Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-16 / 319. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. november 16. Bécsi falevelek Práter, óriáskerék, céllövészet, húsz «árasért aludtej, körhinta, istenadta nép. És a szűk, ugribaktató bécsi uccák! Görbék, mint általában a Habsburgok utjai Errejárt mélázva a sasfiók és Ferenc József gummirádlisa is, itt gördült tova. a lakájok unott képpel ültek a magas bakon s még a fényes hatosokat is sajnálták a nép közzé szórni, mint az operett királyok operett lakájai. Az előadásnak már régen vége van de a közönség nem akar hazamenni Becs még mindig rajong a főhercegekért és a kövér cívisek álmukban Rainerrel vagy Salvatorral, vagy valamelyik másik. Erzherzoggal tarokkoznak. Az »édes Wien«. Minden sarkon Harry Liecltkébe és Willy Fritschbe ütköztem. Életnagysága plakátjaikról röhögtek le rám és pengették a sarkantyújukat. Ok a császári és királyi ersatz. Vasárnap délután Schönnbrunn parkjában ábrándoznak róluk a varrólányok és a középosztály jólnevelt gyermekei. A békebeli gyönyörökről, amikor valódi főurak rabolták el a polgári fruskák becsületét. Ami az idegennek — a színhazakon, hangversenyeken és múzeumokon kívül — felejthetetlen emlék marad: a bécsi cukrászda. Nincs az a kaland, nő, vagy kirándulás, ami nagyobb emóciókat váltana ki egy jógyomru emberből. Európa legszenzációsabb süteményei, habjai, krémjei. Egy ilyen cukrászdái inspekció után nyomban érthető, hogy mért édes a bécsi lány? A naiv költő kéjgyönyörről szaval a kedvese ölében, de a költőnek nincsen öt shillingje, hogy dorbézolhasson egyet Sachernél és nyakig merüljön a cukrászati költemények Missisippijében. Bécsben mindenki magyar. Mintha egy kisebbségi sorsba került magyar város lenne, amely németül kénytelen Írni. Csupa ismerős nevek a cégtáblákon: Klein. Kohlt. Róth, Földváry, Székely, akár — Debrecenben. A magyarok irgalmatlanul letarolták Ausztriát, a sarki bódék és a rikkancsok budapesti lapokkal vannak tele, .az uccán magyar szó, igazán, az embernek németül kell beszélni, ha azt akarja, hogy ne értsék meg. A világcsavargó angolok például esküdni mernének rá, how a bécsi vendéglők kirakatában Hier gulyás! » paprikas! Debreceni szalonna! speciális osztrák, nemzeti eledelek. A politikát, újságokat: magyarok csinálják. A drágaságot: magyarok csinálják. Mintha most akarnák visszaadni Ausztriának a kölcsönt, amiért a Habsburgok annyi évszázadon át sanyargatták a jámbor Hungáriát. Veléiy társa : Ír a 3!azs?lc Ferenc A kicsiny szoba lebocsájtott ablakredőin beszűrődött a holdvilág és a lassan vándorló sugarak furcsa betűket rajzoljak a falra, mint egy távoli Heliograf jeleit, amelyeket valahol messze kopog le egy láthatatlan kéz .,. Pista és Jancsi nyitott szemmel feküdtek az ágyban. Már éjfélre járt, de még mindig nem tudtak elaludni. Ez azt' jelenti, bogy Pista és Jancsi szerelmesek voltak. És most, a falon táncoló holdsugarakban a Klárikának, a közös szerelmüknek üzenetét olvasták. Mert a szerelmes mindenben azt tudja, látni, amit akar... Pista, és Jancsi, két testi-lelki jóbarát, eddig is mindenben egyeztek: együtt öriüfek és együtt búsultak, együtt mulattak és együtt koplaltak, együtt tanultak és együtt buktak a vizsgákon, természetes hát, hogy a szerelem is egyszerre vágta mellbe őket. Az is természetes, hogy ugyanegy lányba lettek szerelmesek mindketten, már csak azért is, mert abban az időben az egész kisváros aranyifjusára ebbe a lányba, a Klárikába volt szerel mcs. A többiektől ők nem féltek, ők csak egymásban látták a vetélytársat. De ez is untig elég volt ahhoz, hogy ne tudjanak elaludni, hogy szorongó sejtelmek mardossák szegény kis szivüket, sejtelmek, amelyeknek legményén. nr-it °'TTrotlen kivezető ut. ott lebegett az kosság. Ezt ők halálos komolysággal gondolták és határozták el a tizenhatéves fejükkel. Mert a szerelem, az — ugyebár? — nagy és komoly dolog, még pedig an-A Burg. Erzsébet királyné tükre, lavórja, fürdőkádja. Ferenc József ur vaságya. Spórolt a császár. Csak egy kis szent kép lógott az ágya fölött. A mozsdóvizzel is rém takarékosan bánhatott. A lavórja olyan nevetségesen csöpp, hogy még kávéfindzsának is kicsnyleném. Minden sarkon csokoládéautomata és koldus. Rengeteg koldus. Rongyos, katonaruhás hadirokkantak ülnek a hidak előtt, ölükben nyekergő grammafonnal, vagy' harmonikával, amely édeskés békebeli valcereket játszik, békebelit abból az időből valót, amikor még nem hiányzott a jobb szeme, a karja, vagy a iába a muzsikusnak. Párisban sohase láttam még hadirokkantat koldulni. A világháború pórul járt j ait bedugták egy életfogytiglani múzeumon, villamoskalauzi, éjjeli őri állásba, amely legalább tisztes megélhetést biztosit számára. Bécs sebei ők. Szörnyűséges fekélyek ennek a szép városnak az arcán. Mankón bicegnek végig a Ringen és az ezüst vitézség! éremmel díszített féllábu katona unottan rezgeti csonka térdét a Szent István bazilika lépcsőin. A jólápolt vakkoldusok és polgári kintornások az emberi szánalomra bazirozzák az egzisztenciájukat. Az ő alamizsnáját az irtózat préseli ki a járókelőkből. Embertelenül kínzó látvány ez a rózsaszínű, forradásos csonk és a hadfi félig hülye arca amint egykedvűen dtylol magába. Katonadalokat énekel. Hogy az osztrák baka a legelső a világon... egy mcgkopasztotl pulykát, melyet Mándicstól vittek el a rablók. Beismerő vallomást tett Seikovics A detektívek átkutatták az egész házat, de a revolvert, melyet tulajdonkép. pen kerestek, sehol sem találták. A rendőrségnek az a feltevése, hogy a fegyvert Sefkovics felesége a detektívek láttára elrejtette. Kedden délelőtt az aszszonyt is kihallgatták, de tagadta, hogy a revolvert ő rejtette el és azt mondotta, nincs tudomása a Kisbaj mokon elkövetett rablótámadásról. Sefkovicsot behozták a szuboticai rendőrségre, ahol újból kihallgatták. A tolvaj a bizonyittkok döntő súlya alatt megtört és megnevezte két társát, akikkel együtt a véres rablótámadást elkövette. Újból detektívek mentek ki a Sefkovics által megjelölt helyre és elfogták Benedek Tornát, akinél megtalálták a lopott holmik többi részét. A gyilkosokat este átadták a tavankuti csendörségnek, amely kedden délelőtt kivezette őket az esemény színhelyére. (t. I.) Beismerő>vallomást tettek a kisbajmoki rablók Igen sok lopott holmit találtak lakásukon — Alekszandróvóban fogták el a rablókat Hónapokon keresztül fosz'ogatiák a Szuho iica-környékbeli tanyákat Jugoszláv-maoyar megegyezés a betétek kicseréléséről A szuboticai rendőrség, mint megírtuk, hétfőn elfogta annak a véres rablótámadásnak tetteseit, akik hétiőre virradó éjjel Szubotica külvárosában lelőtték Merkovics György kocsmárost. A nyomozást végző đetektiv-csoport élén dr. Momirovics Veljkó főkapitányhelyettessel nagyszerű munkát végzett azáltal, hogy néhány órával a gyilkos merénylet után, már elfogta a tetteseket és ezáltal egy csapásra egy régen keresett betörőtársaságot lepleztek le, amely hónapokon keresztül fosztogatta a környékbeli tanyákat. Az egyik tettes Alekszandrovóban rejtőzködött A hétfő délelőtti helyszíni szemle alkalmával egyetlen nyomot sem talált a rendőrség, amelyen elindulhatott volna. Csupán annyit tudtak meg a detek-' íivek, hogy az egyik tetttís'nek -Bácska«, a csufneve. Ez a név vezette helyes nyomra a detektiveket, akiknek ismerősnek tűnt fel ez a név. Hétiön délután dr. Momirovics Veljkó több detektivvel Alekszandrovóba ment ki, mert sikerült megtudni, hogy a Bácska csufnév mögött Sefkovics Iván alekszandrovói rovottmultu lakos rejtőzik. Alekszandrovóban Pecarszki rendőrbiztos csatlakozott a detektívekhez és megmutatta nekik Sefkovics házát. A titkosrendőrök mindén oldalról bekerítették az épületet és egy csoport be akart hatolni a házba, de a kaput zárva találták. Miután többszöri zörgetésre se nyitottak ajtót, a detektívek átmásztak a kerítésen. Ugyanekkor kinyilt az istálló ajtaja és megjelent az udvarban Sefkovics. Mikor a detektiveket meglátta, elsápadt és arra a kérdésre, hogy hol járt az éjszaka, azt felelte, hogy sehol, otthon aludt. Ezalatt a detektívek házkutatást tartottak, mely alkalommal nemcsak a Mdndicstól ellopott holmik nagyrésze, hanem sok még eddig felderítetlen betörésből származó tárgyakat is találtak. Amikor szétdobálták az udvaron felhalmozott kukoricaszárat, alatta nagymennyiségű dohányt, különböző finom szivarokat és cigarettákat találtak. — Ezeket hol vette? — kérdezte a íőkapitányhelyettes. — Vettem — felelte Sefkovics. — Ha vette, mért rejtette el. Sefkovics nem felelt. A vézna, huszonhatéves züllött kinézésű tolvaj tagadott. Perovics defektiv ekkor a szalmakazal aljában megtalálta a corpus delictit: Konyovics István nyiatkozata a tárgya ásókról Budapesten most fejeződtek be azok a tárgyalások, amelyek Magyarország és Jugoszlávia között folytak a magán- és közbetétek kicserélésére vonatkozólag. A tárgyaláson jugoszláv részről dr. Vlaskalin Milorád belügyi osztályfőnők, dr. Ulmarics Steván, a horvát jelzálogbank igazgatója, Konyovics István a bácskai tartományi választmány elnökhelyettese, magyar részről pedig báró Dirsztay Andor miniszteri tanácsos, dr. Baranyai Sándor, a pénzintézeti központ felügyelője, dr. Csatári Lajos és dr. Ernyei Imre miniszteri tanácsosok vettek részt. A jugoszláv delegáció tagjai már el is utaztak Budapestről és a Bácstnegyei Napló munkatársának alkalma volt beszélgetni Konyovics Istvánnal a tárgyalások eredményéről. Konyovics kijelentette munkatársunk előtt, hogy magyar részről minden tekintetben a legnagyobb előzékenységet tapasztalták. A tárgyalások úgy a magán- és közbetétek kiszolgáltatására, valamint a megyei vagyon és adósságok felosztására vonatkozóan eredményesen fejeződtek be. nál nagyobb és komolyabb, minél kisebb és komolytalanabb az, aki szeret... Itt egyiküknek el kell pusztulni, ebben nincs kétség, csak azt nem tudták még, hogy melyikük. Meg kellene kérdezni ’a Klárikát, gondolták, hadd döntsön ő, vagy amerikai párbajt kellene vívni, hadd döntsön a sors. Hogyan lesz? Ki lesz a győztes? Ezek a kérdések tépdesték a nyugalmukat, amikor ott forgolódtak az ágyban, amely forróbban égette őket, mint Sebestyén vértanút a tüzes vasrács, amelyen kínozták. Mert nincs nagyobb kin, mint boldogtalan szerelemmel az ágyban feküdni. Dolgozni, futni, birkózni kellene olyankor a végkimerülésig, hogy az embernek ne legyen ideje gondolkozni... Aztán egyszerre átvillant az agyukon egy mentő ötlet: -Hátha a másik nem is szerelmes a Klárikába?« Mert eddig még egyikük sem nyilatkozott erről, csak a sejtéseikre támaszkodtak mindketten. De az érzések néha csalnak... Ezt meg kell kérdezni, most rögtön, mert most sötét van és nem látni, ha elpirul az ember. Pista volt a bátrabb és a türelmetlenebb, ö törte meg a csendet. —- Jancsi, alszol már? — kérdezte. — Nem én — válaszolta Jancsi. Nem tudok aludni. Fái a fejem. — Ne hazudjál, Jenest. Neked nem fáj a fejed. Legfeljebb átvitt értelemben. Te szerelmes vagy. A Klárikába. Igaz? —• Nem- igaz — vágta rá Jancsi, hogy miért, azt maga sem tudta határozottan. Csak érezte valahogy, a gyermekek szép'-zékével, hagy a szerelmet nem szabad kidoboltatni, szebb, ha azt magunkba zárjuk, ahogy szebb az ibolya a bokrok tövén, mint a piacon, a kofák kezében. — Eszembe sem jut a Klárika. Mibő1 gondolod, hogy szeretem? — Abból, hogy állandóan mellette vagy. tegnap .cukrot is vettél neki. — Hát ez igazán nem nagy dolog. A Klárika szép.és kedves lány, szeretek a társaságába lenni, mert ő a legkülönb az itteni lányok közül. Ennyi az egész. De ez még messze van a szerelemtől. És a cukor? Azt magamnak vettem, tudod, hogy köhögök, ezért vettem mézcukrot. Amikor a Klárika látta, hogy mézcukrom van, azt mondta, hogy ő is nagyon szereti ezt, erre odaadtam neki az egész staniclit, Elvégre az ember úriember... Megsúgom neked, a Klárika messze jár attól amit én elképzeltem magamnak női ideálként. Én mást keresek, talán különbet is, de mindenesetre mást. Azért ne hidd, hogy sértegetni akarom. En nagyon tisztelem öt, de szerelmes, úgy érzem, sosem leszek beléje .. Pista boldog volt, hogy *a Jancsi igy beszélt. Azt sem bánta, hogy a Jancsi kicsit lesajnálta a Klárikát. Ilyenkor a mások véleménye ugysefti fontos. Fel akart ugrani az ágyból, hogy a nyakába boruljon a Jancsinak. De most a Jancsi szegte neki a kérdést: — Különben, mondd, mért érdekel ez téged annyira? Talán te vagy szerelmes a Klárikába? Te is mindig körülötte forgolódó! és újabban csak az ö nótáját zengorázod. »Szőke vize a Tiszának« — ez az ő nótája. És ha te azt játszod állandóan, az több, mint az, hogy én cukrot vettem neki. Pistában is volt annyi szemérem, amennyi Jancsiban, ö sem akarta elárulni magát, mert hátha a Jancsi még ki is neveti,érte. Ezért ő is hazudott. — Nézd — mondta — én majdnem a te szavaiddal válaszolhatnék erre. Nekem is tetszik a Klárika, szeretek elszórakozni vele, de ez, tg. mondtad, még nem szerelem. Hogy az ö nótáját játszom!? »Szőke vize a Tiszának« — ez a legszebb magyar nóta és nem lesz kevésbbé szép azzal, hogy véletlenül ez az ő kedvenc nótája is. Én azért játszom ezt, mert szép... Ami a Klárikát illeti, nos, én úgy' érzem, hogy szintén nem tudnék beleszeretni soha. Mert, amit ő csinál, az kicsit sok. Ahogy a szoknyáját felhúzza a térde felé, ahogy kacérkodik a fiukkal, ahogy ő gzt a Charlestont táncolja és egyáltaluban az egész viselkedése minden, csak nem kifogástalan. Én nem tenném tüzbe a kezemet érte. Fogadni mernék, hogy már csókeiőzott is. Egy lány, aki igy táncolja a Cliarlestont. az szerintem mindenre képes... Mért ócsárolta ő Is azt, akit szeret? Van úgy néha az ember, hogy lesajnálja azt, aki vagy ami magasan fölötte áll: ha nem éri utói az ember, azzal vigasztalódik, hogy nem kár érte, úgysem ért sokat. Talán ezért beszéltek igy Pista és Jancsi az ideáljukról, talán másért. Istenem, a szerelmesek oly tekervényes utakon járnak, hogy elérjék a céljukat!... A fontos az, hogy mindketten meg voltak győződve afelől, hogy a másiknem szerelmes Klárikába, hogy megszabadultak a legnagyobb vetélytárstól. És a hcldfény, amely lassú vándorlásában most az ágyakra vetődött, két gondtalan, mosolygó arcot világított meg. És talán ugyanegy pillanatban két remegő ajak csókolta bele a vánkosokba a nevet, halkan, hogy a másik ne hallja, a világ legszebb nevét: Klárika...
