Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-12 / 315. szám

12 OLDAL » ARA V[, DINAR Poštarina plaáena u gotovoml BACSMEGYEI XXVIII. évfolyam. Szubotica, 1827. SZOMBAT, november 12. 315. szám. Telefon: Kiadóhivatal S—68 Szerkesztőség &— I«, 8—52, 370. „ _ _ Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály. Szubotlca Meg Jelenik mindennap reggel, ünnep után és hétfőn Is. Előfizetés! ár negyedévre 165 din. Zniaj Jovin trg. 3. (Minerva palota) mi. irályok a sakktáblán ^ A két nagy matador: Mussolini és Primo de Rivera most nem ül­nek szemBe" egymással. Tanácsko­zási partiét folytatnak a világpoli­tika sakktáblája mellett. Az ellenfél álarcot visel, mint vidéki cirkuszok attrakció-birkózója. A két matador most a királlyal lépett. A spanyol király meglátogatta olasz kollégá­ját. Milyen régen nem volt ilyen lát­ványoságban részünk. A királyláto­gatásokat a háború »kivonta« a di­vatból, miután előbb egy pár di­nasztiát is detronizált. S az uralko­dók közül is azok lettek nagyon csöndes emberek, akik nagyon han­gosak voltak valamikor. Mennyi cé­­có, ceremónia, parádé ragyogott fel régen a királylátogatások alkalmai­kor. Hány ágyú okádta a szalvét s hány torok üvöltötte a hoch-ot. Csen­des halottak és csöndes számüzöt­­tek lettek a glóriás ünnepeltek, be­lezuhanták maguk is abba a sírba hová a világtörténelem förgetege söpörte össze széthullr/t uralmuk törmelékeit. Szinte anakronizmusként hat most, amikor újra üdvlövésekről, a. hid­­roplánojí diszmenetjeiről, fejedelmi bankettek részleteiről olvasunk. Mi­lyen határtalan különbség van a ná­polyi királylátogatás s a régi csá­szárok találkozásai között. Azokat a találkozásokat is a diplomácia agyalta ki, de a politikát maguk az uralkodók csinálták. Beszédjeiket mások fogalmazták, utazásuk me­netrendjét mások állapították meg, mások szabták meg azt is, hogy mit kérdezzenek, mi érdekelje őket s miben találják kedvüket. Minden ap­rósággal mások törődtek, de a poli­tikát maguk csinálták. De mit csinált most ez a két ki­rály? Az egyik Mussolininek staf­­fázsa. a másik nem az istennek, de diktátorának kegyelméből uralkodó még. A diktátor elsősorban az ural­kodó hatalmát sajátította' ki s csak azután kiáltotta ki magát a népura­lom letéteményesének. A világhábo­rúnak egyik célja az volt, hogy le­hetetlenné tegye az abszolút hatal­mai. mely állandó fenyegetője volt Európa békéjének. Egy fenyegetés­ből jámbor polgári hősködést szelí­dítettek ki Doornban, de a levágott főj, mint a hydra, párosával nőtt új­ra ki. Vilmos császár hatalmát ősz-, szeíörtők, de Primo de Rivera és Mussolini szabadon fenyegethetik az európai békét. Mintha nem a bé­ke biztosításáért, csak Vilmos csá­szár ártalmatlanná tételéért folyt vo'na a háború. A diktátoroknak most .úgy tet­szett, hogy királyaik találkozása de­monstrálja céljaik és törekvéseik kc­­zöss igét. Fölkerekedtek hát a kirá­lyok s eljátszák statisztaszerepei­ket. Mussolini int s a királyok^ ki­rántják hüvelyükből a kardot S Fran­ciaország felé mutatnak vele. Ez a királyi találkozó Franciaország el­len irányuló demonstráció s a béke eben intézett támadás. A diktátorok­nak az expanzív külpolitika jobban kell, min a faiat kenyér. Belpolitikai problémáikat nem tudják megoldani, a belpolitikai feladatok megoldatlan­ságáról csak hősi kalandok terelhe­tik el a figyelmet. Mussolini úgy ér­zi, Jugoszláviával szemben már bün­tetlenül fejezte be politikáját s most Franciaország van a soron. A bal­káni kérdés alá már befütött az olasz diktátor, most a »fűtési területet« kiterjeszti nyugat felé. Mi talán te­­hermentesülünk az olasz külpolitikai imeprializmus irányváltozása foly­tán, de amennyire mi megkönnyeb­­bedünk, a béke ügye annyi terhet vesz magára. Létrejött-e a nápolyi királyi ta­lálkozással a spanyol-olasz szövet­ség, ez a kérdés foglalkoztatja most az európai politikát. Királyokat még­sem utaztatnak hiába, ámbár ez a két király pár évvel ezelőtt is kezet szorított egymással, érdeklődtek egymás egészségi állapota iránt s talán titokban azt is megkérdezték egymástól: hány napig tart még? Hány na^ tart még az ő királysá­guk, vagy hány napig tart még a diktatúra? Nem hisszük, hogy Eu­rópában a népuralom elvének van még két olyan meggyőződéses hívő­je. mint ez a két király. Demokrati­kus államokban királyok lehetnének, diktatúra örökös sakk. A világpo­­sakkfigurák. Királyok így is, de csak a szomszéd kockára léphetnek, ha nem kerülnek vele sakkba. Ám a a diktatúra örökös sakk. A világpo­litika rázkódtatás nélkül bírta ki négy évvel ezelőtt is a királyláto­gatást. Talán nem lesz bonyodalom most sem abból, hog3r a két diktátor; kivette a skatulyából š a világpoli­tika asztalára letette a két ki­rályt. A radikálisok és demokraták megegyez­tek a községi elöljáróságok megválasz­tásának kérdésében A kinevezett tisztviselők nem vehetnek részt a vajdasági községi elöljáróságok megválasztásában — A belügyminiszter utasította a vajdasági hatóságokat a szab lyrendelet ilyen irányú értelmezésére A parlament elutasította a parasztdemokrata koalíció törvényjavaslatának sürgősségét Beogradból jelentik: A demokraták fel­lépése a vajdasági elöljáróságok meg­választásának kérdésében sikerrel járt. A pénteki nap folyamán Vukicse­­vics Velja miniszterelnök. és a de­mokraták között megállapodás jött létre, amely a demokratákat teljes mértékben kielégítette. Délelőtt kilenc órakor a demokrata mi­niszterek dr. Setyerov Szlávkóval együtt felkeresték Vukicsevics minisz­terelnököt, a parlament miniszteri szo­bájában és újból előadták kívánságaikat, amelyeket Vukicsevics rövid tanácskozás után honorált. A megegyezés úgy szól hogy a községi választásokról szóló sza­bályrendeletet nem módosítják, ha­nem a hatóságokat utasítják, hogy a vitás pontokat a demokraták me­morandumában foglalt elvek sze­rint értelmezzék. Miután ugyanebben az ügyben a függet­len demokraták sürgős törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamenthez, Vukicse­vics miniszterelnök megígérte, hogy a kormány egyik tagja a javaslat tárgya­lásakor a parlamentben ki fogja jelente­ni, hogy a kormány Is a benyújtott javaslat álláspontján van és ilyen értelem­ben már intézkedtek is. A demokraták ..viszont , együtt szavaznak a radikálisokkal a független demokrata javaslat sürgősségének elutasítása mel­lett. A belügyminisztérium a pénteki nap fo­lyamán távirati utón értesítette a főispá nokat és az összes vajdasági hatóságo­kat, hogy az uj községi elöljáróságok meg­választásában a régi elöljáróságok tagjai és a tisztviselők nem vehet­nek részt. A miniszterelnökkel folytatott tárgyalá­sok után dr. Ríbár Iván, dr. Secserov Szlávkó demokrata képviselők fölkeres­ték Sztankovics Szvetiszláv dr. földmi­­vclésügyi minisztert és Lalosevics Jó­­ca képviselőt, akikkel megállapodtak hogy délután hat órakor a vajdasági ra­dikális és demokrata képviselők konfe­renciát tartanak, hogy megbeszéljék a radikális és demokrata pártok együtt­működésének kérdését az egyes közsé gekben és városokban. A parlament vitája a közsági szabályrendeletről A parlamenti pénteki ülésén az erre vonatkozó vita a következőkép folyt le: Pérics Ninkó elnök bejelentette, hogy dr. Dragicsevicš Nikola, Pnbiésevics­­párti képviselő és társai törvényjavas­latot nyujtottak be a vajdasági község! választásokról szóló szabályrendelet mó­dosításáról, amire sürgősséget kérnek. Dragicsevics Nikola megindokolta a sürgősséget és elmondotta, hogy a Vaj­daság fellélegzett, amikor a községi vá­lasztásokat kiírták, mert így legalább egy szikrája gyulladt ki annak a lehetőség­nek, hogy megszabadul azoktól a ször­nyű állapotokról, amelyekben a felszaba­dulás óta tengődött. A Vajdaságnak a felszabadulás felett érzett óriási lelkese­dését elhomályosította az, ami a felsza­badulás után történt: komeszárok és kü­lönböző kriminális alakok garázdálkod­tak a községekben, fosztogatták és kol­dusbotra juttatták a népet. A választási szabályrendelet azonban, nem volt az alkotmány szellemében kidolgozva. Az alkotmány szelleme demokratikus, a ren­delet pedig reakciós. Most pedig, ami­kor a nép megválasztotta képviselőit jött a kormány és azt mondja: igen, de az uj bizottságokkal együtt szavaznak a kine­vezett komeszárok is. Ezzel a választá­sok illuzóriussá válnak. Nem hiszi, hogy a parlament ezt jóváhagyná, miután a szabályrendelet nem felel meg az alkot­mány szellemének. Minthogy a szabály­­rendeletnek törvényereje van, azt csak törvény utján lehet módosítani és ezért sürgős törvényjavaslatot nyújt be. Hosszasan ismerteti a szabályrendelet hibáit és javasolja, hogy a 69-ik sza­kaszt igy módosítsák: t>A községi elöljáróság uj választá­sa alkalmával a régi elöljáróknak, akiknek mandátuma lejárt, vagy más okból megszűnt, nincs szavazati jo­guk —. Ugyanolyan reakciós szellemű. a mélet ez?. szabályrendelet — folytatta Dragisevics — a törvényhatósági városok közgyű­lésének megalakulása tekintetében is. A szabályrendelet szerint az elöljáróságot és a képviselőket egy bizottság választ­ja, melybe a közgyűlés három tagot vá­laszt, a főispán három tagot kinevez és ugyanő elnököl a bizottságba1 ’:z azt jelenti, hogy a főispán -akarata meg­hiúsíthatja a nép akaratát. Azt javas­lom, hogy a szabályrendeletből marad­jon ki az egész 82. szakasz, a 83, he. lyett pedig álljon a következő: »A városi tisztviselők megválasztá­sánál csak az újonnan megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok­nak van szavazati joguk.« Amikor az alkotmányt meghozták, ért az összes polgárok számára alkotta'-: meg. Az alkotmány szerint nincsenek másod- és harmadrendű polgáraink. Mi minden polgárnak, aki ezt az országot hazájának tekinti, egyenlő jogokat aka­runk adni. Az államnak van elég ereje arra, hogy észrevegye, ha a polgárság bizonyos rétegében olyan mozgalmak volnának, amelyek az államra veszélye­sek és azt meg tudja a maga erejével akadályozni. (Helyeslés az ellenzéknél.) Egy nagy államférfim báró Eötvös Jó­zsef mondotta, hogy nem azok a ve­szélyesek, akiknek megvannak a jogaik, hanem azok, akik jogfosztottak. A kormány álláspontja Popovics Velja tárcanélküli miniszter szólalt fel ezután és a belügyminiszter nevében a következő nyilatkozatot tette: — A belügyminiszter a pénzügyi tör­vényben felhatalmazást kapott, hogy a vajdasági községi választások lefolyta­tásáról szabályrendeletet adjon ki. Ilyen rendeletnek mindig kisebb ereje van, mint a törvénynek. Egy szabályrende­letet a maga egészében meg lehet tör­vénnyel váltogatni, azonban a szabály­rendelet egyes intézkedéseit semmieset­re sem lehet törvénnyel módosítani. Eb­ben az esetben az a helyzet állana elö, hogy ugyanabban a szabályrendeletben volnának törvényerejű és csak szabály. rendeleterejü intézkedések. Radics István: Micsoda reakciós el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom