Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-05 / 308. szám

12 OLDAL * ARA Vf2 DSNAR PoStanna pfaéena u gotovom! BÁCSMEGYEI NAPLÓ XXVIlí. évfolyam. Szubotica, 1927. SZOMBAT, november 5. 308. szám ——M M W.^m n——————»— MMMa—n» Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10i 8—52, 378. ,_ _ _ Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvoszfály, Szubotica '1 eljelenik mindennap reggel, ünnep után és hétfőn Is. Előfizetési ár negyedévre 165 d<n. Zmaj Jovin trg. 3. (Minerva palota) Élők napja Úgy kellene annak lenni, hogy ha egy év háromszázhatvanöt napja kö­zül egy nap a halottaké, akkor há­­romszázhatvannégy nap legyen az élőké. De vájjon igy van-e? Miénk-e az év háromszázhatvannégy napja, köz­napjaink fegyences robotjai $ ünne­peink narkózisos miifeledései az éle­tet szolgálják-e? Az életet, mely mégis csak élni akar, túl politikán, közéleti harcokon, hiúságok mocsa­rán s túl szent dühökön, mikből fel­szálltnak az elfogultságok, türelmet­lenségek és gyilkos ösztönök párái. »Az élet, hej, komoly ajándék«, az élet mégis az egyetlen valóság, egyetlen fundamentum, egyetlen föl­villanás a születés előtti és halál utáni örök sötétségek végtelen kár­pitjai között. Mit teszünk annak érdekében, hogy az élet jobb legyen, a kenyér fehé­rebb, az álmunk nyugodtabb s hogy a munkánk ne legyen ilyen irtózato­san meghajszolt? Mit teszünk annak érdekében, hogy minden egyes na­punk ne uj gondok légióit sorozza be az életgyilkos hadseregbe, abba az armádiába, amit mi szervezünk, mi verbuválunk a magunk élete el­len? Kérkedünk a tudomány fejlődé­sével, gőggel, dölyfös önérzettel né­zünk le multbaveszett ezredek kö­dös völgyeibe és szívből sajnáljuk az embert aki ősünk volt. S boldogabb életet élünk-e mi, mint barlanglakó eleink. A tudomány nem áll az élet szolgálatában, a tudomány a termé­szet titkait keresi, a jelenségek ösz­­szefüggésének törvényeit, de nem az emberi élet boldogulásának útjait. Boldogabbak vagyunk-e, mert tud­juk, hogy a föld forog a nap körül? Nyugodtabb-e életünk, mióta ismer­jük az éterrezgés elméletét? Köny­­nyebb-e a munkánk, mióta le tudjuk rajzolni a csillagok pályáját s ki tud­juk jelölni földünk helyét a világűr­ben? Gazdagabbak lettünk-e a rela­tivitás tanával? S elégedettebbek-e, mióta tudjuk az emberi nyomornak és emberi gazdagságnak szociológiai és közgazdasági magyarázatát? A »tudomány vívmányai« az em­beri élet elleni küzdelmet fegyverez­ték fel gyilkos eszközökkel. A tudo­mány játék, ha nem szolgálja az élet legszentebb érdekeit. Gondüző és bu­­felejtető rejtvénymegoldásokat ad j csak a tudományos vizsgálódás, ha gyökérszálaival nem tartozik össze az emberi élet legfőbb javaival. S mivé vált a művészet? Ópiumpipa és boroshordó lett azok kezében, akik részegséggel akarják gyógyitani a fájdalmat s narkózissal a szenve­dést. Éhes vagy, testvér, szenvedsz az élet terhe alatt s kínlódsz, ha gye­reked hasztalan kér tőled kenyeret? A pálinka elaltatja fájdalmadat s a művészetek rimái szépséggel lan­­kasztják el szevedésíől felzaklatott izmaidat. A halottaknak van napjuk, csak az élőknek nincs. Legalább egy napot adtunk a kalendáriumban azoknak is, akik ismeretlenül fekszenek az em­beriség történelmének nagy tömeg­sírjában. Legalább van egy napja a halottaknak, amikor ráeszmélhetünk az életünkre. A halál demokráciájá­ban nincs különbség, építhetünk a sir fölé márványhegyeket, vagy tűz­hetünk fölé bógáncskórót, aki alatta van, annak olyan tökéletesen mind­egy, hogy márványpalota terhét, vagy száraz ágat hordoz-e fölötte a föld. Miért várjuk meg a természet rendjének nagy igazságtevését, mi­ért nem teszünk magunk is igazsá­got a jóság, a szeretet, a megértés és megbocsátás s az emberi élet jussa elismerésének fölvilágosító igéi szerint? A vér és arany irtóztató harcát miért nem taszítjuk már egy­szer le a világtörténelem pódiumá­ról? Miért küzdünk mindig és újra csak azért, hogy jobb helyre kerül­jünk az élet terített asztala mellett s miért nem gondoskodunk arról, hogy az asztal mellett jusson min­denkinek hely. Amit politika kiter­velhet, erő megvalósíthat, gondolko­dás elhatározhat, mindent felhasz­nálunk az emberi élet elleni hadjá­ratban. Ez az igazi világháború, mert megkezdődött akkor, amikor a hall­­statti ember leverte az első cölöpöt, amikor neandervölgyi ősünk megéle­­sitette az első kőbaltát s nem volt még a világon békekötés, amelyik csak enyhíteni tudta volna ennek a háborúnak véres, gyilkos ütemét. - A konyhasó ‘engedelmeskedik a természet törvényének: kockává áll össze minden oldatból. A méh enge­delmeskedik a természet törvényé­nek, engedelmeskedik a buzaszem, amelyik kikel, az esőcsöpp, amelyik porhanyóvá teszi körülötte a földet, a nap, amikor meleggel táplálja, Föld, viz, állat, növény elvégzi a vi­lágrend parancsát s betölti a termé­szettől rábízott hivatást. Csak az ember nem. Az ember hivatása az élet, a szépség, az öröm. S az ember gyilkol, pusztít, rombol és rabol. Az ember tragédiája, hogy az év háromszázhatvannégy napja a ha­lálé s csak a halottak napja marad az élőknek. Az ellenzéki pártvezérek vála­szolnak Károly Stereeg leveleire A Manoilescu elleni nyomoiäs nehezén lantiad a megfejtet! en ©Miire amiatt Bukarestből jelentik: A Manoilescu volt államtitkár elleni nyomozás meg­akadt, mert a hatóságok nem tudják elolvasni a chiífre-t, amellyel Manoilescu le­veleit irta. Ezért a nyomozás most egyedül Manoi­lescu naplójára és azokra a levelekre szorítkozik, amelyeket Párisból hozott az ellenzéki pártvezéreknek. Teodorescu ezredesnek, a katonai re­­pülőpararicsnokság volt vezérkari főnö­kének letartóztatásával kapcsolatban a Cuvantul azt írja, hogy a hadseregföparanesnokság már rég megtiltotta a tiszteknek, hogy Ká­roly volt trónörökössel levelezze­nek. Ezzel szemben Károly csak személyes természetű levelet irt Teodorescunak, akit üdvözölt előléptetése alkalmából és semmiféle politikai természetű megjegy­zés nem volt a levélben. A lap megálla­pítja azt is, hogy Ferdinánd királynak kifejezett óha­ja volt, hogy Károly herceg Ro­mániából való távozása után is tartsa fenn az összeköttetést a ro­mán hadsereg magasrangu tisztjei­vel. A cenzúra kérlelhetetlenségére jellem­ző, hogy a lapoknak a Manoilescu ügy­ben folyt vizsgálatról irt tudósításaiból mindenütt kihúzták Károly extrónörö­­kös nevét. Az ellenzéki pártvezérek, akiknek Manoilescu levelet hozott Károly hercegtől, pénteken értekezletet tar­tottak és elhatározták, hogy vála­szolnak a volt trónörökösnek, mert ezt az illendőség is igy kí­vánja. Viharok a parlament ülésén Radio * István áiiandó közbe' iá.iásai miatt izgalmas összetűzések voltak a radikálisok ép a Rdics-pírt között — Kodes V aj' ö postaü yi minisztert az elnök rendreuta­sitotta — Vita az adóegységesités - ü gősségéröl Beogradból jelentik: Pénteken délelőtt tiz órakor ült össze a parlament. Az ülésen Perics Ninkó elnökölt. A jegyzőkönyv hitelesítése után fel­olvasták az igazságügyminiszter javas­latait a büntetések végrehajtásáról, a büntetőtörvénykönyvről, a bűnvádi per­rendtartásról és a birói rendtartásról. A törvényjavaslatokat a törvényhozó bi­zottsághoz teszik át. Petrovics Nasztiz törvényjavaslatot terjeszt be a földműves-váltók és adós­ságok likvidálásáról. Krajacs Iván Ra­­dics-párti az adóegységesitésről terjeszt be javaslatot és a sürgősség kimondá­sát kérte. Markovics Bogdán pénzügyminiszter kijelenti, hogy a sürgősséget nem fogad­ja el. Radics István a miniszter beszédét éles közbekiáltásokkal szakítja meg. Pe­rics elnök három ízben figyelmezteti Ra­dics Istvánt és kijelenti, hogy ha Radics nem hagyja abba a zajongást, az ülés félbeszakítását fogja javasolni. Krajacs Iván beszél ezután és beszéde alatt a radikálisok és Radicsék között heves szóváltás támad. Krajacs rámutat arra, hogy a Száván túli területek sok­kal nagyobb adót fizetnek, mint Szerbia. Végső ideje, hogy az adókat egysége­sítsék. Felhívja a kormányt, hogy há­rom napon belül tegyen a parlamentnek javaslatot az adóegységesitésről. Krajacs beszéde alatt Radics István többször fosztogatóknak nevezi a radi­kálisokat, ami miatt óriási lárma kelet­kezik és az elnök csak nagy nehezen tudja a rendet helyreállítani. Markovics Bogdán dr. reflektál Kra­jacs kijelentéseire és a sürgősséget visszautasítja. Ö maga is sürgősnek ta­lálja az adóegységesitést, de a kérdést előbb tanulmányozni kell. Radics: A kormánynak az a fontos, hogy bennünket kifosszanak. Ez az ő legfőbb gondjuk. Óriási zaj keletkezik erre és az elnök kénytelen az ülést félbeszakítani. A szünet alatt, amely félóráig tartott, a miniszterek a házelnökkel visszavo­nultak a miniszteri szobába. Szünet után Perics Ninkó elnök be­jelenti, hogy az ülés végén javaslatot fog tenni azok megbüntetése iránt, akik a zajongásért felelősek. Az ellenzék ezt a kijelentést úgy fogja fel, hogy az el­nök Radics István kizárását fogja in­dítványozni és ez újabb nyugtalanságot keltett. Pribicsevics Szvetozár: Vigyázzanak, hogy mit csinálnak. Radics István: Ha csak egyet is ki­zártok közülünk, minket többé nem lát­tok itt. Felkiáltások a radikálisoknál: Maga fosztogatóknak mondott bennünket. Radics István: Én személyes sértést nem ismerek, azonban ha fosztogattok, akkor fosztogatók vagytok. Kodes Vlajko postaügyi miniszter fel­ugrik a miniszteri padra és ezt kiáltja Radics felé: — Radics kihívóan viselkedik, úgy látszik, verést akar. Radics: Csak kezdjétek el, nem ma­rad köztetek egy Száván-tuli sem. Kodes Vlajkó: Ha még tovább rágal­maz és fosztogatóknak nevez bennünket, verés lesz. Perics elnök a minisztert rendre uta­sítja a nemparlamentáris * kifejezések miatt. Pribicsevics: A miniszter verést ígér nekünk. Talán öt is ki akarják zárni. Nagy lárma keletkezik, csoportok kép­ződnek, végre az elnök Demetrovics Ju­ráinak adja meg a szót, aki Krajacs ja­vaslata sürgőssége mellett beszél. Pribicsevics: Úgy látszik, nem akar­ják egyesíteni az országot Szerbiával. Krafft a vajda-ági állapotokról Lázics Voja földmüvespárti szólal fel ezután ék élesen támadja a kormányt. Utána dr. Krafft István beszél. — Ez a javaslat — mondja Kraft — amely a sürgősséget kivánja kimondani az adók egységesítésére, nemcsak po­litika kérdés, mert az adóegységesités kötelesség az állammal és a néppel szemben. Nincs az állami életben fon­tosabb kérdés, mint az adóegységesités, mert enélkül gazdasági katasztrófának nézünk elébe. Akinek szeme van és lát, annak figyelembe kell vennie, hogy a paraszt teljesen el van adósodva. Az a íökknives, aki néhány évvel ezelőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom