Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-19 / 322. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. november 19 A íiecskereki ügyészség elkészítette vádiratát a vasúti kas3zarabIásgyanusiíottjaellen Becskerekről jelentik: A becskereki ügyészség elkészítette a vádiratot Vűsziljevics Miloje vasúti tisztviselő és társai ellen, akik a múlt év októberében 80Q.000 dinár készpénzt raboltak el a Becskerck-begaparti állomás kasszájából. Az ügyészség kilenc embert helyezett vád alá: Trifunovics Drágát, aki szökésben van, Trifunovics Vojiszlávot, Vasziljevics Miloje vasúti hivatalnokot, Rati enko vies Lázár vonatvezetőt, Milodanovics Eta szuboticai asszonyt, Tóth István nyugalmazott vasutast és feleségét, KnezseVlcs Iván miniszteri tisztviselőt, a közlekedésügyi minisztérium volt kabinetfőnökét és Ács Géza elbocsájtott vasúti hivatalnokot. A vádirat szerint a vasúti kasszarablást Vasziljevics és a Trifunovics-tcstvérek követték el. Vasziljevics kinyitotta a főnöki iroda ablakát, melyben a kaszsza volt, a nyitott ablakon a két Trifunovics bemászott, álkulccsal felnyitották a pénztárt és a pénzt elraboltál;. A kaszszarablás után Vasziljevics, akivel a Trifunovics-testvérek .megosztoztak a 800 ezer dináron, 10.000 dinárt fizetett Knezsevics Iván miniszteri tisztviselőnek, aki részére a seitji reálgimnázium hamis érettségi bizonyítványát megszerezte. A vasúti tisztviselő, amikór a hamis érettségi bizonyítvány a zsebében volt, szabadságot kért és bevonult egy drága szanatóriumba, ahol több hetet töltött, miközben úgyszólván két kézzel szórta a pénzt. A szanatóriumi kúra után Vasziljevics Becskereken folytatta költekező életmódját: állandóan dáridózott barátaival, akik közt — a vádirat szerint — zsebtolvajok és egyéb gyanús alakok voltak. A két Trifunovics már sokkal inkább vigyázott a pénzre: Tóth István nyugalmazott vasutasnál laktak, akinek egy ízben bizalmasan elmondották, hogy a begaparti állomás kasszáját ők rabolták ki. A nyugalmazott Vasutast és feleségét az ügyészség azért helyezte vád alá, mért lakóikat, akikről tudták, hogy keresi őket a rendőrség, a hatóságoknál nem jelentették föl. Bűnpártolás cimén kerül a vádlottak padjára Milodanovics Eta, Trifunovics Vojiszláv volt menyasszonya is, akinek szintén tudomása volt arról, hogy a kasszarablást Vasziljevics Miloje és a két Triíunovícs-testvér követte el. Radenkovics Lázár, a vádirat szerint, Vasziljevics Milojevel jegycsalásokat követett el. Vasziljevics, aki a vasúti jegykiadással is meg vált bízva, összejátszott a vonatvczetövel és a jegyékét csak az alsó részükön bélyegezte le. Radekovics, mint kalauz ezeket a jegyeket gondosan szintén csak az alsó részen lyukasztotta át, úgy hogy a következő alkalommal, mint féljegyeket adhatta ki őket Vasziljevics. Ezzel a jól kitervezett csalással Radenkovics és Vasziljevics ezer dinárral károsították meg az államot. Ács Géza ellen az a vád, hogy az osztályfőnök nevére egy ízben , nyugtát hamisított, a pénzt fölvette és megtartotta. Az ügyészség Dimitrijevics rendőrkapitány ellen megszüntette az eljárást, mert nem nyert leigazolást az a vád, hogy megvesztegették és azért engedte megszökni Trifunovics Ddrágát. A vádirat bejelenti azonban, hogy a rendőrkapitányt a jürásbiróság vonja felelősségre gondatlanságból okozott fogolyszöktetés címén. Az érdekes . bűnügyben a tárgyalást valószínűleg december hónapban tartják meg. Noviszad megtagadta a tartományi adók befizetését A bácskai főispán felszóliíoíta Noviszadot a tartományi adó befizetésére — Noviszad tanácsa előterjesztéssel élt a felszólítás ellen A hízásság iskolája írta : Pirvántj András Juliskának ftéhai papája adófelügyelő volt egy megyei székhelyen, Béla ugyanott járásbiró. Gyerekkoruk óta ismerték egymást. Béláról tudta mindenki, hogy hozománj'vadász, . jóakarói természetesen ajáitlgatták pénzes házakhoz, mert . ő azt kereste. Kétszer is megpróbálkozott egy igen gazdag hentes leányával, de mikor másodszor is kosarat kapott, mert ott ugyanakkor ügyvéddel is próbálkoztak, végtelenül elkeseredett. — Harmincötéves vagyok és még asszony nélkül — sóhajtotta magába. Mikor kifordult a hentesék rácsos kapujából, kiment a parkba, tavasz volt, sáiapálcájával idegesen vagdosta a bokrokat — talán nem is tudta mit tesz; —a fehér bogyók a foszlányokká tépett zöld leveiekkel mutatták a kígyózó utón, merre járt Béla. Az. jutott eszébe, ha ő elmondhatná valakinek, valaki meglíitt emberének az ö nagy lelki bánatját, megkönnyebbülne a szive; végigjártatta gondolatait az ismerősein és felkiáltott. — Juliska! Érdeknélküli barátság fűzte őket öszsze, őszinték voltak egymáshoz mindig. , Tudod ki a legújabb szerelmem! A Kriegler Margit — mondta — mikor a henteslány után vetette magát. — Nem neked való Béla — mondta Noviszadról jelentik: Lukics Predrag, bácskai főispán csütörtökön rendeletet küldött Noviszad városához, amelyben felszólította a várost, hogy haladéktalanul fizesse be a tartományi pótadót, amely ezidőszerint 120.000 dinárt tesz ki. A bácskai tartományi főispán rendeleté érdekes közjogi bonyodalmat okozott. Borota Branisziáv dr. polgármester, a noviszadi városi tanács nevében: a rendelet kézhezvételét követő napon sürgősen értesítette a főispánt, hogy az 1886. évi XXI. t.-c. 57. szakasza értei mében felterjesztéssel él, mely szerint, miután a rendelet keresztülvitelét a városra károsnak, illetve keresztülvihetetlennek tartja, a rendelet végrehajtásának elhalasztását kéri. A polgármester a főispánnak küldött felterjesztésben utal arra, hogy az alkotmány 135. szakasza záros határidőt állapított meg, amelyen belül a törvényhozás köteles az állam közigazgatását tartományokra beosztani és ha ezt a törvényhozás a kitűzött záros határidőn belül nem végezné el, az alkotmány felhatalmazza a kormányt, hogy szabályrendelet utján végezze ezt el. Minthogy a törvényhozás a záros határidőn belül nem gondoskodott az állami közigazgatásnak tartományokra való . beosztásáról, 1922-ben a kormány szabályrendeletet adott ki, amely az állami közigazgatást, területi szempontból tartományokra, osztotta be. Az 1922. évi és az általános közigazgatásról szóló törvény 37. szakasza pedig kimondja, hogy a vajdasági törvényhatósági váró sok, továbbá a horvátországi első ősz tályu városok és a szlovénországi saját statútumokkal rendelkező városok, amíg az alkotmányban e'"'rt és a városok önkormányzatáról szóló törvényt meg nem alkotják, megtartják az önkormányzavolt Juliska.« Tehát Juliskáéklioz! Visszafordult azon az utón, amelyen jött, sajnálta a sok foszlánnyá tépett lehullott bokorievelet, bement, a városba, magához vett néhány üveg bárt, egyenesen Juliskáéklioz tartott. Magukhoz jöttem mulatni! — mondta Juliska idősebb nővérének. Ilyen gondolat! Egész komolyan! és már pakkolta ki a fiaskókat. Kérek valami hozzávalót és hívják el Irént is. Mit volt mit tenni, teljesítették kívánságát. Juliskáéknál szívesen verődött össze társaság máskor is tejszínes kávéra, kitűnő kuglóffal. Béla mohón és erőltetve ivott; be akart csípni. Megszakítás nélkül beszélte el. — Kikosaraztak Kriegler Margiték másodszor. Szives volt hozzám, azt mondta, először azért kosarazott ki. mert lebeszélték a rokonok. A papája nem akarta. — Ejh! Igyunk rája. Igyunk a Kriegler Margit egészségére. — Ilyen csalták a nők! — Ejh! Igyunk rája. Juliska részvéttel nézte ezt a vergődő öreg fiút. Eszébe jutott 35 éves leányságának minden férjhezmenési törekvéseinek kudarca, mélyen belenézett Béla sötét szemeibe és őszinte részvéttel mondta: — Béla! Én megértelek. — Úgy! Úgy! mondta Béla; mintha tot, illetőleg jelenlegi status quot. Az 1922. évi kormányszabályrendelet tehát csak területileg osztotta be a városokat a tartományokba, de aziránt nem intézkedhetett, hogy a városoknak milyen autonómiájuk legyen: olyan széles-e, mint omilyenekkel a tartományok rendelkeznek, vagy szükebbek, mint a járásoké, vagy a kettő között egy középutón levő autonómiát kapnak-e? Ebből az álláspontból következik, hogy a területileg a tartományokhoz tartozó törvényhatósági városok önkormányzati beosztása még maradt és megmarad mindaddig, mig a közigazgatásról szóló törvényt meg nem alkotják és az Sírásképp nem intézkedik. Dr. Borota Branisziáv polgármesternek jogilag alaposan megindokolt felterjesztése szerint a törvényhatósági városoknak nem is lett volna kötelességük a tartomdnygyütésbe képviselőket választani és nem kötelesek a tartományoknak pótadót fizetni, amiből természetszerűleg az is következik, hogy a tartományokat nem illeti meg a törvényhatósági városok feletti ellenőrzés joga, hanem a törvényhatósági városok közvetlenül a kormánynak, illetve a belügyminiszternek vannak alárendelve. Ezt az álláspontot teljes egészében . magáévá tette a vajdasági városok szövetsége is, amely- legutóbbi belacrkvai gyűlésén egyhangúlag azt határozta el, hogy az egész vonalon ezt az egyöntetű álláspontot képviseli. A főispán Noviszad város tanácsának előterjesztését fel fogja terjeszteni a belügyminiszterhez, mely ebben a kérdésben határozni fog. Ha a belügyminiszter a felterjesztés ellenére fenntartja rendeletét, akkor a miniszteri döntéstől számított három napon belül össze kell hivméiyen bele akarta volna vésni emlékezetébe e szavakat. Játszunk haragszomrádot. indítványozta Irén, a társaság egyik tagja. Nosza kivitték a fehér asztalt az ebédlőből. Vannak még ma is, kik e nagyanyáinkról ránk maradt játékkal is beérik. — Haragszom rád! — Miért? — Mert elhagyott a babád. — Haragszom rád! — Mert nincs babád. Ejh! Elég veit! Igyunk tovább! Hol a borunk? — szólt Béla. Gyurka. Juliska sógora is mellette szavazott, vége volt a játéknak. Béla a bucsuzásnái melegen megrázta Juliska kezét; mélyen belcmélyesztette szemeit Juliska őszinte sz<Áneibe. — Isten Veled! Másnap reggel kereste Béla selyemzsebkendőjét; nem találta. Eszébe jutott, hogy Juliskánál volt a zsebkendő, mikor abbahagyták a játékot. Ettől kezdve sűrűbben járt Juliskáékhoz. — Te jó lány vagy! — Te is Béla jó fiú vagy! — Tetszel nékem — mondta Béla. — Te is nékem. Mondogatták egymásnak és hitték is. Egy kirándulásnál a társaságot maguk mögött hagyták. . — Szeretsz? — kérdezte Béla. — És te? Figyelj ide Béla! ín hiszem, hogy szeretsz; Úgy mint én téged Béla. Öreg barátság. Valamivel több. Közös ni Noviszad város törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlését, amely a miniszter döntését tartozik azonnal tárgyalás alá venni és ezzeJ szemben állástíoglalni. Noviszad városa elvi szempontból foglal állást a tartományi pótadó fizetése ellen, noha a város anyagi szempontból a tartományhoz való csatolása által kedvezőbb helyzetbe jutott, mert a megfizetendő 120.000 dinár tartományi pótadó ellenében a tartomány átvette a törvényhatósági utak fenntartását, ami lényegesen többe került eddig a városnak. Noviszadon érdeklődéssel várják az érdekes közjogi kérdés elintézését. Szuboticán marad a Jogi fakultás Az uj egyetemi törvénytervezet bevezeti a vizsgadijat az egyeteme ken Az egyetemi tanítás egységesitésérű! törvénytervezetet dolgozott ki a közoktatásügyi minisztérium szakbizottsága, amelyben az ország mindhárom egyetemének képviselői helyet foglaltak. A kész tervezetet átadták Knmamdi Koszta közoktatásügyi miniszternek, aki azt rövidesen a parlament elé fogja terjesztetni,( Dr. Mitrovics Csoda, a beogradi egyetem rektora, a szakbizottság elnöke megállapította, hogy az uj törvény életbeléptével kezdődik meg a valóságban az oktatómunka normális menete az egyetemeken, amelyek egyforma törvényes előírásokat szabtak. A fakultások száma a törvénytervezet szerint az eddigi marad. A szakbizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyes fakultások megszüntetése tisztára politikai természetű intézkedés volna, ezért erről a kérdésről nem is folytatott vitát. A három egyetemi székhely továbbra is Beograd, Zagreb és Ljubljana lesz. Szuboticán megmarad a külön jogi fakultás, Szkopljében pedig a filozófiai fakultás. Uj dolog az egyetemek fegyelmi bírósága és a vizsgadij: A fegyelmi biróság az egyetemi tanárok fegyelmi ügyeiben intézkedik és ennek bevezetésével az egyetem autonómiájának biztosítását célozzák. A vizsgázók ezentúl az állami illetéken kívül vizsgadijat is fizetnek, továbbá megfizetik a laboratóriumi kísérleteknél felhasználandó anyagot, különben a tanítás is ingyenes lesz. A vizsgadijat összegszerűen nem Írja elő a törvény, hanem erről külön szabályrendeletet fognak kiadni. sors. De a feleséged csak úgy leszek, ha erre a kérdésemre felelsz: Mit csinálnál, ha nemet mondanék? Béla nem tudott szólni. Mélyen gondolkodott. Valami nyomásfélét érzett agyában. Nem talált szavakat. Szótlanul mentek egymás mellett, egyszerre a csatorna zsilipjének hídjára értek. A hid előtt duzzasztva van a viz, hogy esése legyen. Mindketten elgondolkoztak, nézték, amint csendesen közeledik cgy-egy úszó tárgj« és esik le a víztömeggel együtt a mélységbe. — Min gondolkozol? — kérdezte Béla? Juliska elfordult. Könny szökött szemébe. Amint fehér zsebkendőiét kivette, kiesett véletlenül Béla selyemzsebkendője is egyenesen a csatornába. Juliska automatikusan, ijedt mozdulattal utánakapott a zsebkendőnek. Késő. A zsebkendő beleesett a vízbe. Mielőtt lefordult volna a zuhanó víztömeggel, Béla botjával iparkodott kimenteni, ügyetlen volt; nem tudta kihalászni, a következő pillanatban eltűnt szemeik elől a mélységbe. Odalent a morajló, örvénylő, fehéren habzó zugó habok örökre eltüntették. Béla leszaladt a part mentén odáig, hol a zuhanó viz lecsendesedve hömpölygött tovább, mint egy rohanó hegyi patak vize, hol a kitűnő pisztráng él, hiába! A zsebkendő eltűnt: a viz nem vetette felszínre. Eltűnt. Elmúlt. Vége volt. A házasság iskolájában Béla már a beiratkozásnál megbukott.
