Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-14 / 286. szám

4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1927. október Í4. //. János király aki fizetést ad minden alatt­valójának Európai ország, ahol ismeretlen az adó Az európai sajtó néhány nap előtt új­ból foglalkozott Európa egyik legkisebb fejedelemségével Lichtensteinnel, abból az alkalomból, hogy ezt a kicsiny or­­szágocskát árvízkatasztrófa sújtotta. A kicsiny országocskának, amely Svájc és Ausztria között terül el, II. János feje­delem az uralkodója, aki jelenleg nyolc­vankét éves és állandóan Bécsben él. Trónörököse viszont Ferenc József her­ceg, az agg uralkodó fia. Az alkotmány értelmében II. János fejedelemnek ugyan kötelessége lenne az év egy részét az országocska fővárosában, Vaduzban töl­tenie, azonban az uralkodó az egész esztendőben inkább Bécsben van aMino­­ritenplat.zon levő palotájában. Az ezernégyszáz lakosú főváros, Va­duz legnagyobb nevezetessége a hegyen levő fejedelmi kastélyon kívül egy egy­szerű és kicsiny kávéház, a Cafe Real amelyben naponta együtt ülnek a kor­mány tagjai. Schädler professzor minisz­terelnök és a két másik miniszter. Ez a három ur alkotja Lichtenstein kormá­nyát, amely alkotmányos örökös mo­narchia demokratiküs és parlamentáris alapon. A tízezer , lakosú országocskában való­ban virágzik, a demokrácia. A polgárok két pártban tömörülnek, azonban a pár­tok között elvi különbségek aligha vau­nak, hiszen mindkét párt polgári alapon áil, a szocializmus Lícljtcnsteinben isme­retlen fogalom. A jelenlegi kormánypárt, amelynek az országgyűlésen tizenöt mandátumból kilenc mandátuma van, a néppárt. A másik párt neve polgári párt. Az elmúlt országgyűlésen az erőviszony éppen fordítottja volt. Mindkét párt egy­­egy újsággal is rendelkezik. A néppárt lapja a »Lichtensteiner Nachrichten* amely kedden. csütörtökön és szombaton a polgári párté a »Lichtensteiner Volks­­biatt«, amely szerdán, pénteken és va­sárnap jelenik meg. A íichtenste-niek igen jól kamatoztat­ják önállóságukat.. Már a háború előtt rájöttek -arra, hogy a postai bélyegek jó jövedelmi forrást jelentenek és ezért a bélyeggyűjtők nagy örömére évről-évre uj bélyegeket bocsátottak ki és evvel egyensúlyban tartották az államháztar­tást. A háborít végéig Lichtenstein vám* •és pénzügyi uniót alkotott Ausztriával, a háború befejezése után azonban Svájccal lépett valutáris postai és vám-unióra, de külön átutazásl illetéket szednek minden utastól, aki országuk területén keresztül megy át Svájcba . . . Mindenki egy sváj­ci frankot fizet. Ebből annyi bevétele van a kis országnak, hogy a közigazgatás költségeit fedezheti . . . Hadsereggel Lichtenstein nem rendel­kezik és a háborúban is semleges volt. A mostani árvízkatasztrófa pusztításai sem Csakovecről jelentik: A pénzügyi kor­mány a vámtisztviselők létszámcsökken­tésével kapcsolatosan a szeptember 16-án kelt rendeletével október 15-iki kezdettel a csakoveci vámhivatalt is megszüntette. A vámvezérigazgatóság erre vonatkozó rendelete csak a napokban érkezett meg Csakovecre és az érdekelteket annál is inkább- meglepte, mert a csakoveci vám­hivatalra nemcsak Muraköz, hanem az egész zagóriai forgalom berendezkedett. A vámhivatal megszüntetését tartalmazó rendeletről eddig alig vettek tudomást. Az uj rendelet következményeként a vámeljárást igényelő küldeményeket ez­után vagy Kctoriban, vagy Mariborban kellene vámkezeltetni, ami, kiiiönösen az utóbbi években erősen kifejlődött nyers­­hus, vágott baromfi és ehhez hasonló gyorsan romló élelmiszerüzemek teljes csődjét vonná maga után, mert ez az árufaj a távoleső vámkezelést nem bírja el. Az Ausztria felé irányuló forgalom szempontjából az itteni vámhivatal be­szüntetése esetén csak a martbori vám­hivatal jöhetne tekintetbe, ami azonban olyan nagy és fölösleges költségtöbbletet jelentene, amit a kereskedő már nem volna képes az áruk áraiba belekalkulál­ni. A tömegcikkek importőrje szintén nem képes az ilymódon megdrágított árut elhelyezni, ami a forgalom arány­talan csökkenésére vezetne. Kolor'.ba pedig ezért nem jöhet számításba, merj ott sem vámraktár, sem elegendő száma vasúti vágány nem dll a bonyolult vám­kezelés rendelkezésére. A csakoveci vámhivatal megszűnése a kincstár részére is határozottan veszte­séggel jár. Jelenleg van Kotoriban 3, aggasztják a derék lichtensteinieket »maid fizet a fejedelem/« mondogatják nyugodtan. A Lichtenstein-családnak nagy birtokai vannak Csehszlovákiában és az elkobzás­tól ezeket a birtokokat csak az a körül­mény mentette meg, hogy a Lichtenstein­család szuverén uralkodó dinasztia. Ez a körülmény ad létjogosultságot ennek a kicsiny országocskának, ezért fizet a fe­jedelem szívesen alattvalóinak ... Csakovecen 7 vámhivatalnok, tehát ösz­­szesen 10. Az uj rendelet szerint a csa­koveci vámhivatal megszűnik, de a ko­­toribai létszáma felszaporodik 8 tisztvi­selőre. A redukció csak két hivatalnok költségét takarítja meg. Ezért fölösleges megszüntetni a csakoveci vámhivatalt­­mert helyesebb munkabeosztás mellett a csakoveci vámhivatal sokkal kevesebb személyzettel és sokkal kisebb adminiszt­rációs kiadásokkal is megfelelhet hivatá­sának, mint amennyire azt a redukció tervezi, viszont a csakoveci vámhivatal megszűnése esetén csökkenő forgalom a kincstár részére sokkal kevesebb bevé­telt eredményezne, mint amekkora meg­takarítást két tisztviselő fizetésének és a vámhivatal fenntartási költségeinek be­szüntetése jelent. A csakoveci vámhivatal azért sem adott okot a megszüntetésre, mert azon kevés vámhivatalok közé tartozik, ahol a forgalom évről-évre rohamosan emel­kedik, ami kiderül abból is, hogy az 1927. mdgétév első hat hónapja (áprilistól szeptemberig) több mint egy millió di­nárral lépte túl a tavalyi esztendő elmúlt kát hónapjának vámbevételeit. Azok az iparok, foglalkozási ágak és üzemek, amelyek exisztenciájuk veszé­lyeztetését látják a csakoveci vámhivatal megszüntetésében, küldöttségileg keresik fel a beogradi pénzügyminisztert. , .A Vámhivatalok redukálásának eszmé­jét annak tulajdonítják, hogy a vámve­­zéfigazgaiósdg a jugoszláviai vámeljá­rást a nyugati, államok mintájára akarja átszervezni, megfeledkezik azonban ar­ról,, hogy a nyugati iparállamok az ex­portálásra vannak berendezve, mig Ju­goszlávia importáló állam, ahol a vám­eljárás elvei hasonlíthatatlanul mások, mint a nyugati államok vámkezelési elvei. Kotzig Károly Hivataíos órák a vajdasági bíróságoknál Az igazságügyminiszter egységesen rendezte a bíróságoknál megtartandó ünnepeket Az igazságügyminiszter a novisajadi felebbviteii bíróság elnökének előter­jesztésére a Vajdaság területén levő bí­róságnál egységes hivatalos órákat ál­lapított meg, egyúttal kijelölte azokat az ünnepnapokat, amelyeken a bírósá­gok törvénykezési szünetet tarthatnak. Az igazságügyminiszternek október 2-án keit lendelete értelmében a hivata­los órákat a következőképen állapították 1. A noviszadi felebbviteii bíróság te­rületén levő bíróságoknál a hivatalos I órák szombaton hat, a többi munkana­pokon hét órán át tartanak. 2. Teljes törvénykezési szünet van a következő napokon, amelyeken a bí­róságok még ügyeletet sem tartoznak tartani: Mindazokon az ünnepnapokon, ame­lyek az 1926—1927. évi pénzügyitör­vény 203. szakaszában mint Ilyenek fel vannak tüntetve és állami ünnepeknek tekintendők: őfelsége a király, a királynő és a trónörökös születésnapja, a Vtidovdán, az egyesülés napja (december 1.) és j Cyrill és Method napja. 3. Ügyeletes szolgálat minden bíró* Ságnál 8—11 tartandó a következő na­pokon: Minden vasárnap és a következő ün­nepeken: Szent István, Újév, Három ki­rálykor (Bogojavljenja), Szent Száva napján, Szent János napján, Sarlós bol­dogasszony, (Szrctenije), Gyümölcsoltó (Blagoveszti), -ént György napja (Vosnesenje), Petrov dan, Mária meny* bemenetele (Pieobrazenje), Nágyboldog­­asszony, Gyertyaszentelő (Usekovanje), Kisboldogasszonv. Máriá fogantatása napja (Vavedenje), Szent Miklós és a kaihoiikusoknái Űrnapja. 4. Az összes bíróságoknál követke­ző napokon reggel 8—12-ig teljes szol­gálat: A három arkangyal, Szent Iván, Cár Konstantin és Helena, a Három királvok napián (Krsztov dán), továbbá Mitrovdánkor és Arangyelovdankor. A murakSzi kereskedőérdekeltségek küldMtségileg kérik a pénzügyminisztert, hogy vonja vissza a csakoveci vámhivatal megszüntetésére vonatkozó rendeletét Fári Jóska b.ta'. Szalag Láz’á Harmat'miilásos napszállaton, ahogy az alkonyszél végigsöpör a pusztán, összeterelik a szétszéledt ménest és el indulnak velük a csikósok ... Mennek éjjeli szállásra. Biztos állás­ba. Ahol a kétlábú pusztai farkasok el­len, könnyebb a védekezés . . . A pásztorok, csikósok a bejáratnál tá boroznak le. Ott ügyelnek éjjel. Fokost fütyköst, sőt még puskát, pisztolyt is szorongatva . . . De nem is igen Jönnejc a betyárok, mert a csikós. is csak olyan veszekedett, elszánt, betyárfajta! . . . • ; # Lókötés'inkább a tanyákról történt..’. Csatakos, vaksötét őszi éjszaka. . Elő­zetes tanulmány, leselkedés után, villám­gyors lecsapással, akár a héjjá ... Furmányos mesterség volt. Sok likra szólt, akár a furulya . . . Nehéz volt ki­tanulni . . . Csak, akik beleszülettek, a pásztorivadékok igazodtak el valahogy benne ... Vagy még tán azok se — mert itt van teszem a Fari Jóska . . . Annak a hete­dik öregapja is csikós volt, érett a lókö­téshez, a végén mégis csak rajtavesztett mint az édesapja, akit az .egyik eseténél agyonvertek. , Jóska ott vétette el, hogy nem gondol­ta meg, kitől lop . . . Valami lókötő, csi­kósból vedlett izsáki gazdának kötötte ei a lovát — aki aztán el is bánt vele... Pedig kár volt érte. Gyönyörű, szikár szálas legény volt Jóska és mindössze huszonöt-huszonhat éves... Koromfeke­te, göndör, kácsérhaja a vállát verte — I mert úgy viselték azt akkor a pásztói rok. Csak hát lókötő ne lett volna. Érte volna be a csikós mesterséggel. Mert­hogy csikóslegény lett volna Jóska, a kunszentmiklósiak orgoványi ménesénél. De mindig odabitangolt . . . Lovat lop­ni . . . Mert már benne voit a vérébe.. Egyszer is valahogy hírül vette, hogy van az izsáki szállásokon, bizonyos Fe­kete Mihály tulajdonában, egy szörnyű­ségesen megfelelő kanca. Nosza elkezdte körülólálkodni a fa nyát. Szmrevétclezte a kancát, olyany­­nyira, hogy Fekete Mihály, aki maga Is lókötő csikós volt ifjúságában — észre­vette. — Hallod-e, Jóska! Úgy kösd el a kancám, hogy az életeddel fizetsz! Ér­ted-e?! . . . Aztán csak lemorzsolódott néhány hét . . . Fekete Mihály hat lova künn éjszakázott a tanya előtti páston. Maga a gazda ott hálált az ámbituson, azaz­hogy félkönyökre dőlve, kerek szemek­kel vigyázta a lovait. Egyszer aztán, ahogy reggel fölke1, megyen a lovakhoz — hát mit lát?! . . Meg vagyon a hat ló, de valaki bi­tang — hogyan, hogyan nem — egy kó­cos gebét dugott a kanca helyibe — a kancát meg elvitte! . . . Felhörrent Fekete: — Az apád csillagát! - • • Ez csak te voltál, Fari Jóska! . . . Föllármázta a fiait. Nyergeltetett. In dúlt. Csak kötőféket, mit, dugott a ta­risznyába. Nyargalt egyenesei a Bikatorok-hoz ahol a ménes éjszakázott Nem ment a csikósokhoz. Bekötötte a lovát egy bokorerdőbe. Maga meg föl­­kuszott a Bikatorok tetejébe, onnét le­lesett a ménesre és megállapította, hogy Fári Jóska nincs a csikósbandában. — Na megállj, Fári Jóska! Leült. Pipát tömött. Kicsiholt. Várt Közben nézelődött folyvást. Leste a Jós­kát, hogy merről érkezik. Egyszer csak valahonnét Csengőd. Akasztó felöl, jött ám a Jóska, sebes nyargalvást, akár a vihar! ... A csikósok aztán — mintha csak a Fári Jóskára várakoztak volna — kihaj­tották a ménest. De Fekeve Mihály csak nem jelentkezett. Csak mikor már eltü­nedeztek, akkor ült lóra. Odanyargalt a csapáshoz, me’v-en az imént érkezett a Jóska — és elindult raj­ta, nyílegyenest. — No, jaj neked, Jóska! . . . Nyargalt. Mindenütt a nyomon. Mint a kopó. Nem hiába volt maga is lókötő, kiszá­mította, hogy Fári Jóska már nem vihet­te át a Dunán a kancát, mert világos reggel volt, mire ideért vele. Nappal meg a révészek nem vállakoznak ilyen kocká­zatos fuvarra. Itt köll hát lenni a kancának, ha csak el nem nyelte a föld! . . . Átkutatta a hartai füzest, A Dunapar­­tot. Siirün íüttyeuígetve . . . Add'g-addig, hogy egyszer csak meg­nyilatkozott a kanca, éleset nyerítve!. Idáig hozta már a Jóska. Itt aztán be­kötözte a legsűrűbb füzesbe . . . Este meg érte jön — hogy átalvigye a Du­nán! . . . — Na megállj, Jóska! . . . ¥ Egész nap pipált, heverészett a kanca körül. Nem ment haza. Egy kis szám* adásra várta a Jóskát . . . A maga nyergesét megkötötte odébb » bokrosba. A kancának meg még égj kötőféket húzott a fejére, a kötél végét meg odacsomózta kegyetlenül egy fűz­fához . . . Lehetett úgy este tiz óra — a csillagok ragyogtak szépen, mintha csak vetél­kedtek volna — mikor megérkezett a Jóska! . . . Félrehajtotta a bokrot — gyalog jött, a lovát valahol megkötötte — és odalé­pett a kancához. Ebben a pillanatban Fekete Mihály kö­lnidéit egyet. Erre a Jóska egyetlen rán­tással eloldotta a kötőtöket és fölpattant a kancára. A kanca kiugrott, de abban a szempil­lantásban a másik kötőtök visszarán­totta — és Fekete Mihály kilépett a bo­korból . . . A legény iszonyodva nézte: — Maga az, Mihály, bátyám? — Én vagyok, Jóska. E meg itt a pisztoly. Jóska megszédült a lovon. — Mihály bátyám — dadogta. — Hát csak elloptad a kancát? Mihály bátyám! — Hasztalan mondtam, hogy meg­halsz. Hát most magadra vess, Jóska! Azzal fölkapta a pisztolyt és belőtt a legénybe. Fári Jóska a szivéhez kapott. Aztán lassan lefordult a lóról. A kanca lehajolt hozzá. Szagolgatta, nézte. Talán sajnálta is . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom