Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-25 / 328. szám
4. oT3a1 BÄCSMEGYEI NAPLÓ T927. november 25. Mi volt Frigyes főherceg mellény zseb éhen ? «4 numizmata herceg kalandja Lón Ionban Nemrég igen nagymennyiségű és értékes régi római érmet leltek a szerbiai ^ásatásoknál. A talált érmeknek jelentékeny muzeális értékük van, úgyhogy egynémelyikük iránt máris nagy érdeklődés nyilvánult meg külföldi múzeumok részéről. Ebből az alkalomból most napfényre került egy nem mindennapi érdekesség» numizmatikai eset. Egy napon szenzációs numizmatikai híradás jelent meg a nagy világlapokban. A hir arról szólt, hogy valahonnan egy páratlan ritkaságu római érem keltűit elő, amelynek mását még sohasem látták. A rendkívüli leletért folyó vertsengésben végre a British Museum ■mondta ki az utolsó szót, amennyiben horribilis összegen megvásárolta a római érmet és bársony tokban elhelyezte egyik hatalmas tárlójában. Frigyes, az ismert Mabsburgházbeli főherceg, a beljei uradalom egykori gazdája szenvedélyes numizmata volt, akinek magának is felbecsülhetetlen értékű múzeuma van, nagy izgalommal olvasta a British Museum által megvásárolt ritkái római érméről szóló híradást. A királyi herceg haladéktalanul csomagoltatott és maga mellé véve szárnysegédét, Londonba utazott. Londonba megérkezve nyomban megjelent a British Museum igazgatóságánál szárnysegédével -azzal az óhajtással, hogy látni szeretné a hires római érmet, amely hiradás szerint egyetlen példány. A muzeum igazgatósága szolgálatára sietett a főhercegnek és héhány főhivatalnokával egyetemben felvezette a hatalmas termeken át abba a terembe, ahol a keresett érem el volt helyezve. Felnyitották az egyik óriási tárlót és fekete bársonytokjából kiemelve, a királyi herceg kezébe adták a ritka ‘ ér. d'ekességü és értékű érmet. Frigyes főherceg feszült érdeklődéssel szemlélte, forgatta ujjai közt gyengéd vigyázattal az alig két milliméter vastagságú, kopott érmet és ép mondani akart valamit amikor az érem kihullt ujjai közül és elgurult a padló linóleumán. Egy szemvillanás müve volt az egész, de a következő pillanatban már valamennyien négykézláb hhsulva fogtak hozzá, a’ rétidkívül RibsinységÜ érem kereséséhez. így tartott ez vagy negyedórán át, mig végül megállapították, hogy az érem nyomtalanul eltűnt. Az öreg muzeumigazgaíó homlokán gyöngyözött a veríték, kimondhatatlan szorongás vett rajta erőt. Kipirult arccal fordult hivatalnokaihoz mintegy tanácsért és néhány percnyi megbeszélést Derék emberek Irta: Tamás tslvin — Mit szólnak, milyen zseniális! — Valóságos Edison! — Igen, az ezermesterség családi vonás nálunk — jegyezte meg az anya — a boldogult édesapám ... Az egész társaság lelkesen ünnepelte a simahaju fiatalembert. Sajátkezüleg gyártott rádiója úgy működött, akár a többi rádiók, de a família szemében különös jelentőséget nyert, mért hisz Károly csinálta, Karcsi, a zseniális, aki a lovaglástól a repülőgépig mindenhez értett. — Ilyen ideális rádióhangversenyt még sohasem hallottam —■ lelkendezett a malom főkönyvelője.-- Nem azért, mert az én fiamról van szó — mondta az anya — de igazán... És jöttek a bűbájos legendák Karcsi gyermekkori aranyköpéseiről, a bölcsőtől napjainkig, épen csak a zenekiséret hiányzott még, akár a sajtóbemutatókról, amikor némán pereg a film a süket sötétben. Az anya egyenesen rossznéven vette hogy másnak is van rádiója és hogy egyáltalán: fel van már találva a rádió. — Ez semmi! — rikkantott közbe a hófehérhaju nagyanyó — ha látnák a sétabotját! A nép zúgva követelte a sétabotot. A kis kócos cselédlány lélekszakadva nyargalt ki három termen keresztül az előszobába az u.i attrakcióért. Károly színpadias lassúsággal csavarta le a fogantyúját és ah! általános moraj: esernyő és tőr volt benne! — Séta, zivatar és orvtámadás esetére — magyarázta. — Praktikus! — jegyezte meg a patikusné és az ura szenzációs patkánymérgeiről kezdett beszélni, meg az arckrémekről, amelyek elhervasztják a májfoltot és a szeplőt folytatott velők. Keresztülvillanhatott agyán az a lehetőség is, hogy talán valami szélhámossal van dolga, hisz a királyi hercegtől, akit arcképek, festmények után ismert, nem kért semmi igazolást előzőleg . . . Végre is nagy, zavart bocsánatkérések közt kijelentette a királyi hercegnek, hogy kénytelen a megmotozta tás igen kellemetlen, de előirt procedúrájához folyamodni. — Erről szó sem lehet — utasította vissza a királyi herceg — a testemhez senki sem nyúlhat! — Hát akkor kegyeskedjék fenségednek^ levetkőzni. hogy kikutathassuk a ruháit — mondotta most már határozottabban a múzeumi igazgató. — Erről sem lehet szó! — felelte mosolyogva Frigyes főherceg. — Hauern van egy ajánlatom. Tessék az összes tárlókat és egyéb butordabokat elinozdittatni a helyükről és felszedetni a linóleumokat — természetesen az én költségemre! Az érem elgurult, az éremnek itt kell lennie a teremben! Az igazgató hosszas vita után óriási felelőssége tudatában, elfogadta az ajánlatot. És néhány perc múlva már javában folyt a munka, négy alkalmazott hozzálátott a bútordarabok elmozdításához. És ahogy két nagy tölgyfatárlót elcsúsztattak egymás mellől, köztük lent. két linóleum érintkezésnél a szűk hasadéiban megtalálták étén állva az elgurult érmet. Frigyes királyi herceg most nyájas mosollyal fordult a megkönnyebbült igazgató és hivatalnokai felé. Majd a mellényzsebébe nyúlt és kivéve onnan egy kis kopott érmet, átnyújtotta nekik. Azok megdöbbenve bámulták, aztán leírhatatlan zavarral, hosszú orral adták neki vissza. Fz a kis érem ugyanis haj szálra a mása volt az elgurult hires római éremnek, amely igy nem volt egyetlen példány. — Látják, uraim, ezért nem akartam én megengedni, hogy kikeresséle a zsebeimet. Minő helyzetbe kerültem volna ha megtalálják a mellényzsebeinben ezt az érmet? — mondta barátságos, meleg mosollyal a királyi herceg és szárnysegédével eltávozott a British Museumból . . . S. Z. A tizenhét év el rejtélye Felmentették a férjgyi kossúggal vádolt hajdujúrási asszonyt Csütörtökön nyert jogerős ítélettel a szuboticai törvényszéken befejezést a régen húzódó bünpör, amely Hajdujáráson tizennyolc év előtt elkövetett gyilkosságból keletkezett. A csütörtöki főtárgyaláson Pavlovicš István törvényszéki elnök elnökölt és az itélőtanács tagjai Sztarcsevics Mátó és Vasziljevics Ljuba dr. törvényszéki bírák voltak. A vádat Csulinoyics Ferdó dr. ügyész képviselte, a védelmet Mijatov Milorád dr. látta el. Izgalmas fordulatokban bővelkedő előzményei voltak a csütörtöki tárgyalásnak? A szuboticai törvényszéken ebben az ügyben az első fötárgyalást ez év február 17. és 18-ikán tartották. Miután áj tárgyaláson igen fontos ténykörülményeket nem lehetett tisztázni, a bíróság másnap a helyszínre, Hítjduiárásria. ment i ki s ott-folytatta a ■ fötárgyalást, •«Bitty,-1 azonban még harmadnapra sem nyert befejezést, mert szüksége merült fel újabb tanuk beihézésének. A bűntény maga 1910 jflnlus 5-ikén történt egy zivataros nyári éjszakán Hajdujáráson, amikor Cseszkó-Csira István jómódú gazdálkodót házának folyosóján alvás közben ismeretlen tettes Valaki azt kérdezte, hogy tudna-e olyan kerevetet csinálni, ameiy nappal dívány, este ágy? Aztán kiderült még, hogy Karcsi önállóan szétszedi és újból összerakja a telefont. És van egy találmánya, ami azonban egyelőre titok. Mindenki álmelkodott. Csak a lány szeme rebbent ijedten. Arra gondolt, hogy á házaséletben mikép állja meg a helyét ez a férfi, akinek most ilyen játékok töltik ki az idejét? De azért ő is barátságos arcot vágott és amikor a fiú diadalittas képpel fordult feléje, kuncogó nevetéssel súgta: — Hamar a karosszéket! A Katona bácsi még nem ismeri a karosszéket! A társaság lélegzetvisszafojtva segédkezett az előmunkálatoknál. A vészes fotelt, mint egy villamosszéket, begörditették és a gyanakodó, zavart nagybácsit erőszakkal nyomták le az ülésre. Az öregur félt rettenetesen a rossz tréfától, viszont az összeveszéshez sem volt bátorsága és csak elterült puhán, behunyt szemekkel, dobogó szívvel a karosszékben, amely hirtelen zenélni kezdett. Valcerokat és divatos operettslágereket játszott. — Nahát, egy muzsikálószék! — sóhajtotta megkönnyebbülten és zavarában kotorászni próbált a vánkos alatt. Iszonyatosan felorditott: — Hü, a kutya mindenit! Hisz ez ráz! — és óriási ugrással menekült kifelé. Erőszakkal kellett visszacipelni. A fiú röhögve veregette vállon a reszkető, káromkodós nagybácsit: — Ugyan ne izguljon! Alig harminc voltos áram van benne! Ezt a fényes esetet még évek múlva is emlegették. * — Hideg van. — Igen, ez egy huzatos ucca. — Általában minden vidéki ucca huzatos. —- No, nem merném biztosra állítani, például. agyonlőtte. A gyilkosság után megindult nyomozás eredménytelen volt és a bűnügy aktáit már belepte a por. amikor a szuboticai ügyészségen jelentkezett egy Csehó János nevű napszámos, aki azt a szenzációs vallomást tette, hogy ö gyilkolta meg Csira-Cseszkó Istvánt és elmondotta, hogy erre a gyilkosságra Cseszkó felesége hujtotta fel. Az önvallomás után Cseszkót letartóztatták és vizsgálati fogságba került Cseszkó felesége is, aki időközben másodszor is férjhez ment Berényi István gazdálkodóhoz. Az asszony állhatatosan tagadta, hogy bármi része volna első férje meggyilkolásában, viszont Csehó a tárgyaláson is fenntartotta az asszonnyal szemben a felhajtás vádját, sőt megvádolta annak fiát is, aki a gyilkosság után a háboru•ba#i iq^ftt .el. Ez év április ,«3-fki újabb iájjgyuiáson a,r bíróság Csehó -Jánost a beogradi állami gyógyintézetbe utalta, hogy ott megvizsgálják elmebeli állapotát. A beogradi állami elmegyógyintézet hivatalosan értesítette a szuboticai törvényszéket, hogy Csehó János elmebeteg és nem lehet szavahihetőnek tartani. Cselló János ellen tehát a további eljárás megszűnt, de Berényiné ellen tölgy társalogtak komolyan, szabatosan, néha vitatkozva, de sohasem indulatosan. Karonfogva sétáltak. A gázgyár előtt cigánykaravánnal találkoztak. A fiú gyűlölködve nézte a festői zsivajt. — Micsoda népség! — méltatlankodott, mert arra gondolt, hogy ezek őket is meglophatják. Általában, amióta vőlegény volt, erősen konszolidálódott. Élesen elitélte az aszfaltbetyárokat, akik frivol megjegyzésekkel molesztálják a védtelen nőket. Szeretné, ha körülötte minden biztonságos és nyugodt lenne, hogy a társadalom megvédje és támogassa őt. A családot úgy képzelte el, mint egy köréje és érte csoportosuló szentháromságot, a férj, feleség és szerelem triumvirátusát. A lány ezt mondta: — Istenem, majd igy lesz... A fiú azt mondta: — Istenem, majd úgy lesz ... A saját sérelmeiket az egekig túlozták, de a legközelebbi hozzátartozójuk bajai mellett részvétlenül haladtak el. Két zűrzavaros fiatal teremtés az élet és az esztendő tavaszán. Nem vették észre az öregeket, akik beleőszültek a kudarcokba, akik minden Szilveszter éjjel tort ültek a bánataikon és boldog ujeszíendöt kívántak egymásnak újra és újra,, akikben már csak lappangott az élet, mint a hamu alatt a parázs és ifjúságiik gyorsvonatja elvágtatott, anélr kiil, hogy történt volna velük valami érdemes, csudálatos, vagy rendkívüli. A szomszéd uccában tűzoltó trombita harsant fel. — Tűz van! — tört ki a reflexkiáltás a lányból. — Biztos megint egy malom ég — mondta a fiú és épen ki akarta fejteni a véleményét, amikor észrevette, hogy a sarkon két magáról megfeledkezett eb hancurozik. Tavasz volt, fűben, fában, állatban egyaránt. •— A... a — de torkán akadt a szó és mélyen elpirult, amikor a lány arra vább folytatódott. így került ez a bűnügy harmadik főtárgyalásra, amelyet csütörtökön tartottak meg. A vádlott asszony könnyek között mondotta: Nem vagyok Minős. Az én uram nagytermészetii volt, hirtelen haragú. de jó ember. Nem volt köztünk soha veszekedés, noha tizenkét évig éllünk együtt. Halála után négy évig voltam özvegy s azután férjhezmentem Herényihez. Elmondta azután, hogy azon a szerencsétlen éjszakán egész éjjel mélyen aludt. Az éjszaka nem hallott semmiféle zajt és-reggel látta, amikor felkelt, hogy az urát agyonlőtték, ö a konyhában aludt, az ura pedig, szokása szerint, a folyosón. A vádlott asszony után Engi András íöldmiveiőt hallgatta ki a bíróság tanúként. Engi bejáratos volt Cseszkóékhoz és dolgozott, iránt feles náluk. A kérdéses reggel ő még napfelkelte előtt jött Cseszkóékhoz és látta Cseszkót halva az ágyban feküdni. Sokat tanakodtak rajta a házlcüekkel, Cseszkó feleségével és fiával, aki jajveszékelvc jött az istállóból, hogy ki tehette ezt, de nem tudtak rájönni. Elmondotta még. hogy 'a család békességben élt és nem volt köztük soha , civakodás. Kovács Mihály tanú _ lényeg- I télén vallomása után Szabó Istvánt hallgatta ki a bíróság, akinek a vádlott mostohaanyja. Elmondotta, hogy 14—15 éves gyerek lehetett, .amikor hallotta, hogy az apja mondotta mostohaanyjának: Nem gyilkolsz te engem úgy meg, mint az öreg Csira-Cseszkót. A vádlott asszony ezzel szemben kijelentette. hogy ő ezt soha nem mondta és a tanú haragszik rá a föld miatt. Berényi István, a vádlott asszony mostam ura nem kiván vallani. Jeremies Risztó dr. és Barta Antal dr. törvényszéki orvosok ismertették ezután a gyilkosság után felvett boncjegyzőkönyvet. Ezzel be is fejezték a bizonyítást. A biróság ezután rövid tanácskozás után meghozta az Ítéletet, mely szerint Herényi Isfvártnét felmentette a férjgyilkosságra való felhajtás vádja alól és kimondotta az indokolásban, hogy az asszonyt csak egy személy és pedig Csehó. János vádolta, akiről a beogradi elmegyógyintézet megállapította, hogy elmebeteg és nem szavahihető. Miután pedig más bizonyíték nem merült fel. felmentő Ítéletet kellett hozni. Az Ítélet jogerős. TEREüJA-arckrém és areviz a legjobb arcápolószer, meglepően rövid idő alatt üde-simára varázsolja áz arcbőrt. Kapható: Szent- Teréz -gy őgyszertárban ő. Richter Jelašićeva ul. 9. Tel. 580 nézett. Gyorsan, hadarva beszélt hozzá, hogy elterelje figyelmét a kioos idillrőL Úgy vitte a nőt, akár az amerikai csempész a pálinkát, ezerszemmel, féltékenyen. Még a köszönések is idegesítették. A boltaj tokban molett keresr kedők álltak, mellényzsebbe biggyesztett hüvelykujjal, csődök lidérceivel a szemükben és a bennszülöttek, akikkel találkoztak, összesúgtak a hátuk mögött. — Tisztességes szerelem. Mert jól ismerték a fiú családját és tudták, hogy a gondos szülők sohasem engednék fiukat egy könnyelmű kalandba, amely meghurcolná a*família becsületét. Kényes, úri népek voltak. így aztán a lányról elterjedt a hir, hogy tisztességes. * Egyszer este, a kertben, két csók között azt kérdezte a lánytól: — Mondd édesem, ha ki tudódna rólam. hogy öltem, elhagynál engem? Mire a lány igy felelt: — De ugyan édesem, a világ minden kincséért se adnálak oda téged! — és hozzábujt szerelmesen. Később, amikor a hóid már felborzolta a környékbeli ebek szomorúságát, ismét faggatni kezdte: — Mondd édesem, ha rájönnél, hogy megcsaltalak, elhagynál-e engem? És a lány könnyes imádattal rebegte: — De ugyan édesem! a világ minden kincséért se adnálak oda téged! Az akácfa lombjai között egy alvó veréb ijedten csiripelni kezdett álmában. A hold a helyzet magaslatán állott, amikor a fiú azt kérdezte: — Mondd édesem, ha egy herceg jönne és palotát ígérne neked, elhagyná! engem? — De ugyan édesem! a világ minden kincséért sem adnálak oda téged! — és mig a férfi mellére hajtotta a fejét, arra gondolt, hogy milyen gyönyörűen is rendezné be azt a palotát...
