Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-20 / 323. szám

___________ BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927 november 20 Kárászokról Néhány évtizede./ csak, hogy meghalt az utolsó Kárász, leszármazottja a va­gyonszerző tiz diáknak — úgy tűnik fel mégis, mintha beláthatatlan messzeség­ben élnének a róluk való legendák. Ám­bár nem annyira legenda, mint eleven valóság, hogy a tizennyolcadik század derekán Kárász Miklós, Szeged város főjegyzője, magának vásárolta meg Hor­gost, pedig azért küldték Bécsbe, hogy Szegednek szerezze meg a birtokot Annak az időnek az erkölcsei között éppenséggel nem volt ismeretlen a nem is titkolt panama. A kancelláriához ügyek elintézése végett igyekvi hivatalos fér­fiak sokszor egész gulyákat, méneseket vittek magukkal, hogy megnyissanak zárt ajtókat, de ép úgy cipeltek .drága szőnyegeket, mázsaszámra cukrot, nád­­rcézet, kávét és tekenős békákat. , Alig hogy útnak eredt 1748-ban Ká­rász Miklós is, már ment utána a levél, hogy »pro fine finali supra oldatos 1000 fi. még 500 fl.-nak reá adását sem saj­nálja, egyébként nemzetes Lehóczky Dániél uramat tessék jó vigasztalásban hadni s biztatni, hogy eö kígyóiménak is ezen sok galibás állapotban forgó N. Vá­ros mellett teendő szolgálatiért méltó ju­talmat bizonyossan veend.« Ott vannak az eredeti fogalmazvá­nyok Szeged levéltárában, beszélnek azok minden legenda helyett. — »Hogyha épen szükségesnek fogja Kegyelmed tartani, tehát azon Patronus lírainknak, kiknek legjobban foganatos­ban esnék, ötven aranyakat oíferáljon. Ceterum Isten oltalmába ajánljuk Ke­gyelmedet és maradunk nagy jó Colle­gia urnák igaz köteles szolgái N. N. Sza­bad Királyi Szeged Várossá Birája és Tanácsa.« j Nagy Pál ágent is üzent haza: — »Kárász uram száz bikát Ígért Kol­ler uramnak, amint alig várja aztät, mél­­tózíassek fslküldeni:« Aztán hiábavaló veit a rengeteg áldo­zat. Grassalkovics, a kamara elnöke, ré­­ígi diákpajtása volt Kárásznak, az'ő ke­­'zére juttatta Horgost. A 16.000 holdas 'birtok 15.000 forintért került a tulajdo­nába — ezf nevezték'annak idején ág­­rárreformnak. ] Nagyon sokáig elmaradt akkor Becs­ben Kárász, egyszerűen nem mert haza­ijönni. »Valóban nagy csodálkozással köilétik látnunk és tapasztalnunk, írja ineki a tanács, az népünk’ között igen el­terjedt hírtől származott zendülést- malt­ha Kigyelmed az Nemes Város költsé­gén, maga institutiéia szerint ugyan a N. Város dolgainak az ülendő helyeken leendő províziójára elküldetvén, maga priváturnát keresné s amellett Horgos nevű Pusztát imoet"á!ni kivárnia, avagy is talán impetrálta is...« Felhívják igen szigorú hangon, hogyha bele kezdett volna a dologba, azonnal álljon el tőle, igy kívánja a város bé­kéje Törődött is azzal a békével Kárász! Szegedre is csak Grassalkovics társasá­gában merészelt visszatérni. De hamar megbocsátott neki a magyar könnyel­műség. sőt 1751-ben követnek küldték az országgyűlésbe. Ez a Kárász-vágyon eredetének tör­­fr-iate. A cs’lád aztán átkerült Csong­­rádvárrregyébe s ott két ágra szakadt, igen élénk közéleti szerep'is melleit. Pmin 1848-ban ’ő'm'nja volt a me­gyéitek Hatalmas családu ember, aki­­n vagyonát a felesbe rendezte. Mert p'-ikorára szétdarabolódptt az már s kíi­­lönősen ezen a részen lehetett érezni, hogy megroppan a legnagyobb birtok­test is. ha sokat táncolnak a hátán. Egy. sr.rii polgárlány volt az asszony (Nagj Róza. leánya egy szegedi szenátornak) do nem engedte gazdálkodni az urát. G építette Fel Szegeden a legszolidabb, de a. ért a legpompásabb, szinte örftkéletű­nek tetsző épületet, amit ma is »Kárász­­ház«-nak hinak, rmkod már a harmadik yv'ban van . Ben;ámin ur tűnődött is. hogy kellene valamit a homlokára Írni s akkor mond­ta neki Klauzál Gábor. — írasd rá, hogy »Női szerzemény.« A család férfiága vagy három évtized előtt halt ki Gézával, Benjámin fiával. Az önmagával és az egész világgal meghasonlott embert idegenben érte a halál,) Rendkívül szép ember volt, hasonlított a híres Károlyi Istvánra, egyébként vég­zett technikus is a vagyona mellett. Nagy szereplésre készült s közben bele­szeretett K. Paula gré)fkisasszonyba. A regény kosárral végződött — édes any­jának polgári származása volt az indok — s ez megzavarta Qéza gondolkodását. Pista nevű szolgáján kívül senkit sem tűrt meg maga mellett, ő erdősítette be Kamarást, a környéket ő alakította át dombos vidékké. A búzát .néha éveken át hagyta zsirsikesedni, a házzal nem törődött. Szerette a lovakat, (a Kárá­szok már az ötvenes évek elején híres futtatók voltak), gyönyörű négyeseket tartott, a hintóbán azonban kutyák ül­tek mellette. — A kutya külömb az embernél, mon­dogatta. Harapni csak az ember szokott. (Vagy huszonöt év előtt, mikor a Ká­rász-ház gazdát cserélt, a padláson le­­ólmozo't oléhkoporsóban kutyacsontvá­zakat ' ak.) Ha; közben, ha kocsi jött velük szemközt, elfordította a fejét s oda­szólt a Pistának: — Figyeld meg. hogy köszönnek-e? Ha nem köszöntek, képes volt bosz­szuból mindenféle vegzaturát kitalálni. Egy osztrák újságíró, aki resztvett a szovjet tízéves ju­bileumi ünnepén, ezeket írja az ünneplő Moszkváról: A vörös Moszkvát ragyogó parádék közt áliitotíák a történelem keresztvize alá. A bolsevikiek nagyszerűen értenek a monstre-ünnepek rendezéséhez. A tízéves évfordulón milliós tömegekkel játszatták el a »győzelem szinjátékát«. A politikát, ami a jubileumot színezte, a kommunista­­párt vezérkara szolgáltatta, a művésze­tét a négy n.ágy..orosz .rendező: Méj'pr-' hold,' Staniszlavsky, Eisenstein és Tairóv. A szovjetfővárös nagy örömünnepét ők rendezték meg, ők készítették a terveket és a háromnapos parádé minden jelenetét 6i: szcenirozták. A színpad a téii pompá­jában felejthetetlen Moszkva volt, föltíi­­szitve vöiös drapériákkal, transparcnsek­­kel, lobogókkal, jelszavakkal és vörös csillagokkal. A színész pedig a főváros népe, az orosz nép: katonák, munkások, diákok, vidékről érkező parasztdelegá­ciók, színes georgiaik, kozákok, ukrán fiatalok, Volga-vidéki németek. A négy orosz rendező-zseni számára vakmerő le­hetőségek nyíltak és ők ki is használták a grandiózus teret és a roppant tömege­ket. A vörös Oroszország legimpozán­sabb szinjátékát rendezték meg. A szov­jet győzelmes ünnepét. * Moszkva kerek egy hétig készült a ju­bileumra. Az ünnep előtti éjszaka serény munka folyt; a kommunista fiatalság dí­szítette a házakat, transperenseket sze­relt föl a gyárkéményekre, a kirakatok-Szenvedélyesen gyűjtötte a régiségeket, a képeket, később Párisba tette át a la­kását s onnan indult Pistivel világkörüli utakra, többnyire Délnek. Sohasem nő­sült, levelet senkinek nem irt, szegedi bankjának is csak röviden jelezte, hogy mennyi pénzt hova küldjön, — el akarta és el is. tudta teljesen temetni magát. Csodálatos regény az élete, Jókai tollára méltó, — kár, hogy a készletei teljesen elvesztek és nincs aki azokat ismerje. A világ csak egy hóbortos magyar urat látott, aki fejedelmileg él, furcsa szokásoknak hódol, idegennel nem beszél, ha szólnak hozzá, megme­revedik és néma marad s mintha ki­számította volna, akkor hal meg termé­szetes halál, amikor az utolsó aranyát felváltátta. Ámbár telt volna ott még néhány. A műkincset, halála után, a bankárja árverezgette el mintegy félmillióért. Nö­­testvérei közül egyet Bleskovics Ist­ván vett el, a másik Rónay Laios volt csongrádi főispán, a harmadik Szia­­teczky ulánuskapitány felesége lett. Ha ugyan él még, eszébe jut-e vájjon egy őszhaju matrónának, egykori K. Paula grófnőnek? Öreg riporter. ban látványos bábjáték, a főútvonalakon keresztül vörös vászon rikító feliratok­kal. A legtöbb angolellenes, aminthogy az egész jubileumnak ez a jelszó a fömoti­­vuma: válasz Chamberlainnek. A vörös Oroszország szemében Anglia a Lucifer, amely a szovjetet leginkább fenyegeti. A sarkokon sátrak: Lenin-sarok, Lenin fényképeivel, szobraival. A rikkancsok tele bömbölik az uccákat: — Leiiin-íénykép, csak tiz kopek! Nincs az a kirakat, ahol ne fedezné föl az ember Lenin fényképét, nincs az a köz^pütét, jáníelyett <(áígiuf Lettin,»szobor­ral, vagy Lénin-CifáttímmaV he díszítet­tek volna föl. Csodálatos az a vallási tisztelet, ami Lenin nevét övezi Orosz­­szágban. A faluk miszticizmusa furcsa l.enin-legendákat teremt még ma is. A vörös tér egyik hatalmas palotáján egy óriási Lenin-arckép, okos, ravasz tatár­­szemekkel, zsebretett kézzel, félrecsapott mici-sapkával. Ez előtt a kép előtt masírozott el a moszkvai helyőrség, negyvenezer katona ágyukkal, tankokkal, ijesztő gázappará­­tusokkal A vörös térre vonult be az ün­nepi körmenet is, körülbelül egymillió ember, akik tisztelegtek a forradalom halott vezére előtt. A körmenet zászló­­erdőt hurcolt magával: itt egy kínai cso­port Sun-Jat-Sen-zászlóval, amott né­gerek, akiket Afrika forró erdeiből csalt Moszkvába Lenin neve. Félelmetes és megható volt az a roppant embertömeg amint muzsikaszó mellett befordult a Kreml előtt húzódó hatalmas térre. Az egyik nyolcemeletes palota erkélyén megafon, mely buzdító jelszavakat 25. óidéi szórt szét a menetelő tömegefé fölött. A felvonulás tizenegytől este hét óráig tartott és az ember egészen elkábult a nagy szinpompától. De nem volt unalmas, erről gondoskodtak a ren­dezők. A menet tréfált, gúnyolt, lelkese­dett. Hatalmas teherautókon rajzok, elő­képek: fenyegetés a külföldi burzsoázia: felé. A belső burzsoáziával már • végez­tek — ezt mutatta az a koporsó, amit fiatal ifjúmunkások őriztek egy vö­rös villamos tetején. A legtöbb gúnyt és; átkot Chamberlain fejére szórtak ezek a feliratok és képek, de bőven jutott az olasz faszismusnak és a horogkereszte­seknek is. A katonai parádét Vorosilov, hadügyi népbiztos vezette. Gyalogság, tüzérség/ lovasság és műszaki csoportok teljes fel­szereléssel vonultak föl. A parádé három óra hosszat tartott egyidőben a mun­kások körmenetével. A tribünökön a kül­földi vendégek, munkásdelegációk, akik előtt feszes vigyázban masírozott el a helyőrség. Az ünnepély kezdetei száz-j egy ágyulövés, a vége százezrek énekel»1 ték az Internacionálét. , * " \ Késő esté volt már, amikor a csatakos ttccák lassan kiürültek. De az ünneplőj város nem tért nyugovóra. A klubokban, színházakban, szabadban megkezdődött a jubileumi program. Az éhséget, polgár­háborút győztesen megúszó orosz nép­­belesodródott az örömbe: kenyér már van, hatalom is, legyen hát három napig tartó dinom-dánom is hozzá. W. B. Yeats: Három vers Az asszony szive Óh mit nekem a kis szobám. Hol szenevedély, sohsem lobog Megláttam napnak alkonyán S szivem szivén dobog. Óh mit nekem anyám szava A ház, amelyhez múltam fűz... Sürii hajfürtim árnyéka Mindén gondot elűz. Gondiiző haj, borongás szem, Mindegy, ha élet vagy halál, Szivem ott pihen sziveden S lelkem lelkeddel száll. Egy szélben táncoló gyermekhez Táncolsz, ha nyár, ha tél, Nincs félelem benned; Bármit üvölt a szél. Kirdzod iürteidből A sós vizcseppeket, Kicsiny vagy nem tuddd Gazok üdvmámorát, Szerelmünk bánatát, Társunk elmúlását Bár messze még a tél... Mit kell félned tehát, Hogy mit süvtilt a szél? Öregek a viz partján Szóltak a vén, vén emberek: »Minden megváltozik, Te elmégy, s én is elmegyek.« Kezeik karmok s olyanok lábaik Mint viharverte fák és hajlott ágaik Mit megtépáz a víz. S szóltak a véti, vén emberek: »Gyönvör állandóságában nem bízz; Elfolyik mint a viz.« Fordította: Liane Morre. DESANKA KREM fiatalos, üde arcszint és tiszta, matt arcbőrt ad. Aki egyszer hasz­nálja, más krémet nem használ többé I Saját érdekében prábálja ki I Készíti Stanislav Popovié, gySgyszerész Valika Kikinda (azelőtt Máriafölde) Erryedárusitás I HEILER ÉS VÁZSONYI YEL'KA KIKÍNDA B_______ 11649 sokkal gyor?al>bfn fanul meg s kfesike, ha erőteljes és ha egét? séges csonti ej ödópét biztosítjuk. Sok angol kóros, gyenge CsonlaMiatu véz a yennek eíéteíen fejlődésén ok a hUnyós vagy egyo dalit flplá’ás az oaú. Az élejre én gyarapodásra el­­engtrdlK-iebenul fontos vitaminokat és tápsókat legcélrzeríibben és legitéllen e?ebb: n úgy vihetjük a gyermek Szervezetébe, ha minden étkezis után 1-1 táblácska vagy 4-5 szem dragée ÁR NE A YÍTAMINTÁPSZERT rzepngat. Csodálatos az a hátás, melyet már néhány hét eltelte után észelelhetünk. * gyer­mek újlödése erőteljesen megindul, súlya roha­mosan gyarapszik, arcs kiszínesedik. Kitör belőle az életöröm és vidámság, étvágya szinte kiiobban. ARKEA VITASÍINTÁFSZF.tt kar heti mindenütt 1 doboz úro S3 dinár Krmlkalijn Nov.snd bárki kívánságára ingyen küldi dr. Munk Artur suboticai lőorvos ódából .Mit kell tudni mindenkinek a vitaminról“ cimü munkát I/ÍTaM1 Stan iszlavszky,Meyerhold és Eisenstein rendezték jubileumi ünnepélyét

Next

/
Oldalképek
Tartalom