Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-09 / 312. szám

9. oldal aovefnb&r 9. «ÄCSMEGTET K*Pl4 KINTORNA — Azt hallottam, hogy a maga férje 'éjjel sétál álmában. — Egy szót se higyjen el belőle. Sose jön haza reggel előtt. * Kencét tanukép hallgatják ki a bírósá­gon. — Nős? — kérdi a biró. Kence hallgat. — Hát miért nem felel? — Mert ebben a kérdésben nem va­gyok hajlandó többet az igent kimon­dani * Móricka borzasztó piszkosan jön haz3 6s az anyja rászól: — Móricka, az istenért, mit csináltál már megint, hogy ilyen piszkos és poros vagy? — Semmit. Csak mithológiát játszot­tunk és én voltam a Phönix-madár, aki a hamuból felkel. * Az alábbi eset egy vajdasági iskolában történt. Ebben az iskolában volt egy tanár, aki­től a gyerekek egyáltalában nem féltek Ha valami rendellenesség esett meg, az holtbizonyos, hogy ennek a tanárnak az órája, előtt történt. Egyszer azonban egyik • osztályban ahol órája lett volna ennek a tanárnak, a jobbérzésii fiuk összebeszéltek, hogy most az egyszer halotti csendben fogadják. A második csöngetés után az említett tanár megjelenik az osztályajtóban s mikor be akar lépni, észreveszi, hogy bent halotti csönd van. Vár, benéz a kulcslyukon, de még mindig halotti csönd Ez vele még idáig nem történt meg, pe­dig régóta tanár. Nem bírja ki tovább, rohan az igazga­tóhoz s magából kikelve mondja: — Gyere be, kérlek az osztályba. Ha­lotti csönd van. Valami készíti ellenem... Közgazdaság Csakovecan marad a vámkirendeltség Csak az importált áruk elvámolását végeihoti Csakovecről jelentik: A napokban Csakovecre érkezett Veljkovics Iván vámvezérigazgatóhelyettes, hogtv a vámhivatal beszüntetésével felmerült sérelmeket felülvizsgálja. t A vámvezérigazgató helyettese, mi­után a helyi viszonyokat alaposan át­tanulmányozta, csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a csakoveci vámhiva­tal főnöke Kotoribát alkalmas helynek véleményezte, mely ellentétben Csa­­koveccel, még annyi helyiséggel sem rendelkezik, hogy a Csakovecről oda­helyezett hét vámtisztviselőnek lakást tudjon biztosítani. Áz áthelyezett vám­­hivatalnokok naponta vonaton ■ járnak át Kotoriba és így a lakásínségben szenvedő Csakovecnek a vámhivatal elhelyezésével járó az az egyetlen elő­nye sem valósulhat meg, hogy a hét vámtisztviselő lakása felszabaduljon. A csakoveci vámhivatal megszünte­tésének elrendelése előtt a vámvezér­igazgatóság megkérdezte az illető vám­hivatalok főnökeit, hogy a helybeli vi­szonyok megengedik-e a vámhivatal megszüntetését, azért a megszüntetés tényén most már nem lehet változtatni. Veljkovics vámvezérigazgató-helyettes felterjesztésére azonban a pénzügyi kormány beleegyezett abba, hogy az importált áruk elvđmoldsáliak lebonyo­lítására egy vámkirendeltség maradjon Csakovecen. A csakoveciek bíznak abban, hogy a vámvezérigazgatóság a csakoveci ki­rendeltséget rövidesen a behozatal el­vámolására is fel fogja jogosítani. Rádió-műsor 04 «áru mtUttii nim a fatllAmhetssi jtUntíi Csütörtök, november 10 Zürich (588) 16: Szórakoztató zene. 20: Francia-est. 2030: Offenbach: >For­­tunies Lied«, egyíelvonásos vigoperájá­­nak közvetítése. 21.15: Szórakoztató ze­ne. Prága (348.9) 16.30: Délutáni tánc­zene. 17.30: Délutáni hangverseny. 19.30: Szimfonikus hangverseny. 22.30: Hangversenyátvitel a Narodni dum in Vinochradyból. Bécs (5172) — Graz (357) — Inns­bruck (2941) — Klagenfurt (2727) 11: Délelőtti zene. 16.15: A Hans Himrner­­zenekar délutáni hangversenye. 19.30: A Wiener Tonkiinstler-Orchester Il-ik hangversenye. Leipzig (365.8) — Dresden (275.2) 16.30: A házizenekar hangversenye. 20.15: Állatok a dal- és zeneköltészet­­ben, illusztrációkkal. Milánó (315.8) 17.50: Gyermek' kar­ének. 21: A házizenekar hangversenye. 23: Jazz-band. München (535.7) — Nürnberg (303) 16.30: Délutáni hangverseny. 19: Gra­­mofónhangverseny. 20.35: Modern zene­szerzők hangversenye. 21.40: Tarka-est. Nápoly (333.3) 17.10: Szórakoztató zene. 21: Opera- és operettrészletek. Pozsony (Bratislava) (300) 17-30: Hangverseny. 19.05: Gramofónzene. 19.30: Átvitel Prágából. Róma (450) 17.50: Tánczene. 20.40: Hangverseny. Budapest (555.6) 9.30: Hírek, köz­gazdaság. 11: Zongorahangverseny. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazda­ság. 13: Időjárás- és vízállásjelentés. 15: Hírek, közgazdaság. 16: Dr. Kon­koly Thege Sándor előadása. 16.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásje­lentés. 17: Teleky Sándor magyar nó­tákat énekel Bura Károly és cigányze­nekarának kíséretével. 18.15: Sik Sán­dor: »A vallásos költészet«. 19: A Magyar Rádió Újság félórája. 20: Pop­per-est. Közreműködnek: Relle Gabriel­la, azJ Operaház művésznője és Ker­­pely Jenő gordonkaművész. 21.35: Pon­tos időjelzés, hírek, közlemények, ló­versenyeredmények. Utána: A Pogány Boy’s jazz-band. Péntek, november 11 Zürich (588) 16: Gramofónhangver-seny. 17.10: Szórakoztató zene. 20: A .házizenekar hangversenye. 21.20: A há­zizenekar hangversenye. Prága (348.9) 16.30: A házizenekar délutáni hangversenye. 19.15: Könnyű zene. 20.10: Ének- és zongorahangver­­seny. 21: Szórakoztató zene. 22.20: Hangversenyátvitel a Narodni dum in Vinocrhadyból. Budapest (555.6) 9.30: Hitek, közgaz­daság. 12: Pontos dőjelzés, hírek, köz­gazdaság. 13: Időjárás- és vízállásje­lentés. 15: Hírek, közgazdaság. 16.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásje­lentés. 17: Az Operaház tagjaiból alakult kamarazenekar hangversenye. 18.15: Dr. Sikióssy László: »Magyar vitézi tornák.« 18.45: Dr. Hans Göttling német nyelvű irodalmi előadása. »Heiter Nachdenkli­ches von Fritz Müller, Partenkirchen.« 19.30: Mit és kit idézek? Irodalmi rejt­vényverseny. Tartja: dr. Bánóczy De­zső. 20.15: Kosa György zongoramű­vész és Csóka Béla, a Városi Színház operaénekesének együttes hangverse­nye. Utána: Perils Jenő és cigányzene­karának hangversenye. 19,30: Dolmány! Ernő hangversenye. Berlin (483.9, 566)' — Königswuster­­hausen (1250) — Stettin (236.2) 16.30: Szórakoztató zene. IS: Az uj orosz köl­tészet. 20: Énekkari hangverseny. 20.30: Zenekari hangverseny. 22.30: Részletek »Die Tanzgräfin« és »Strohwitwe«, ope­rettekből. Leipzig (365.8) — Dresden (278.2)’ 16-30: A drezdai házizenekar hangver­senye. 19: »Othello«, opera 4 felvonás­ban. (Verdi.) 22.30: Tánczene. München (535.7) — Nürnberg (303) 19.30: Operaelőadás. »Rahab.« Opera 1 felvonásban. 20.30: Lope de Vega és müvei. 21: A házizenekar hangver­senye. Róma (450) 17.15: Tánczenc. 20.40: Könnyű zene. Hafa Solid harisnyák Brnéa Scfcönbereer-tlél MMnl, JWMjSlH Dl. 6 REGÉNY LÁNGNYELV IRTA: SAX ROHIVÉR (11) Harley megígérte. Bensője úgy fel volt dúlva, hogy magány után vágyott, hogy rendbehozza össze­kuszált érzéseit. Amint utánanézett a távozó autónak, tudta, hogy ma nem bizhatja magát intuitiv érzésére. Megfigyelte a járókelők arcát és bekémlelt az autók­ba, amelyek ugyanabban az irányban haladtak, amer­re Mary távozott. De nem tudott semmi érdemlegeset felfedezni és gondokba mélyedve ment ismét lel lakásába. * Gondolkodva, az élénk forgalomra alig ügyelve járkált Paul Harley az uccákoti. Hirtelen kizökkent álmodozásából: Fátyolosán, gyászruhában megpillan­totta Mary Abingdon karcsú alakját az özönlő tömeg­ben. Az volt az érzése, mintha lopva sietne valahova a leány; gyors lépésekkel ment, mintha attól félne, hogy felismerheti valaki .Néha körülnézett; látszólag autótaxit keresett. A gyanú mindjobban megerősö­dött Harleyban: Marj* Abingdon a Savoy-.Hotel irá­nyából jött; lehetséges lett volna, hogy Ormuz’khán­­nál volt? A detektív átsietett a köcsiuton és közvetlenül a siető lány mellett állt meg, — Éreztem Mary kisasszony, hogy ma találkozni fogok önnel! A fekete fátyol mögül a lány nagy szemei szinte bűntudattal néztek rá. Harlcy mind bizonyosabb lett gyanújának helyességéről és megkérdezte: — Autót keresett? Meglepetését leküzdve, Mary Abingdon megszorí­totta a férfi kinyújtott kezét és azt egy pillanatig a magáéban tartotta, mielőtt válaszolt: — Már feladtam minden reményt, hogy kocsit kapjak. Pedig úgyis erősen elkéstem. ‘ — A Savoy-Hotel portása bizonyára tudott volna szerezni önnek egy autót? — Megpróbáltam. De a várakozás nagyon kifá­rasztott. Egy kissé enyhült Harley bizalmatlansága. Mi­után most egy üres autótaxit vett észre a közelben, intett a soffőrnek. — Hová kíván menni? — kérdezte, kinyitva a kocsi ajtaját. — Dr. Mc. Murdockékhoz! Harley habozott és hatáiozatlanul nézett a lány­ról a sofförre. — Nagyon örülnék, ha volna annyi ideje és elkí­sérne — mondotta Mary. — Tudom, hogy Dr. Mc. Murdock beszélni szeretne magával. — A legnagyobb örömmel — felelte Harley és ez a válasz teljesen megfelelt a valóságnak. Megadta a soffőrnek a címet és a fiatal lány mellé ült, aki élén­ken fordult feléje. — Örülök, hogy alkalmam van magával beszélni Harley ur. Az utolsó napok olyanok voltak, mint egy súlyos, rossz álom. — Mély sóhaj tört ki belőle. — Dr. Mc. Murdocknak bizonyára igaza van: az ön bor­zalmas gyanúja valószínűleg alaptalan? — Hevesen nézett kísérőjére. — Szegény apának egyetlen ellen­sége sem volt, erről meg vagyok győződve. Különös szavainak, amelyeket magához intézett, alighanem szintén egyszerű magyarázatuk van. Oh, milyen lelki megnyugvást jelentene nekem, ha tudnám, hogy ter­mészetes halállal halt meg. Harley nem tudott ellcntállni könyörgő tekinteté­nek. Boldog lett volna, ha megvigasztalhatta volna a lányt. — Lehet, hogy igy van, ahogy ön hiszi. Minden­esetre remélem azonban, hogy ön olyán keveset gon­dol erre a kínos kérdésre, amennyire csak lehetséges. — Meg fogom próbálni, de nem megy könnyen. Sejtem, hogy valami súlyos oka lehet feltevéseinek. Valószínűleg egyéb oka is van erre, mint az a néhány szó, ami annyi titokzatosságot rejt. Nem mondaná el nekem? Miután Mary Abingdon nem ismerte Nicol Brinnt. Harley elhatározta, hogy mindent titokban tart a lány előtt, ami erre a különös emberre vonatkozik. Félt an­nak a lehetőségétől, hogy a veszélyt jelentő sötét fel­hő árnyékot vethet ennek az elragadó, bájos fiatal lánynak az életére is. Kitérően válaszolt: — Még legcsekélyebb bizonyítékom sincs, Mary kisasszony arra, hogy tényleg bűntettről van-e szó. A körülmények persze nagyon különösek voltak, min­denesetre azonban bizni lehet Dr. Me. Murdock diag­nózisában és nincs sok értelme, hogy az ember kétség­bevonja megállapításának helyességét. Mary Abingdon cipőjének orrát nézte. — Nem bízik bennem? — kérdezte hirtelen. — Vagy nem tart elég okosnak ahhoz, hogy őszintén beszéljen velem? — Bízom önben és meg vagyok győződve intelli­genciájáról. Ha valamit mégis elhallgatok, annak egé­szen más oka van, mint amit ön gyanít. — Tehát titkol előttem valamit? Tudtam. — Mary kisasszony, majd ha már túl lesz a leg­fájdalmasabb aktuson, fogunk még erről beszélgetni. Nem hiszi el nekem, addig is, hogy a legjobb szándék­kal járok el? Mary Abingdon tekintete ismét kihívó volt. — A maga szempontjából bizonyára. De sajnos nem veszi tekintetbe az én szempontjaimat. Harley várta ezt az elutasító magatartást, de azt hitte, hogy Mary azt palástolni fogja. Erősen meg volt a lányban az a női szokás, hogy szeretett vitát pro­vokálni, de vigasztalta a férfit az a tény, hogy elvont dolgokról személyes kérdésre terelődött ez a vita. Mosolygott és a lány arckifejezése is megenyhült. — Tulajdonképen miért kezel engem állandóan úgy, mint egy gyereket? — kérdezte lágyan. — Nem tudom, — felelte Harley meghökkenve — talán azért, mert azt szeretném, hogy tényleg gyere­kes legyen. Mary gondolat nélkül bámult ki az autó ablakán és Harley is hallgatott. Átgondolta még egyszer az előző nap eseményeit, amikor egy gyarmati utas ál­ruhájában órákhosszat tartózkodott a Savoy-Hotel halijában, hogy csak egy pillantást vethessen Ormuz khánra. Fáradozása azonban eredménytelen maradt és irodájába visszatérve, keserves szemrehányásokat tett magának, hogy ilyesmire pazarolta drága idejét. Amikor azonban később dolgozószobájában rendezta gondolatait, talált néhány olyan pontot, amely igazol­ni látszott eljárását. Mert Ormuz kháii megfigyelése bizonyára szükséges volt a mindenre kiterjedő nyo­mozás érdekében. Amíg ő maga a perzsa excellenciás ur megfigyelésére vállalkozott, egyik munkatársának az volt a megbízatása, hogy figyelje Nicol Briun lé­péseit. Harley nem tudott szabadulni attól a gondolat­tól, hogy a perzsa cselekedetei sokkal fontosabbak az .amerikainál. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom