Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-20 / 323. szám

T92/ november eo BXCSMEGTEÍ NATLO 2X. 'oTčTa'. Kié a gyönffynyakék? A Bácsmegyei Napié u| ötszáz dinárj»® pályázata A jövőben bárom dijat osztunk ki a nyerteseknek Nem számításiak meglepetésre a sportprobléma pályáséi X Bácsmegyei Napló ötszáz dináros problémájának díjazásában a Jövőben újítást vezetünk be és ped'g úgy, hogy a jutalmat egyszcrsmindenkorra há­rom részre osztjuk. A jövőben ez 500 dináros jutalom fel­osztása a következőképpen történik: /. díj: 250 diniír. 2. dij{ 150 dinár. 3. díj: 100 dinár. A felosztás oka az, hogy a nagy érdek­lődést, amelyet az ötszáz dináros pro­blémák keltenek, azzal akarjuk honorál­ni, hogy több pályázónak nyújtunk le­hetőséget a nyerésre és a hasonló ér­tékű pályázatok között a döntés is könnyeb lesz, ha több pályadijat dijaz- I tatunk. Ki nyeri a sportpályázaíot? Múlt vasárnapi számunkban kitűzött sportprobiéma megfejtésére ezernél.több pályázat érkezett. A pályázat eredmé­nye még nem dőlt el, mert csak az őszi futballbajnokság befejezése után lehet megállapítani, hogy kinek a tippje volt a legjobb. Ezúttal a pályázatról Való beszámolóban elmarad az eredmény ki­hirdetése és csak a beérkezett meg­fejtéseket ismertetjük. A bajnokságnak biztos favoritja a SzAND és valamennyi pályázó kivétel nélkül első helyre teszi a SzAND-ot, a másodikra a Bácskát, a harmadikra a Szombori Szokot. A további helyezések -tekintetében is al'g van eltérés. A ne­gyedik és ötülik helyen minden pályá­zatban a Szombori Sport és a Szuboti­­cai ZjAK osztoznak, míg a többi helye­zés végleg kialakult sorrendje minden pályázatban: 6. Szentai AC, 7. Szubcíi­­cai Sport, 8. Vrbárzj SC, 9. SzMTC, 10. Szembori ZsAK. Mint látható tehát, a helyezések te­­k'ntetében az ezernél több pályázó kö­­höti mindössze annyi eltérés van, iiogy a Szombori Sport előzi-e meg a Szu­­boiicai ZsAK-ot gólaránnyal vagy for­dítva. Ezenfelül csak egynéhány pá­lyázó akad, amely a középhelyezések­ben más sorrendet jósol. A pontszámokat illetően természe­tesen sokkal nagyobb eltérés van, mint a helyezéseknél, de csodálatosképpen nagy eltérés ezek között sincs, mert meglepetésekre egyetlen pályázó sem számit. Csaknem kivétel nélkül úgy tip­pelnek, hogy a SzAND megnyeri min­den mérkőzését és a többi meccseken is favoriigyözeiem a jóslat, Ennyire egyforma jellegű pályázatok az ötszáz dináros pályázatra. Érdekes, hogy nem kevesebb, mint százhárom pályázó tel­jesen egyformán képzel el az őszí zón befejezését. így: 1. SzAND 17 pont 2. Bácska 13 » 3. Szoko 12 » 4. Szub. ZsAK 10 » 5’. Szomb. Sport 10 » 6. Szentai AC 9 » 7. Szuboticai Sport 6 » 8. Vrbászi SC 6 » 9. SzMTC 5 » 10. Szomb. ZsAK 2 » Ilyen pályázatot küldött be többek kö­zött Bcleszlin Milos, A SzAND váloga­tott hátvédje is. Dobler Ernő, a boldogult Kulai SC intézője a Szuboticai Sport­nak és a Szentai AC-nrk juttat a ZsAK rovására pontokat, M lódanovics Már­tonnak, az alszövctség volt alelnökének és r.z SzMTC vezetőségi tagjának fe­lesége úgy véli, hogy a Szuboteai ZsAK, a Sport és . a Szentai AC 8—8 pontot fognak szerezni, viszont saját csapatá­­! nak, az SzMTC-nek nem juttat ötnél több pontot Hogy kinek lesz igaza, az néhány hét múlva fog eldőlni. I lan volt. Ha lecsukta szemét sóvár újla­kat látott, melyek az ékszer felé nyúltak j és ezer felé tépték-cjbálták a szivár­­vánvtiizii gyöngyöket. — Nem, nem engedem, liogv másé le­gyen — suttogta. — Megszerzem akár hogyan is. Tűz csillant fel a szemében. Az elha­tározás vad perzselő tüze. Becsengette a szobalányt. — Juci — szólt hozzá. — Ma délután lön a Gégeníeld. az a köpcös, vezesse be hozzám. Érti? Vezesse be. Juci vállat vont. — Tegnap azt tetszett mondani, hogy rúgjam ki. ha rnégegvszer ideiön. A leány toppantott a lábával. — Fogadom. Egyszersmindenknrra le akarok számolni ezzel a tolakodó, szem­telen alakkal. Vezesse be. de legyen hozzá nagyon udvarias. Juci kiment, a kis színésznő pedig a tükör elé ült. A haditerv készen volt. 2. Gégeníeld Vilmos dúsgazdag cérna- I gombgyáros azokhoz az emberekhez tar­tózott. akik előrehaladott koruk és ne­­j ük ellenére szívesen bocsátkoztak hol­­j ml kisebb kalandccskába. Az elröppent I ::ata!ságot bőven kárpótolta a pénz, a j melyet, ha nem is véres vereitékkel, de j ö keresett, igaz mire megtalálta, azt vette észre, hogy a fiatalság bizony­­bizony elrepült és a délceg Viliből jól­táplált Vilmos, sőt Vilmos bácsi lett. Az utazóból gyáros, a cérnából — gomb. Két hónapja azonban Éva. a gyáros ur szerelnie eihidegült. Az ünnepelt szub­­rett egy napon jeges feibólintással kö­szönte meg a rengeteg figyelmességet, mellvei a kedves öregedő ur elhalmozta. De Vilmos nem vesztette el kedvét. Ugvanzz-zal a pajkos öresswfas - .-huncut­­kodó kedvvel ment most is a. szép szub­­rett lakása felé, ahogyan már annyi sok­szor tette. Elment és az ajtóból visz­­szajött. — Nincs itthon, beteg, alszik, álmos, elment, nagybácsija van itt — ebeket szokta mondani neki a szobalány. Ö er­re sarkon fordult és ment tovább. — Talán maid máskor kedvesebb lesz a drága — gondolta. O T is b.r JüLk probléma Az alábbi probléma meri ejtése csii- [ a Bácsmegyei Napló pénztára, törtek g. november 24-ikélg küldendő j A megfejtések külön levélben vagy be a Bácsmegyei Napló szerkesztősége ; levelező apón küldendők be és a cím elmére. A megfejtők között j oldalon ki kell tüntetni feltűnő betűk-500 dinárt oszt kl | kel: A gyönaynyakék li tas Sze Egy selyempárna tompa puffanással leesett a szőnyegre. Két fehér kar len­dült szét a levegőben, ásítás remegett végig a szobán és cxv rózsaszín uj­­jacska megérintette a csengő gemuját. A színtér uh ; ünnepeit szubrettje íel­­éb.edt. Félig felnyitotta szentét, de ak­kor sün mozdult meg. ’ mikor a szoba­lány belépett. Juci szétnvítCitta a függö­nyöket és nesztelenül ahogyan jött tá­vozott. A fekete hajú szubrett soká feküdt rr xdi'iatinnul és a homlokán felvetődött apró fehér hullámok mutatták, liogv gondolkozik. Útból a gvöngvnyakéknii álmodott. A kicsi bá‘os színésznő daco­san lull) civet ette feiét. összeharapott ajka a friss málnaszörp­höz hasonlított amikor anyáskodó sze­retettel ölelte magához és csókolta szá­jon azt a vörös szivem babát, amely sután himhálódzó kóclába'val és örök­­neven'j üvegszemével ott hevert mellet­te a takarón. Megcsókolta és mintha hirtelen csu­dáit, vJna valamit, széles ívben bedobta a ofres bohócot a sarokba. F zóbe jutott a gvöugvnvakék. Be­csukta szemet, liogv uiból lássa a kövek szikrázó villanását, a briiliánsok suga­rát. mely élesebb és vakítóbb volt. mint reflektor fénve. Egy pillanat alatt újból lepergett előtte az álom. Álmában' övé volt a gyöngyös ékszer, ott volt a nya­kába^ érezte, hogy a kövek Darazsa me­edi Lírai j légi tette, égette a bőrét... énekelt, tán- I colt. de tisztán látta, hogy senki se ii­­j gyei a táncra. A szemek, a nézőtér ezer 1 szeme csak a bűbájos ékszert csodálta, amely ott tündökölt az 5 nyakában. •. Kábult volt a boldogságtól. Hallotta az ••ggvfc olvadó ezernyi sasouást. lecsap­tak hozzá u csodálkozás morajló hullá­mai a málló apró szó. Látta az össze­hívó fejeket, és a férfiak elismerő.bólín­­tását... és igen, mit tagadja... ott volt a primadonna is... hidegen, megvetően nézte az ékszert, de a festék alatt is Kiszólt, hogy elsápadt az irigységtől... őbenne pedig forrt a vér. a hangja mele­gen. százszorta színesebben csengett, tánca csodálatos volt. teste hajlékonyán ringott suhant a zene kábító ütemére. És mikor lehullott a függöny, még per­cekig harsonázott a közönség, ünnepel­ték. mint még soha... az igazgató gra­tulált, a Rohoncv báró és a többi száz arányos fiú betört az öltözőiébe... és megfürdették virágba és igen... mit ta­gadja... a primadonna, aki nyakát sze­retné kitörni, sirt. Elbújt az öltözőjébe és sirt... ó nem az örömtől, sőt... Ideges volt. kiugrott az ágvból és siet­ve felöltözködött. Délelőtt uiból elsétált az ékszerész kirakata előtt. A drága ék­szer még ott volt. kék bársenv tokban millió pompás színben ragyogtak a gyön­gyök és középen a brilliáns. Végig ciró­gatta nézésével, ujjal vágyakozva rop­pantak meg. aztán hazasietett. Nyugta-3. Mekkora volt a meglepetése, mikor :zen a napon a művésznő szobájának ellős közepében találta magát. a újból igéző szépségében állt előt­te. Mosolygott. Kezet nvuitctt. Teáztak, svegtek. A leány csicsereett, hogy ognta a bohó ifjak csaoskaságait és Vvböl vágyik az ő komoly, kedves ba­rátsága után. mert ő megérti és aki, ha nem is át. de felkarolta és vezeti az élet tövises országútién stb ... Másnao ugyanígy volt melegebb tó­nusban. harmadik nap is, negyedik nap Juci az ajtóban besúgta a fülébe, hogy őnagvs* gának rossz kedve vau. Gégén­ek! Vilmos, aki boldog volt. hogy új­ból a drága nő kegyeit élvezheti, ag­gá ’va érdeklődött. Éva sirt. — Igen — zokogta- — a Paula cg;,' hete ui gyűrűt kopott I.őriuetői. tegnap pedig brilliáns fülbevalót vitt neki az a majom és- most én meg akarom neki mutatni, hogy kicsoda a Hereit Éva. Megfogom mutatni, igen meg fogom.. Éva odahuzódott a férfi mellé és át­ölelte a nyakát. — ... ugy-e megfogod neki mutatni »Vilikém«, hogy hí vagyok én, hogy ki vágy te, hogy kik vagyunk mi, te meg én ... Csönd volt. A leásv »Vilikézte« a Vilmost. Gegenfeld egészen elérzéke­­nvedett. —igen meg fogjuk mutatni annak a Paulának és társainak, hogy te meg én, vagyis mi... szóval mit akarsz édes címei miméi? Éva odahajolt Vilmos föKhez és sú­gott valamit, fanvar ize lehetett, mert Legenfeld két oktávval alacsonyabban mondta Évinek. ; Jól van, meglesz. 4. Az ékszerész csekélység 24.000 dinárt kért azért a kis vacakért. Éva a*:t mond-1 ta, hogy »egy kis vacak.« — Tizenkétezrét adok — mondta Gé­­genfeld reménytelenül és benyúlt a belső zsebébe. —- Nagyon sajnálom, lehetetlen — fe­lelt az ékszerész. Gégeníeld Vilmos szintén nagyon saj­nálta, de elment. Szerelem ide, szere­lem oda, mégis sokait huszonégy ezret egy kis »Vilikéért.« Másnap Gegenfeld ur fájdalomtól meg. tört sziwel tudatta az esetet a szubrettet,1 akit egészen neuraszteniássá tett ez az: átkos ügy. — Bocsáss meg Évűd. tlzenkétezbet nem sajnálnék, de húszon . . . Éva közbevágott ... — Elég! Ez vagy te! Mondanak egy/ számot és elszaladsz. Miért nem alkud­tál? Miért nem próbáltad meggyőzni? hogy az egy vacak! Gegenfeld Vilmos hajthatatlan maradt.1 Pén- és szerelmi ügyekben nem ismert tréfát. Tizenhétezer és pont. Vagy adjad vagy nem adja. Vimos tudta mi az üzlet.! Nem törődve Éva folydogáló könnyeivel igyekezett egy fülbe valóba kiegyezni. < — Nem kell! makrancoskodott a szub­rett. — No aklíbr pá! búcsúzott el Gegen* féld Vilmos. , - / 5. ' ' '/ Éva egyébként okos nő volt. de ez ab nyakék üldözte. Betege lett annak a né­hány sziporkázó kőnek. Gegenfelddef történt beszélgetés után arra a felfede­zésre jutott, hogy az ékszere, ha kell ál­dozatok árán is, de megszerzi. Azt tudta; hogy a cérnagombgyáros szava szerint tizenkétezernél egy fillérrel sem ad többet. A bájos kis szubrettnek ekkor mentő ötlete támadt. Felkereste az ékszerészt és kifizette az ékszer árának felét, tizen­kétezer dinárt és megmagyarázta az ámuló ékszerésznek, hogy mi a célja ez­zel a kis trükkel. — Ha jön Gegenfeld — mondotta — ő alkudni fog az ékszerre, ön lassan en­gedje le az árát egész tizenkétezerig és akkor ő fizet, nekem pedig tizenkétezer­ért lesz egy nyakékem. Nos ugy-e jó! Az ékszerész hódolattal kezet csókolt a művésznőnek. A csókban benne volt az elismerése is. Hercig Éva nem igy képzelte ugyan az esetet, de minthogy egészen elessen a drága ékszertől inkább a felét ö fizeti ki, végeredményben mégis csak olcsón jut a 2y öpgyn ypjcékhez. -Boidp&an > és -megelégedetten sietett haza. Izgatott volt. A tükörbe nézett és keble fölött már ott látta, a villanó drá­gaságot. Körültáncolta a szobát, tapsolt, dalolt, ezerszer a tükörbe pillantott és uj­jaival végig cirógatta bőrét, azt a he­lyet, ahol nemsokára a mélyíüzü drága­kövek villognak. 6. A cérnagombgyáros utolsó próbát tett. Bement az ékszerészhez . . . — Nos tizenkettőért — kérdezte Vil­mos. — Lehetetlen nagyságos uram, tizenhét az utolsó ára. Gegenfeld Vilmos felbuzdult a sikeren és éiesen kivágta, j — _ Tizenkettő és fizetek. — Tizenöt méltóságos uram — könyör­­gött ez ékszerész — de már ráfizetek. — Tizenkettő — hangzott szilárdon. — Hát legyen, vigye — szólt összetör­ve az ékszerész — nagyságos ur jó ve­vőm, csak azért adom. Közben mosoly­gott a bajusza alatt. A cérnagombgyáros dagadó kebellel haladt Éva lakása felé. Mégis győzött, állapította meg magában. Feleárért ilyen remek ékszert hozott. Bebújt egy kapu alá és újból megnézte. Remek. Csillogó. Hogy fog Éva örülni. — A nyakamba fog borulni, a lábomat fogja csókolni — mormogta — görcsösen szorongatva zsebében az ékszeri. Hirtelen, mint a felhőtlen égből a meny­­kőcsapás eszébe jutott a felesége. Sietni kezdett a kisszlr.ásznő lakása felé. de fű­iébe állandóan zúgott valami titokzatos hang. Megállt és megíörölte a homlokát. —.Mégse szép amit teszek — gondol­ta — holnapután lesz házasságom husza­dik évfordulója. Aztán Éva mosolygó édes arcát, ra­gyogó szemét és iveit vérzö^ ajkát látta. I Tovább ment. Remegett. Szeg Íny Janka busz évig hűségesen kitartott mellettem, megérdemelne egy ilyen meglepetést, olcsón is vettem, és.., I igen Éva szeszélyes, holnap talán kine­­j veti és levéncsacsiz. ! Megjelent előtte a budoár édes félho­málya, a leány, a ragyogó két szem. Ott állt Éva ajtaja előtt. Rátette ke­zét a kilincsre. Szive szinte a megpatta­­násig feszült. Valami nem engedte, hogy belépjen. Az uccán villamosok zúgtak, emberek rohantak. i Gegenfeld Viimos lehajtotta a fejét és elindult lassan lefelé a lépcsőn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom