovics, Szvetoszavszka és Száva Vukovicsa-ucca. 4. A Kalmakcsalanszka-uccai elemi iskolában: Granicsarszka, Sajkaska, (Szanacska), Knez Milos, Vardar (Vlaska), Kájmakcsalanszka, Karagyorgyeva, Beogradszka, Radicsevics, Numanovzska, Kamber, Doszitej és a Temerini-ucca páratlan házszámai. 5. A Szent János-téri elemi iskolában: Pirosi-ucca, Óborok Detelinari, Bánáti, Daru, Orosz, Kraljevics Marko, Dezspota Pavla Bakicsa, Gyurgye Brankovics, Zmaj Ognyanog Vük, Szent János-tér, Szent János-ucca, Hilendarszka, Tóth Kálmán, Kisfaludy és Szlovák-ucca. 6. A Buzatéri (Nikolajszka) elemi iskolában: Preradovics, Négy Krajcár, Zemljana Csuprija, Hadzsics Cvetics, Szterijina, Szokolszka, Baranyszka,' Buzatér, Nikolajevszka, Gyura Jaksics, Natosevics, Jovan Szubotics, Karagyics, Kiszacsi, Vojvoda Suplik, Lukiján Musicki, Arhimandrita Rajics és Szkoplyanszka-ucca. 7. A Ján Kolartéri evangélikus elemi iskolában: Safarik, Jan Kolar-tér, Masarik, Vojvoda Bojovics, Gőzmalom, Toldiköz, Szalonka, Alkotmány, Groblyanszka, Bana Jelasicsa, Vodnikova, Arany János, Deák, Kálvin és Vörösmarty-ucca, Gajeva, Kölcsey ' Petőfi. Aerodrom és Monopolraktár. 8. A zsidó elemi iskolában: Gizellatér, Szcrémi, Lázá Kosztics, Carinszka, Zrinyi, Magyar, Ljublyanszka, Nemacska, Primorszka-uccák, Nagy Limán, Téli kikötő, Sómonopol, Tesla Nikola. Tisztviselő-telep, Cetinyszka, Villamos központ és Szarajevó-ucca. 9. A rókusi elemi iskolában: Futaki, Lövész, Iskola, Mátyás Király, Szibinyáni Jankó (Hunyadi), Báthori és-Cara Dusana. 10. A kereskedelmi akadémiában (volt I Futaki-uccai magyar rányl* telep, V«utBmomä Da. ft'éüfcei és Kinlzsl-nooa lakói. 11. A kiiszol elemi iskolában: a Klisza, Szlána Bana és a Teméími-uti uj telep. 12. A maliiaraki elemi iskolában szavaz a Csenei-szállás. Német nagygyűlés Vrsacon meg és ezután nem dönthetnek a németek sorsáról a németek nélkül. A német kisebbség jogait ki kell harcolni és erre a német nép német képviselői a legalkalmasabbak. Firneisz Károly Ernő a vrsaci politikai helyzetet ismertette, dr. Singer Miklós pártelnök pedig záróbeszédében felszólította a vrsaci németeket, hogy valamennyien zárt sorokban szavazzanak le a német nép jelöltjeire. Vrsacról jelentik: Impozáns nagygyűlést tartott a német párt Vrsacon. A gyűlésen dr. Mozer János, a kerület képviselője is megjelent és nagyszabású beszédet mondott. A gyűlést dr. Singer Miklós elnök nyitotta meg. majd átadta a szót dr. Mozer János képviselőnek, aki másfélórás beszédében a német párt célkitűzéseit fejtegette. A nemzetgyűlési választások óta most volt alkalma először Vrsacon megjelenni és köszönetét mondott a vrsaci német választópolgároknak megválasztásáért. Összetartásra hívta fel a délbánáti német népet, mert ebben az esetben a jövőben nemcsak a sors jóakaratától fog függni a második délbánáti német mandátum sorsa. Ezután a községi választások fontosságáról beszélt. A német népnek — mondotta — most adatott meg először, hogy a községekben képviselőit maga választhassa Nyilatkozat A következő nyilatkozatot kaptuk: Becses lapjuk 206/1927 november 3-iki számában megjelent személyemet érintő közleményt illetőleg a sajtótörvény 20. §-a alapján kérem az alábbi helyreigazítás szives leközlését: »Rágalom az. a nyilatkozat fogalmazója részéről, hogy én a magyar párt nevével agitáltam. A jelen volt tanukkal tudom bizonyítani, hoev listám összes jelöltjei, a külön párthelyiségben, illetve lakásukon minden kétséget eloszlató megmagyarázás után: csakis mint a községi párt támogatói vállaltak jelöltséget. Erdélyi Lászlót és társait a nyilatkozat erőszakolt aláíratásával vezették félre, nem én. Bajmok. 1927 november 3. Teljes tisztelettel Kókay Károly. Tizenegy évi hadifogság után életfelt adott magáról egy szentai gépész Levelet irt a feleségének, cki halottnak hitte és azóta újra férjhez ment Igazi háborús regény: a harctérről az a tragikus hir érkezik, hogy a férj »hősi halált halt«, idehaza az özvegyen maradt asszony megsiratja, később elfelejti és férjhez megy egy harmadikhoz, hogy azután évekkel később a legnagyobb bonyodalmat idézze elő, a »mégis életbenmaradt« férj váratlan hazatérése. Ez a háborús regény, Szentán is megismétlődött. Mészáros Antal huszonegy éves szentai gépkezelő még 1913-ban bevonult katonának. A mozgósítás a katonáéknál érte, még 1914 elején kikerült az orosz frontra, ahonnan súlyos sebesülten tért haza 1914 karácsonyán. Néhány hónapi ápolás után ismét kikerült a harctérré ahonnan 1916 óta nem érkezett tőle egy sor Írás sem. 1916. elején azután érkezett egy levél Mészárosnéhoz, akivel a levéliró közölte, hogy Mészáros Antal az orosz harcokban hősi halált halt. Az asszony három gyermekével ekkor már a legnagyobb nyomorral kiizködött, napszámba járt dolgozni, hogy valami keveset keressen. 1924-ban javult az árván maradt család sorsa, egy jóravaló kútfúró jelentkezett, névszerint Velez Moj ser, aki feleségül kérte az özvegyet. A házasság elé azonban akadályok gör-* dűltek, nem sikerült megszerezni Mészáros Antal halotti levelét, emiatt azután a törvényes formák megkerülésével alapítottak családot. Mészárosné három gyermekéhez Velez Moser szintén vitt három gyermeket és azóta az összeköltözött két özvegy a legnagyobb boldogságban élt. Kedden azután váratlan fordulat történt. Mészárosnénak levelet hozott a posta Mészáros Antaltól, az 1916-ban »hősi halált halt« férjtől. Szeretett kedves feleségem! — közli a levél — ha a levelet megkapod, rögtön választ írjál, választ várok, én már sok levelet írtam, még egy levélre sem kaptam választ. Vagy nem akartok írni? Ha nem irtok, akkor nem megyek iiaza és nem fogok Írni. Tudatom veled, hogy egy évig beteg voltam, most már egészséges vagyok. Úgy hiszem hogy tavaszra hazajövök. Eddig nem bírtam hazamenni, mert hat évet ültem a fogságban, onnan 1927. évben május luiszonhetedikén szabadultam meg. Ez idő alatt lehet, hogy férjhez mentél már Most már dolgozok a gyárban gépész vagyok. Azt nem tudom, hogy •miért kellett hat évig börtönben ülnöm Amikor kieresztettek, azt mondták. Szerelem 1 ta: Lucia Nagyon szerették egymást. Órákig ültek egymás mellett a tengerparton, közönséges dolgokról beszéltek vagy hallgattak, de a szivükben nagy öröm és elégedettség muzsikált. Aztán elbúcsúztak. Jött az ősz, jött a tél. Nem látták egymást, nem is leveleztek. Hanem aztán megint tavasz lett, emlékeztek egymásra és az első nyári napon megint összekerültek a tengerpartján. A kis kelettengeri faluban semmi se változott és mikor első este kint ültek a régi pádon és a tenger megint ott csillogott és hullámzott előttük, akkor egymás karjába hullottak. A kis falu, a halászok, akik nehéz hálóikat vontatták, a tenger, a hold, minden olyan volt mint első évben, éppen csakhogy ők ketten most átkarolva ültek a parton és még boldogabbak voltak. — Vissza jövök — mondta az aszszony az utolsó estén. — Vissza várlak ; mondta a férfi. Jött ősz, jött tél és megint tavasz lett. Az ujjongásukba, amivel egymás nyakába borultak, valami furcsa elfogultság vegyült. A férfi a hosszú télen sokat gondolt az asszonyra és egyszerre furcsának és természetellenesnek érezte, tiszta és szentimentális szerelmüket. Az asszony megérezte, hogy a férfi ölelésében valami türelmetlenség és mohóság van és ez megijesztette. Minden este együtt voltak, de ez a nyár, örökös viaskodás és izgalom volt. Kínozták és gyötörték egymást. A nyár vége felé a férfi elutazott. Az asszony büszkén és sápadtan ült a tengerparton — egyedül. Néhány nap múlva ö is elment. Jött az ősz, jött a tél, jött a tavasz. Az asszony vissza vágyott a régi tengerpartra. Vissza vonzották az emlékek. A férfi nem volt ott, de ő mindenütt ott látta, vele élt, vele nézte a tengert, újra és újra átélte a három nyarat amit együtt töltöttek. Jött ősz, jött tél, jött tavasz. Egy nyári napon, a régi padnál összetalálkoztak. Nem várták egymást, nem tudták, hogy a másik ott van. Gyanakodva néztek egymás szemébe: szeret-e még? Megint együtt ültek, mint ismeretségük kezdetén, közönyös dolgokat beszéltek, de a társalgás akadozott, a régi elfogulatlan hangot sehogysem találták meg. — Nem jövök többé ide — mondta utolsó nap a férfi. — Én se — mondta az asszony. Jött ősz, jött tél, jött tavasz. — Menjek, ne menjek? — kérdezte magától mind a kettő. És másfelé mentek, egyik hegyvidékre, másik nagy város forgatagába, de mindig egymásra gondoltak és mikor jött az ősz és jött a tél már mind a ketten megbánták, hogy nem mentek. És lett a tavasz és nyáron egyszerre csak ott voltak. Látták egymás szemében az elkinzott vágyódást. — De most az enyém vagy, nem adlak többé — mondta a férfi szeme. — Nem bánok már semmit, csak itt légy — felelte az asszonyé. Az nap éjjel az asszony megbetegedett. Másnap megoperálták. Jött ősz, jött tél, jött tavasz. Mikor találkoztak, úgy nyúltak egymás után, mint a szemjanhaló a vízért. Már nemcsak a szemek beszéltek. — Az enyém vagy? — kérdezte a férfi. — A tied. — •— Másnap a férfi sürgönyt kapott. Elkellett utaznia. — Nem jöhetek vissza, irta néhány nap múlva, — minden össze esküdött ellenem. Csak az a remény éltet, hogy lesz még nyár, sok gyönyörű nyár. — Jött ősz, jött tél, jött a háború, sok ősz, sok tél, sok tavasz és sok nyár múlt el. Ók ketten még mindig Írtak egymásnak, minden nyáron tervezték hogy együtt lesznek. — Milyen ostoba voltam — irta az asszony — soha többé azok a nyarak nem jönnek vissza! Aztán béke lett. A béke évek még nehezebbek voltak, mint a háborúsak. Volt egy év, amikor az asszony ott volt és a férfi nem tudott hozzámenni, mert nem volt pénze. Aztán az asszonynak meghalt egy gyereke. X9S87 rvovemher 5. hogy én román vagyok, azért ültem hat évet. Tavaszra hazajövök, ha te is úgy akarod. A levélnek Mészárosné természetesen nagyon megörült és egyelőre még nem gondol arra, hogy a családi bonyodalmat hogyan fogja megoldani. Megölte gyermekét Az elcsábított lecn-j ira* diája Vrsacról jelentik: Az elmúlt héten, mint a Bácsmegyei Napló jelentette, a Gundulicseva-uccában levő közkutban egy csecsemő holttestére bukkantak. A rendőrség megindította a nyomo- I zást és megállapította, hogy egy lány. I aki Kralja Milutin-ucca 8. szám alatt lakik, a közelmúltban gyermeket szilt, a cseecsemőt azonban Vrsacon senki sem látta. A leányt előállították a rendőrségre. ahol kihallgatása során előa-’ta, hogy Konrád Annusnak hívják, tizenkilenc éves, szülei Becskereken laknak, ahol apja építőmester volt. A keresztkérdések súlya alatt bevallotta, hogy a gyermekgyilkosságot ő követte el és a közkutban talált csecsemő az ő gyermeke. Elmondotta, hogy Vrsacon megismerkedett egy kovácsmesterrel, aki házasságot Ígért neki és elcsábította. Mikor másállapotba került, felszólította udvarlóját, hogy tegyen eleget ígéretének, a kovácsmester azonban ridegen elutasította és ettől kezdve soha nem kereste föl. Augusztus végén leutazott Beogradba, ahol szeptember 6-ikán a Kralja Draga kórházban egy fiúgyermeknek adott életet. — Felgyógyulásom után — mondotta — gyermekemmel együtt hazamenten Becskerekre, a szülői házból azonban kiutasítottak. Végső kétségbeesésemben ekkor elhatároztam, hogy megölöm gyermekemet. Az elmúlt héten Vrsacra utaztam, elmentem a Gundulicseva-uccai közkuthoz, az alig másfél hónapos csecsemőt kendőbe burkoltam és beledobtam a kútba. A gyermekgyilkos anyát kihallgatása után átkisérték a belacrkvai iigyészs'ég fogházába. iMtíiiMssumira«* — Most már soha többé nem megyek oda — irta — nem akarok boldog lenni. Jött ősz, jött tél, a seb behegedt, de iött más. Jöttek gondok és bajok, jö:t betegség; mindig valami, ami hol az egyiket, hol a másikat megakadályozta. A férfinek már kopaszodott a feje, csinos pocakot eresztett. Az asszony félve nézett a tükörbe, a halántéka fölött őszült, a szeme már nem ragyogott úgy és a bőre hervadt lett. — Vájjon mit szólna hozzám, ha így látna? És most már maga találta ki a kifogásokat, ha utazhatott volna. Félt a találkozástól. — Az idén rosszul nézek ki — gondolta, majd jövőre. Jött ősz, jött tél, tavaszra kissé meghízott, a bőre megint frissebb lett, de elöl, egy arany fogat kellett csináltatnia. — Nem mehetek — irta, itthon nagyon sok a dolog. Majd jövőre. A férfi nem is igen hívta. Ö is félt kicsit a találkozástól. Utóbbi években erősen köszvényesedett és a keleti tenger fürdőit éppen nem javalták neki. Ennél jobban visszatartotta az, hogy hűvös napokon sokszor bicegett. Jött ősz, jött tél, mindig ritkábbak lettek a levelek. A hangjuk baráti, maid közönyös lett, a terjedelmük mindig kisebb. Jött ősz, jött tél... —• soha többé nem jött tavasz ...
