Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-20 / 323. szám
T92/ november eo BXCSMEGTEÍ NATLO 2X. 'oTčTa'. Kié a gyönffynyakék? A Bácsmegyei Napié u| ötszáz dinárj»® pályázata A jövőben bárom dijat osztunk ki a nyerteseknek Nem számításiak meglepetésre a sportprobléma pályáséi X Bácsmegyei Napló ötszáz dináros problémájának díjazásában a Jövőben újítást vezetünk be és ped'g úgy, hogy a jutalmat egyszcrsmindenkorra három részre osztjuk. A jövőben ez 500 dináros jutalom felosztása a következőképpen történik: /. díj: 250 diniír. 2. dij{ 150 dinár. 3. díj: 100 dinár. A felosztás oka az, hogy a nagy érdeklődést, amelyet az ötszáz dináros problémák keltenek, azzal akarjuk honorálni, hogy több pályázónak nyújtunk lehetőséget a nyerésre és a hasonló értékű pályázatok között a döntés is könnyeb lesz, ha több pályadijat dijaz- I tatunk. Ki nyeri a sportpályázaíot? Múlt vasárnapi számunkban kitűzött sportprobiéma megfejtésére ezernél.több pályázat érkezett. A pályázat eredménye még nem dőlt el, mert csak az őszi futballbajnokság befejezése után lehet megállapítani, hogy kinek a tippje volt a legjobb. Ezúttal a pályázatról Való beszámolóban elmarad az eredmény kihirdetése és csak a beérkezett megfejtéseket ismertetjük. A bajnokságnak biztos favoritja a SzAND és valamennyi pályázó kivétel nélkül első helyre teszi a SzAND-ot, a másodikra a Bácskát, a harmadikra a Szombori Szokot. A további helyezések -tekintetében is al'g van eltérés. A negyedik és ötülik helyen minden pályázatban a Szombori Sport és a Szuboticai ZjAK osztoznak, míg a többi helyezés végleg kialakult sorrendje minden pályázatban: 6. Szentai AC, 7. Szubcíicai Sport, 8. Vrbárzj SC, 9. SzMTC, 10. Szembori ZsAK. Mint látható tehát, a helyezések tek'ntetében az ezernél több pályázó köhöti mindössze annyi eltérés van, iiogy a Szombori Sport előzi-e meg a Szuboiicai ZsAK-ot gólaránnyal vagy fordítva. Ezenfelül csak egynéhány pályázó akad, amely a középhelyezésekben más sorrendet jósol. A pontszámokat illetően természetesen sokkal nagyobb eltérés van, mint a helyezéseknél, de csodálatosképpen nagy eltérés ezek között sincs, mert meglepetésekre egyetlen pályázó sem számit. Csaknem kivétel nélkül úgy tippelnek, hogy a SzAND megnyeri minden mérkőzését és a többi meccseken is favoriigyözeiem a jóslat, Ennyire egyforma jellegű pályázatok az ötszáz dináros pályázatra. Érdekes, hogy nem kevesebb, mint százhárom pályázó teljesen egyformán képzel el az őszí zón befejezését. így: 1. SzAND 17 pont 2. Bácska 13 » 3. Szoko 12 » 4. Szub. ZsAK 10 » 5’. Szomb. Sport 10 » 6. Szentai AC 9 » 7. Szuboticai Sport 6 » 8. Vrbászi SC 6 » 9. SzMTC 5 » 10. Szomb. ZsAK 2 » Ilyen pályázatot küldött be többek között Bcleszlin Milos, A SzAND válogatott hátvédje is. Dobler Ernő, a boldogult Kulai SC intézője a Szuboticai Sportnak és a Szentai AC-nrk juttat a ZsAK rovására pontokat, M lódanovics Mártonnak, az alszövctség volt alelnökének és r.z SzMTC vezetőségi tagjának felesége úgy véli, hogy a Szuboteai ZsAK, a Sport és . a Szentai AC 8—8 pontot fognak szerezni, viszont saját csapatá! nak, az SzMTC-nek nem juttat ötnél több pontot Hogy kinek lesz igaza, az néhány hét múlva fog eldőlni. I lan volt. Ha lecsukta szemét sóvár újlakat látott, melyek az ékszer felé nyúltak j és ezer felé tépték-cjbálták a szivárvánvtiizii gyöngyöket. — Nem, nem engedem, liogv másé legyen — suttogta. — Megszerzem akár hogyan is. Tűz csillant fel a szemében. Az elhatározás vad perzselő tüze. Becsengette a szobalányt. — Juci — szólt hozzá. — Ma délután lön a Gégeníeld. az a köpcös, vezesse be hozzám. Érti? Vezesse be. Juci vállat vont. — Tegnap azt tetszett mondani, hogy rúgjam ki. ha rnégegvszer ideiön. A leány toppantott a lábával. — Fogadom. Egyszersmindenknrra le akarok számolni ezzel a tolakodó, szemtelen alakkal. Vezesse be. de legyen hozzá nagyon udvarias. Juci kiment, a kis színésznő pedig a tükör elé ült. A haditerv készen volt. 2. Gégeníeld Vilmos dúsgazdag cérna- I gombgyáros azokhoz az emberekhez tartózott. akik előrehaladott koruk és nej ük ellenére szívesen bocsátkoztak holj ml kisebb kalandccskába. Az elröppent I ::ata!ságot bőven kárpótolta a pénz, a j melyet, ha nem is véres vereitékkel, de j ö keresett, igaz mire megtalálta, azt vette észre, hogy a fiatalság bizonybizony elrepült és a délceg Viliből jóltáplált Vilmos, sőt Vilmos bácsi lett. Az utazóból gyáros, a cérnából — gomb. Két hónapja azonban Éva. a gyáros ur szerelnie eihidegült. Az ünnepelt szubrett egy napon jeges feibólintással köszönte meg a rengeteg figyelmességet, mellvei a kedves öregedő ur elhalmozta. De Vilmos nem vesztette el kedvét. Ugvanzz-zal a pajkos öresswfas - .-huncutkodó kedvvel ment most is a. szép szubrett lakása felé, ahogyan már annyi sokszor tette. Elment és az ajtóból viszszajött. — Nincs itthon, beteg, alszik, álmos, elment, nagybácsija van itt — ebeket szokta mondani neki a szobalány. Ö erre sarkon fordult és ment tovább. — Talán maid máskor kedvesebb lesz a drága — gondolta. O T is b.r JüLk probléma Az alábbi probléma meri ejtése csii- [ a Bácsmegyei Napló pénztára, törtek g. november 24-ikélg küldendő j A megfejtések külön levélben vagy be a Bácsmegyei Napló szerkesztősége ; levelező apón küldendők be és a cím elmére. A megfejtők között j oldalon ki kell tüntetni feltűnő betűk-500 dinárt oszt kl | kel: A gyönaynyakék li tas Sze Egy selyempárna tompa puffanással leesett a szőnyegre. Két fehér kar lendült szét a levegőben, ásítás remegett végig a szobán és cxv rózsaszín ujjacska megérintette a csengő gemuját. A színtér uh ; ünnepeit szubrettje íeléb.edt. Félig felnyitotta szentét, de akkor sün mozdult meg. ’ mikor a szobalány belépett. Juci szétnvítCitta a függönyöket és nesztelenül ahogyan jött távozott. A fekete hajú szubrett soká feküdt rr xdi'iatinnul és a homlokán felvetődött apró fehér hullámok mutatták, liogv gondolkozik. Útból a gvöngvnyakéknii álmodott. A kicsi bá‘os színésznő dacosan lull) civet ette feiét. összeharapott ajka a friss málnaszörphöz hasonlított amikor anyáskodó szeretettel ölelte magához és csókolta szájon azt a vörös szivem babát, amely sután himhálódzó kóclába'val és örökneven'j üvegszemével ott hevert mellette a takarón. Megcsókolta és mintha hirtelen csudáit, vJna valamit, széles ívben bedobta a ofres bohócot a sarokba. F zóbe jutott a gvöugvnvakék. Becsukta szemet, liogv uiból lássa a kövek szikrázó villanását, a briiliánsok sugarát. mely élesebb és vakítóbb volt. mint reflektor fénve. Egy pillanat alatt újból lepergett előtte az álom. Álmában' övé volt a gyöngyös ékszer, ott volt a nyakába^ érezte, hogy a kövek Darazsa meedi Lírai j légi tette, égette a bőrét... énekelt, tán- I colt. de tisztán látta, hogy senki se iij gyei a táncra. A szemek, a nézőtér ezer 1 szeme csak a bűbájos ékszert csodálta, amely ott tündökölt az 5 nyakában. •. Kábult volt a boldogságtól. Hallotta az ••ggvfc olvadó ezernyi sasouást. lecsaptak hozzá u csodálkozás morajló hullámai a málló apró szó. Látta az összehívó fejeket, és a férfiak elismerő.bólíntását... és igen, mit tagadja... ott volt a primadonna is... hidegen, megvetően nézte az ékszert, de a festék alatt is Kiszólt, hogy elsápadt az irigységtől... őbenne pedig forrt a vér. a hangja melegen. százszorta színesebben csengett, tánca csodálatos volt. teste hajlékonyán ringott suhant a zene kábító ütemére. És mikor lehullott a függöny, még percekig harsonázott a közönség, ünnepelték. mint még soha... az igazgató gratulált, a Rohoncv báró és a többi száz arányos fiú betört az öltözőiébe... és megfürdették virágba és igen... mit tagadja... a primadonna, aki nyakát szeretné kitörni, sirt. Elbújt az öltözőjébe és sirt... ó nem az örömtől, sőt... Ideges volt. kiugrott az ágvból és sietve felöltözködött. Délelőtt uiból elsétált az ékszerész kirakata előtt. A drága ékszer még ott volt. kék bársenv tokban millió pompás színben ragyogtak a gyöngyök és középen a brilliáns. Végig cirógatta nézésével, ujjal vágyakozva roppantak meg. aztán hazasietett. Nyugta-3. Mekkora volt a meglepetése, mikor :zen a napon a művésznő szobájának ellős közepében találta magát. a újból igéző szépségében állt előtte. Mosolygott. Kezet nvuitctt. Teáztak, svegtek. A leány csicsereett, hogy ognta a bohó ifjak csaoskaságait és Vvböl vágyik az ő komoly, kedves barátsága után. mert ő megérti és aki, ha nem is át. de felkarolta és vezeti az élet tövises országútién stb ... Másnao ugyanígy volt melegebb tónusban. harmadik nap is, negyedik nap Juci az ajtóban besúgta a fülébe, hogy őnagvs* gának rossz kedve vau. Gégének! Vilmos, aki boldog volt. hogy újból a drága nő kegyeit élvezheti, aggá ’va érdeklődött. Éva sirt. — Igen — zokogta- — a Paula cg;,' hete ui gyűrűt kopott I.őriuetői. tegnap pedig brilliáns fülbevalót vitt neki az a majom és- most én meg akarom neki mutatni, hogy kicsoda a Hereit Éva. Megfogom mutatni, igen meg fogom.. Éva odahuzódott a férfi mellé és átölelte a nyakát. — ... ugy-e megfogod neki mutatni »Vilikém«, hogy hí vagyok én, hogy ki vágy te, hogy kik vagyunk mi, te meg én ... Csönd volt. A leásv »Vilikézte« a Vilmost. Gegenfeld egészen elérzékenvedett. —igen meg fogjuk mutatni annak a Paulának és társainak, hogy te meg én, vagyis mi... szóval mit akarsz édes címei miméi? Éva odahajolt Vilmos föKhez és súgott valamit, fanvar ize lehetett, mert Legenfeld két oktávval alacsonyabban mondta Évinek. ; Jól van, meglesz. 4. Az ékszerész csekélység 24.000 dinárt kért azért a kis vacakért. Éva a*:t mond-1 ta, hogy »egy kis vacak.« — Tizenkétezrét adok — mondta Gégenfeld reménytelenül és benyúlt a belső zsebébe. —- Nagyon sajnálom, lehetetlen — felelt az ékszerész. Gégeníeld Vilmos szintén nagyon sajnálta, de elment. Szerelem ide, szerelem oda, mégis sokait huszonégy ezret egy kis »Vilikéért.« Másnap Gegenfeld ur fájdalomtól meg. tört sziwel tudatta az esetet a szubrettet,1 akit egészen neuraszteniássá tett ez az: átkos ügy. — Bocsáss meg Évűd. tlzenkétezbet nem sajnálnék, de húszon . . . Éva közbevágott ... — Elég! Ez vagy te! Mondanak egy/ számot és elszaladsz. Miért nem alkudtál? Miért nem próbáltad meggyőzni? hogy az egy vacak! Gegenfeld Vilmos hajthatatlan maradt.1 Pén- és szerelmi ügyekben nem ismert tréfát. Tizenhétezer és pont. Vagy adjad vagy nem adja. Vimos tudta mi az üzlet.! Nem törődve Éva folydogáló könnyeivel igyekezett egy fülbe valóba kiegyezni. < — Nem kell! makrancoskodott a szubrett. — No aklíbr pá! búcsúzott el Gegen* féld Vilmos. , - / 5. ' ' '/ Éva egyébként okos nő volt. de ez ab nyakék üldözte. Betege lett annak a néhány sziporkázó kőnek. Gegenfelddef történt beszélgetés után arra a felfedezésre jutott, hogy az ékszere, ha kell áldozatok árán is, de megszerzi. Azt tudta; hogy a cérnagombgyáros szava szerint tizenkétezernél egy fillérrel sem ad többet. A bájos kis szubrettnek ekkor mentő ötlete támadt. Felkereste az ékszerészt és kifizette az ékszer árának felét, tizenkétezer dinárt és megmagyarázta az ámuló ékszerésznek, hogy mi a célja ezzel a kis trükkel. — Ha jön Gegenfeld — mondotta — ő alkudni fog az ékszerre, ön lassan engedje le az árát egész tizenkétezerig és akkor ő fizet, nekem pedig tizenkétezerért lesz egy nyakékem. Nos ugy-e jó! Az ékszerész hódolattal kezet csókolt a művésznőnek. A csókban benne volt az elismerése is. Hercig Éva nem igy képzelte ugyan az esetet, de minthogy egészen elessen a drága ékszertől inkább a felét ö fizeti ki, végeredményben mégis csak olcsón jut a 2y öpgyn ypjcékhez. -Boidp&an > és -megelégedetten sietett haza. Izgatott volt. A tükörbe nézett és keble fölött már ott látta, a villanó drágaságot. Körültáncolta a szobát, tapsolt, dalolt, ezerszer a tükörbe pillantott és ujjaival végig cirógatta bőrét, azt a helyet, ahol nemsokára a mélyíüzü drágakövek villognak. 6. A cérnagombgyáros utolsó próbát tett. Bement az ékszerészhez . . . — Nos tizenkettőért — kérdezte Vilmos. — Lehetetlen nagyságos uram, tizenhét az utolsó ára. Gegenfeld Vilmos felbuzdult a sikeren és éiesen kivágta, j — _ Tizenkettő és fizetek. — Tizenöt méltóságos uram — könyörgött ez ékszerész — de már ráfizetek. — Tizenkettő — hangzott szilárdon. — Hát legyen, vigye — szólt összetörve az ékszerész — nagyságos ur jó vevőm, csak azért adom. Közben mosolygott a bajusza alatt. A cérnagombgyáros dagadó kebellel haladt Éva lakása felé. Mégis győzött, állapította meg magában. Feleárért ilyen remek ékszert hozott. Bebújt egy kapu alá és újból megnézte. Remek. Csillogó. Hogy fog Éva örülni. — A nyakamba fog borulni, a lábomat fogja csókolni — mormogta — görcsösen szorongatva zsebében az ékszeri. Hirtelen, mint a felhőtlen égből a menykőcsapás eszébe jutott a felesége. Sietni kezdett a kisszlr.ásznő lakása felé. de fűiébe állandóan zúgott valami titokzatos hang. Megállt és megíörölte a homlokát. —.Mégse szép amit teszek — gondolta — holnapután lesz házasságom huszadik évfordulója. Aztán Éva mosolygó édes arcát, ragyogó szemét és iveit vérzö^ ajkát látta. I Tovább ment. Remegett. Szeg Íny Janka busz évig hűségesen kitartott mellettem, megérdemelne egy ilyen meglepetést, olcsón is vettem, és.., I igen Éva szeszélyes, holnap talán kinej veti és levéncsacsiz. ! Megjelent előtte a budoár édes félhomálya, a leány, a ragyogó két szem. Ott állt Éva ajtaja előtt. Rátette kezét a kilincsre. Szive szinte a megpattanásig feszült. Valami nem engedte, hogy belépjen. Az uccán villamosok zúgtak, emberek rohantak. i Gegenfeld Viimos lehajtotta a fejét és elindult lassan lefelé a lépcsőn.
