Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-20 / 323. szám
20. oldal 1927. november 20 BACSMEGYE3 NAPLÓ A gépcseléd Amerikában feltalálták a gépcselédet Tulajdonképen nem is gép, hanem afféle modern gélem, amelyet az emberi hang 'igazgat. Parancsszóra söpör, főz vizet hord, mint a Goethe bűvészinasának seprünyele. A szive rádió. A szemf vfflanylámpa.. A füle telefonkagyló. S nem kell hozzá sem mérnök, sem gépész, csak egy ur vagy úrnő, aki parancsol neki. Humbug? Hátha mégsem! Amerikáról mindent fel kell tételezni. S mielőtt megvetően legyintenénk, hogy: nevetséges — előbb gondoljunk arra, hogy harminc év előtt azt, aki lehetségesnek hirdette, hogy a levegőnél nehezebb anyaggal repülni lehet, vagy őrültnek nézték vagy költőnek. . : . És most, szenvedő társaim a háziasszonyságban: álmodozzunk! Tegyük fel, hogy lesz egy dédunokánk, mondjuk Sári nevezetű. Ez a Sári egy szép napon meg fogja kérni egy szende fiatalember kezét s a fiú pirulva igent fog mondani. Sári kap kelengyében az édesanyjától tizenkét selyemkombinét és hat ruhát, öt méter anyagból, félkiló súlyban. Azonkívül miután Sári anyja tapasztalt és gondos anya, elmegy leányával a legjobb hírű villanyfelszerelési áruházba és kiválaszt számára egy szolid, tartós anyagból készült, kitünően kidolgozott gépcselédet. A házasélet boldogsága végre is nagy részben a jó személyzeten múlik . . . Sári reggel felébred. Beleszól a kis telefonba, a gépcseléd bejön, széthúzza a függönyöket, elkészíti a fürdőt. Közben egyáltalában nem morog, nem csapkod, nem robbantja föl a gázt és nem szaval a fürdőszoba félig nyitott ajtaj* mögött rövid monológot bizonyos háziasszonyokról, akik tízig heverésznek mig a szegény cseléd akkorra már j agyondolgozta magát. Sári most behozatja a reggelijét, majd a kellő jeligével, melyre a gépember szerkezete reagál, leküldi cselédjét a vásárcsarnokba bevásárolni. S a gépcseléd megy. Útközben nem áll meg diskurálni a szomszédok cselédjeivel, nem keresi fel a házmesternét, annak közlés céljából, hogy a gazdái még csak milyen rövid ideje házasok és tegnap este mégis milyen ropogósán összevesztek s a mészárossal sem közli, hogy ismét náluk járt az adóvégrehajtó. Viszont a fűszeres segédje is hiába súgja a fülébe, hogy tud a számára egy sokkal jobb helyet ahol az urak minden este elmennek hazulról s a kutya sem nézi, hogy a leány kiszökik-e kapuzárás után a Városligetbe: mert a gépmaTi csak azt hallja meg amit alkotója előre belesugallt — s őt különben sem lehetne elcsalni, legfölebb ellopni. Kosárpénzt ’ nem csinál, mert nincs szüksége se tejcsokoládéra, se antilopcipőre. Pontosan hazatér szatyorjában az árucikkekkel és a kereskedők számlájával, melyet Sári hetenként kifizet. Dédunokánk, Sári, akkorra már fölkelt és rendheszedte magát. A gépcseléd megmossa a húst, megtisztítja a zöldséget, mindent elkészít s beleteszi a íőzöláda megfelelő rekeszébe. Sári csak éppen annyit fárad vele, hogy sétára való öltözködés közben utasításokat mond a telefonba. Most egy kis korzózás következik Dédunokánk találkozik a barátnőivel megbeszéli velük a jelen nem lévőket kicsit flörtöl, a karpereces, kacér harisnyáin, sikesen lépegető fiatal urakkal s végül bemegy a divatos cukrászboltbc is. Ott annyira eltelik az idő, hogy egy szerre csak azon veszi észre magútmár két óra van . . . Férjecskéje néhány perc múlva otthon lesz. Hamar a telefonhoz! Utasításokat ad a gépmariskának — s ime, mire hazatér, kitálalva az ebéd, terítve az asztal s az egyetlen háztartási alkalmazott gépies mozdulatokkal tálal nem beszél bele az asztalnál felmerülő vitás kérdésekbe, nem felejt el szalvétát vizet, sót és levesmerö kanalat készíteni és még csak azt sem kérdi meg, hogy ba az uraságok ilyenkor méltóztatnak hazavetödni a kószálásból, hát akkor mi lesz a ő kimenőjével? Ebéd után elmosogat, még pedig úgy tányértörés, mint »Az én babám egy fekete nőa-nek fortissimoban való éneklése nélkül. Utána nem vonul belső termeibe a füzetes regény izgató folytatását elolvasni, hanem ezüstöt tisztit, ablakot mos vagy kivasalja Sári komblnéit. Este nyugalomba helyezkedik, mert Sáriék — mondjuk — színházba mennek. Vacsorát nem kér, szobájában nem égeti a villanyt hiába: nincs is szobája csak szekrénye, amelybe azonban nem ő rak egymást, hanem őt magát rakják bele. Sáriék nagyszerűen mulatnak, kedves ismerősökkel találkoznak, színház után elmennek egy kicsit táncolni és csak reggel három órakor vetődnek ha-Áz égen, a vizen remeg Hét csillag gyönyörűn, A királyleány leikébe meg Hét bus és szörnyű bűn. Lábánál piros rózsa gyűl (Rózsák vörös haján) A melle, öve közt vadul Rózsát visel a lány. Heh szép, megölt lovag hever A sásba, mint a váz. Ronggyá foszolt húsán ezer Sovány hal lakomáz. Édes apród meredten ül (Arany a köpenye) Nézd, fekete holló repül, Mint éj, oly fekete. Egy kis betekintést vetve a mai házasságoknak — rendesen a nagy nyilvánosság előtt lefolyó — belső világába, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a mai házasság válság stádiumában van; önkénytelenül vetődik fel bennünk a kér dós, mi lehet ennek oka és miként lehetne ezen segíteni? , Tudjuk, hogy az ideális házasság nem más, mint két embernek hosszú időn át való harmonikus együttélése. Miért nem találjuk fel — vagy csak a legritkább esetben — ezt az ideális harmóniát a mai házasságokban? Talán nevelésünk okozta erkölcsi gyengeségünkben, vagy gyarlóbbá lett emberi természetünkben rejlik, hogy feltámad bennünk, szinte a lelkünkre nehezedik valami megmagyarázhatlan nyomasztó érzés — minden hosszabb időn át való kényszerű együttélés kisérőjeként? A múlt idők társadalmi szokásain és erkölcsi felfogásán alapuló házasságok nagyon egyszerűen oldották meg és feleltek erre a kérdésre. Ezekben a házasságokban ugyanis az egyik fél, a nő, teljesen feladta egyéni önállóságát; — alkalmazkodott, odasimult férje akaratához, lemondott minden lehetőségéről annak, hogy egyénisége bármilyen irányban is érvényesülhessen és igv természetes, hogy az ilyen házasságban azután könnyen állhatott be állandó — noha csak felületes, nem igazi, mélyreható harmónia. A mai házasságoknál, amelyekben a nő a modern társadalmi felfogás szabályaihoz ragaszkodva természetesen meg akarja őrizni teljes egyéni függetlenségét, a konfliktus rendesen ott robban ki, hogy a nő nem akar megelégedni házasságában pusztán a passzív szereppel, hanem érzelmi világában egyenjogú akar lenni a férfivel, mert tudatára ébredt annak, hogy az ő lelkének erotikus rytmusa — melyet feltétlenül respektáltatni akar — más, mint a férfié és úgy lelki, mint testi életében vele teljes egyenjogúságot követel. Nem csoda tehát, ha emiatt a házaséletben összeütközések támadnak, mert hiszen egyrészt a férfi nagyon is hozzá volt szokva zsarnoki szerepéhez, másrészt pedig a nő, öntudatra ébredve, megelégelte rabszolgai sorsát, amelyben testileg és lelkileg elfojtották egyéniségét, leigázták minden önállóságát. A jövendő idők házasságának tehát akként kell kialakulni, hogy mindkét fél egyenlő értékű lénynek tekinthesse magát, mert csak igy létesülhet közöttük szilárd alapon álló, állandó harmónia. za. Annyi baj legyen! Egy csengetés az előszoba ajtaján s gépmari begyullad Még pedig nem azért gyullad be, mert az urak észre találják venni, hogy éppen nála van hivatalos viziten az unokafivére, hanem azért, mert a csöngetés begyújtotta az akkumulátorját. Föláll, ajtót nyit, teát főz, elveszi a bundákat, felakasztja — és még most sem tesz egyeti len megjegyzést sem . . . Dédunokánk, Sári, száz esztendeig fog élni. Mért oly fagyosak, mondsza, mért? (A lányon vérnyomok) Nézd a liliomon a vért. (Vörösük a homok.) Két ifjú lovagol busán S kettő, a vár körül. Sok fekete holló suhan, Királyleány őrül. Hív szeretője van neki (A vérfolt tűzzel ég) Sirt ás az, mert őt szereti (Négynek egy sir elég.) Hold sincs, setét az éji ég, A viz ballagva megy. Hét bűn nyomja a lány szivét, A fiúét csak egy. Mindaddig, amig a nő a házasságban csupán mint élvezeti tárgy szerepel, tartós, harmonikus házasság létre nem jöhet. Az érzés, amelyből minden magasabb etikai érték hiányzik, csakhamar megszokottá, unottá válik és mindkét részről csakhamar beáll a tragikus viszszahatás. A szerelem pillanatok alatt átváltozik gyűlöletté, mert hiányzik közöttük az a benső, szorosan egymásba kapcsolódó lelki kötelék — a tudata annak — hogy mindketten emberi szempontból egészen egyenértékű lények, akik csak úgy képezhetnek egy tökéletes egészet, ha lelkileg és fizikailag egymást teljes mértékben, teljes harmóniában kiegészítik. Csupán mind a két fél megértő előzér kenységének alapján épülhet fel a jövő házassága, amelybe lelkűk összes kincsét, minden gazdagságát — egy eddig egymás előtt teljesen ismeretlen világot — visznek magukkal — de amelyben a harmónia annál tisztábban, annál mélyebben verhet gyökeret, mivel az Alkotó bölcs rendelkezése folytán egyénileg ellentéteken épül az fel — vonzani fogják egymást, mint két ellentétes, delejes pólus, hogy azután egyéni tulajdonságaik egymásba olvadása által megvet hessék jövendő boldogságuknak szilárd, rendíthetetlen alapját. A férfinek le kell tudni mondani zsarnoki üajlamairó! és be kell magát élni a nő finom, árnyalatokban gazdagabb érzelmi világába, mig a nőnek hozzá kell tudni simulni a férfi — talán kissé önzőbb lelki életéhez. És igy el fog tűnni a társadalmi élet színpadáról a magát teljesen odaadó, a férfi akaratának magát teljesen alárendelő női típus, aminthogy el fog tűnni és lassanként ki fog halni az a férfi típus is, amely az ő nagyzási hóbortjában azt hitte, hogy érzelmi- és akarat világát az erősebb jogánál fogva a nőre mindig rákényszerítheti. Ámde a nő részéről e feladat megoldása: az uj életbe való áthasonulás nem éppen könnyű; — tudja, érzi ugyan, hogy a mai társadalmi felfogás szerint teljes joggal fejtheti ki egyéni függetlenségének minden változatát, de sokkal hosszabb időn át volt benne elfojtva minden gyengédebb és finomabb érzés, sokkal tovább volt alárendelve a férfi zsarnoki hajlamainak, semhogy a lelkében gyökeret ne vert volna valami ingadozó határozatlanság, ami miatt ezidószerint még csak tapogatózva tud haladni az élet rögös utain. Látjuk éppen ezért, hogy ma még csak az igazán erős karakterű nő képes érvényre juttatni az ő valódi, benséges, hajthatatlan női egyéniségét. Azokat a nyíltan elismert értékeket, amelyek a nőben a művészet, a tudomány, a gondolkodás, de főleg erotikus téren a felszínre kerültek, ma már kétségtelenül a férfiéval teljesen egyenérté-. künek ismerik el. Elmúlt az az idő, amikor a nőbe az egyéniségéről való lemony dás kötelességként lett belénevelve, amikor a szerelem a férfiak ízlésének megíelelőleg pusztán érzéki iigy volt — mitsem törődve azzal a lehetőséggel, hogy a szerelem a nőnél nem csupán érzéki, de lelki szükséglet is, nem gondolva arra, hogy alkotásánál, szubtilisabb voíe tánál fogva elvárja, hogy öt úgy lelki-5 leg, mint érzékileg meghódítsák, hogy érte versenyezzenek, nem gondolva arra, hogy vele szemben valódi sértés, ha az érzékieket a lelkiek fölé akarják emelni. A jövő házassága tehát sokkal nehezebb megoldásnak néz elébe, mint aminő megoldást e téren a múlt idők házasságaiban látni lehetett, de amivel szemben viszont a boldogságnak sokkal magasztosabb perspektívája nyílik meg lelki szemeink előtt, mint aminő az elmúlt idők házasságaiban feltalálható volt. A nőemancipáció, amely jelszóul tűzte ki a nő egyéniségének a férfiéval minden téren való teljesen egyenlő érvényre juttatását, ezen a téren egy kis botlást követett el. A nő gondolkpdás módját egészben véve oda akarta fejleszteni, ahol a férfié áll, de megfeledkezett arról az áthidalhatatlan akadályról, amelyet a természet állított fel kettőjük között — nemiség tekintetében és igy éppen az úgynevezett emancipált nők voltak azok, akik elveszítették nőiességüknek legszebb himporát és kiejtették kezükből azt a leghatalmasabb fegyvert, amelyet a férfiakkal szemben érvényre juttathattak és azokat meghódolásra kényszeritették. És ez reájuk nézve, az élet idealisztikus szempontjából nagy veszteség lett. A jövő házasságának sorsa tehát azon múlik, hogy mennyi idő fog eltelni egy olyan uj embertípus kialakulásáig, amely a múltakon okulva a századvégi gondolatok erkölcsi magaslatára fog tudni emelkedni? Az átmeneti időt kétségtelenül fájdalmas és sokszor nem sikerült kísérletek, valamint az élet kisebb-nagyobb tragédiái fogják jellemezni, de nem szabad elfeledni, hogya küzdelem egy nagy emberi cél, egy nagy emberi ideál eléréséért foly és ez a tudat kell, hogy erőt és biztonságot adjon az emberiségnek, hogy teljes eréllyel küzdje végig a harcot mindaddig, amig az idő diadalmas eredményt felmutatni nem lesz képes. Dr. V. J. Elég volt a szenvedésből! OMFílí** BEÜLNI'NOMOU CZENT RÓKUS; LÁBSÓ UJ LÁB AT CSINÁL Ezen készítményből, mely külföldön régen és kitünően bevált, elegendő, ha egy csekély mennyiséget bele eszünk egy lavór melegvízbe és áztatjuk a fájós lábat 10 —15 percig. Ezen idő múlva a láb dagadtsága, zuzódása, a kínzó égető érzések egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztítás megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok kömyiiszerrel, less vagy beretva nélkül eltávoüthatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, fagyások elmúlnak '* a Sient Rókus Lábsó használata által. Meg lebet ön győződve, hogy a Sreiat Rókus Lábsó a lábat tökéletesen ujj íalakitja, úgyhogy a szűk cipő, az uj cipő is éppen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadítja önt a láb különböző zavaraitok gyalogolhat vagy állhat egyhelyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. Egy nagy adag Szent Rókus Lábsó ára 16 dinár. Kapható minden gyógyszertárban. S. Bokor Malvin Kosztolányi Dezső: Avöröshaju királylány — Wilde Oszkár balladája — Fi jöuő házassága
