Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-24 / 327. szám
4. oldal bácsmegyei napló i 1G27. november 24. Épül a Pancsevo—beogradi hid A hid ezern Egyszáz méter hosszú lesz Beogradból jelentik: Már május hónap óta épül Pandsevó és Beograd között, Európa nagyság szerint harmadik, legnagyobb hídja. A beogradi vágóhídi villamossal lehet csak a hídépítési munkálatokat megközelíteni, de a vágóiadtól még jó ötszáz métert kell gyalogolni, amig odaérünk a hídépítő munkások barakjaihoz. Ez az ötszáz méteres gyalogút viszont Európa legsárosabb része, nemcsak a kocsi, de a gyalogjáró is derékig süpped itt a puha beogradi agyagban. A hídépítő munkákat a Siemens Bauvnion német vállalat végzi, Josten német kormányépitőmester vezetése alatt. A munka tervszerűen halad előre; az első pillérek felállításához szükséges cölöpök már fel vannak állítva, sőt két óriási gőzkalapács alkatrészei is megérkeztek már és a part mellett hevernek az első későn részei is, amelyet ha az időjárási viszonyok megengedik, karácsony táján a vízben fel is fognak szerelni. Nyolc kesont kell a hid felépítéséhez felállítani, mert a Pancsevó— beogradi hid nyolc pilléren fog nyugodni. A későn tulajdonképen nem más, mint egy nagy vaskatlan, amelynek a folyó medre a feneke, amelyet azért állítanak a vízbe, hogy építkezési célokra a Duna fenekét megközelíthessék. A vizet a kesonból kipumpálják és csak azután kezdődhet meg az építkezési munka. A Pancsevó—beogradi hid alapmunkálatait a Duna tükrétől számított harminc méteres mélységben kell elkezdeni, mert csak harminc méteres mélységben van olyan szilárd talaj, amely a hid terhét elbírja viselni. A pancsevói hid, mint Josten mérnök elmesélte, 1400 méter hosszú lesz és 1930. őszén kell elkészülnie. Hogy a Beograd—pancsevói vasutösszeköttetés mikor fog megindulni, az természetesen nem csupán a hídépítési munkálatoktól függ, hanem a pancsevói oldalon végrehajtandó szárítási munkálatoktól is. A szárítási munkálatokra még teljesen hiányzik minden pénzbeli fedezet. Ha a szárítási munkálatok kérdését nem sikerülne megoldani, akkor egy nyolc méter magas töltést kell építeni és az egész árterületet áthidalásokkal kell a közlekedés számára megoldhatóvá tenni. De ha csak vasúti töltést építenek, akkor az állam harmincmillió dinárt tud megtakarítani, a közlekedésügyi miniszter azonban ebben a kérdésben arra az álláspontra helyezkedik, hogy & nagy árterületet mégis csak le kellene csapol-Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Azt a kérdést intézte hozzám a napokban egy ismerősöm, hogy mért haragszom a politikusokra? Szeretnék a logika szabályai szerint felelni a kérdésre? de képtelen vagyok rá — nem mintha nem tudnék logikusan gondolkozni, hanem azon egyszerű okból, mert nem haragszom rájuk. De azért értem a. kérdést és méltányloni a motívumot, amely szülte. Mivelhogy olykor kedvezőtlenül nyilatkozók azokról a máskülönben jóravaló férfiakról, akik az »országászati észlészet« elméleti tudományát a gyakorlati életre alkalmazzák — s mint jelöltek, Kingmaker-ek, kijárnokok, választásrendezők, pacifikálók, összeveszejtők. harckeverők, egyik pártból a másikba átsurranok stb. folytatnak áldásos közgazdasági, akarom mondani közéleti tevékenységet — egyik-másik olvasóm főleg, ha ő maga is politikus, könnyen következtetheti, hogy pik-em van a jó urakra. Pedig hát nincs. Épp oly kevéssé rájuk, mint az emberekre általában, akiket szintén kénytelen vagyok kritizálni. Az iró mesterségével jár, ha csak nem egészen selejtes Unterhaltungslektítr-t állít elő, az a jog és kötelesség, hogy hibákat rójjon meg, az embertársai gyöngéit revelálja s nőknek és férfiaknak olyan igazságokat mondjon, amelyeket azok égbekiáltó igazságtalanságnak tartanak. Épp a morális szempontból jobbfajta írások: alapjukban csupa kritika, Mert a céljuk: ember-, erkölcs- és jellemjavitás — eszközük pedig: a hibák feltárása, amelyeket a társadalomból s az emberi lelkekből ki akarnak küszöbölni. Már most ezzel a célzattal szemben az embernek s különösen a politikusnak (aki rendesen kevésbbé érzékeny, mint sok más polgártársa) nem szabad apprehendálni. Az olvasó, még ha politikával foglalkozik is véletlenül, legokosabban teszi, ha azt hiszi ilyenkor, hogy nem őróla szól az irás s hogy ő: kivétel. Aminthogy az is. Társaságban, ahol pent, mert ebben az esetben nagy területeket lehetne termővé tenni és a termő területeket kitünően lehetne parcelláztatni. A Pancsevó—beogradi hidépitő munkáknál egyelőre körülbelül kétszáz munkás kapott alkalmazást, amelyből a német hidépitő szakmunkások száma mindössze tiz. A tavaszi hónapokban a vállalkozók már 500 munkást foglalkoztatnak, de későbben a munkások száma még fokozatosan nőni fog. A munkásokon kívül még 20 hivatalnok kapott állást. A vállalat 160 munkás elhelyezésére és ellátására barakkokat állított fel. A munkálatoknál mentőállomást is felszereltek, azonkívül nagy raktárhelyiségeket építettek és egy saját villanyközpontot is állítottak fel, amelynek az lesz a hivatása, hogy a kesonok kiszivattyúzásához a szükséges energiát szolgáltassa. A hid körülbelül 26 millió aranymárkába fog kerülni, amely összegből a jugoszláv kormány négy millió márkát fog készpénzben kifizetni. Az összeg nagyobb részét pedig reparációs számlán könyvelik el. A négy millió márkát a cég Jugoszláviában köteles elkölteni és ennek az összegnek nagy része munkabérre, fára, szénre, kőre fog elmenni. A mély munkálatokat a Siemens Bauunion végzi el, a szerelési munkákat pedig a Gesellschaft für die Montage der Pancevoer Brücke, amelyben hét nagy német cég van képviselve. A Pancsevó—beogradi hídnak nemcsak forgalmi-technikai, hanem katonai szempontból is igen nagy jelentősége van és épen ezért a jugoszláv hatóságok mindent elkövetnek, hogy a munka menetét semmi se zavarja, sőt minden tekintetben rendelkezésére állanak a német hidépitő társaságoknak. őrtanácsost és kijelentette, hogy nincsen pénze, majd felajánlott kétszáz pengőt, de Zakariás ezt nem fogadta el. Sonnenschein ügyvédje ezért szerdán reggel jelentést tett az ügyről Szírcehe Gusztáv főügyésznek és elmondta, hogy a rendörtanácsos délig adott haladékot Son* nensche'nnek az ötszáz pengő megíize. tésére. Sztrache Gusztáv főügyész azonnal érintkezésbe lépc.t Marlnovies főkapitánnyal és utasította, hogy a rendőrség leplezze le a rendörtanácsos zsarolását. Két detektív jelent meg Sonr.enscheinnél, aki előttük tette borítékba az öt darab száz pengőst, me’veknek számaitya detektívek, feljegyezték. Ezután a vendéglős üzlettársnöjének adta át', a borítékot aki a dek'.ktivekkel együít-a VIII. kerületi kapitányságra ment, májd\bekopogtatotf Zakariás rendőrtanáesoshoz> .akinek átadta a borítékot azzal, hogy azt Sonnenschein küldi, mire Zakariás átvette azt. A detektívek azonnal bementek a rendörtanácsos szobájába és felszólították hogy adja át a borítékot és .menjen velük a főkapitányságra. Zakariás'.rendőrtanácsos kijelentette a detektiveknek, hogy szó sincs zsarolásról, ellenkezőleg, be akarta bizonyítani, hogy a vendéglős Zsarolás miatt őrizetbe vettek Budapesten egy rendőrtanácsost Zakariás Dénes rendörtanácsos 599 pengővel megzsarolta egy mulatóhely tulajdonosát Budapestről jelentik: A budapesti rendőrkapitányságnak szerdán rendkívül kinos szenzációja volt, amely egy megtévelyedett magasabbrendü rendőrtiszt karrierjének kettéroppanását jelent) Délelőtt zsarolás miatt előállították a főkapitányságon Zakariás Dénes dr. rendőrtanácsost, aki a VIII. kerületi kapitánysághoz volt beosztva és akit leleplezése után nyomban megfosztottak állásától és őrizetbe vettek. A rendőrtanácsos ellen a feljelentést Sonnenschein Jenő, a Cónti-ucca 3. szám alatt levő Balaton-pince mulató tulajdonosa tette, aki feljelentésében elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt későn este egy férfi mulatott nála, aki erősen ittas volt. Később az illető távozott a mulatóból, de néhány perc múlva rendőrrel tért vissza oda és azt mondotta, hogy hiányzik a pénzéből, majd a rendőrrel átment a Vitt. kerületi kapitányságra, ahol azonban kijózanodása után kijelentette, hogy csak részegen, állította, hogy elvettek a pénzéből, azonban látja, hogy egy fillérje sem hiányzik. Az ügy aktája a VIII. kerületi kapitányságnál beosztott dr. Zakariás Dénes rendőrtanácsoshoz került, aki beidézte Sonnenscheint és közölte vele, hegy az ügyből nagy baj fog rá származni és megfenyegette, hogy elvéteti italmérési engedélyét és az ügyet átteszi az ügyészséghez. A vendéglős ügyvédhez folyamodott, azonban Zakariás még ezután is többször kihallgatta, majd végre az iratokat áttette az ügyészséghez. Hétfőn Zakariás rendőrtanácsos elment a Conti-uccába és kihivatta a mulatóból Sonnenscheint, akit felszólított, hogy jöjjön be hozzá hivatalába. Sonnenschein ennek a felhívásnak eleget is tett és ekkor a kerületi kapitányságon Zakariás közölte a vendéglőssel, hogy az ügy nagyon súlyos ugyan, de lehetne segíteni, ha hajlandó volna áldozatot hozni. Sonnenschein mentegetődzött, hogy ártatlan, de mégis megkérdezte, hogy mennyi lenne az az összeg, amellyel segíteni lehetne rajta. A rendőrtanácsos a következő választ adta: — Ha fizet ötszáz pengőt, természetesen nem nekem, hanem valaki másnak, el tudom simítani az ügyet és az italmérési engedélyét sem fogják eívenni. Sonnenschein kérlelni kezdte a rendvesztegetni akart. A főkapitányságon Szrubján JJezsö rendőrkapitány kezdte rneg Zakariás kihallgatását és a rendőrtanácsost felfüggesztették állásától, miután az esetben, ha valóban le akarta volna leplezni a vesztegetést, arról előzetesen jelentést1 kellett volna tennie. Zakariás rendőrtanácsost őrizeibe vették. iu8c3 NATHA valamint sok rajilyos betegség eile:: dig eléggé gyakori az emberszólás, a jelenlevők épp úgy kivételek, mint az újságokban (amelyek szintén kénytelenek ember szólni) a nyájas olvasók. Társalgásközben gyakran hallani a panaszt: »rosszak az emberek«. Nincs nap, hogy ne hallanánk egynéhányszor. De még sose tapasztaltam, hogy ezt a vádmegállapitást bárki is a hallgatóságból magára vette volna. Pedig a társaságban, ahol a kijelentés elhangzik, ilyenkor mindig van jelen néhány rossz ember. De hát ezeknek sokkaptisztább a lelkiismeretük, semhogy találva erezhetnék magukat. Az iró is megérdemelné, hogy ha mond valamit általánosságban akár mindenkiről, akár valamely foglalkozási ágról, az olvasó a Hamlet bölcsességét idézze: »akinek nem inge, ne vegye magára« s ami kritikát hall, azt tekintse — a más ingének. Remélem, hogy mindazok a politikusok, akik olvasták maegyhete a mesterségükről lejegyzett néhány észrevételemet, nyomban magukévá tették ezt az ingelméletet, rájöttek, hogy a megszólásaimat nem rájuk értettem s abban a tudatban tették félre az ujsá-' got, hogy ők, a kis ártatlanok: kivételek. És aztán olyan tekintélyre fogok hivatkozni mingyárt, aki még a politikusoknak is imponál: Goeíhe-re. Ez a nagyon bölcs férfiú mondja valahol a Faust-ban: »Ki kell dobni azt, aki valamit rossz néven vesz!« S ha ez nem elég argumentum nekik, idézhetem egy másik mondását, amely igy szól: »Okos em bér nem aprehendál.« Nos, bárminő szerények legyenek a politikusok (tudvalevőleg abban a tulajdonságban excellálnak a legfeltűnőbben), azt csak el fogják ismerni magukról, hogy okosak. Es igy azt is, hogy nem szoktak neheztelni. Én is elismerem, hogy okosak, ha nem apprehendálnak. Hogy jobban vannak kitéve a megítélésnek mint más becsületes emberek, a foglalkozásuk átka és áldása. Minden szavuk a nyilvánosságnak szól és minden lépésük közügyi lépés, szinte színpadi szereplés. így aztán többet foglalkozik velük nemcsak a sajtó, gyűlés s a fórum egyéb szónoki és vitatkozó helye. de klub. kávéház és uccasarok is mint teszem föl a gombkötőkkel, esztergályosokkal és aranyozókkal. Többször is dicsérik őket mint ezeket a náluknál sokkal hasznosabb tagjait a polgári társadalomnak, s többszőr is «másznak rájuk» az ellenfeleik, az irigveik mint az említett békés polgárokra. A magasztalást. és töm.iénezést, a publicitásnak ezt a valódi francia pezsgőjét. még csak lenyelik valahogy a derék urak. s keresztényi megadással tűrik a párthiveik elismerését, de a gáncsolást. a szókérdést, a kritika sok válfaját. főleg szereplésüknek első tiz esztendejében csak nehezen tudják megszokni. s a pályájuk eleién állandóan az a panaszuk, hocv önzetlenül folytatott, nagy áldozatokkal terhes munkásságuknak, ime, ez a jutalma! Biz’ ez igy van, s nem is igen lehet misképpen. Nem tagadható, bizonyos, tekintetben a gombkötőknek jobb dolguk van mint az államboldogitó és néobolonditó politikusoknak: nem magasztalják ugyan, de nem is szidják őket. S amúgy is boldogabbak. mert kevésbbé érzékenyek. Ha oédául azt irná egy újság, hogy a gombkötők mint együttvéve nem érnek egy hajítófát vagy akár egy füleden gombot. — ebből a derék céhből a vádat senki se venné magára, s mindenik igy nyugtatná meg magát: lehet, hogy vannak ily gombkötők, de mi közöm hozzájuk? — én. hála Istennek, értem a mesterségemet s az én műhelyemből még egyetlen füleden gomb se került ki. Az esztergályosok és az aranyozok is ilyenformán nyilatkoznának, ha va'ak' szidná a tisztességes iparukat s annak becsületes mivelőit. Mert csupa józan, okos és konciliáns emberek. E1’"’ben, ha azt találod mondani, hogy lát!' i már a politikai mesterségnél valami tisztább és úribb foglalkozást is. akkor — min,yvárt egy sereg választó és választott érzi találva magát s u’ságban. gyűléseken mutogatja azt az inget, amely nem az övé, de amelyet valamely különös morálootiki csalódás folytán a magáénak néz. * Baj van persze akkor, ha a gombkötő, az esztergályos vagy az aranyozó lép w ’’ (Törv. véd.) Kp, D,\ Besarović szerint fertőtlenítő orrkenőcs Kapható minden gyógyszertárban Lerakat: SeitaapWeMiüÉn Árka gyógyszertár ZAGREB a politikai pályára. Akkor vége a harmóniás életvitelének, a derült nyugalmának, a vasárnap délutáni ártatlan szórakozásnak. Egész életükben nem dicsérték őket annyit a szép szakmunkájukért mint amennyit most egy vasárnap szidják a politikájukért. Ez is bizonyítja, mily varázsereje és vonzó hatalma van a politikának. Olyan1 emberek, akikről senki se tételezne föl semmi rosszat, lépnek a sikos pályájára. s olyanok, akiknek legkevesebb a tehetségük hozzá, azok lelkesednek a legjobban érte. Valószínűleg azért, mert —: gondolják a ió népek — nem kell élőké-, szültség hozzá. S itt a tévedés. A politika nem társasjáték és nem műkedvelői szórakozás. Országok pusztultak már el és városok mentek tönkre, mert igen jóakaró, derék dilettánsok, de '«tudomány nélkül való» férfiak kerültek élükre. S tessék megfigyelni: mily óvatossággal. körültekintéssel, szinte reszketőssel végzi dolgát a tanult tudós, a szakmáidban otthonos államférfi, és mily játszi módon, belerohanva, vehszaladva, hirtelendi könnyedséggel és akadálytugrató biztonsággal «működik» a dilettáns politikus. Amaz. amig sikert nem ér el. mindig kétkedik. — ez. amig csak fiaszkót nem csinál, mindig bízik. Az a fél a felelőssége tudatában ’s néha boldogul. — ez «zikherre» veszi a győzelmét s belebukik a néki tulnagy vállalatba. Azért a szép titulusért, hogy ő politikus, föláldozza az ügyet s azért a hatáskörért, amelyben «intézkedhetik» (dilettánsoknak a kedvenc szórakozása), leányágra juttatja a rábízott intézményt’ Politik verdirbt den Charakter, — egyike a leghíresebb szállóigéknek, a melynek eredetét Buchmann. Fournier, Fumagalli és Tóth Béla egyesült kutatásai se tudták kideríteni. Vele ijeszti az apa azt a fiát. aki politikai pályára készül. s vele védekezik a politikus, akinek a jellemével' a szemlélők nincsenek megelégedve. De ez gyakran csak üres kifogás. Sokan elvan jellemmel fognak hozzá a politikához, hogv az már semmit se ronthat rajta.
