Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-01 / 304. szám
4. oldal 1927 november 1 BÁCSMEGYEJ NAPLé Mi történt a szolok között ? Nem verték meg — mégis véres lett A szuboticai törvényszéken hétfőn tárgyalta Starcsevics Mátó törvényszéki tanácselnök büntetőtanácsa a testi sértés bűntettével vádolt Nagy-Torma András szuboticai szőlőcsősz bűnügyét. Ebben az ügyben már tartott a törvényszék egy tárgyalást, ez év március havában, azonban az ügyet nem lehetett befejezni, miután két fontos uj tanú beidézése vált szükségessé, amit az akkori itélötanács el is rendelt. Az ügyészség azzal vádolja Nagy-Tormát, hogy 1924. év őszén, október havában bottal, majd puskatussal megverte Guoaltyi Mihályt, aki húsz napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A hétfői tárgyaláson a vádlott kijelentette^ hogy az ellene emelt vádban teljesen ártatlan. Amikor, az eset történt, a szőlők között végezte ellenőrző útját mint szőlőcsősz és eközben találkozott két civilruhában lévő rendőrrel, akik nem voltak szolgálatosak, hanem szüretre mentek egy szőlőbe. Hárman indultak el s találkoztak Gubányival. akit a rendőrség valami ügyben már keresett és miután szabadnapjuk volt, megkérték a szőlöcsőszt, hogy kisérje a városházára Gubányit. A vádlott erre vállalkozott is és elindult Gubányival a város felé. Amint együtt haladtak a Majsai-uti vasúti átjárónál Gubányi elfutott, de a síneknél a távjelző dróthálójában elbukott, szájával a sínekre esett és megsebesült. Egyébként pedig — mondja a vádlott — akkor .amikor a rendőrök átadták, neki Gubányit. már meg volt verve. Ö egy ujjal sem nyúlt hozzá, de nem is tehette volna, mert ő ötvenen túl lévő idős ember és Gubányi, aki harmagáva! volt és mindannyian fiatalok könnyen legyőzhette A bíróság a vádlott után Gubányi Mihály sértettet hallgatta ki tanúként. Elmondotta, hogy a kédéses napon négyen jöttek a szőlők között és pedig ő, öccse István. Kiss Pál és még egy másik férfi, akinek a nevét nem tudja. Az utón találkoztak Nagy-Torma Andrással, aki elébtik állt és őt, valamint öccsét megtámadta. Neki a puskatussal szájára ütött olyan erősen, hogy a puskatus eltört, azután pedig bottal ütötte. Az elnök figyelmeztette a sértettet hogy az előző kihallgatásainál, úgy a vizsgálóbíró előtt, mint a törvényszéki tárgyaláson isi másképen adta elő az esetet, nem szólt a puskatüsrólr hanem azt mondta, hogy a vádlott bottal ütötte. A tanti azt felelte, hogy úgy volt, amint most mondta. A következő tanú Takács Antal, hetvenhároméves szuboticai kisgazda volt, aki aznap, mikor az eset történt, a szőlők között, találkozott Nagy- Tormával, amint áz Gubányit kisérte. Ez alkalommal igy szólt Tormához: Miért engedted, hogy ez az ember lehúzza a . cipőjét, hiszen mindjárt meg fog szökni? Alig, hogy ezt mondották, Gubányi már szaladt is a vasút irányában. A távjelzőnél elesett és niegvérezte magát, de csakhamar felkelt és továbbfutott. Amint ezt láttam — mondja a tanú — szóltam Nagy Tormának, miért nem megy a rendőrségre, hiszen ez az ember most el fog menni és feljelenti, hogy megverte. Én m»2 néztem a sint. mondta a tanú és láttam, hogy véres volt. Később tudtam meg, hogy Gubányi valóban feljelentette Nagy-Tormát, hogy ö yerte meg. A bíróság a tanút megeskette vallomására és ezzel a bizonyítási eljárás véget is ért. Makszimovics Szvetiszláv államügyész ezután kijelentette, hogy elejti a vádat miután nem lát bűncselekményt fennforogni. » A bíróság a vádelejtés után beszüntető végzést hozott, amivel a tárgyalás véget ért Csendőrökkel vitette ki az ügyvédet egy járáshiró a tárgyalóteremből Dr. Lekics liea kovini ügyvéd személyes szabadság megsértése és hivatalos hatalommal való visszaélés miatt büntető feljelentést tett Markoviét Szlávko járásbirő ellen Vrsacról jelentik: A délbánáti jogász körökben nagy feltűnést kelt az az! eset, hogy Markovics Szlávkó kovini iárásbiró csendőrökkel vezettette ki a tárgyalóteremből dr. Lekics IIea tekintélyes kovini ügyvédet. Dr. Lekics liea és dr. Franki Sándor kovini ügyvédek egy perben idézést kaptak a kovini járásbírósághoz. Az idézésben feltüntetett időben megjelentek Markovics Szlávkó járáshiró előtt, aki azonban kijelentette, hogy ebben az ügyben nem tűzött ki tárgyalást. Az ügyvédek a bíró kijelentése után eltávoztak, majd később visszatérve tre-j, hozták a szóbanforgó ügyiratot és átadták a bírónak, aki erre kijelentette* hogy egy későbbi végzéssel az ügy tárgyalására újabb határidőt tűzött ki. Dr. Lekics és dr. Franki kijelentették, hogy az uj végzést nem kapták meg,' azonban azt készséggel tudomásul ve-: szik. Kérték azonban, hogy megjelenésüket vegye a Mró jegyzőkönyvbe, Markovics járásbirő azonban erre nem volt hajlandó, hanem felszólította a kétj ügyvédet, hogy hagyják el a tárgyalótermet. Dr. Franki azonnal eltávozott, dr. Le-: kies azonban leült a hallgatóság részire fenntartott helyre Sjs várta, högy a biró befejezze az ép folyamatban levő: ügy • tárgyalását. Markovics járásbirő azonban néhány perc múlva idegesen megszólalt: — Távozzék innen, mert az ön jelenléte engem zavar! Dr. Lekics erre megkérdezte ügvvédtársaitól, hogy nyilvános-e a tárgyalás és amikor igenlő választ kapott, a következőképen válaszolt: — A tárgyalás nyilvános, jogom van jelen lenni. Markovics járásbirő erre végzést hozott, mely szerint dr. Lekics liea kovini ügyvédet 500 dinár pénzbírsággal sújtotta, majd ismét távozásra szólította fel. Miután azonban dr. Lekics tovább is nyugodtan a helyén maradt, megparancsolta a hivatalszolgának, hogy távolítsa el az ügyvédet. A hivatalszolga felszólította az ügyvédet, hogy távozzon, amire azonban az nem volt hajlandó. • A járásbirő ezután a jelenlevő fogházőrt szólította fel, hogy távolítsa el dr. Lekicset, a fog^iázőr azonban mozdulatlanul tovább is a helyén maradt. — Nem képes eltávolítani az ügyvéd urat? — kérdezte a járásbirő. — Nem — válaszolta a fogházőr. Markovics járásbirő erre a csendőrségre telefonáltatott és egy járőr kiküldését kérte. Nemsokára megérkeztek a fegyveres csendőrök és jelentkeztek a .bírónál, aki utasította őket, hogy távolítsák el a teremből dr. Lekicset A két csendőr felszólította az ügyvédet, hogy távozzon, aki azonnal engedelmeskedett Csendélet ír 'a : Tamás István Károly most jött haza a fővárosból, ahol kórházban praktizált, ügy élt itt, mint a többi gyakorló orvosok. Reggeltől estig dolgozott, hullákat boncolt, olcsó diákkonyhán étkezett és egy szőke, telivér ápolónő volt a kedvese, egy érzelmes, ambiciózus hölgy, aki ismeretlenek előtt doktorkisasszonynak adta ki magát- A kezéből, csókjából átható karbolszag áradt és az ölelése is csillapító szerként, hatott, akár a kinin, amelytől lelohad a láz. Érthető hévvel sóvárgott egy uriaszszony után. Egy valódi uriasszony után! Aki foglalkozás és elvek nélkül való legyen! A kis várost úgy szerette, mint a hadvezérek a leigázott tartományt. Itt csudálták, vagy legalább is észrevették és jövendő egzisztenciáját is ebben a miniatűr bábeli közösségben akarta megteremteni. Egy nőtlen fiatalember vidéken! Diplomás! Nagyreményű ifjú! Paris transzparensei nem cikáznak úgy az éjszakában, mint a hozzáfűzött titkos vágyak az anyaszivekben. Viszértágulásos, lányos anyaszivekben! Az ősz határozottan megfiatalodott az idén. Az asszonyok is. Károly téboiyultan nyargalt a sárga, hullaszaga uccákon. tizenhét éves. de ő még úgy néz ki, mintha bérmálásra indulna. * Naplómból: Csütörtök. Október 6. Micsoda dátum, Istenem! A vörös aszszony rámmosolygott! Félreérthetetlenül nekem szólt ez a mosoly. Félreérthetetlenül! * Aztán még többször rámosolygott. — Igen — konstatálta le Casanova! fölénnyel — a nők megérzik, hogy mikor akadnak emberükre! — és siettében a ruhakefével simította végig szöszke fürtjeit. amelyekben nemrég még az ápolónő karbolszagu ujjai futkároztak. Ha egy paciense fuldokolt, vagy vért köpött, nyomban kutatni kezdte a betegség okát, lázasan nyomozott, akár egy rendörkutya. Ám a szerelem, mint olyan, nem izgatta a fantázáját. Hagyta legyűrni magát és ezt a legóriásibb átalakulást egyszerűen tudomásul vette. Nem tartozott a szakmájához. Ö fül-, orr- és gége specialista volt. * A bemutatkozás igy történt: — ...Károly vagyok. Kézcsók csattant, mintha egy fotografáló masinát exponáltak volna és a vörös özvegy nevetve tolt előre a saját árnyékából egy nyurga, szeplős leányzót: — Etelka, a leányom. — Kisztihand kisasszony. — Csak semmi kisasszony! Hívja egya végzettől, hogy jöjjön valaki, hasonkoru tacskó, aki lefoglalja a kis szeplőst és akivel szépen elöremennek néhány lépéssel... Az özvegy gégebántalmakról panaszkodott. — A boldogult uram kezelt is egy ideig — mondotta. . Károly egycsapásra a helyzet magaslatán állott. Az Isten szerelmére és az egészsége érdekében követelte az aszszonytól. hogy azonnal keresse fel a rendelőjében. Orvosi lelkiösmerete tiltja, hogy egy percig is várjanak tovább. Hogy megrettentse, szörnyű példákat említett. Az asszony csak mosolygott. — Inkább jöjjön fel maga mihozzánk. A boldogult uram rendelője modernül van berendezve. Mindent megtalál, ami a vizsgálathoz szükséges. A kis doktor ujjongott. Hisz ez valóságos felhívás a keringőre! — és a huszonöt esztendeje huszonöt darabban dobogott a szivében. A vörös özvegy kezet nyújtott. — A viszontlátásra! Tehát holnap nálunk ebédel! És Etuska, a lánynevelő intézet szabályai szerint, kivágta sláger pukkedlijét: — Pá. doktor ur! * Ebéd előtt, irodalomról csevegtek. Igen. a Molnár Ferenc és a Darvas Lili! És mit szól a Szomory-botrányhoz? Ó, Chaplin! Micsoda jó pofa! .lónapot — állta útját a nagytrafikos és persze a nőkről kezdett beszélni és mint egy tapasztalatlan operatőr öszszevissza vagdalt, trancsirozott Károly szivében. A korzó dzsungcljében elkeseredett küzdelem folyt a létért. Virágzó és elvirágzott bakfisok közelharca a jövendő családért, esküvőért, flörtért, házasságtörésért. Károlyt azonban nem érdekelte a serdiiltebb lányifjuság. Mindig az érett nő volt a gyengéje. — Ki ez az asszony? — kérdezte Károly hirtelen hátrafordulva. — X. doktor özvegye. A lánya már szerűen Etusnak. Károly lovagiasan kétrét görnyedt, mint a fővárosi gavallérok és parádés léptekkel baktatott a két nő között. Két pompás asSZönyi test között, Istenem! Az emberek utánuk fordultak és Károly megdicsöiilten csevegett külföldi élményeiről. A hölgyek mindenre* azt mondták: igen! nahát! — mig az ifjú doktort teljesen megőrjítette a vörös asszony közelsége, az az egy lépés, ami elválasztotta őket egymástól. — Csak ne lógna itt folyton ez a csűri — bosszankodott magában és türelmetlenül, szinte parancsolóan — kívánta Bánky "Vilma profilja volt a híd az aszszony kezéhez. A vörös özvegy »abszolút tehetségtelennek« tartotta szegény Bánky Vilmát. A házikisasszony Bécsről mesélt és a hangversenyekről. A mama pedig dicsekedett: — Etus ilyen. Etus olyan. — Etus emilyen. Etus amolyan. — Szerény. Szelíd. Házias. Károlynak imponált ez az asszony. Lám, nem igyekszik fiatalítani magát, nem kényszeríti gügyögésre eladósorba került lányát, sőt! Büszkélkedik a korával. Ritka nemes női lélek! A leves ízlett. A sült csirke elsőrangú. és szó nélkül elhagyta a tárgyalótermet Dr. Lekics Ilia másnap büntetíj félje lenfést tett Markovics Szlávkó járdsbiró ellen hivatalos hatalommal való visz■ szaélés és személyes szabadság megsértése miatt, egyideiiüeg fegyelmi feljelentést is tett a biró elten. Helyreigazítás a helyreigazításra Száján községben az egyházi hatóságok és a község között ellentétek merültek fei, amelyekkel a Bácsmegyei Napló is foglalkozott. Cikkünkre Herresbachei Dénes szajáni esperes-plébános nyilatkozatot küldött be, amelyre viszont most újabb helyreigazító nyilatkozat érkezett. Ez az újabb nyilatkozat — amelyet N. Balogh A. küldött be — többek között közli, hogy nem felel meg a valóságnak, mintha Herresbacher plébános csupán ötven métermázsa tűzifát és a párbért követelné, mert igényt tart a megítélt tizenkétezer dinárra és száz métermázsa tűzifára is. Nem felel meg a valóságnak — közli továbbá a nyilatkozat, — hogy a tizenkétezer dinárra és a fára vonatkozóan egyezség jött volna létre a plébánia és a község között, rai: ián ez az ügy még most is per alatt áll. Nem felel meg a valóságnak, hogy n fenti összegnél még nagyobb követelése volna a községtől Herresbacher plébánosnak. mert a községet sohasem terhelték a patronátusi terhek és a Révaicsalád részéről hagyományozott kétszáz nőid földet is a plébános élvezi. Nem felei meg a valóságnak, mintha Idjoson csak tizennégy érdekelt volna, mivel a szajáni adókönyv szerint több mint százötven idjosi lakos van, akik hozzájárulnak birtokuk arányában a szajáni közterhek viseléséhez, ezen felül még a Szajánban lakó 25, többnyire nagyobb birtokos más vallásuval együtt, _ bírják a szajáni határ 40%-át, igy érthető, hogy tiltakoznak a kétszeres egyházi megadóztatás és a község kegyurrá való előléptetése ellen, tekintve, hogy a politikai községet, kegyúri terhek eddig nem terhelték. Nem felel meg a valóságnak, hogy Herresbacher plébánosnak járt volna és járna most 150 q búza párhér címén, mivel úgy ő, mint még elődje. Govrik plébános, pénzben egyezett ki a hitközséggel és a valorizálás folytán a legutóbbi időben mintegy ötezer dinár folyt be, de csupán a római katholikus vallásuaktól. párbér címén .... "Száján, 1927. Október 27. N. Balogh A. A szajáni helyi harc aktáit ezzel lezárjuk, mert az; ujsághasábokon úgysem lehet eldönteu;.hogy ebben a merőben anyagi természetű harcban melyik oldalon van az igazság. A bor: valódi tokaji aszú. Még a békevilágból maradt vissza a doktor pincéjében. A harmadik fogás után Etuka igy szólt: — Igyunk pertut! — Ó, a taknyos! Biztos becsipett. vagy az anyja biztatta fel? — villant át Károly agyán, aztán reszketve koccintott: — Szervusz kislány... — Szervusz nagyságos asszony... És miközben óriási erőfeszítéssel lírai húrokat pengetett, Mátyás nevű barátjára gondolt irigyen, a költőre, akiből úgy szökkent a meleg szóáradat, akár a gejzír forró vize, hogy a nők ájultan omlottak eléje, mint a kártyavárak! # A vörös asszony a kanapéra ült, Etus zongorázott és Károly fel-aiá sétált a szobában. Terepszemlét tartott. Itt fog először vallomást tenni, itt fognak öszszeborulni először, ezen a pompás, kövér kereveten! Elhatározta, hogy gyors és brutális lesz, az ápolónőt is ez lepte meg és igy kerítette hatalmába feltételek és rimánkodás nélkül. Álmositó meleg borult a kis szobára. Károly égett a türelmetlenségtől. — Szépen játszik, ugye? — kérdezte az anya és a kis doktor gyorsan rávágta: — Csudás! Odaült az özvegy mellé. Az asszony végigsimitotta a fiú haját. A sok gyűrű, a halvány, ápolt ujjak úgy úsztak át a fején, mint egy lobogó üstökös. Etus felállt a zongora mellől. A vörös asszony ásított egyet és igy szólt hozzájuk: — Na gyerekek, most menjetek le az udvarra játszani. Ö pedig betakarózott a sáljába és ledőlt a díványra szundikálni, mint minden ebéd után. — I)e... de... hebegett a fiú kövémeredten. de a szeplős lány belekarolt és hozzásintulva már cipelte is le a lépcsőkön, inig az özvegy, félálomban, gyönyörködve nézett Utánuk és arra gondolt, hogy milyen okos dolog is volt előre megcsináltatni az Etus kelengyéjét.
