Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-18 / 321. szám

4. oldal

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

1927. november 18

Mun káskórházzá alakítják a palicsi üdülő-otthont

Igazgatósági ülés a szuboticai

munkásbiztositó pénztárban

A szuboticai kerületi munkásbiztositó pénztár újonnan kinevezett igazgatósága szerdán tartotta meg első érdemle. ges ülését. Az ülés iránt úgy a munkáltatók, mint a munkás igazgatósági tagok részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert ezen az ülésen kellett letárgyalni a pénztár 1928. évi költségvetését. A pénztár ugyanis a jövő évi költségvetésben olyan kiadásokra irányzott elő fedezetet, melyekből meg, akarja valósítani a palicsi üdülő-otthonnak munkáskórházzá való átalakítását, továbbá az uj szemészeti rendelőintézet felszerelését és egy gondozó intézet felállítását. Az ülés délelőtt kilenc órakor kezdődött és délután egy órakor félbe kellett szakítani, majd délután folytatták.

Legfontosabb része a tárgysorozatnak az a határozati javaslat volt, melyet az elnökség nevében Brkics György pénztári igazgató terjesztett elő s amely legjobban mutatja, hogy az uj Igazgatóság komolyan fogja fel hivatását. A javaslat a ma érvényben lévő munkásbiztositási törvény módosítására vonatkozik. Az ülésen úgy a munkáltatók, mint a munkások részéről alaposan meg. vitatták a határozati javaslatot és egyhangú határozattal a következőkben körvonalazták az igazgatóság álláspontját:

A ma érvényben levő törvény novellaris utón olyképen módosítandó, hogy

1. a törvény végrehajtásának és gyakorlati alkalmazásának minden mozzanatában erősen kidomborittassék az a ccntralisztikus irányzat, mely a munkásbiztositási intézmény alapvető és éltető kelléke és ennek kapcsán az igazgatóság ama kívánságának ad kifejezést, hogy a munkásbiztositás ágazatai, legfőképcn pedig az egymástól anyagi és- adminisztratív szempontokból szinte elválaszthatatlan betegsegélyezési és balesetbiztosítási ágazatot továbbra is az egész országra kiterjedő hatáskörrel felruházott központ, a jelenleg Zagreb székhellyel működő Országos Pénztár adminisztrálja.

2. A kerületi munkásbiztositó pénztárak önkormányzatának hatásköre kiterjesztessék a pénztári 'adminisztráció minden ágazatára, hogy ezáltal a biztosítás körébe vont érdekeltek olyan ügyeit, melyek egyrészt az intézmény fenntartását biztositó fizetési kötelezettség teljesítésére, másrészt pedig az in. tézmény segélyszolgáltatási ■ teendőire vonatkoznak, a helyi viszonyokat alaposabban ismerő önkormányzati szervek intézzék el a felügyeleti hatóságoknak pusztán irányitó és törvénytmagyarázó, de az önkormányzati szerveket szabad elhatározásukban nem befolyásolható tanácsadása mellett.

3. A ma érvényben lévő alapszabályok és a munkásbiztositó intézmény alkalmazottainak szolgálati jogviszonyát szabályozó szolgálati és fegyelmi szabályzat megváltoztatásával a pénztári adminisztrációt olyan módon egyszerűsítsék, hogy a mai költséges és az önkormányzati szervek által sok esetben indokoltan nehézményezett komplikált és költséges adminisztrációt egy tökéletesebb, a gyakorlati igényeknek jobban megfelelő rendszerrel helyettesítsék, továbbá hogy a munkásbiztositási pénztárak közgyűlési kiküldötteinek megválasztására vonatkozó alapszabályszerü rendelkezéseket változtassák meg. Az alapszabályok mai plurális választójogi kiváltságot biztositó rendelkezéseivel szemben érvényesüljön az az elv, hogy az érdekeltségek a saját maguk ügyesbajos dolgait intéző s érdekeiket védő önkormányzati szervekben olyan megoszlás szerint és olyan képviseleti arányban vegyenek részt, aminö tagozódottságban vonatkozik reájuk a biztositó törvény kötelező ereje és az egyes tagozódási kategóriákon belül amilyen mértékben járulnak hozzá anyagi szol-A községi képviselőtestületek már igen sok helyen megalakultak és bizonyára elvi vita mellőzésével is eldöntötték az elvi vitát: a községi önkormányzatban hihetőleg már gyakorlatban be van vezetve a magyar nyelv használata. Rövid időn belül a városi törvényhatóságok is összeülnek és meg vagyunk arról győződve, hogy a mai — kétségtelenül megenyhült — atmoszférában nem lesz senki, aki elvitatná a, magyar képviselőktől azt a jogot, hogy anyanyelvűket használhassák felszólalásaiknál. Amint elképzelhetetlen az. hogy' — például — a topolai községi képviselőtestületnek legalább kilencven százalékig magyar tagjai ne szólalhassanak fel magyarul, úgy bizonyára senki sem fosr;a ellenezni. a magyar nyelv használatát a szuboticai képviselőtestületben sem.

A községi törvény méz nincs megalkotva, tehát törvényes rendelkezés ezideig a nyelvkérdést nem szabályozza. A képviselőtestületek vezetőségének spontán elhatározásától és a képviselők többségének hozzájárulásától függ az, hogy megengedik-e a kisebbségi népek’ ' tagjainak anyanyelvűk használatát. Miután azonban a kilenc év után nagynehezen kiküzdött vajdasági községi autonómia teljesen illuzoriussá válnék, ha a szabad nyelvhasználat nem lenne megengedve, úgy hisszük, hogy egy hang sem fog akadni, amely az ellen szólna.

Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy Ssomborban és Szentán, ahol egyáltalában szóba került ez a kérdés. — a legjobb és legkiválóbb szlávok a szabad nyelvhasználat mellett foglaltak állást.

Nem is képzelhető ez másként, hiszen

gáltatásaikkal az intézmény fenntartásához. A munkásbiztositási intézmény tisztviselőinek szolgálati és fegyelmi jogviszonyait tárgyaló szabályzatokkal szemben olyan szabályzatra van szükség, amely az egyszerű és nem költséges, de e mellett a tökéletes adminisztráció megalapozási elvének kidomboritása mellett maguknak az alkalmazottaknak felelősségérzetét és szolgálati kötelezettségét a pénztár igazgatójával és az önkormányzati szervekkel szemben erősebben kidomborít ja. Tételes rendelkezéssel biztosittassék az önkormányzatnak az a joga, hogy a tisztviselői állásokra a megfelelő iskolai bizonyítvánnyal nem rendelkező, de egyébként tehetséges és rátermett egyéneket is megválaszthasson.

4. A választási eljárást szabályozó alapszabályszerü rendelkezéseknek megváltoztatása után az egész országra kiterjedőleg tartsák meg a közgyűlési kiküldöttek választásait.

A szuboticai pénztár igazgatósága e határozatot felterjeszti az Országos Pénztárhoz a szociálpolitikai minisztériumhoz való továbbítás céljából.

el kellett jönnie az időnek, amikor még a legelíocrultabb soviniszták is kiemelkednek a háborús mentalitásból és belátják. hogy egy a fejlődési stádiumba jutott ui államnak, amelyben különböző népek laknak — legnagyobb ereje a nemzetiségi kérdés demokratikus, liberális kezelésében van.

Miután pedig törvénvhozásilag még nincs rendezve e fontos kérdés — de lege ferenda is fontos, hogy bizonyos alapelveket leszögezzünk.

A szláv nacionalizmus több Ízben joggal hivatkozott egy-egv magvar törvényre. amely a régi Mdgyarország nemzetiségeivel szemben a kelleténél jobban hangsulvozta a magyar nyelv egyeduralmi jogát. Ugyancsak sokszor hivatkoznak arra is. hogy a magyarországi nemzetiségi törvényt soha nem hajtották lojálisán végre és a mai. sovinizmus fegyvertárában is erősen szerepel ez az érv.

Amikor kiemeljük, hogy ezt igazságkínt elismerjük és leszögezzük, hogy a ne rzetiségi törvény végrehajtásáért és h nemzetiségek egyenjogúságáért Ma■ Írországon is küzdöttünk — még ki kell emelnünk azt is, hogy a hibák átvétele és kccirozása nem okos politikai eljárás és amit a szláv politikusok ostoroztak a magyar időben — azt ne kövessék uralmi helyzetükben.

Az állam presztízsének a mai európai relációban semmi sem használ jobban, mint. a megértőén engedékeny, liberális nemzetiségi politika, mert minden ellenkező látszat ellenére az európai gondolkozás a népek és nemzetek tökéletes kibővítése és megértése felé tendál. Nem

A magyar nyelv a közigazgatásban

Irta: dr. Havas Emil

Éva

Ma: Tamás István

A férfi kivette az óráját:

— Még van idő, nyugodtan ebédelhet.

A lány kecsesen szeletelte a párolgó sültet. Csacsogott és evett, olyan utánozhatatlan bájjal, amely szinte ‘már látványosságszámba ment. Csipetnyi főzeléket, falatnyi savanyút, egy korty bort, sajtot és hámozott gyümölcsöt.

Alig két napja ismerték egymást. A lány finomsága meglepte , és vonzotta a férfit.

— Egy nő — gondolta— aki összetörne az első hangos szóra.

Es hasonlatok vilióztak előtte:

— Liliom.

— Kristályharang.

— Nádszál.

Magában igy is nevezte:

— Nádszálkisasszóny.

E' ükért Évinek hívtál par? " somit. Berlinben tan, felé készülődött A fiúval csen. _,i

ismerkedett meg.

■Az autóban, amely a repülőtérre vitte őket, még egy ember számára elegendő hely maradt köztük. A férfi kémiai kísérleteiről mesélt és amikor egy zökkenőnél véletlenül a nőhöz ütödött a keze, zavartan mondta:

— Pardon.

A jegykiadó iroda előtt megálltak.

Majd én elintézem — mondotta a férfi — addig búcsúzzon el a várostól!

Eva a férfi vállai fölött kukucskált ki és idézte halkan a Kitrfürstendamot, az Unter den Undent, a kirakatokat, színházakat, mozik transzparenseit.

■— Nehéz Berlintől elválni — mosolygott a fiú, de ekkor hirtelen torkán akadt a szó és elpirult. A gyalogjárón egy részeg ember állott, aki mocskos káromkodásaival elsötétítette az eget is.

Szentséges Teremtő! Mindezt a lány is hallja!

A férfi magánkivül csapta be az ablakot és örült, amikor a soffőr ráeresztette a motort és a szörnyű mondatok belefultak a vad kattogásba.

*

— Gyönyörül —1 sóhajtotta Éva.

— Fenséges! — ordította a férfi.

Egymás szavát azonban nem hallották

a propeller dühitő lármájától, amely elnyomott minden más zörejt. A fülekből vattacsomók lógtak ki, mint a kócbábukból a lószőr és ezerkétszáz méter magasban ég és föld között egy kis kalitkába zárva olyan élettelennek látszott az egész társaság, akár egy kirakat, amelyben jól öltözött viaszfigurák hevernek szanaszét.

— Nem fél? — irta a lánynak a noteszlapon és kezébe adta a ceruzáját is.

— Boldog vagyok — irta vissza Éva — csudálatos dolog versenyezni a madarakkal. Szeretném, ha ezt az örömet Lionardo da Vinci is megérte volna.

Úgy társalogtak, mint a süketnémák. Jelekkel és levelekkel. A felhők szétfolytak alattuk és újra összecsaptál?, a fehér páratömeg sistergett és könnyesre maszatolta az ablaküveget. Egyébként: minden állni látszott. A sebességet csak akkor érezte igazán, amikor kidugta egy pillanatra a kezét.

— Ligy vág a levegő, mint a borotva — panaszolta a noteszba. Vékony szar. kalábbetüi szinte illatossá tették a papirt.

A többi utasok szórakozottan bóbiskoltak. Egy vastag, kövér ur felrakta lábait a szomszéd ülésre és mintha csak a helyiérdekű vicinálison ülne, álomba merült. A gép csak néha sülyedt, vagy emelkedett pár métert. Annyit se rezdiilt, akár a vonat, vagy a hajó barázdája.

— Nézze a gyárak bodor füstjét! És a cammogó autókat! A városok, falvak álmélkodva néznek fel ránk! Mindenki bámul. Talán az Isten is észre vesz majd egyszer bennünket.

A férfi megdöbbent ettől a mondattól.

— Ön hisz... — kezdte irni, de ekkor észrevette, hogy a lány arca elhalványodík és a szája szederjessé válik.

— Rosszul van?

fiva feje hátrahanyatlott és egész testében remegni kezdett. Görcsösen kapkodott levegő után. A többi utasok gyorsan elfordultak és meredt képpel bámultak ki az űrbe. A fiú sietve, íelrántotta az abjakot és a friss levegő egy pillanatra magához térítette a lányt. Aztán Újult erővel tört rá a hányinger. Hamuszürke arccal, görcsöktől félájultan fuldokolt, finom kis teste összeroppant és vékonyka ujjaival erőtlenül kapaszkodott a fiú ruhájába. Minden nőiessége eltűnt. Oldalt fordult, rettentő erőfeszítéssel, hogy legalább ne lássák. A fiú részvéttel nézte. Mint a harctéren, amikor emberi kötelessége diktálta, hogy kifordult beli'i bajtársát a kötözőhelyig cipelje.

— Csak bátran — üvöltötte túl a propeller berregését és a lány hamuszürke arca elé tartotta a fatális papírzacskókat.

'äses őzike is borzalmas látlehet eléggé aláhúznunk dr. Colbannak. a kisebbségi liga titkárának megjegyzését, aki a névvegyelemezési rendelet eltörléséről azt mondta Grol képviselőnek, 'hegy ezzel nemcsak a kisebbségeknek, hanem az államnak is nagy szolgálatot tettek.

Szem előtt kell tartani azt is. hogy a nemzetiségi törvénynek éppen a közigazgatás nyelvhasználatáról szóló rendelkezéseit teljes mértékben alkalmazták a régi Magyarországon is.

Éppen azért addig is, mié törvény rendezi ezt a fontos kérdést, elvi alapul itt Is elfogadhatók a magyar nemzetiségi törvény alapvető rendelkezései.

A nemzeti egyenjogúságról szóló 1868.. XLIV. t.-cikk amikor kimondta, hogy a magyar hon minden polgára bármely nemzetiséghez tartozzék is — egyenjogú — a 2-ik paragrafusban elrendeli, hogy a törvényhatóságok ieKvzőkön'*vei az állam hivatalos nyelvén vitetne':, de vitethetnek emellett mindazon nyelven is. amelyet a képviselőtestület legalább cgyötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt.

A 20-ik § pedig azt mondja, hegv a községi gyűlések maguk választják .jegyzőkönyvük s ügyvitelük nyelvét. A jegyzőkönyv egyszersmind azon nyelven is viendő, amelyen vitelét a szavazatképes tagoknak egyötöde szükségesnek látja.

A 21-ik § szerint a községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezésükben azok nyelvét kötelesek használni. A szuboticai városházán minden tisztviselő, aki szlávul tudott — beszélt is a szláv polgárokkal ^lávul és ezt senki vitássá nem tette — amint például Kulán vagy Cservcnkán is akadály nélkül beszélhettek a tisztviselők a lakósság német tagjaival németül.

A felszólalások nyelvét illetőleg a 3. 5 elrendeli, hogy törvényhatósági gyűléseken mindaz, aki ott szólás jogával bír — akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem magyar. A' 24. § pedig: községi gyűlésekben a szó-: lás jogával birók szabadon használhatják anyanyelvűket.

Nincs tehát aggályunk, hogy a képviselőtestületekben a felszólalók az anyanyelvűket szabadon használhatják és hogy ezt a községi törvény is szankcionálni fogja.

Nincs kétségünk eziránt annál kevésbé. mert nem hisszük, hogy bárki is pá- Pább akarna lenni a pápánál, szlávabb és nemzetibb a soviniszta Pribicsevicsné!.

Már pedig Pribicsevics volt az. aki a Bácsmesyei Naplóban megjelent »Jugoszláv Svájc« cimü cikkemre a Reč-ben irt válaszában a következőket mondja:

— »Meg kell adni az itt élő nemzetiségeknek a kultúráink szabad fejlődésének lehetőségét, kapcsolatban az iskolakérdés igazságos megoldásával és bizonyos iosot anyanyelvűk használatára a helyi életben.« Vagyis az autonóm közigazgatásban a legkevesebbet, amit lehet: az anyanvelv használatát.

És ő teszi hozzá: »És ezt meg kell adni őszintén, reálisan és nem frázisoké kai meg Ígéretetekéi, amelyeket soha nem váltanak be.«

vány lenne hasonló helyzetben

Vagy a klasszikus istennők!

És Werther se lett volna öngyilkos, ha Margarétájával előbb repülöturára indul...

*

Aztán a fiú előtt borult el a világ. Olyan gyámoltalanná gyávult, mint egy gyerek.

Becs forgott alattuk, mint egy óriási ringlispil, az egyik ház udvarán szőnyeget poroltak, az iskola kapuján gyerekek tódultak ki és az emberek úgy kacsintgattak felfelé félrebicsaklott nyakkal, mintha attól tartanának, hogy a fejükre pottyan a repülőgép.

— Kedves, itt vagyunk!

Karonfogva hagyták el a repülőteret.

A lány, mint egy ápolónő a betegét, gyengéden támogatta a még szédülő fiatalembert.

— Én akkor készültem el — csicsergőit a nő —- amikor a gép lesülyedt Köln felett. A gyomrom a torkomba szaladt. Rémesen nézhettem ki?!

— Nem is igaz! Én sokkal szörnyűbb látvány lehettem.

— Tévedés. Inkább komikus volt, mint ijesztő.

Összenevettek. A lány hirtelen idegesen felráncolta a szemöldökét és sikoltozni kezdett:

— Pfuj! Gyorsan dobja le! — és irtózattal húzódott el a fiú mellől.

—? •

— Egy hernyó mászik a gallérján!

— Hol?

— Ott! — mutatott lilára váltan a jámbor szőrös hernyóra és még akkor is reszketett az utálattól, amikor a férfi már rég lefricskázta magáról.'