Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-23 / 326. szám

6. oldal 1927. november 23 Kétszer rátáit egy határőr egy tavankuti földbirtokosra Titokzatos lövöldözi* a jugoszláv; magyar határon Kellemetlen, könnyen 'végzetessé vál­ható kalandja volt vasárnap délelőtt a jugoszláv-magyar határ közvetlen köze­lében Fleckenstein György földbirtokos­nak. Meckenstein György földbirtokos, aki­nek tanyája közvetlenül a határmentén fekszik, vasárnap délelőtt tanyája ud­varán foglalatoskodott, amikor a tanya déli részén arra haladt egy fegyveres határőr, aki rövid szóváltás után lekap­ta válláról szolgálati fegyverét és azt kétszer elsütötte. A megrémült földbir­tokos. amikor látta, hogy a határőr le­kapta fegyverét, hirtelen ugrással a fal mögött termett és igy megmenekült a biztos haláltól. A határőr alig néhány lépésre állt a földbirtokostól, aki rémü­letében elbújt.' A határőr ezután szitko­zódva eltávozott, blecken stein György, amikor látta, hogy a határőr elment, előjött és elmesélte a történteket a lö­völdözés zajára figyelmessé lett szom­szédoknak, majd a tavankuti csendőr­­őrségre ment, ahol jelentést tett az eset­ről. Fleckenstein György elmondotta, hogy szokás szerint köszönt az arra ha­ladó határőrnek, aki valamit válaszolt neki, majd minden szó nélkül lekapta puskáját és kétszer néhány lépes Iávol­­ságról egymásután rálőtt. A csendőr­ség nyomban kiment a helyszínre, de a határőrt már nem lehetett megtalál­ni. A csendőrség ezután érintkezésbe lépett a bajmoki határőrségi kirendelt­séggel, ahol megállapították a lövöldö­ző határőr személyazonosságát, akit hétfőn kihallgattak. A határőr, akinek nevét nem közlik, bevallotta, hogy két­szer rálőtt a földbirtokosra, aki szerinte feiségsértést követett el és ő emiatti föiháborodásában használta fegyverét. Fleckenstein György, aki köztiszteletben álló. jómódú gazdálkodó, tagadja az ellene emelt vádat. Fleckenstein György földbirtokos két szomszédja kíséretében kedden délelőtt megjelent a főispán! hivatalban és írás­beli feljelentést adott be á határőr ellen. A föispáni hivatal, a feljelentést az ille­tékes katonai hatóságoknak fogja to- Vábbitátii, melyek szigorú vizsgálatot fognak indítani az ügyben. A szovjet leszerelési programija Moszkvából jelentik: Litvinov he­lyettes külügyi népbiztos Genfbe való elutazása előtt fogadta a moszkvai sajtó képviselőit és a külföldi lapok tudósí­tóit. Elmondta, hogy a szovjetkormány az általános le­szerelés hive és minden törekvést támogat, amely er­re irányul, amint azt a génuai konferen­cián is kifejezésre juttatta. Csak a Svájccal támadt konfliktus akadályozta a szovjetkormányt abban, hogy az első leszerelési konferencián képviseltesse magát, most azonban, miután a svájci szövetségi kormány elégtételt, adott Szovjet-Oroszországnak, a delegáció el­utazik Genfbe, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet köz társaság megvál­toztatta elvi álláspontját a Népszövetség­gel szemben. Kifejtette Litvinov, hogy a szovjet­­delegáció a mostani előkészítő konfe­rencián erélyesen fog tiltakozni a leszerelés halogatása ellen, de nem fog arra a merev álláspontra helyezkedni, hogy vagy általános le­­fegyverkezés vagy semmi, mert hajlandó abba is beleegyezni, hogy a leszerelés fokozatosan történjék. feltéve, hogy egy nemzetközi konferen­cia kötelezőleg fogia megállapítani a sorrendet és a mértéket. Gúnyosan jegyezte meg Litvinov, hogy a Népszövetség már hét év óta él, de még egy lépéssel sem jutott közelebb állítólagos céljához, a béke megszilár­dításához és a leszerelés terén sem tudott túljutni hangzatos frázisokon és ünnepélyes nyilatkozatokon. Ami a szov* jethonnáhyt illeti, kész műiden áttanimai. ttetn csupán BÁCSMEGYEI NAPLÓ a határos országok kormányaival, szerződést kötni a kölcsönös meg nem támadás, elve alapján s ezzel is be fogja bizonyítani a genfi előkészítő konferencián, hogy uz általá­nos leszerelést kívánja. Azzal végezte előadását Litvinov, hogy a szovjetdele­gáció részleteiben is kidolgozott tervet visz magával Genfbe. CIRKUSZ Szórna bácsi Szórna bácsi híres regényeit, a »Me­sék az irógéprőU-t, »A méltóságos asz­­szony lovagjaiét, a »Dr. Kaposi Már­táét és a többit folytatásokban jelen­tette meg a Pesti Hirlap-bm. Minden héten egyszer, vasárnap, jelent meg a Szomaházy-regény folytatása a tárca­rovatban, de nemcsak folytatásokban jelentette meg Szórna bácsi a regényeit, hanem folytatásokban is irta. Pénteken ebédután gyártotta össze a következő vasárnapi regényfolytatást' és anélkül, hogy csuk egyszer is átolvasta volna a kéziratot, küldte a nyomdába. Néha fél­évnél tovább is eltartott, amíg a regény befejeződött, s bizony nem egyszer meg. történt, hogy Szórna bá a regény vége­idé teljesen elfelejtette, hogy a mellék­­alakokat hogy’ is hívták tulajdonképen a regény eleién. Megnézni az elűző foly­tatásokat körülményes dolog lett volna, legtöbbször kávéházban, vagy a klub­ban dolgozott, ahol a kártyaasztaltól kel­tette fe! a kéziratot követelő szedögye­­rek ... mit volt mit tenni, beleirt egy ne­vet ilyenkor találomra. Vasárnap délután kezdődött aztán a rendes tortúra. —1 Szórna bá, — gyujtott rá valame­lyik könyörtelen ujságiró az Otthon­körben V— ezt a Szalalnét, aki a mai folytatásban szerepel, két héttel ezelőtt még Fiedlernének hívták.----- Az ura megmagyarositotta közben a nevét —- magyarázta isteni nyugalom­mal Szórna bácsi. — De most tüzes, barna asszonyka. Az előző folytatásban vörös volt, . — Nézd csak — csóválta fejét Szó­rna — festi a haját. Az inkvizitórnak felragyogott akszeme: — Hát ahhoz mit szót. Szórna bá. hagy ez a Szalainé két hónappal, ez­előtt még csak unokatestvére volf á.Kjt-' pasi Mártának, ma meg egyszerre! a testvére. — Semmit — felelte Szórna bácsi za­vartalanul — tudod fiam, az ugv van: Szalainéuek meghalt az anyja, Mártá­nak meg az apja és a két özvegy most összeházasodott, igy lettek ők testvérek. ¥ — Szórna bácsi — kezdte el egyszer Korda Sándor, tudja-e maga,- ki volt Tibérius? — Ki volt. fiam? — Egy római császár. — Tudom, fiam. Korda elővette a Lila test, sárga sap­ka« aznapi folytatását, amiben arról volt szó, hogy Kolonics ur, az istállótu­lajdonos Kómába utazott barátnőjével. —■ Itt az áll. Szórna bácsi, hogy a re­gény hősének csónakja lágyan ringado­­zoít a Tiberius habjain. Én azt hiszem, Szórna bá, hogy ez a Tiberius akár­mennyit is hubozott éleiében, annyit mégse habozott, hogy azon egy csónak lágyan dagadozhatna. Szórna bácsi mondott egy goromba­ságot és bement a kártyásokhoz. Azt, hogy a Tiberius egyszerű sajtó­hiba volt csak és hogy ö természetesen kitünően tudta, hogy a lures folyót Ti­­berisitek hívják, nem árulta el. Nem ukarta Korda Ürömét elrontani. * Egv nagyon tehetséges fiatal szobrász rég szeretett volna bekerülni a Képző­művészeti Társulat tagjai közé, de a társulat választmányában ülő többi szob­rász ezt minden alkalommal meghiúsí­totta. Piszkos konkurrenciából. A tagok­nak ugyanis joguk van a társulat kiállí­tásain résztvenni és ezt ők nem gönnol­­ták az ifjú művésznek. A szobrász azonban nem hagyta ma­gát. Évröl-évre jelentkezett és végre mégis fel kellett venni. A legközelebbi tárlaton azután kiállított öt szebbnél­­szebb szobrot, köztük saját képmását is. Szórna bá megjelent a vernisszázson. Amikor a kiállított műalkotások közt fel­fedezte a fiatal szobrász önportréját, elővette a ceruzát zsebéből és a szobor alá kiszegezett cédulára jellegzetes be­tűivel odairta ezt a kificamított vers­idézetet: TTag vagyok és fáj /miden szobrom.« ■*- *► k. LEGÚJABB-----BB-----­A vajdasági képviselők eredményesen inter­veniáltak a miniszterelnöknél a kiutasított színészek érdekében I A kiutasított magyar színészek iigyé­­j ben Beograőban számos intervenció tör­tént az illetékes hatóságoknál. Dr. Flamm József a déli órákban beszélt Vitkicsevics Vel.ia miniszterelnökkel, aki megígérte, hogy még a keddi nap folya­mán megvizsgálja az ügyet és sürgősen ! intézkedni fog. Este fél nyolckor Vukicsevlcs minisz- I tcrelnök fogadta Anürics Tivadar ba­ranyai radikális képviselőt és Slrelitzky Dénes magyarpárti képivselőt, akik ki­fejtették a magyar színjátszás helyze­tét és kérték, hogy a kiutasiidst sür­gősen vonja vissza és tegye lehetővé a vajdasági magyar színtársulat műkő-HÍREK ——«a— Novemberi reggel a csirkepiacon A csirkepiac reggel. A széles uccán vé­gig termelők, kofák, szakácsnők és házi­asszonyok tarka tömege viaskodik a létért. Az élet csupa véletlenekből áll. A gyönge idei csirke nem nyeri meg a Közi tetszését, a tolla borzas, vagy a pöntyögése ellenszenves? — odább lép eggyel és a fazékéban egy másik csibe húsa fog rotyogni. Ennek a sakter vágja niájd él a torkát iinepelyesen, mig a másiknak a szakácsnő tekeri ki a nya­kát az udvar sarkában Mért is kelt ki a tojásokból? Aztán a hófehér libák! Sztaiíibul szü­zeire kell gondolni, vagy a bagdadi leány vásárra. Ha ezt a libát egy gazdag uriliázba viszi a gólya:- ma a legjobb parti, a városban. Most? Ádáz kofák emelgetik a levegőbe zsir, foR és pecse­nye szempontból mérlegelve. Persze, hogy a fejébe száll a vér! A kacsák há­pognak, a tyúkok kodácsolnak és a házi­asszonyok úgy alkudoznak, mint a drá­mai hősnők, kirohannak a sziliről, visz­­szanyargalnak-és a kezeiket tördelik. A falusi nép már hozzá van szokva az ilyen komédiákhoz. Kimondják az árat és j. várnak szótlanul néha megemelik tégia­­vürös kezeiket és az asszonyok a mar­kuk közé fújnak, hogy ellensúlyozzák a hideget. — Adja, vagy nein adja? — Egy párával se olcsóbban! .. —• Isten áldja. — Isten áldja — és már dugja is visz­­sza a csirkepárt a kosárba, mire a nagy­ságos asszony kiragadja a rémült ba­j ronűi duót és leolvassa a dinárokat. I A Petőfi-uccán végig szekerek hosszú sora. Szerencsés az a ló, hogy vastag I patája van. nem fagy le a lába a sok j ácsorgásban. November végét járjuk, a legyek félholtan potyognak alá és a da­­! ruszörii paripa fülében bújnak össze me­legedni, mint egy fészekben. Szegény lo­vacska csavarja a fejét jobbra-balra rázza, lóbázza és röhög elkeseredetten, mert .csiklandós és a légy nem hagyja békén. Az ég ólmos szürke, piszkos és rongyos, úgy lóg a kopasz fák fölött, mint a szegény ember száradó fehérne­műje. A szél cibálja, tépi és a kis tanyai legény a bakon nagyokat pattintga't az ustorával. — Rozi, kilátszik az alsószoknyád! — kiabálja a cselédlányok után és rájuk vigyorog szélesen. A gazda bement a korcsmába. Ezen a tájon mennek legjobban a korcsmák. Minden boltajtón cégér: Uj bor. literje csak 6 dinár! És pálinka Sör! Konyak! Csak tejet nem láttam hirdetni ezen a t vidéken. Az optimista gazdák arról diskü­­rálnak, hogy Amerikában megbukik a száraz törvény. dósét. Közölték a képviselők, hogy a helyi hatóságok lehetővé tették a színészek­nek, hogy egyelőre Beogradba utazzanak, amit a miniszterelnök jóváhagyólag vett tudomásul és közölte, hogy ily módon a legközelebbi nehézséget elhárították. Sztankovics Szvetozár földművelés­ügyi miniszter szintén ígéretet telt, hogy a miniszterelnöknél interveniál, Grol Milán pedig Marinkovics külügy­miniszter közbenjárását kérte, amit a külügyminiszter meg is ígért és hang­súlyozta, hogy a kisebbségekkel és azok kulturális törekvéseivel szemben megértő politikát kell folytatni. — Újra megindul a borkivitel. A dup­láját kapjuk majd érte. A szőlősgazdák szeme felragyog. A borgőzös víziók aranyhegyeket vará­zsolnak a subás emberek alá, gulyát, ménest, földet, mint a délibáb. Úgy vágyik itt mindenki a pénz után! Az emberek éveket dobnak oda az éle­tükből néhány garasért! Ha néha vevőként lépek fel ebben a zűrzavaros társadalomban, reflektorként gyulnak ki körülöttem a mosolyok, finom szavak, gyöngéd érzelmek. A kifüsasz­­szony áhítattal gyűri a zsebembe pere­céit, az almák porkolábja, a kofa, előbb megsimogatja a szercsika piros képét, akár a gyereké fejét, hogy lássam meny­nyire kedves neki és a gesztenyés néni sajátkezüleg kaparja ki számomra a iorró gesztenyét! , (t. I.) * VÁROSI SZÍNHÁZ. Szombaton, novem­ber 26-ikáp ünnepi előadás: Pick Da­­ma, opera 7 képben. (A beogradi ope­ra vendégjátéka.) Jegyeladás: szerda, november. 23, dél­előtt 10 órától. N * — A belga kormányválság Brüsszel­ből jelentik: A király kedden délben a lemondott Jasper miniszterelnököt bízta meg újból a kormányalakítással. Jas­­par elfogadta a megbízást és azonnal megkezdte a 'kormányalakítási tárgya­lásokat. A deszignált miniszterelnök a konzervatív kathoükusokkal a keresz­tény demokratákból és a liberálisokból akarja összeállítani kormányát. — Valósziniileg Bácskába menekültek a bihácsi fegyházből megszökött halálra­ítélt iegyencek. Szentáról jelentik: Kö­zölte a Bácsmegyei Napló, hogy négy ícgyenc, a halálra Ítélt Mntics Miló, Tonjenovics Milej, Rodics Vaszili.ie és a nyolc évi börtönre ítélt Bolyubáu Meluned, miután a fegyliázőrt leütötték, november 3-ikán éjszaka megszöktek .a bihácsi fegyházből. Minthogy a bihá­csi rendőrségnek az a gyanúja, hogy Bácskába menekültek, a beogradi főis­pán utján expressz-táviratban szólítot­ták fel a bácskai rendőri hatóságokat, Csendőrségeket, hogy a szökevények kézrekeritésére minden Intézkedést te­gyenek meg. A távirat a iegyencek sze­méi,v.leirását is közli és megjegyzi, hogy a szerb nyelven kívül valamennyien beszélnek németül is. — Meggyilkolta mostohaapját egy székely legény. Marosvásárhelyről je­lentik: Csütörtökön reggel a Székely­­kaál és Iklaud közötti országúton a vá­sáros emberek égy 40—50 év közötti férfi hullájára akadtak, akinek fején óriási seb tátongott,, arcán is körülbelül 10 centiméteres vágás volt. A helyszín­re kiszállott csendőrök a halott személy­­azonosságát nem tudták megállapítani Megállapítást nyert, hogy a meggyilkolt ember Bsnke Péter székelykaáii pász­tor volt. akit mostohába gyilkolt meg. Valószínűnek tartják, hogy Benke Pé­ter és fia kis vagyonkájuk felett vesz­tek össze az országuton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom