Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-27 / 330. szám
22. oldal BACSMEGYE1 NAPLŐ A cionista probléma Irta: Dr. Vidor Imre December elején kongresszust tart Szuboticán a cionista világmozgalom jugoszláviai országos szervezete. A cionista mozgalmat, annak célját, törekvését, bár munkássága már három évtizedre nyúlik vissza és ma már a Népszövetség védelme és ellenőrzése alatt áll nemcsak a kereszténység rétegeiben, hanem maguk a zsidók között is sokan nem ismerik és ha hallanak róla, mást gondolnak, mint ami a valóságot fedi. Az egyik valami operettállamra gondol, tréfálkozásra bőven anyagot nyújtó zsidó királyságra, vagy akár köztársaságra, a másik valami ujíajta naconalizmusra annak minden hibáival és bűneivel, a harmadik vallástalan irányzatot sejt benne. Pedig a cionizmus nem ezt jelenti. Nem imperialista, nem nacionalista mozgalom (legalább is nem az, amit általában nacionalizmus alatt értünk) és semmiféle ellentétben nincs a vallással. Sőt azt is lehetne mondani, hogy nem is tisztára zsidóügy, vagyis nem csupán zsidók ügye, hiszen harcosai között találjuk a keresztényvilág legjelentősebb államférfiait és elméit. Lloyd George, Macdonald, lord Balfour, Colonel! Wedgewod, lord Cecil, Jouevenel, Briand, Painlevé stb. maguk is tevékeny részt vesznek a cionista gondolat propagálásában és ezt minden irányban támogatják. A modern cionizmus Herzl Tivadar nevéhez fűződik. A gondolat azonban sokkal régibb. Azóta el a zsidó nép lelkében, amióta önálló állami léte megszűnt. Valamely nép sorsát-uíját — éppen úgy mint az egyes emberét — több szubjektív és objektiv öf.rzctető erő eredője, egyén cn — népi eszméi, képességei és a tőle íilletlenül ható külső (gazdasági, po'itikai, kulturális) körülmények szabják meg. A külső körülmények magukban ' éppen, olyan kevéssé döntőek, mint, g.,,beftíL1,1'feg^éirti /— ti^iú A zsidó nép történelmi útját is ezek az erők determinálták. Ütköző állama lévén egymással versengő nagyhatalmaknak sokáig meg nem maradhatott önálló országnak, népe szétszóródott a világ mindpn tájára. Volt azonban egy csodaszere, amely a laza csoportokat összekapcsolta és megteremtette az ország nélkül va:6 nemzet egyedülálló jelenségét. Vallása, a zsidó népiség foglalata és kifejezési formája volt ez a csodaszer, ameiy nép; létének mindmáig fennmaradt biztos alapot, határozott célt, természetes irányt adott. A zsidó) vallás, amely kizárólag a zsidó nép vallása, volt a nemzeti tartalom megnyilvánulási formája és ezért póto'hatott mindent, amit más népnél a nemzetiség attribútumai (közös földterület, egységes anyanyelv stb.) nyújtanak. Vallása védőbástyája veit a kellcn'zmustól kezdve a jelenkorig- mindenféle idegen eszmeáramlattal szemben és védelmi -szervezete népiesige megőrzésében. Ebben a vállárban a rif á'.s törvényeknek és etikai fegyelemnek ebben az áttörhetct'cn páncélzatában maradhatott c.ialí meg. állam nélkül is népnek, mert éppen a vallása volt népiesége hatványa. A zsidó vallás nem vérszegény, misztikus világvallás, nem üdvözítő álma túlvilágra? tekintő jámbor lelkeknek Sajátos népvallás a zsidóé, amely eleven, erős nép érzésből fakad. Népi vallás, telítve mindent betöltő nemzeti érzéssel, gondolattal, amelynek végső célja, legfőbb vágya Cion ujjáteremtése, ahol a zsidó nép ismét egyesülhet. És amig ennek a vallásnak szuverén hatalma volt a zsidó lelkekben, amig a zsidó e védelmező nemzetvallási falakon belül élt. nem is fenyegette semmi veszedelem, hogy népisége elveszhet. Mihelyt azonban az ősi sáncok beomlottak és a felvilágosodottság reális levegője hatolt be a megszentelt erődítményekbe, elkövetkezett a vallási indifíerentizmus kora és a mindennapi imában izzó gondolat, az elveszett haza után zokogó vágy a diaszpóra kétezer éve alatt kihűlt, elhalkult, megkövült, holt betűvé lett A népiségnek ez a megnyilvánulása ugyanis csak passziv forma. A nemzeti gondolat sem élhet örökre rassziv rezisztenciából. Amit nem gyakorolnak pozitív formában, negatívumban gyarapszik. A faj, a nyelv, a szokások, a közös történeti mult, a nemzetalkotó egyéb tényezők végül is csak mind holt anyag, a nemzeti lét élettelen kerete, amelybe csak a nemzeti öntudat, a nemzeti »omeny« érzése hoz életet. A nemzeti öntudat a népek *cogito ergo sum«-ja. A vallásos érzés csökkenésével együtt eltűnt a zsidóság népi tudata is. A zsidó — a modern, a vallásából kinőtt zsidó — egyúttal megszűnt a kollektiv nemzettest tudatos tagja is lenni. Vagy egyéniséggé lett, amelynek most kellett hovatartozandóságát megkeresnie (hogy megtalálta-e, más kérdés) vagy pedig egy céltalan, uttalan, gondolattalan és lenézett, sanyargatott, üldözött embercsoport automatikus részévé vált. »Átkozott halhatatlanságban egy rég elvirult tavasznak elhervadt levelesé lett« — mint báró Eötvös irta, vagy »mint a kutya kutya-gondolatokkal botorkál az élet piszkában, sarában« — ahogy Heine mondta. Ekkor jött Mendelssohn Mózes kora, amely hidat próbált építeni az ősi zsidó és a modern keresztény világ között. Először a kényelmetlenné vált vallást vették revizió alá. *Az istentiszteletek modernizálásával egyideüleg uj elmélet virult ki a gettó álmodozóinak lelkében a zsidóság világtörténelmi küldetéséről, amely a szétszórtságot apostoli misszióval igazolta. A nemzeti állam talajából fakadt vallás ezeréves bilincseit lerázva magáról, a felszabadult zsidóság tömegesen tért ki az első időkben. »A járom nyomait keresztvízzel mosták le«, mert szemükben a zsidóság múmia volt* körlet, kísértet, amely céltalanul bolyonga földi tereken. Ám ez a mozgalom és a tömeges áttérés a kereszténység körében sem talált nagy tetszésre. A zsidók emancipációját követő időkben a nyugateurópai zsidóság az asszimiláció jelszavát irta zászlajára. Az asszmiláció a gettó-ideológia szülötte, a nemzeti öntudatától megfosztott rabszolgaiélek álma. Fikció, utópia, amely a haldokló népiség csökevényes maradványait is ki akarta irtani és a zsidóságot felekezetnek állította oda. Az asszimiláció önámitás volt, amely a valóságban soha nem tudott megvalósulni. (A reform-pótelrriéletek sem tudták a kétféle világot áthidalni.) A zsidó nép nem tudott asszimilálódni. Egyetlen nép sem élhet kzárólagosan saját szellemi és erkölcsi tőkéjéből, feltétlenül importra is van szüksége ebben a tekin tétben is. De ha idegen szellemi terméket vesz át, sajátos népi-egyéni módján dolgozza azt fel, hasonlítja át. A zsidó nép is átvette a nyugati kultúrát éppen ugy, ahogy' régen más kultúrát is adoptált, de nem tudott más néppel homogén tömeggé összeolvadni. Hiszen ha ezt tudta volna, már kétezer év előtt eltűnt volna a föld s’zinéről, mint történelmi kortársai valamennyien. Azután meg a környező népek is ide genkedíek az összeolvadástól. Az aszszimiláció tehát nem érte el célját, csak éppen kiemelte a zsidót zsidóságából és nemzeti öngyilkosságot hirdetett programúinak. Végül pedig növelte az antiszemitizmust és gondoskodott e szörnyeteg állandó táplálásáról. Az első bátor szót Hess Mózes, egy szocialista mondta ki. ü hirdette először »Róma és Jeruzsálem« cimü müvében, hogy a zsidóság az egyenjogúsítást nem az asszimiláció utján, nem megsemmisülésével és az össezolvadással fogja elérni, hanem az önegyenjogusitással (Sichselbstgleichstellung), ha mint egységes nép fog azon az utón járni, amelyen a többi kulturnép halad. George Elliot, Disraeli (Lord Beaconsfield) regényekben pendítették meg a feltámadó zsidó Palesztina eszméjét. Az uj utat elsőnek Pinsker Leó, a »büszke zsidó« mutatta meg »Autoemcncipácó«-jában. Alapgondolata a nemzeti öntudat, a népi becsület visszaállítása, az önérzet reneszánsza, ami szerinte fontosabb, mint a zsidóüldözések megszüntetése. Az üldözés szomorú dolog, Sítor Emil: Két vers 1. Én nem tudom magamat talán a bennem lakó sok és még egy sikolt igent az életért akar a vér és iái vagyok-e én Én, mert gondolkodom, az élet örvénylik bennem és nem látom magamat, (van csak az, ami nincs) Titok, fátyol s éi van és néha fehér szárnyú madár reppen az éjben a pillanat-szárnyú látás megsebzei a titok fátyolos ölét: Tükör: Csók és leborulok előtte, de a pillanat-kapu lakat alatt lakik, ös-lakat mögött titok, fátyol és éj van, éjszaka van, éjszaka vpn. ty Mosolyogva, gőggel áll a Mágus a láng fölött Arcot villant a fény, lobbad a sápadt sereg, arc villan, reszket a záporban, hull a láng és arc villan, hiába hév, harc, berzenkedés, harc a két arc között ök a sosem értök, de ök a szent lépcsők, arc villan a lángban, lobbad a rémült had, izmok bálja, csók feszül két ádáz arc között arc villan, hull a láng hiába-hiába. a sosem értők lépcsője villan a lángban, borzad révületben a nem tudó arc, örökig ér a lajtorja, semmitől semmiig, sir-nyöszörög a fájdalmas raj és mit sem tudva örökig ér a lajtorja, fenn gőggel a bájos és az arcok, az arcok egy óriási tükörlapon elsuhanó árnya■’ a rettenetes Mágus látomásainak. de szomorúbb, hogy a zsidóság, mint nép, a reá hulló megvetést méltatlan magaviseletével igazolja. »Olyan mélyre sülyedtünk — írja — hogy büszkék vagyunk és örülünk, ha népünk egy kis töredékét a nemzsidóval egyforma polcra állítják. Hazánk: az idegenség, egységünk: a szétszórtság, szolidaritásunk: a gyiiloltségünk, fegyverünk: az alázat, védelmünk: a menekülés, eredetiségünk: az. alkalmazkodás, jövőnk: a más« nap. Szemünk előtt keletkeztek nemzetek és senki sem vonta kétségbe ehhez való jogukat. Kétséges lehet-e, hogy a zsidó népet is megilleti ez a jog? Többet dolgoztak az internacionáiis, emberi kultúra érdekében, mint azok és többet is szenvedtek. Mit is veszíthetünk? Legrosszabb esetben még mindig azok maradhatunk, amik voltunk: »a lenézett, üldözött zsidó!« Ezen az utón jelent meg későbben Herzl Tivadar és megszervezte a modern cinoizmust, amely az ő első tervének némi módosításával a bázeli Programm alapján ma is dolgozik. Mit akar a cionizmus? Elsősorban uj zsidóságot, de az ősi, már-már elsikkadt nemzeti öntudat ujrakelíésével, reneszánszával. A zsidóság eddig mindig más népek javáért dolgozott és alkotott, a cionizmus a teremtő erőket a zsidó nép, a zsidó jövő szolgálatába akarja állítani. Az asszimiláció igyekezett a zsidókérdést eltagadni, leplezni, nem beszélni róla, a cionizmus világproblémának állítja azt oda, amelyet helyesen megoldani az egész kulturviiág kötelessége. Az asszinylációs nacionalizmus értelmi, belátásos utón szerzett természetellenes, türelmetlen, zsarnok érzés, a cionista nacionalizmus természetes érzés, természetes igény szabadságra, igazságra és jogra. Az asszimilációs naiconalizm-us imperialista természetű amely más népek meghódítására, leigázására törekszik, a cionizmus tiltakozás minden elnyomás, minden nemzeti erőszak ellen. A nemzet valósággal élő test, amelyben az »Örök emberi« sajátos módon jut klejezésre. E sajátosság a Zsidóságban csak mint szabad népben juthat kifejezésre, csak igy lehet az emberiség kulturtényezöje. A cionizmus a galut (a szétszórtság) álértékeinek átértékelése, a lelkeknek öngyilkos ideáloktól való felszabadítása, amely a zsidóságot saját magához akarja visszavezetni. A cionizmus etikai mozgalom, amely nemcsak az elveszett nemzeti otthon ősi vágyát akarja megvalósitani, hanem a zsidónak, mint embernek, népnek, nemzetnek megújhodását kívánja. A gettó és az asszimiláció — a külső körülmények kényszerítő hatása alatt — a zsidóság egyes rétegeiben csak a legrosszabb emberi tulajdonságokat fejlesztették ki. A zsidóságban rejlő igazi értékek csak szabad népi állapotában juthatnak érvényre. A diaszpóra ideológiájából a cionizmus eszméjére való átmenet azt jelenti, hogy az eddig tudatlanul és ösztönösen működő érzések tudatosakká lesznek és a zsidóság határolatlanul szétfolyó csoportjaiból négegyéniség lesz. A cionizmus abból a meggyőződésből indul tehát ki, hogy a zsidó népszemélyiség csak a zsidó nemzetben virulhat ki Mihelyt ez a meggőződés általánossá lesz, a zsidó nemzet már újra meg is született és a nemzetalkotás törvényét teljesítette. Mert az a körülmény, hogy valamely önálló nemzeti lét fegyvereknek, szerződésnek, vérnek, tintának, hódításnak, vagy munkának köszönheti-e megszületését, csupán az a alaptörvény végrehajtási formája. A másik szempont az az eszköz, amely, lyel valamely nép a kultúráját kifejezésre juttatja. Ez a nemzeti nyelv. A cionizmus alaptétele, hogy a zsidó nemzet csak a héber nyelvvel lehet kulturnép. A zsidónép a diaszpóra húsz évszázada alatt a legnagyobb könnyűséggel tanulta meg az idegen népek nyelveit. Saját anyanyelvét, ha el is felejtette már, szintén liyen könnyen fogja megtanulni. Ezek a cionizmus ideális, etikai alapjai. Mindep eszme azonban annyit ér, atnenynyit eszméiből meg tud valósítani. 1927. november 27
