Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-10 / 313. szám

4. oldal RÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. november 10 száműzetéséből ellene tört csapataival Achmed Zogu és sikerült ismét magá­hoz ragadni a hatalmat. És Fan Noli ismét menekült. Fan Noli és Achmed Zogu harca sok­szor látszott a különböző külső hatal­mak érdekharcának és a két albán po­litikus a belpolitikai célokat mindig ügye­sen összekapcsolta az idegen törekvések kihasználásával. Albánia jelenlegi ura, Achmed Zogu, nemcsak hazája földbir­tokos-osztályát szolgálja, hanem a nem­rég történt incidens és sok más jel ta­núsága szerint Itáliát is. Ugyanekkor a menekült Fan Noli, a földnélküliek püs­pöke, egészen Szovjetoroszországig orientálódott. Albánia mostani helyzete sem tekint­hető tehát véglegesnek és zavartalan­nak. Epizód a világpolitikában, de talán jelentős epizód. Annyi kétségtelen, hogy véres epizód. Kiugrott a robogó autóból két vrsaci leány Az egyik szö-nyetha't, a másik su'yosan megsebesült A soffórt letartóztatta a rendőrség Püspök a kommunisták kozott Hogyan került Fan Noli, a volt albán miniszterelnök a moszkvai ünneplők közé A beogradi Politika főszerkesztője, Ribnikár Vladiszláv, aki Oroszországba utazott, hogy a szovjet tizedik évfordu­lójának ünnepségeiről tudósításokat küldjön, azt az érdekes hirt jelenti Moszkvából, hogy Fan Noli volt albán ■ miniszterelnök kinn tartózkodik Moszk­vában és résztvesz a szovjetünnepsé­gekben. A lapszerkesztő beszélgetést is folytatott Fan Nolival, aki kijelentette előtte, hogy az albán nép erős rokon­­szenvet érez Szovjetoroszország iránt, mert — úgymond — Albánia felszaba­dulása csakis a balkáni munkás- és pa­rasztköztársaságok föderációjának a szovjetszövetség mintájára való meg­alapítása utján érhető el. Albán forra­dalom most nem lehetséges, mert ennek következménye a fasiszta Olaszország, valamint Jugoszlávia intervenciója len­ne. A balkáni országokban azonban a föderáció eszméje folyton erősödik — mondotta Fan Noli a beogradi lapszer­kesztőnek. Albánia volt miniszterelnöke tudvale­vőleg polgári foglalkozására nézve gö­rögkeleti püspök és annak az útnak, amelyen keresztül az orthodox egyház­nak ez a főpapja a bolsevista Orosz­országba jutott, érdekes állomásai vol­tak. A balkáni kis államok politikusai között is Fan Noli egyike azoknak, akik rendkívül mozgalmas, viszontagságos pályát futottak be. Tulajdonképen nem tiszta albán származású, mert görög vér is folyik ereiben és Drinápoly kör­nyékén született. Az albániai pravoszlá­vok püspöke 1921. decemberében alakí­tott először kormányt az önálló, de zi­­láltviszonyu, néptörzsi és osztályok közti ellentétek, külső veszélyek által háborgatott országban. A haladópárt exponense volt és az olaszok emberé­nek tekintették. Nagy közigazgatási re­formokat s főleg a földbirtok kérdés rendezését tervezte Fan Noli kormánya, de törekvéseit megakadályozta az erős katonai klikk, amellyel nem tudván megbirkózni, a kormány 1923-ban le­mondott. Achmed Zogu, a nagybirtoko­sok embere követte és 1924. júniusáig maradt kormányon, amikor a külföldön tartózkodó Fan Noli felkelést szervezett ellene és elűzte. Ez a második Fan NolS-kormány egé­szen rövidéletii volt, noha Rómától na1 gyobb beruházási kölcsönt is kapott ter­veinek megvalósításához. Már hat hónap múlva. 1924 decemberében, beogradi Vrsacról jelentik: Halálos autószeren­csétlenség történt a napokban Vrsacon Két fiatal leány kiugrott a kilencven ki­lométeres sebességgel haladó autóból és az egyik azonnal szörnyethalt, a mú­lik pedig életveszélyes sérüléseket szen­vedett. Délután öt óra körül öt vrsaci leány beszélgetett a vrsaci városháza előtt Hárman elhatározták, hogy az egyik autótakszival sétakocsizásra mennek és nemsokára el is indultak. A másik kettő ott maradt az uccán, amikor odament hozzájuk Hauzer Ferenc, Harkány vr­saci fényképész sofförje és hívta őket autózni. — Mennénk — mondották a leányok — de nincsen pénzünk. — Nem baj — válaszolta a sofför - elviszem én magukat pénz nélkül is. A leányok erre beültek az autóba é., a gépkocsi elrobogott velük. Egy ideig a városban autóztak, majd a Temesvá­­ri-uccán szaladt végig velük a gépkocsi. Amikor a két leány látta, hogy az autó szédületes gyorsaságban száguld velük végig az országúton a román ha­tár felé és a várost már régen elhagy? ták, kérték a joffört, hogy álljon meg mert ők inkább kiszállnak és. gyalog visszamerúiek a városba. A sofför’ azon­ban nem válaszolt Érre'a két leány ijedtében .kinyitotta a kocsi altáját és kiugrott a kilencven kilométeres sebes­séggel szaladó autóból. A sofför nem vette azonnal észre, hogy a leányok kiugrottak az autóból és tovább hajtott. Amikor azonban ké­sőbb hátra nézett és látta, hogy üres a kocsi, visszafordult és a két leány ke­­resésére indult. Nemsokára megtalálta őket az országút szélén nagy vértócsa közepén, eszméletlen állapotban. Azon­nal a rendőrségre hajtott, ahol jelentette az esetet és a rendőri bizottsággal együtt visszament a helyszínre. A két leányt feltették az autóra és bevitték a kórházba. Amikor a kórházhoz értek, Kubics Anna tizenkilcncéves velikogra­­distei születésű leány már halott volt. A fején és a hátán szenvedett halálos sé­rüléseket és az orvosok véleménye sze­rint az ütés pillanatában azonnal ször­nyethalt. A másik szerencsétlenül járt 'eányt, Zcbszhi Máriát dr. Budiszavje­­vics és dr. Hübsch sebészorvosok azon­nal- megoperálták. A kezelő orvosok vé­leménye szerint, ha nem lép fel kompli­káció, sikerülni fog a tizenhétéves fiatal leányt az életnek megmenteni. Zobszki Máriát, ahogy visszanyerte eszméletét, dr. Mezidrachszky Miklós rendőrfőkapitány azonnal kihallgatta. A szerencsétlenül járt leány előadta hogy félelmükben ugrottak ki az autó-! bél. Hauzer Ferenc «Ojfőrt a rendőrség le­tartóztatta., Kihallgatása, során Hauzer tagadta, hogy bármit is akart volna a leányoktól. — Nem tehetek arról, hogy ők ezt a bolondságot megtették — mondotta. — Egy kritikus albumából írta: Baedeker A szegény embernek, bárminő val­láson van, olyan prekárius a helyze­te, mint a zsidóé. Okosabbnak, szor­galmasabbnak és törekvőbbnek kell lennie, mint mindenkinek másnak, ha ki akarja állani velük a versenyt. # A gazdagot könnyen tartják okos­nak s a szegényt ostobának. Egy igen jóitéletü úriember mondta, ami­kor egy közös ismerősünknek a szel­lemi képességeiről volt szó: — A vagyoni helyzetéhez képest nem elég okos. Az, akiről igy Ítélt, szegény ember volt. A szegénység nem zárja ki s a gazdagság nem hozza magával az előkelőséget. Sok szegénynek ez az egyetlen vigasza és sok gazdagnak ez a legfőbb bánata. * Semmise olyan jellemző a szomo­rú korra, amelyben élünk, mint az, hogy hogyan viselkednek benne az újgazdagok és az ujszegények. Mily kegyetlenséggel párosult cinizmus, mily hányaveti gőg és mily műve­letlen proccolás ott s mily erkölcsi leromlás, jónrosszontuli közönbös­­ség, koldusmorál, mindenmindegy­­fölfogás és keserű kétségbeesés emitt! Mi lesz a társadalomból, amelynek két legláthatóbb eleme ily szánalmas képet nyújt? ¥ A gazdagság fukarságra, a sze­génység pazarlásra csábit. Emberi dolog, hogy akinek sok van, vi­gyáz rá, hogy megmaradjon s hogy akinek alig van valamije, ezt a ke­veset — mivelhogy számbavehető vagyonnak alapját úgy se vetheti meg vele — élvezetre költi. A sze­gény ördög könnyen csábul rá. hogy utolsó tiz dinárját mozijegyért adja oda vagy kávéházban pazarolja el, a gazdag nem jöhet ily kisértésbe. Neki érdemes takarékosnak lenni. # Az emberiségnek az lehetne az aranykora, amelyben se gazdagság, se szegénység nem volna. Ily kor­szak persze egyelőre csak utópiás regényekben fordul elő. it Az evangyeliom a szegényeknek 'géri és Ítéli oda a menyországot. Szép, de ki áll jót arról, hogy ott nem foglalják el előlük a jobb he­lyeket a gazdagok, valamint itt a földön, ahol megszokták, hogy ők üljenek a napos oldalon s az előbb­kelő zsöl! észékekben? Azt felelik erre a kérdésre, hogy ettől nem kell tartani, mert e jó urak nem vihetik oda magukkal a pénzü­ket. Óh.ftudjuk mi ezt! És mégis kétel­kedünk, mivelhogy a gazdag embe­reknek nagy hitelük van, nem szo­rulnak arra. hogy pénz legyen a zse­bükben — ők csekket Írnak és kap­nak érte mindent, valósziniileg ott is, ahonnan még nem jött vissza senki... # A szegénynek tízszer olyan okos­nak kell lenni, mint a gazdagnak, hogy okosnak ismerjék el. A gazda­got, ha nem esett pont a feje lágyá­ra, bölcsnek ismerik el. # Nincs az a gazdag, aki nem tar­taná égbekiáltó igazságtalanságnak, hogy ő olyan szegény. Rothschildék s az amerikai milliárdosok talán ki­vételek. Ök valószínűleg belátják szerényen, hogy nem érdemelnek nagyobb gazdagságot, mint aminő • vei megsegítette őket a jó Isten. — A Rothsc'iildok —• mondotta nekem egyszer a hatalmas dinasztia egy tisztviselője — nem is olyan na­gyon gazdagok. Rettentő sok a sze­gényük. * Néha a szegény ördögnek több pénze van, mint a gazdag embernek. És pedig leginkább akkor, amikor pénzre van szüksége. Ö ilyenkor ajánlott ekszpresszlevélben — hét dinár! — kér pénzt kölcsön a gaz­dag embertől s ez egyszerű levélben vagy épp levelezőlapon tagadja azt meg tőle. S néha erre sincs pénze a jó gazdag urnák. Nem válaszol egy­általában s azt gondolja: Keine Ant­wort ist auch eine Antwort. # Egy gazdag embert igy dicsértem neg egy alkalommal: —• Megérdemlőd, hogy gazdag légy. Mert olyan ió szived van, mint ha szegény volnál. # Ha a szegény nem irigy, nem ér­demű meg, hogy szegény legyen s a gazdag, ha jószivü, megérdemli a gazdagságát. Nem az gazdag, akinek sok van, de az, akinek kevés kell. * A más helyén mindenki bölcs tud­na lenni. A szegény majd tudná, hogy mit kell csinálni a gazdagnak vagyonával; s ez meg, ha az Isten szegénységgel látogatta volna meg. Én autózni vittem őket és miután a Te­mesvári-utón a legjobb az ut az egész környéken, arra mentem velük. Amikor szóltak, hogy álljak meg, azt hittem, hogy azért félnek, mert túlságosan gyorsan mentünk, mire a sebességet meglassítottam. A szerencsétlenül járt Kubics Anna holttestét felboncolták és azután nagy részvét mellett temették el. A nyomozás a halálos autószerencsétlenség ügyében lovább folyik. Fudapesten is nyomoznak a kötvén’ hamisítás iioyeben Bium n :te néknek a párisi Crédít Lyonnais báninál is vo’tali bűn­társaik Budapestről jelentik: A Parisban le leplezett kötvényhamisitással kapcsolat­ban a budape^j főkapitányság is nyo­mozást folytat és azt igyekszik megál­lapítani, hogy Blumensteinnek Budapes­ten miiéle összeköttetései voltak. A nyo­mozás adataival szerdán egy detektiv­­feliigyelő kiutazott Parisba. A budapesti tőzsdén'szcrdán olyan hi­­rek terjedtek el, hogy egyes budapesti bankcégeknél házkutatást tartottak, sőt nevekről is beszéltek, de ezeket a hí­reket nem lehet ellenőrizni. Tény az. hogy a pénzügyminisztériumból bizalma­san érdeklődtek a tőzsdén az egyik nagy tőzsdei cég üzletei iránt, amely cég a piac egyik legnagyobb kosztpénzkihe­­lyezője és általánosan ismert. Btumenstein vesztét valószínűleg az okozta, hogy a neki dolgozó ügynököket is félrevezette és az eljárás megindítá­sához nagy mértékben hozzájárult egy Birnbaum nevű ügynök feljelentése, aki névtelen feljelentést tett Blumenstein el­len, amikor nem kapta meg kiköltött tel. jes jutalékát. A szakemberek szerint Blu­­mensteir.ék csak úgy tudták manipulá­ciójukat végezni, hogy a párisi Crédit Lyonnais-ben bizonyos személyekkel összejátszottak. A nyomozás eddigi adatai szerint Blu­menstein Becsből irányította nagyarányú kötvényvásárlásait az utódállamok tőzs* déin. A Párisban letartóztatott bankár­nak Bécsben gyönyörű palotája vau amélynek értékéről legendákat be­szélnek. bizonyára nem lenne oly élhetetlen, mint amaz. Legalább ezt mondja és hiszi min­denki. Szegények közt lenni szegénynek: egészen természetes állapot és köny­­nyen elviselhető sors — gazdagok körében élni szegényesen, a szom­szédságukban s a szemük láttára nélkülözni: százszoros szegénység és kegyetlen sorsbüntetés. ' #­Egy olyan úriembertől hallottam, aki nem volt se gazdag, se szegény: — A szegénynek joga van büsz­kének lenni, a gazdagnak nincs. A gazdagnak van oka szégyenlősnek lenni, a szegénynek nincs. * Hogy minő különbség van a gaz­dag és szegény közt, azt csak a sze­gény tudja; a gazdagnak fogalma sincs róla. Aki meggazdagodott, hamar fe­lejti el, hogy valaha szegény volt — az elszegényedett mindig arra "ondol, hogy egykor jobb napokat látott. # Egy újgazdag uj ruhát varratott. Az öltöny a legelőbbkelő műteremből került ki, pompásan volt megszer­kesztve s mégis olyan furcsán lógott a gazdáján, hogy valakit erre a meg­jegyzésre indított: — Látszik, hogy még nem hordott uj ruhát. # A szegénységet úgy kell viselni, hogy az emberek ne szánakozhassa­nak rajta s a gazdagságot, hogy ne irigyeljék érte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom