Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-16 / 319. szám

1927 november 16,_____________________BACSMEGVE? NAPLÓ 3. oldal • Egyhavi fogházra ítélték Krmpotics Iván volt Radics-párti képviselőjelöltet A választási agitá ió alkalmával tett államellenes kijelen­tés art mondották ki bűnösnek — Krmpoticsot azonnal szabadlábra helyezték Az ügyész és az elitéit felebbeztek A szuboticai törvényszéken kedden folytatta Pavlovics István törvényszéki elnök büntető tanácsa a tárgyalást az állainellenes izgatással vádolt Krmpo­tics Iván volt Radics-párti képviselője­lölt bűnügyében. Ebben az ügyben e hó 12-ikén, szombaton volt az első tárgya­lás, amelyet azonban a bíróság félbesza­kított és több uj tanú megidézését ren­delte el. A keddi folytatólagos tárgya­láson a bíróság az uj tanukat hallgatta ki. A határrendörségi főnök vallomása Első tanúként Predics Bogoljub vas­úti határrendőrségi főnököt hallgatta ki a bíróság. Predics elmondta, hogy a választás előtti időben bizalmas utón értesült arról, hogy némelyek, különö­sen a Radics-párt hívei, úgy igyekez­nek szavazatokat szerezni, hogy más állam javára szolgáló agitációt folytat­nak. Utasította közegeit, hogy tartsák megfigyelés alatt Krmpotics horvát pa­rasztpárti jelöltet, mert hallott ennek káros működéséről. A Radics-párt né­mely szuboticai vezetői is kijelentették előtte, hogy pártjuk ilyen taktikát al­kalmaz a magyar lakosság megnyerése céljából. Végül szavahihető embertől kapott jelentést, hogy Krmpotics egy alkalommal azt mondta, hogy majd ő viszi a zászlót a bevonuló magyarok előtt. Kétségtelennek tartja, hogy a Ra­dics-párt központi vezetőségétől jött utasitás az ilyen agitáció folytatására és ez nem Krmpotics iniciativájából tör­tént. Ö adta át Krmpoticsot a városi rendőrségnek és jelen volt Lipozencsics Iván tanú rendőrségi kihallgatásánál, aki minden kényszer nélkül vallotta, hogy Krmpotics a következő kijelentést tette: — Be fognak jönni a magyarok és én leszek az első, aki a zászlót fogom vinni. Lipozencsics Iván a szembesítésnél kijelentette, hogy a rendőrségen nem al­kalmaztak kényszert vele szemben, de nem is vallott úgy, ahogy azt Predics állítja. gyógyszertár előtt, csak azt hallotta, amit dr. Vojnics-Tunics ügyvéd társa­ságában mondott. Erics: Vojnics-Tunics is tanú? Azt én személyesen följelentettem a hadügymi­niszternél. azt nem lehet kihallgatni. Elnök: A bíróság fogja eldönteni, kit lehet kihallgatni. Erics: Én, mint ennek a hazának fia... Elnök: Mindannyian ennek a hazának fiai vagyunk. Mirth Aladár az elnök kérdésére ki­jelentette végül, hogy egy kevéssé érti a szerb nyelvet, de szerbül nem tud be­szélni. A kérdéses alkalommal Krmpo­tics magyarul beszélgetett. Radolcsics Iván városi titkosrendőr a következő tanú. Elmondotta, hogy a városházi gyógyszertár előtt látott egy beszélgető csoportot, megállt és hallot­ta, amint egy ismeretlen ember, akiről később megtudta, hogy Krmpotics, ar­ról beszélt, hogy a föld az itteni embe­reknek jár és a választások után, ha győznek, akkor elkergetik a dobrovoljá­­cokat. Rögtön jelentést tett Cankovics rendőrkapitánynak, aki elővezettette Krmpoticsot. Nem emlékszik arra, hogy ott voltak Erics, Nikolics, Hirth. Voj­nics-Tunics. A dolog tiz órakor történt, augusztus 20-ikán. Krmpoticsot nem ő vezette elő. A főkapitány kihallgatása Piukovics Szteván rendőrfőkapitányt is kihallgatta a bíróság. A rendőrfőka­pitány elmondta, hogy az országos vá­lasztások előtt egy beszélgetés alkal­mából Lipozencsics Iván azt mondta ne­ki Vojnics-Hajdu Sándor jelenlétében: — Ha hallotta volna, mit mondott Krmpotics, hogy mit akarnak itt a szer­­bek, mikor néhány nap múlva úgyis be­jönnek a magyarok, akkor másként be­szélne. Figyelmeztette Lipozencsicset, hogy ne csináljanak ilyeneket, mert ez büntetendő cselekmény. Másnap dr. Voj­­nics-EIajdu Józsefnek is elmondta, hogy nem érti, milyenek ezek az emberek, miket beszélnek össze. Ez száiról-száj­­ra járt és végül a rendőrségnek is fülé­be jutott. A szembesítésnél Lipozencsics igy szólt: — Ördög tudja, miket beszéltek, ma­gyar követ, ilyen párt, olyan párt. Tré­fa volt az egész. Zách Jenő nyomdász tanúvallomásá­ban elbeszélte, hogy a Városi Kávéház előtt nagyobb társaságban ült és egy mákik nagyobb társasággal ült Krmpo­tics, aki nagyon hangos szóval magya­rul beszélgetett a Radics-párt óriási ki­látásairól és a szegény nép orientálódá­sáról. A magyarokról nem történt em­lítés. Látta, amikor a rendőrség letar­tóztatta Krmpoticsot, ami féltizenegy óra tájban történt. A következő tanú Cankovics Miodrág rendőrkapitány, aki azt vallotta, hogy több szóbeli jelentés után egy napon írás­beli jelentést is kapott arról, hogy Krmpo­tics e vidék Magyarországhoz való csa­tolásának jelszavával agitált a magyarok között. Ugyanekkor még egy tanú is je­lentkezett, Erics, aki ezt hallotta. Előve­zettette Krmpoticsot, kihallgatta és a rendőrségen őrizetbe vették. Lipozencsics előtt felolvasta a kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, amelybe csak azt fog­lalta, amit Lipozencsics mondott. Somogyi Sándor, sztaramoravicai nap­számos, az ottani Radics-párt alelnöke, azt mondja, hogy Krmpotics egyetlen gyü'ésen sem beszélt államellenesen. Makszimovics Szvetiszláv ügyész in­dítványozta, hogy olvassák fel Njegovdn .György a .vizsgálóbíró előtt tett vallo­mását, továbbá, hogy Mamuzsics Djukát, aki szintén jelenvolt a moravicai gyűlé­sen, vezessék elő a bergradi rendőrség fogházából kihallgatás végett. A bíróság úgy határozott, hogy mindakét vallomást felolvassa. Ezek közül Njegován vallo­mása terhelő a vádlottra. A perbeszédsk Makszimovics Szvetiszláv államiigyész tartotta meg ezután vádbeszédét. A tanú­vallomásokból — mondotta — beigazo­lódott a vádlott bűnössége. Ismeretes az az akció, amely egy közeli államból és valami lordtól ered. A választás alkalmá­val a Radics-párt, amelynek egyik jelölt­je a vádlott volt, azzal igyekezett minél több magyar szavazathoz jutni, hogy » magyarokat hitegette a nemzetközi szer­ződéseken nyi gvó helyzet megváltoztatá­sával. Krmpotics cselekedete az állam­­védelmi törvénybe és a szerb büntetőtör­vénybe ütközik. Kéri a vádlott megbün­tetését. Dr. Doljanin Sztjepán "védő hosszabb politikai bevezetés után azt fejtegette, hogy Krmpotics az agitációjában az it­teni magyarokról beszélt és minden párt azt a taktikát követi a választásokon, hogy a magyárok közt agitál. Nikolics tanúvallomása szerinte nem vehető figye­lembe, mert ez az elbocsájtott detektív, aki nem ért magyarul, nem tudhatta, mit beszélt Krmpotics magyarul. Zách tanú nem hallotta, hogy a vádlott Magyaror­szágról beszélt volna. A második vád­pont az, hogy a dobrovoljácok ellen be­szélt. Bebizonyított tény, hogy ki­lencvenezer ál-dobrovoljác van és ha Krmpotics azt mondta, hogy az ilyenek­től elveszik a földet, ézze! nem követettel! büntetendő cselekményt. A vádirat har­madik pontja, hogy a pravoszlávok ellen izgatott, egyáltalán nem nyert bizonyí­tást. A negyedik pont, amelyet Njegován 'elolvasott vallomása támaszt alá, az, hogy a vádlott ezt mondta: »Ez a vén szakállas akar uralkodni« s ez a minisz­terelnökre vonatkozna. Mihelyt a minisz­terelnök leszáll a napi politikába és gyű­léseken agitál, épen úgy bírálható, mint bármely más polgár. De semmi sem bi­zonyítja, hogy Krmpotics a miniszterel­nökről mondott ilyen kifejezést. Hiszen a miniszterelnök nem vén, hanem fiatal. A törvényben előirt kritérium, az erő­szak, terror a fennálló rend megváltozta­tására, hiányzik' a vádlott cselekményé­ből — mondotta a védő. Az Ítélet A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza. Amikor az ítélet kihirdetésére ke­rült a sor, Pavlovics elnök figyelmeztette a közönséget, hogy minden tetszés- vagy nemtetszésnyilvánitástól tartózkodjék. Az ítélet szerint a bíróság bűnösnek találta Krmpotics Ivánt abban, hogy kijelentette, hogy »a magyarok be fognak vonulni és a szerbek elmennek oda, ahonnan jöttek«, amivel a vádlott, a szerb büntetőtörvény­könyv 103. praragrafusába ütköző vétsé­get követett el s ezért a bíróság egy hó­napi fogházra Ítélte. A büntetést a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek veszi a bíró­ság és elrendeli, Krmpotics azonnali sza­­badlábrahelyezését. A többi vádpontok alól a bíróság a vádlottat felmenti, _ mert ezek nem bizonyultak be. Az államügyész felebbezett a büntetés súlyosbítása érdekében és ellenezte a vádlott szabadlábrahelyezését. Bukarest tüntet Károly ex­trónörökös mellett Manoilescu felmentését a közönség óriási lelke­sedéssel fogadta — .Manoileseut vállain v tte ki a tömeg a tárgyalóteremből — „Károly királyt“ él­tette a tömeg Mi történt a Városi Kávéház előtt? Takács Kázmér pacsiri tanító lényeg­telen vallomást tett. Utána Mirth Aladár nyomdász előadta, hogy aznap, amikor Krmpoticsot letartóztatták, mint min­den délelőtt, több kollégájával egjuitt a Városi Kávéház előtt a terraszon ült. A mellettük lévő asztalnál Krmpotics sö­rözött dr. Vojnics-Tunics István ügy­véddel és elég nagy hangon beszélgetett arról, hogy a választásokon a Radics­­pártnak nagy esélyei vannak a győze­lemre s ez a szegény népnek érdeke. Elnök: Gyűlés volt ott? Tanú: Nem gyűlés, hanem asztali be­szélgetés, de a városháza előtt mindig nagy tömeg ember járkál le-föl és poli­tizál. Elmondotta, hogy hamarabb volt ott, mint Krmpotics és tovább is maradt s az egész idő alatt nem hallotta, hogy szó lett volna Magyarországról. Este a nyomdában nagy meglepetéssel olvas­ta a kéziratot Krmpotics letartóztatásá­ról. Elnök: Látta ott Nikolicsot, Ericset? Tanú: Nem ismerem őket. A szembesítésnél Hirth Aladár kije­lenti, hogy Erics arca ismerősnek tűnik fel előtte, de arra nem emlékszik, hogy ott látta volna. Erics Milutin szemébe mondja a tanúnak, hogy hallotta Krmpo­tics kijelentését, hogy a szerb tisztvi­selők mind el fognak menni a kuffereik­­kel a torony alól. Az elnök kérdésére Hirth Aladár kijelentette, hogy nem lát­ta, mikor Krmpoticsot letartóztatták és azt nem hallotta, hogy mit beszélt a Bukarestből jelentik: Éjfél- után egy óra volt már, amikor a haditörvényszék kihirdette a Ma­­noiiescu-ügyben* meghozott Ítéletét. Az Ítélet felolvasása közben már olyan izgalom lett ur£ a tárgyalás hallgatósá­gán, hogy annak kirobbanását nem le­hetett megakadályozni. Az Ítélet indo­kolását már alig hallgatta valaki, mindenki Manoilescut éltette, majd egyszerre, mint egy láthatatlan jel­re, hatalmas erővel tört elő az em­berekből a kiáltás: Éljen Károly ki­rály! A haditörvényszék tagjai némán ültek helyükön és kipirult arccal nézték az eseményeket. Manoilescu sápadtan hall­gatta az Ítéletet és az indokolást. Ami­kor ennek a felolvasása véget ért, Ma­noilescu katonásan összeverte a bokáját meghajtotta magát a bíróság előtt és csak ennyit mondott harsány lelkes, hangon: Köszönöm uraim! Éljen Károly ki­rály! A következő pillanatban minden rend felbomlott a teremben, a h.I gatóság s .álból ... re többen si­ettek Manoilescu felé, akit vállukra kap­tak és úgy vittek a kijárat felé. A tár­gyalás vezetője hiába figyelmeztette a hallgatóságot, hogy Manoilescunak előbb még vissza kell térnie a fogházba, ahol a formalitásokon kell túlesnie, a lelkes tömeg éljenezve, énekelve, az elragadtatástól tombolva ment tovább s amerre a hadbíróság épü­letében elhaladt, a katonai őrsze­mek készséggel nyitottak utat és tisztelegtek a menetnek, amely állandóan, szinte extázisbán kiál­totta: Éljen Manoilescu! Éljen Károly ki­rály! így jutott a menet az uccára, ahol a ké­ső éjszakai óra ellenére ezren és ezren verődtek össze, akikre percek alatt átragadt az eksztázis. Rögtönzött beszédek hang­zottak el és egy negyed óra múlva már egész Bukarest talpon volt és lelkesen tüntetett Károly meliett. Uccáról-uccára, szinte házról-házn terjedt a kiáltás és az egész román fő­város visszhangozta: — Éljen Károly király! Az éjszakai órákban egymás után vilá­gosodtak ki a királyi palota ablakai bi­zonyságául annak, hogy oda is eljutott már a felmentő ítélet hire és a tüntet Is visszhangja. Egész Romániában a katonaság ál­láspontjának és érzéseinek kifeje­zését látják a felmentő ité’etben. amely széles körökben keit nagy lelke­sedést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom