Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-18 / 321. szám

2. olM BÄCSMfiÖtEl NAPLÓ 1927 november 18. Tizenkét évi fegg Ítélték a gyermekrontó kulai igazgatói A bíróság csak •súlyosbító körülményeket talált és a maximális büntetést alkalmazta — Az elitéit a királyig felébbet nyuk is. Az most Afrikában időzik, apá­ca, a hittérítők mellett teljesít szolgá­latot. — Igen — szól az anya — a szerétéi­ért dolgoznunk kell mindnyájunknak. Ezek a szavai pedig itt e három gyer­mek jelenlétében, kik egymás kezét fog­ták, nem tetszett frázisnak. Mélyen megindultan hajiunk meg Van Isigenné előtt. Amikor kimegyünk, még egyszer ráte- • kiütünk a kastélyra, mely a Boulevard Van Isigen 78. száma alatt van. Az ember néha bandukol egy idegen városban, közönyösen elmegy egy-egy ház előtt, nem is sejtve, hogy ott a mai lel­ketlen, üzleties században rejtetten, titko­san munkál a szeretet. K. D. Megoldják, a lakáshiányt Noviszád város nagyarányú lakásép'í'i : isSj-i Noviszadon két nagy bérház má épül <■ , 3'töt a tavasszal építenek Szomborbó! jelentik: A szombori tör­vényszék dr. Skrabalo Máté tanácsa szerdán késő estig folytatta a gyermek­rontó ktilai polgári iskolai igazgató bűn­ügyének' tárgyalását. Este 8 óráig tar­­testi az összes beidézett tanuk kihall­gatása. „ A tanúkihallgatások után dr. Perkovics József államügyész tartotta meg nagy­­,hatású vádbeszédét. Különösen azt emel­te ki. hogy a nevelésre rábízott vádlott a gyermekeket ahelyett, hogy becsüle­tes, erkölcsös emberekké nevelte volna, testileg és erkölcsileg megrontotta. A vádlott egy egész nemzedéket ingatott meg erkölcsi hitében, mert hogyan fog ez a nemzedék visszaemlékezni iskolá­jára és tanítójára, amikor az életben az iskolapadon szerzett benyomásoknak keilane őt vezetnie. Hogyan fognak vé- L adni az iskoláról azok a szülők, akik /km. a legnagyobb bizalommal küldötték legdrágább kincsüket, gyermekeiket. A legsúlyosabb fointetést kérte a vádlottra. Dr. Muslrevics Mihály ügyvéd tartott jogi alapon felépített védőbeszédet, vé­gűi Dobrijevics vádlott beszélt! Megis­mételte, hogy ő politikai üldözés áldo­zata, Gájics kulai jegyző áldozata, aki már két jegyzőt kiintrikált onnan, üldözi őt is. A háború alatt dobrovoljác volt és azóta is mindig csak nacionalista érde­kekért harcolt. Az egész vád mestersé-Qstende, 1927. Elhagyott a tengerpart és hamuszürkc. Ahol valaha nyáron- színes trikók csil­logtak,és a nemzetközi iiirdüvendége­­k.et nagykerekü kordákon húzták,he. jám­bor' lovak szalmakalapos szolgák fel­ügyelete alatt, csak sirályok vijjognak, hullámok lármáznak. , . Mit lehet csinálni ezen az egyhangú délutáljon?. A kaszinóban még nincs sen- Kisem. Bolyongunk a főuccán, melyen úgyszólván csupa.cukrászda van s édes-, kés .vanéiia-illat leng. Qstende vanélia­­szagú. Ismerős sehol.- Egyszerre eszünkbe villan, hogy Bel­gium minden szögében-zugában él — el­szórtan — egy-egy magyar gyerek, kit "a "belga ‘sklök hónapokig, sokszor éve­kig táplálnak, ruháznak, iskoláztatnak, tejben-vajban íürösztenek. Érdekes len­ne egy ilyen kis magyart meglepni rajta­­csapásszerüen, bekukkantani ideiglenes otthonába. A városházán érdeklődünk. Kezünkbe nyomnak egy címet: Boule­vard Van Isigen 7$. Odabüliagunk. A ház falán fekete tábla, rajta arany­­bbtiikkel: Van Isigen, notuire. Van Isigen köz­jegyző, nyilván nagyúri mért nem csak saját palotájában, hanem saját uccájá­­ban is lakik. Takaros kastélyba lépünk. Lenn a földszinten • flatnand konyhát látunk, ak­kora tűzhellyel, mint egy kisebbecske ■ hadihajó, villogó rézüsíckkel, kondorok­kal, lábasakkal, a kanalak, villák, kések, habverők egész fegyvertárával. A küszö­bön — spirítus'familiáris — kendcrma­­gos cica nyújtózik'. Á keit mellett az iroda. Van Isigen ur ügyfeleivel tárgyal, de mihelyt bcküldjiik névjegyünket, azonnal fogad. Tagba­szakadt, 'köpcöst, komoly ur," majdnem köpcös, nem valami beszédes. Meghallgat bennünket. Bólint. Már is kijön az elő­csarnokba, megnyom egy csengőt, a lép­csőt elzáró ajtócska fölpattan, fölballag rajta súlyos lépteivel Pár pere múlva visszatér. Ismét bólint. Kinyit egy tágas szalont, kézmozdulattal helyet jelöl nc- I jink, aztán meghajlik, eltávozik, némán. Ez. a szalon az évszázados jóléttől ra­­g.; Olyan, mint egy múzeum. Flamand kandalló. Remekbe faragott dióía-aszta­gesen felépített rosszakaratú bajsza. Dr. Skrabalo elnök este fél kilenc óra­kor berekesztetíe a tárgyalást és az íté­let kihirdetését csütörtök déli tizenkét őr:" i tűzte ki. Csütörtök délre zsúfolásig megtöltötte a közönség a fő,tárgyalási termet. Pont 12 órakor bevonult a biróság, majd szu­­rouyos őrök bevezették a vádlottat. Az elnök halálos csendben hirdette ki az íté­letet, amely szerint a bitóság tiünösnek mondta ki a vádlottat a vádbeli cselek­mények elkövetésében és ezért tizenkét évi fegy házra és iiz évi hivatalvesztésre Ítélte. A biróság az ítélet indokolásában kimondotta, hogy úgy a gyerekek, mint a tanítók vallomásából beigazolást nyert az inkriminált bűnhalmaz. Az ítélet ki­szabásánál csakis súlyosbító körülményt talált olyan nagy fokban, hogy még a büntetlen előélet miatt sem alkalmazhat­ta az enyhítő szakaszokat, ezért a vád­lottat az ítélet kiszabásánál a maximum­mal kellett sújtani. Dr. Perkovics ügyész felebbezett a bűntett kvalifikálása ellen, de az ítélet nagyságában megnyugodott. Dr. ,Masi­­revicswédő felebbezett ■ a bűnösség meg­állapítása, a bűntett kvalifikálása és az enyhítő szakasz nem alkalmazása miatt. Dobrijevics vádlott az elnök kérdésére fölényesen mosolyogva kijelentette: fe­lel,bezek a királyig. hangon ötöt iit. Most könnyű gyermeklfcptek,.stÜK5gnuk a lépcsőről. Egy-tizenkćtesztend^s-- kis­lány libben be fekete sciyernruhában, üde rózsaszín arccal, hajában szalaggal, akár egy régimódi hercegkisasszony. Elfo­gultság nélkül, bájosan, köszön,. — Bon jour, monsieur, — Bon jour, mademoiselle. A társalgás, franciául folyik. Elmeséli, hogy most jött haza az iskolából, hatra zongoraórája van. — Anyám is miilgyárt jön, két test­vérkém is, csak átöltöznek. — Hogyan, mademoiselle, önnek az édesanyja is itt lakik? — Nem, csak a belga bugám és a bel­ga testvéreim. — Szóval ön nem idevaló? — Nem. — Honnan? — Magyarországból. Budapestről — Mik a szülei? — Apám már nem él. Csak édes­anyám. — Micsoda? — Szakácsnő. Csak ekkor vetem le inkognitómat. Magyarul szólalok meg. Mancika rám pillant, elmosolyodik, megered ajkán a szó: boldogan mondja el, milyen áldott emberek közé került, nyolc hónapja la­kik náluk, a jövő hónapban hazautazik s tekintetét egyszerre köriiljártatja a pompás szalonban, melyet már megszok­hatott, de most, hogy hazagoudolt, újra észrevesz mindent. Itt a belga mama is. Kövér, kedves. Fülében súlyos függők. Rózsaszín arca csupa nyájasság. Hat éves szőke kisfiát, kilenc éves leányká­ját vezeti elém, akik meghajolnak, az­tán közrefogják magyar testvérkéjüket. A fin matrózruhát visel, a leányka be­rakott szoknyát. Az anya szeme boldo­gan pilien rajtuk. Mancikát nagyon sze­reti. Űrökbe akarta fogadni, de édes­anyja nem engedi. Erre azt irta a bu­dapesti szakácsnénak, hogy jöjjön el hozzá, nála maradhat élete fogytáig, ak­kor legalább nekik sem kell megválniok Mancikától. Csakhogy szegény nem bir utazni: fájnak a lábai. Van Isigenéknek van egy. felnőtt !eá-_ Noviszadról jelentik.: Dr. Gosar Andri­­ja, szociálpolitikai miniszter a közelmúlt .napokban arról értesítette a városok, pol­gármestereit, hogy a kormány elhatároz­ta, hogy a lakásrendelet rövidesen hatá­lyon kívül helyezi és nehogy az átmeneti állapot zökkenésekkel járjon és hogy a lakáskérdés normális megoldást nyerhes­sen, még ebben a hónapban ankéira fog­ja egybehívni a, városok képviselőit, de eddig is arra kéri a városokat, hogy ké­szítsenek a lehetséges megoldásról ex­pozékat. Noviszád város részéről Plavsics Niko­la, műszaki tanácsos dolgozta ki a mi­niszter kívánsága értelmében javaslatát, amelyben a következőkben vázolja a la­kásválság megoldásának lehetőségét: — Lakásínség ma már nem érezhető olyan mértékben, mint a háború után. Az utóbbi években számos uj ház épült és igy a lakók úgyszólván kivétel nélkül lakáshoz jutottak. A mai lakásválság egész más jellegű és nem lakáshiány okozza azt, hanem inkább a lakások fe­letti szabad rendelkezés hiánya és az ér­­vénybenlevö lakbérrendelet. De mihelyt a lakbérrendelet megszűnik és a lakások feletti szabadrendelkezés ismét érvénybe •lép, a lakásínség utolsó nyoma is el fog tűnni. E korlátozások megszüntetése után a szabadpályán levők számára is elegen­dő lakás fog rendelkezésre állni s remény van, hogy a lakbér szobánként négyszáz dinárra fog mérséklődni. —." Elsősorban a VöztisSvis'éTők" lakás­­kérdését kél! tehát megoldani, még pedig úgy, hogy számukra modern lakóházak­ban megfelelő lakásokat bocsátanak ren­delkezésre. Figyelembe kell venni, hogy nagy modern építkezéseknél kis, közép­es nagy lakások rendezhetők be és lát­hatók el a modern technika minden vív­mányával és igy a szegényebb és a jobb anyagi helyzetben levő lakók számára egyformán meg van adva annak a lehető­sége, hogy egészséges és kényelmes la­káshoz jussanak. Ez a körülmény hozzá­járul az alacsonyabb néposztály kulturá­lis szintjének emeléséhez is. A főmérnök tervei szerint a lakáskér­dés a következőkép volna megoldható: A Noviszadról jelentik: A rövidesen ösz­­szeülö törvényhatósági bizottságnak egyik legelső teendője lesz a tisztviselő­választás és ezt az alkalmat kívánják arra felhasználni hogy munkabíró nyug­díjasokat. akiket annakidején politikai okokból nyugdíjaztak, állásukba vissza­helyezzék. Ezáltal a város tetemes nyug­díjkiadásokat takarít meg, annál is in­kább, mert a nyugdíjkiadások a város költségvetésének 33. százalékát teszi ki. A nyugdíjasok reaktiválása esetén régi kipróbált, munkabíró tisztviselők kerül­nek újból a városhoz, akik a városnak még igen jó szolgálatot tudnának tenni. Mindez a terv konkrét formát csak az uj törvényhatósági bizottság megalakulá­sa után ölthet. Ettől függetlenül csütörtökön a városi nyugdíjas tisztviselők küldöttsége tisz­telgett Lákics János polgármesternél, akit arra kértek, hogy a tanács folyó­sítsa számukra 1927 második felére a közhivatalnokok számára RÓ lakóházat1 kellene építeni egyenként 4- 4 szobival 250 lakást 3—3 szobával. 300 lakást 2—2 szobával és 350 egyszoi v lakást mellék-; helyiségekkel. Ha mindé. ." á lakásokat húsz nagy épületben helyezik el, úgyhogy mindegyikre ölvén lakás jusson, vagyis j épületenként négy 4 szobás, tizenkét 3 szobás, tizenöt 2 szobás és 17—1$ egy­szobás lakásból és mellékhelyiségekből és I ha mindezek a lakások négyemeletes bérházakban létesülnének, akkor mind­egyik épület részére ezer négyzetméter őrületre lenne szükség és ezek a házak tizenöt méter magasak volnának. Min­den ilyen ötven lakásból álló bérház 3,750.000 dfnárba kerülne, vagyis huszon­öt ilyen bérház hetvenötmillió dinárba kerül. A város kénytelen volna a telke­ket erre a célra rendelkezésre bocsájtani és az államnak az Országos Jelzálog­banknál a megfelelő hitelt kellene bizto­sítani, legfeljebb tizenegy százalékos an­nuitás mellett, lyen annuitás mellett a lakbérek normálisak, a maiaknál mintegy ötven százalékkal kisebbek volnának. — Hátra volna még a legszegényebb néposztály, a lakásnélküliek számára a lakáskérdés megoldása. Ezek legtöbbje ma fészerekben, padlás vagy pincelaká­sokban lakik, a legszomorubb viszonyok között, összezsúfolva. Ezeket mindenek­előtt emberekhez méltó elhelyezéshez kell juttatni és a lakásnélküliek számára meg­felelő lakásmegoldást kell, találni.' A fent vázolt terv keresztülvitele, esetén számta­lan kis .lakás szabadulna megl amely-üre­sen maradna és olcsóbbá lenne, úgyhogy a "legszegényebbek is, abba a helyzetbe ■jutnának, hogy lakást bérelhessenek. A többiek számára a: társadalom áldozat­­készségét kell igénybevenni és számukra otthont teremteni. — Noviszád város inár foglalkozott a lakáskérdés problémájának megoldásával és a kiszélesített tanács négy bérház, építését — összesen ötven lakással — el is határozta és erre a célra hitelt engedé­lyezett. Két ilyen bérház már épül is. a másik kettőre a tavasszal kerül sor és az építési Programm mindaddig folytatódik, mig mindenki lakáshoz nem jut. felemelt drágasági. pótlékot. Az állami tisztviselők közül azok, akiket 1925 ja­nuár elseje előtt nyugdíjaztak, felemelt drágasági pótlékot élveznek. A novlsza­­di törvényhatósági bizottság annakide­jén a törvénynek ezt a rendelkezésit ki­terjesztette a nyugdíjazott városi -tiszt­viselőkre is és azok számára 1925-ba.! kiutaltatta a felemelt drágasági pótlékot. Ellenben 1927-re csak az év első felére utalták ki ezt a felemelt drágasági pót­lékot, mert a városi kiszélesített tanács várta, hogy a minisztérium hagyja -jóvá az uj nyugdi.iszabályzatot. Az uj nyug­­díjszabályzatot azonban a belügyminisz­ter mindeddig nem hagyta jóvá és a nyugdíjazott városi tisztviselők —— noha már november van — még mindig nem kapták meg második félévi felemelt drá­gasági pótlékukat. Ezt sürgették most a város polgármesterénél, aki azt a leg­első törvényhatósági bizottsági ülés elé terjeszti. Mancika Belgiumban Váratlan látogatás egy magyar kisleánynál lók, szekrények, tölgyia-poliárszék. A fa­lon Meunier-kép. Egy ingaóra dallamos Noviszádon reaktiválni akarják a munkabíró nyugijas városi tisztviselőket Noviszád évente másfélmillió dinár nyu’díjét fizet k:. ~ A város 1927 második felére mág nem fizette ki a nyugdíjasoknak a felemelt drága­sági pátiakét

Next

/
Oldalképek
Tartalom