Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-30 / 333. szám

T927 november 30 9. oldal Rádió-müsuk —«a—-LA véroi mallsUi ttom a kuUómhaisxt jalontQ Csütörtök, november J Leipzig (365.8) — Dresden (275.2) 16.30: A drezdai házizenekar hangver­senye. 18.15: Gramofonhangv'erseny. 19.30: A házizenekar hangversenye. 21. Berlioz hangverseny-est. Breslau (322.6) — Gieiwiíz (250) 16.30—18: Balietzene. 20.15: Walter Niemann zongoraestje saját müveiből. 22.30: Rádió tánclecke (tangó). Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgaz­daság. 11: Zongorahangverseny. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 13: Időjárás- és vízállásjelentés. 15: Hírek, közgazdaság.' 16: Winkler Já­nos: :»A baromfiudvar népe.« 16.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállás­jelentés. 17: Sovánka Nándor és ci­gányzenekarának hangversenye. 18: Rádióamatőrposta. 18.50: »Asszonyok tanácsadója.« Teöreökné Arányi Mária előadása. 19.15: A Stúdió megnyitásá­nak második évfordulója. A »Mit üzen a rádió?« megemlékezése. 20.30 Relle Gabriella dalestje Országh Tivadar he­gedűművész közreműködésével. 22.45: Pontos időjelzés, hírek, közlemények. 23: Pathefon művész- és tánclemezek. Bécs (577) — Graz (577.1) — Inns­bruck (294.1) — Klagenfurt (272.1) 11: Délelőtti zene. 16.18: Délutáni hangver­seny. 20.05: Franz Schrecker-esL A »Wiener Symphonieorchesters« hang­versenye. Mária Schreker hangverseny­énekesnő közreműködésével. Barcelona (344.8) — Madrid (375) 21.10: Egy opera közvetítése. Berlin (483.9, 566) — Königswuster­­hausen (1250) — Stettin (236.2) 16.30: Humoreszkek. 17: Szonátahangverseny. 19.05: Az angol napilapok. 20.10: Steu­ben emlékünnepély. 22.30: Tánczene. Frankfurt a/M, (428.6) — Cassel (272.7) 16.30; A házizenekar hangver­senye. 20.15. G. Hauptmann »Michael Kramer«. cimü drámájának közvetítése. Hamburg (394.7) —« Bremen (252.1) Hannover (297) — Kiel (254) 16.15: Népdalok. 16.15: Bremen: Brahms: Symphonia ‘ No. 2. Beethoven: D-dur hegedülrangverseny. 16.15: Hannover: BÁC8MEGYEI NAPLÓ Hassler: (1601) Intrada. Locateli: (1693) Trauersymphonie. Rozenmüller: Suite aus Studenten Musik (1654). Péntek, december 2 Prága (3448.9) 20.10: Vidám est. 21: Tamburicahangverseny. 22.20: Hang­versenyátvitel. Leipzig (365.8) — Dresden (275.2) 16.30: A landecki (Tirol) zenekar dél­utáni hangversenye. 20.15: Szimfonikus hangverseny. 22.15: Táncoktatás. 22.30: Tánczene. Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgaz­daság. 12: Pontos időjelzés, hírek, köz­gazdaság. 13: Időjárás- és vízállásjelen­tés. 15: Hírek, közgazdaság. 16: Onkel Hans németnyatvü mesedélutánja. 16.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 17: Szilágyi Imre dr. magyar délutánja. 18.15: Országh Osz­kár dr. igazgató-főorvos: »A kezdődő tüdőgümőkór.« 19: Az Operaház »Tann­hauser« előadása. 22.10: Pontos időjel­zés, hírek, közlemények. 22.30: Pertis Jenő és cigányzenekarának hangver­senye. Becs (517.2, 577) — Graz (257.1)' — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) 11: Délelőtti zene. 16.15: Délutáni hang­verseny. 17.20. Zenés gyermekdélután. 20.30: Kamarazene Rosette Anday ope­raénekesnő közreműködésével. Berlin (483.9, 566) — Kcnigswuster­­hausen (1250) — Stettin (236.2) Í6.30: Hangverseny. 19.30: J. Strauss-emték­­cst. 21: Hangverseny. 22.30: Szórakoz­tató zene. Barcelona (344.8) •— Madrid EAJ (375) 21.10: Rádiókvintett. 21.30: Miguel Nieto »Carmen« cimü drámájának köz­vetítése. Breslau (322.6)' — Gleiwitz (?50) 16.30—18: Szórakoztató hangverseny, 19.35—20.05: Közvetítés. Gleiwitzből: Kedélyes kvartett-hangverseny. 22.3Q: Gramofon-kabaré előadás. Brünn (441.2) 19; Hangverseny. 20: Dalok. 21: Modern zene. 22: Átvitel Prágából. München (535.7) — Nürnberg (303) 16: Szórakoztató- zene. 19: »A varázs­fuvola«, opera 2 • felvonásban, Mozart; Átvitel ä Residenz-szinházbók * Hamburg (394.7) —■ Bremen (252.1) — Hannover (297) — Kiéi (254) 15:15: Bremen: Hangverseny. 16.15: Hanno­ver: Berlini humor. 16.15: Kiel: Hang­verseny. 20. Hannover: Hangverseny. Intermezzo hangverseny. Langenberg (468.8) — Dortmund (283) — Münster (241.9) 18: Köln: Ze­nekari hangverseny. 20: Átvitel az es­sem Városi Színházból: »Iđomeneo«, opera két felvonásban (Mozart). Utána tánczene. # Milánó (315.8) 20.45: Időjelzés. Utá­na a házizenekar hangversenye. 23: Tánczene. Frankfurt a/M. (428.6) — Cassel (272.7) 13. Gramofonhangverseny. 19.30: Húsz perc a technika vívmányairól. 20: A Museumgesellschaft hangverse­nye. Utána: hangverseny. Nápoly (333.3) 21: A. Boito: »Mefis­­töfeies« c. 4 felvonásos operájának köz­vetítése. Oslo (461) 20: Beethoven hangver­seny-est. 20.30. A király tükre, legen­da. 22.45: Énekhangverseny. SPORT ___ 7* ....... Befejeződött a zagrebi őszi bajnok­ság. A vasárnap lezajlott mérkőzések­kel befejezést nyert a zagrebi alszö­­vetség bajnokságának őszi fordulója. Az első osztályban ismét a Gradjan­­szki biztosította magának az első he­lyet. Feltűnő jó pozíciót ért el a Croa­tia is és az idén csak első osztályúvá lett Viktória, mig a HASK, a tavalyi bajnok és a mindig jó Concordia ala­posan leszorultak. Az őszi bajnokság eredménye a következő: 1. Gradjanszki 9, pont, 2. Croatica 8 pont, 3. HASK Sipont, 4. Viktória .7. pont, 5. Concordia 6 pont, 6. Zseljeznicsar 2 pont, 7. Der­by 2 pont. A noviszadi sport karácsonyi pro­gramja. Ncrviszadról jelentik: A novi­szadi labdarugó kerület karácsonyi ser­legmérkőzéséhez á sorsolást a követ­kezőképpen ejtette meg: katholikus ka­­vtwtóohy első' napján Vöjvodina—Makku­­bi, másnapján Radnicski— NAK, a két map győztesei pravoszláv karácsony el­­.KQ -napján fogják a- döntő mérkőzést le­folytatni; KINTORNA­— Barátom, ez az autó pompás. Há­rem év alatt egy fillért sem fizettem reparálásért. — Igen. A gárázstuiajdonos panasz­kodott is miatta nekem. * Az orvos: Abból az altatóból adjon be esténkint tiz cseppet. Elég lesz négy hétre. A beteg (megszólal): Aztán nem ha­lok éhen, doktor ur, ha négy hétig al­szom? # Promptné harmadik férjével az anya­könyvvezetőhöz megy. Az előszobában leültetik, amig a többi párok megeske­­tését az anyakönyvvezetö befejezi. Promptné felhúzza az orrát és bosszan­kodva mondja: — Borzasztó! Itt mindig annyi ideig kell várni! # Schnurnak volt egy sorsjegye. Pl­ment a zsidó templomba s Így fogad­­kozott: — En Jehovám, add hegy megnyer­jem a főnyereményt, templomunknak adom a felét. Schnur azonban nem nyerte meg a főnyereményt. Erre elment a keresztény templomba és Szent Antal előtt így imádkozott: * — Add, Uram, hogy megnyerjem a főnyereményt, templomodnak adom a felét. És ezután csakugyan megnyerte. Hosszú tépelödés után újra elment Schnur a Zsidóiemplomba és így szólt: — Hatalmas Jehovám, mégis te vagy az én mindenható istenem. Te tudtad előre, hogy nem fogom odaadni a fő­nyeremény felét. ___ REGÉNY —HM LÁNGNYELV IRTA: ć AX RCHMER *29> — Sajnos! Az én házamban persze védelemben ré­szesül. Van azonban egy roppant fontos ügy, amely­ben önnek kell öt támogatni. — Nekem? — kérdezte Mary hitetlenül. — Senki más nem segíthet neki, csak ön. Kérem ne értsen félre! Azt hiszi, hogy Harley ur kérné önt arra, hogy látogassa meg az én házamban, ha nem len­ne meggyőződve róla, hogy ezt műiden különösebb megfontolás nélkül megteheti? Különben sem gondolok arra, hogy ön, akit minden asszonyok között a legtöbb­re becsülök, kísérő nélkül jöjjön. így tehát úgy a ma­iam, mint Harley ur nevében ,kérem, fogadja el meg­hívásomat dr. Mc. Murdockné asszonnyal együtt ma lunchra hozam, Surrey-i házamba. Olyan tisztelettel beszélt, mint egy udvaronc a ki­rálynő előtt. Letompitctt hangjából feltétlen tisztelet és megbecsülés csendült ki. Mary Abingdon levette a tekintetét a szép elefánícsontszinü arcról és ren­dezni próbálta felzaklatott érzelmeit. Mintha már nem lett volna ura saját gondolatainak, hanem egy haía'mas külső erő befolyása alatt állt volna. Az a tudat pedig, hogy Harleyt néhány óra múlva vj. szondázhatja, hevesen megdobogtatta a szivét. Hir­telen megszólalt: — Természetesen eljövök! Mc. Murdockné asz­­szony nem fog ellenkezni, ha megkérem rá. Excel­­lenciád jóságát pedig sohasem fogom elfelejteni! A perzsa mélyen meghajolt. — A jóság olyan lelki tőke, amely tízszeres ka­matot hoz az embernek! Ha bizonyos lehetek ab­ban, hogy Mc. Murdockné asszony eljön önnel, ak­kor kérem, engedje meg. hogy rövid időre távoz­zam. Dél felé önökért jöhetek? „ — Hogyne. Addig elkészülünk. ífclarx Abingdon búcsúzóul kezet akart nyújt tani a perzsának, de habozott. Paul Harley. . elmo­sódott képét most tisztábban, majdnem parancsolóan látta. Agyában azonban kaotikus- zavar volt A szi­ve dalolt, de ez a dal nagyon tompa és hangtalan volt. Amikor ' Ormuz khán eltávozott, nem 'gondolt sem rá, sem Harleyra, bánéin halott apja jutott az eszébe. A szobát betöltő napsütés ellenére is meg­borzongott. Mintha ott állt volna mellette, hallani vélte halott édesapja figyelmeztető,: könyörgő sza­vát: — Mary... Mary!.... -# Paul Harley felemelte fájó-fejét és bizonytalanul nézett körül. Eleinte azt hitte; hogy álmodik. Egy alacsony kereveten feküdt és azt hihette volna, hogy Indiába hurcolták. . Lassankint- emlékezni kezdett és megértette, hogy egy homokzsákkal vagy hasonló tárggyal mértek a fejére olyan ütést, hogy elkábult, amikor Lower Clay­­bttrg pályaudvarán telefonált. Hogy mennyi idő múlt el azóta, azt nem tudta megállapítani. A kabátzsebébe nyúlt és látta, hogy az órája eltűnt. Aggódó érdeklődéssel nézett körül. Egy kis, szegényesén bútorozott szobában volt, ’ amelynek fe­hér falai majdnem minden díszt nélkülöztek. Az a kevés tárgy, amit látott, keleti eredetűnek látszott és a szoba egyetlen ablaka olyan magasan volt a falba vágva, hogy a földről nem lehetett elérni. Vasrács zárta el ezt az ablakot, amelyen most nem szűrődött be világosság. Ezt csak azzal tudta megmagyarázni, hogy ez a helyiség vagy el volt zárva a külvilágtól, vagy pedig, éjszaka volt. Két ajtót látott. Az egyik nagy és tömör, a má­sik kicsi. Egy acéllámpa függött a mennyezetről és szegényes világosságot adott. Harley nehezen .felkelt, de szédült és újból visz­­szahanyatlott. — Úristen! — sóhajtotta és kezét a halántéká­hoz szorította. Egy ideig így maradt, tehetetlen gyengeséget érezve. Azután minden erejét megfeszítve újból fel­­emelkedett és ezúttal sikerült neki elérni a nehéz ajtót. Az ajtó természetesen be volt zárva és elég volt egy tekintet, hogy meggyőződjék róla, hogy segédeszköz nélkül nem tudja feltörni. Ekkor a kisebb ajtóhoz ment, ameijr érintésére kinyílt. Egy kis háló­szoba volt itt, amely valami szerzetes cellájához volt hasonló és amelyhez kis fürdőszoba tartozott. Egyik helyiségnek sem volt ablaka és mindkettőt csak vas­lámpa világította meg. Harley újból visszatért az első szobába, hogy szemügyre vegyen egy tárgyat, amelynek megvizs­gálását szándékosan utoljára hagyta: egy aranyozott faliernyőt, amely a szobának csaknem teljes hátsó ré­szét elfoglalta. A paraván mögött lila függöny volt, de olyan sürü volt a faliernyő szövése, hogy bár né­hol elérte ujjaival a függönyt, azt nem tudta meg­mozdítani. A függöny alsó széle azonban nem ért teljesen a padlózatig. Ha lehajolt, láthatta a szom­szédos helyiség egy részét. Ott azonban áthatolha­tatlan sötétség volt és egy drága perzsa szőnyegen kívül nem lehetett odaát semmit megismerni. Az ara­nyozott spanyolfal nehéz és megmozdíthatatlan volt. Harley bosszúsan kutatott a zsebébén dohány­zacskója után. Hála Istennek, ezt nála hagyták és miután az ébredésekor érzett rosszallót lassankint el­múlt, rágyújtott pipájára, hogy kékes füstje mellett a kereveten elgondolkozzék helyzetéről. Hogy ez szinte kétségbeejtő volt, azt jól tudta. De legalább még élt, aminek mindenesetre nagy je­lentősége volt. Amikor végigsimitotta homlokát, ész­revette, hogy az hideg és nedves. Lehetséges, hogy kevéssel előbb szándékosan térítették eszméletre ká­bulatából és azután visszavonultak. Megmenekülése tehát nem volt véletlen. Most azt kérdezte magától, hogy mi vár még rá és miért kímélték az életét. Nem kételkedett abban, hogy vakon csapdába szaladt. Éleslátásában való túlzott bizalma volt az oka annak, hogy kevésre becsülte ellenfeleinek a ra­vaszságát. Ez olyan hiba volt, amelytől máskor men­tes volt. Hogy mikor kezdtek személyével komolyan foglalkozni, azt valószínűleg sohasem fogja megtudni. De arról meg volt győződve, hogy az uccai árus ál­ruhájában felismerték. Valóban ostoba fickó módjára viselkedett! Keserves szemrehányásokkal illette ön­magát. Ha józanul gondolkodott volna, rá kellett vol­na jönnie, hogy az indus titkár a Savoy-Hotel előtt csak azért adott hangosan utasításokat a soffőrnek, hogy őt, Paul Harleyt kelepcébe csalja. Mindez vilá­gos volt. Dühösen rágta a pipáját és elképzelte, hogy még milyen megpróbáltatások várnak rá. , , , f , .(Folyt. kCvJj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom