Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-22 / 325. szám

2. oldal Mcsmegybj ktaplö 1927. november 22 se 190 millióval csökkent fin i* megte­hettem volna. hogy bizonyos intézmé­nyeket kidobjak a költségvetésből. Nem akartain ntegtenni, mert nem célom ki­sebb költségvetést mutatni, mint amilyen a valóság, hanem reális állapotot feltün­tetni, hogy megkereshessük a reális g.\ igyszert a pénzügyek szanálására. Meg lehet állapítani, hogy az ország valóban arra törekszik, hogy szanálja a költségvetést. Ez egy olyan megállapí­tás, amely a nemzet és az ország hitelé­nek érdekében áll. Törvényjavaslatok a további takarékoskodásról A nyilatkozat további folyamán a pénz­ügyminiszter rámutat még azokra az Intézkedésekre, melyek a kiadások to­vábbi csökkentésére fognak vezetni. Ilyen az állami igazgatás egyszerűsíté­se és azok a törvényes intézkedések, amelyek a kiadások csökkentését lehe­tővé fogják tenni. Ezek részben a pénz­ügyi törvényben vannak bent, másrészt a kormány mint törvényjavaslatokat a parlament elé fogja terjeszteni. Ilye­nek a drágasági pótlékról szóló sza­bályrendelet módosítása, bizonyos bíró' súgok megszüntetése, a különböző fi­zetés' Pótlékok módosítása, a tanárok túlóráin de csökkentése, a szükségtelen fakultást*: megszüntetése, a kórházi költségek csökkentése és végül a mi­nisztériumok számának csökkentése és a minisztériumok reorganizálása. A miniszterelnök szlávája Vukicsevics Velja miniszterelnök hét főn szláviját ünnepelte és ezért nem is jelent meg hivatalában. A miniszter­­elnököt lakásán fölkeresték a kormány Beogradban időző tagjai és számos elő­kelő politikus. jen vissza a közgyűlésre, ez azonban vonakodását azzal indokolta, Hogy őt megsértették és bizalmatlanságot mu­tattak vele szemben. Kijelentette a jegy­ző, hogy Jelentést fog tenni a főszolga­bírónak és a főbírói utasítás szerint fog eljárni. A képviselő minderről jegyzőkönyvet vett fel a képviselőtestületi tagokkal és hétfőn reggel Beogradba utazott, ahol ivúibeU panaszt tett a belügyminiszternél a történtek miatt. A novesóvei németek a jegyző viselkedése ellenére megala­kultunk tekintik a képviselőtestületet. Vafdaságszerte megalakulnak a községi képviselőtestületek A magyar községi képviselők mindenütt a radikáli­sokkal, illetve a demokratákkal kötöttek szövetségei A Bánátban megsemmisítették a mun­káspárti mandátumokat Vizsgára utasította a nőve sávéi jegyző az elöl­­járó jelölteket Botrányba fűlt Nőve sávé képvi selStestüiefenek alakuló ülése Novesóvé község uj képviselőtestülete vasárnap tartotta alakuló ülését, amely botrányba fűlt. Vajdics Milán községi jegyző felszólította a képviselőtestületet, ejtse meg'a jelölést; mire a német párt bíróvá Meister Ferdinándot, aibiróvá Uauk Jakabot jelölte, de ez nem tetszett a jegyzőnek. Ekkor egy céduláról uta­sítást olvasott fel a jegyző, hogy csak azok jelölhetők, akik tudják az állam­nyelvei s felszólította az összes jelölte­ket, vonuljanak a szomszédos helyiség­be, hogy két tanító előtt letegyék a vizs­gát. A radikális jelöltek, Krieger Miklós és Haller Jakab rövidesen azzal tértek vissza, hogy a bizottság őket alkalmas­nak minősítette, mire a jegyző kijelentet­te, hogy csak ez a két jelölt választható. Á szavazásnál tizenkét szavazat a tié­­metpártiakrá, kilenc szavazat a többi jelöltekre jutott. Ez az eredmény nem elégítette ki a jegyzőt, aki erre megálla­pította, hogy a jelöltek közül kettő részt­­' vett a szavazásban, ezért az eredményt 11:8 arányra korrigálja ki. A németpár­tiak tiltakoztak. A jegyző elhagyta a termet, majd visszatérve rá akarta bírni a képviselőtestületet, szavazzon a radi­kálisokra. A németek ragaszkodtak a régi eredményhez, a jegyző pedig nj­­hól elhagyta a termét s nem volt, aki a jegyzőkönyvet vezesse. Mikor ismét visszatért, fel akarta olvasni azt a jegy­zőkönyvet, amit a másik teremben fo­galmazott. A német párt azt kívánta, hogy semleges személy olvassa fel a jegyzőkönyvet, amit a iegyzö azzal vi­­szonzott, hogy kirohant a gyülésterem­­ből, hangoztatva, hogy többé nem tér vissza, mert megsértették. Néhány kép­viselőtestületi tag ekkor autóval a szom­szédos Pasicsevóra indult, ahol a köz­ség centennáriumi ünnepén jelen volt őr. Moser János nemzetgyűlési képviselő is. Dr. Moser képviselő azonnal teljesítet­te hívei kívánságait és átment Novesó­­v éra, ahol még együtt találta a képviselő­­testületet, a községháza előtt rendőrkor­don volt. A képviselő a korelnökkel i gyütt felkereste Vajdics jegyzőt, fi­gyelme::'-He az elkövetett törvénytelen­ségekre és igyekezett rábírni, hogy .tér* A községi választások lezajlása és a petioiós határidő letelte után a vajda­sági községekben sorra alakulnak meg a képviselőtestületek. Az alakuló illések legtöbb helyen nyugodt mederben foly­nak le, mert a többség már előzetesen megállapodott a községtanács tagjainak megválasztásáról, viszont jegyzőválasz­tásra még általánosságban nem került sor, hiszen ennek módját sem szabta meg a kormány. Néhány helyen azon­ban, ahol a községi képviselőtestület egyhangúlag a jelenlegi jegyző mellett foglalt állást, közfelkiáltással megvá­lasztották az eddigi jegyzőt. Érdekes jelenség, hogy újból veszede­lem fenyegeti a munkáspárti képviselők mandátumát. A választások után közvet­lenül hire járt már, hogy a munkáspárti mandátumokat az államvédelmi törvény alapján megsemmisítik, később azonban nem történt semmi lépés ellenük, mig most a beogradi főispán két bánáti köz­ségben megsemmisítette a munkáspárti képviselőtestületi tagok mandátumát. A mandátumuktól megfosztott képviselők hir szerint a közigazgatási 4 bírósághoz felebbeznek, amelynek döntése elvi je lent^ségii lesz. A községtanácsok megválasztásánál a magyar községi képviselők legtöbb he­lyen a radikálisokkal és a demokraták­kal kötöttek megegyezést és1 megfelelő helyet kaptak a községtanácsban. Több községben az albiró és több esküdt, sok helyen pedig a biró magyar, illetve a németpárti községekben német. Megsemmisítik a munkás párti mandátumokat a Bá náthán Becskerekről jelentik: Alekszijevics Mita főispán rendeletileg megsemmisí­tette a melencei öt munkásképviselő mandátumát. Ez már a második ilyen eset a Bánátban, mert előző nap a tor­­dai munkáspárti mandátumokat semmi­sítették meg. Az odzsaci-i és a járáki elöljáróság megválasztása Szombaton választották meg az od­zsaci-i elöljáróságot. Községi bíróvá köz­­felkiáltással Schwendemann Mátyást, al bíróvá Schwerer Jakabot, esküdtekké Fischer Pétert, Walter István, Wilhelm Márton, Itegeli Jánost és Majer Józsefet pénz tárnokká Memrat Mihályt, adóoénz­­tárnokká Haus Jakabot, közgyámmá pe­dig Mai András volt bírót választották meg. Valamennyi megválasztott német­párti és a képviselőtestület elhatározta, hogy a jegyzőkönyveket németül vezetik. Járakon az uj elöljáróságot a követke­zőképpen alakították meg: Biró lett Hang György, albiró Greuiing Jakab, pénztárnokok Heu György és Adolf Mi­hály, közgyám Wiegent Jakab, esküdtek Katari Krisztián, Rein György, Hild Fe­renc és Ziffermann Jakab. A községi képviselőtestület az államnyelv mellett a 'német' nyelv használatát rendelte el. ÉS ÍRÁS GROCK Ha nincs az arca kimeszelve: egy an­gol dzsentlmen. Kicsit öreg már. Lehet ötven. A világ legjobb zenebohóca. Csodála­tos muzsikustalentum. De ez nem is fon­tos. Utolérhetetlen clown. Jobb. mint Chaplin? Nem. Rosszabb, mint Chaplin? Nem. Egyformán istenáldotta humoristák. — Amikor még cirkuszi bohóc vol­tam — mondja Groek — dolgoztam kint Amerikában vele együtt. Chaplin is cir­kuszi Dummer Auguszt volt, meg én is. O a filmhez ment, én a varietéhez pár­toltam. Egész jól beütött mindakettönk­­nek... Grock nem is panaszkodhat. Ezer már­kát kap esténkint. Igaz, hogy ezért öt­ven percig dolgozik: ütvén percig egy­folytában nevetteti meg a közönséget. * Zongoravirtuóz, hegedűművész, mes­terien játszik minden íuvóhangszeren. De ez csak eszköz neki a célhoz: a ne­veltetéshez. A klarinét szivfájdltóan sir, amikor belcfuj. De azért rikatja meg. mert a partnere rálépett a lábára. A zongora halálos ellensége. Ez is chaplini vonás, 6 is a tárgyakkal küzd. A civilizáció dzsungeljében a tárgyak a ienevadak. A védtelen emberre ezer ve­szély leselkedik, a forgóajtó becsipi a sarkát, — (aki látta Chaplin élethalál­harcát vei«, sose fogja elfelejteni) — Grockot,. viszont a zongora üldözi. Az ötvenhatfogu vadállat rettenetes ellen­iéi. Ki nem csípte be tnég a Zongora fedelével az ujját? Grock is becsipi. Et­től kezdve fél tőle. Ha leüt egy hangot, gyorsan elkapja a k-ezét. Minden akkord után elkapja. Szédítő tempójú stacatto ban játszik el egy darabot és a közön­ség, ahelyett, hogy élvezné a művészi teljesítményt, majd megfullad a röhö­géstől. amiért Grock ennyire fél a zon­gorától. Grock is rájön, hogy ezt nem lehet örökké igy csinálni. Megpróbálja nyál­lal odaragasztani a zongorafödelet, hogy ne essen le. Skálázik a zongorán lefelé. Egyre mélj'ebb hangokat üt le. Végre elér a legmélyebbhez. Lejjebb nines. Grock er­re kiad a torkán két nevetségesen mély hangot. Leleplezi a zongorát, hogy tö­kéletlen. Ezer trükkje van. Sokszor olcsó és ordenáré ötleteknek látszanak. Például a zongoraszék összetörik alatta és lepo­tyog a földre. A legprimitívebb helyzet­komikum. De leleplezés is: kinek nem volt még baja a csavaros zongoraszék­kel? Chaplin filozófus. Mindent tudatosan csinál, logikusan fejleszti ki ötleteit a megfigyeléseiből. Filozófus-e Grock is? Erről faggatom. — Az ötletekkel úgy áll a dolog — mondja —' ahogy a színpadon nyíltan ki is mondom. A partnerem szerepe szerint kijelenti, hogy neki van egy öí­­iete, amire én megkérdem: »Na és fáj?« Ez egy veiemszületett dolog, bizalmatlan vagyok a kiagyalt ötletek iránt. A ko­mikusnak úgy kell az ötleteit találni, mint a közönséges embernek az ötmár­kást az uccán. Véletlenül. Csak persze gyakrabban. Nem tudom magani elkép­zelni, amint vastag szivarral a számban egy kényelmes fotelben ülök és trükkö­ket találok ki. A trükk jön magától. Sokszor hozzák is. Egyáltalában nem önzetlenül. Nem is mindig rosszak az ötletek, amiket megvételre kínálnak. Saj­nos, nem tudom használni őket, nem mennek át a vérembe. A legnagyobbsi­­kerü vicceimet a véletlennek köszönhe­tem. Húsz évvel ezelőtt eg.v madridi cirkuszban történt, hogy a dohogóra tett zongoraszék nagyon távol állt a zongo­rától. Oda akartam tolni mellé, nem ment, egyik iába véletlenül beakadt a dobogó hézagába. Elkezdtem ráncigál­­ni, a közönség nevetett, azt hitte, hogy ez is a mutatványhoz tartozik. Nem tudtam a széket kiszabadítani. Mit volt mit tenni, leültem rá és megpróbáltam messziről, elörehajolva, kinyújtott karral érintkezésbe kerülni a billentyűkkel. A közönség még jobban nevetett. Mind­amellett igy nem lehetett játszani. Gon­doltam, ha a hegy nem megy a prófé­tához, jöjjön a próféta a hegyhez. Eről­ködve tolni kezdtem a nehéz zongorái a könnyű szék felé. A publikum majd megfulladt a röhögéstől. Azóta minden este odatolom a zongorát a székhez... Ugyanígy volt a zongoraíedéllel is, ami az ujjaimra esett. Először véletlenül tör­tént az eset és a közönség nevetett, amikor ijedten elkaptam a kezemet. Az­óta folyton kapkodom és- — 'nevetnek. A zongora iedele különben tud egyebet is. Egyszer olyan zongorát kaptam *a szín­padon. aminek a fedele lejárt. Fogtam és odaíámaszí .átam a zongorához. Ami­kor leültem játszani, levettem a cilinde­rem és a zongorára tettem. Véletlenül meglöktem a hangszert, mire a cilin­der eldőlt és a rézsutosan álló zongora­­redéien lecsúszott. Ki nem szeret ród­­lizni? Rögtön felültem a zongorára és a zongorafedél lejtőién utánaszánkáztam a cilinderemnek, igy szedtem fel a föld­ről. Nevettek és ezt is csinálom most minden este__ Vagv például: évekig dolgoztam az én kis zsebhegedümmel már. amikor egyszer egv színpadi mun­kás akinek éppen az útjában volt. bele­tette véletlenül egv üres ládába. Az óriási ládában hallatlanul szomorúan és elhagyatottan nézett ki szegényke, elne­­vettem magam, amikor megláttam. Rög­tön ebben vittem ki magammal a szín­padra. Óriási kacaj fogadta... Mosolyogva bólint Grock. hogy igy jutnak a trükkök az ember eszébe. .Szóval: nem filozófus. De kitűnő megfigyelő.- , * ! — Hol született ? — kérdem tőle. ' — Svájtfbaii — feleli tiszta- ■■ magyar­sággal-^ a berni kantonban. ■ Nem lepődöm meg. Grock mindent tud. Még magyarul is. — Hogy kezdte a pályáját?''' : — Mint iskolásgyerek megszöktem egy vándorcirkusszal. Tizenötéves ko­romban önállósítottam magam. és . kává­­házről-kávéházra jártam zongorázni. Ab­ból éltem, amit összetányéroztam. Ot év múlva hár.itanitó lettem. Erdélyben a gróf Bethlen-családnál. a jelenlegi ma­gyar miniszterelnök nagybátyjánál. Ott tanultam meg magvarul. Később gor­donkás lettem egy vándorkvartettben, aztán lecsúsztam és zongorahangolas­­ból éltem. A vékony dróthurokról_ tértem át a vastagabbakra, mint kötéltáncos szerződtem egy kis cirkuszhoz. Itt ké­sőbb áttértem a zsonglőrt miifaira. vé­gül pedig bohócnak csaptam fél. — Mikor hagyta ott a cirkuszt? —- Tizenhat évvel ezelőtt. Akkori part­neremmel »Grock és Antonet« néven le­szerződtünk a berlini Wintergartenbe. iszonyatoson megbuktunk. Azckatrükk­­ieink. amik a manege-ben tapsviharokat arattak, teljesen hidegen hagyták a varietéközönséget. Temetői hangulat ült a nézőtérre. A direktor tépte a hajat es ■-V, egvhónapra tervezett vendégjátékot azonnal felmondta. Két hét t múlva ott '■ellett volna hagynunk a Wintergartent. Bántott bennünket a dolog, elhatároztuk, Ungv átképezzük magunkat varietére. Nyolc nap kellett hozzá. Mindennap uj ;-s ui trükköket próbáltunk ki és amikor - felmondott szerződés leiárt volna, meghosszabbították két hónappal. Akkor nár olyan sikerünk volt. Ekkor rnonu­­,i búcsút a varietének és most búcsút ■ -dók magának Is. mert hazamegyek küdni. Az ajtóból még visszaszól: — Ja. volthm egyszer zeneműkiadó is. Akar még valamit? s. k. ttff CSötöl! iasletes és olcsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom