Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-16 / 288. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. október 16 Hajsza a rabló után ■A sztaribecseji csendőrök egtj tisaaparti bokorban bukkantak rá Acs Sándorné támadójára Sztaribecsejről jelentik: A szetaribecseji csendőrség több napi nyomozás után szombaton délelőtt kézrekeritette Ács Sándor ' sztaribecseji hajóspénztáros feleségének/a támadóját és ezzel egyidejűleg kidérült a rablótámadás gyanúja miatt .letartóztatott Schlesinger Ferencnek ártatlansága, akit szombaton már szabadon is bocsájtottak. fh rablótámadó nyomára maga Ács Sándor vezette a csendőrséget. Szombaton reggel Ács, amikor a piacra igyekezett, egy fiatalemberben felismerte felesége támadóját Azonnal értesítette a csendőrséget, de ennek neszét vette a fiatalember is és megszökött. A rendőrök hosszas hajsza után a novibecseji tiszaparton egy bokorban akadtak rá a fiatalemberre, akit beszállítottak a községházára. Kiderült hogy Fendler Istvánnak hívják, tizenkilenc éves vranjevói származású rovottmultu csavargó. Az a feltevés, hogy Fendler egyéb rablásokat fs elkövetett. A csendőrség ebben az irányban is kiterjesztette a nyomozást. Wilson unokahuga vasárnap akar startolni repülőgépével Európába Ruth Elder Párisba megy Newyorkból jelentik: Ha az időjárás kedvező marad, akkor Wilson-Greyson pilótanő Dawn nevű repülőgépén vasárnap reggel startol Kopenhágába. A repülőgép teljesen készen áll az indulásra, lehetséges azonban, hogy Wilson- Greyson asszony két szakaszban fogja megtenni az Európába vezető utat. Mint Párisból jelentik, ott minden előkészületet megtettek Ruth Elder fogadtatására. Az amerikai pilótanő Haldeman kapitánnyal együtt pénteken átszállt, arról a holland gőzösről, amely 'megmentette, egy német hajóra, amelyen szombaton érkezett meg az Azoriszigetekre. A pilótanő innen Párisba utazik és csak később tér vissza Amerikába. Amsterdam! jelentés szerint a D. 1220 Henkel-féle német repülőgép elindulását a kedvezőtlen időjárás miatt bizonytalan időpontra halasztották. Királyok festője Noviszadon Jovanovics Pája, a világhírű festőművész elkészitetta a Noviszad város által rendelt királyképeket Noviszad városa — mint már jelentettük — Jovanovics Pája, a világhírű festőművésznél megrendelte a városháza díszterme részére őfelsége a király és a királynő életnagyságu képeit, amelyeket a kiváló művész már elkészített és Noviszadra szállított. Maga a művész szombaton reggel Noviszadra érkezett és dr. Trifkovics György kórházigazgató főorvossal megjelent dr. Borota Braniszláv polgármesternél, akinek élőszóval is bejelentette, hogy a képek elkészültek és azoknak felszerelésénél személyesen jelen kíván lenni. Dr. Borota polgármester nyomban- intézkedett, hogy Klicin Predrág kulturtanácsnok Jovanovics festőművésznek mindenben segítségére legyen. Alkalmunk volt Jovanovics Fájával beszélni, aki a következőket mondotta: — Negyvenöt éve festek és művészi pályafutásom alatt igen sok képet festettem, amelyek szerte a világban, udvaroknál, nagy múzeumokban, képkiállitásokon, közintézményeknél és Ausztráliában is igen sok képem van. Egy hatalmas, huszonnégy négyzetméteres amerikai csataképemet San-Jago (Chile) múzeumában őrzik. Portréim Ausztrália több nagy múzeumában és képtárában elhelyezve. — A háború előtt ismételten lefestettem Ferenc József császárt és királyt, akinek tizennégy hatalmas életnagyságnál is nagyobb képe van különböző intézményeknél elhelyezve. Ferenc József mindezekhez a képekhez személyesen ült modellt és ezek a képek közül a legszebb a bécsi Rathausban van. — Ferenc József a későbbi IV. Károly király házassága alkalmából megrendelte a saját portréját, amelyet nászajándékul szánt a trónörökösnek és amelyet személyesen, autóján vitt ki Schwarzauba, ahol sajátkezüleg helyezte el a rengeteg nászajándék mellé. Épp prezentálni akartam Ferenc József kabinetirodájának a császár által megrendelt portré számláját, amikor Windischgrätz herceg föudvarmestertől meleg hangú köszönőlevelet kaptam a trónörökösnek küldött értékes »nászajándékért*. Természetesen félreértés volt, de én többé nem állhattam elő a számlával és igy a Ferenc József által megrendelt portré, mint az én nászajándékom szerepelt. — Legutóbb megfestettem a belga király és királynő képét és most készültek el őfelsége Sándor király és Mária királynő képei, amelyeket Noviszád rendelt meg. Úgy őfelsége a király, mint a királynő többizben ültek modellt ezekhez a képekhez. — Dóuranciaországban, a Cannes melletti Juan l.epinében van a műtermem, hol sokat dolgozom. Noviszadról visszatérek Juan Lepinébe, mert sokat kell dolgoznom. Titelen földet kapnak a na agyarok is A képviselőtestület földet és házhelyet szavazóit meg a magyar nincsteleneknek Titelről jelentik: A titeli községi képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén a magyar kisebbségre nézve nagyjelentőségű határozatot hozott. A képviselőtestület Lalin János községi főjegyző indítványára úgy határozott, hogy a titeli nincstelen magyarokról is gondoskodik és őket földhöz és házhelyhez futtatja. A képviselőtestület nyolcvannégy magyar családnak szavazott meg egyhan gulag 400—400 négyszögölnyi házhelyei, amely telek ötszáz dinár értékű és öt év alatt fizetendő le. További nyolcvankét magyar családnak a képviselőtestület 800—800 négyszögölnyi szántóföldet, illetve heréskertet szavazott meg, ezer dináros vételáron, amely ugyancsak öt év alatt fizetendő meg. A községi képviselőtestület legközelebbi ülésén a német földnélkülieket fogja kielégíteni. A képviselőtestület határozata csak kezdete az agrárreform kiterjesztésének j a nemzeti kisebbségekre, miután Titelen i a szláv földigénylőket és dobrovoljácokat 1 már kielégítették. A határozat elsősorban Lalin János községi jegyző érdeme, aki a Csajkáskerületben az egyetlen a régi jegyzői gárdából és aki már számf lanszor bebizonyította, hogy mir. lenkor a nép érdekeit tartja szem előtt és nem ismer különbséget nemzetiségek között. A közbecsülésben álló főjegyző most újabb [ tanujelét adta annak, hogy községében igyekszik egyenlő mértékben kiterjesz | teni a jogokat minden polgárra. A községi képviselőtestület egyhangú határozata osztatlan örömet keltett Titelen, különösen a magyarok körében. LECSÚSZTAM A TOBOGÁNRÓL Szubotica a „Kis Páris“ után „Kis Práter“ lett, amióta mozgó lépcső, repülő szőnyeg és hullámvasút szórakoztatja a közönséget Azok, akik azt hitték, hogy Szubotica nem halad egy utón nyugat nagy városaival, azok tévedtek. Az első ember aki meglátta, hogy Szubotica »valóságos kis Paris*, az Radics István volt, a horvát parasztpárt vezére — igaz, hogy Radics kissé rövidlátó. A szuboticai kövezetét nem látta. De nem látta az adólisztákat sem. Radics még nem is sejtette, hogy megérkezett Szuboticára a Simmy Tobogán, mégis 3 világváros nevét és jellegét adományozta nekünk díjmentesen. Ha Szubotica kis Páris. akkor viszont a Zrinski-tér a »Kis Práter«. Tagadhatatlan, hogy Párisban nincs Práter, de viszont a Fráterban van tobogán s a Zrinski-téren is van. Práter a Zrínyi-téren A Simmy Tobogán furcsa név alatt azt a komplikált faszerkezetet kell érteni, melyet most állítottak fel Szuboticán a Zrinyszki-téren. Eleinte mindenki azt hitte, hogy kútfúrás lesz, hogy Petrovics Koszta, a főmérnök földgázt keres a hitközségi elnök háza előtt. De nem. Pénteken este kiderült, hogy a Simmy Tobogán szórakoztató intézmény. Van itt guruló szőnyeg, hullámcsuszó vasút és mozgó lépcső. Ördöngős szerkezet mozgatja a masinát és két emelet magasságba vezet fel a boszorkányos lépcső, amelyre ha fellépsz, lesüllyed a lábad alatt, úgyhogy fél órai tipegés-topogás után is úgy érzed, hogy egyhelyben vagy. Mikor végre felér az ember a tetejére, azt hiszi, hogy az Eifel tornyot mászta meg. A Tobogánt Szubotica legújabb szórakozását, pénteken este nyitották meg válogatott közönség lőtt. Juj! juj! juj! Az emeletes alkotmány előtt este "de óra felé életveszélyes volt a tomgás. Dadák, boltflányok, segédek, ki• tófiuk, hazatérő családapák, demokraták s arisztokraták szorongtak a pénztárnál. Rengeteg villanyégő nappali fénnyel öntötte el a Tobogán környékét fent a magasban színes lámpaernyők himbálóztak az őszi szélben, lent kipirult arcok lesték izgatottan a m'asina megindulását. — Mozgólépcső és repülő szőnyeg lecsúszással együtt három dinár. Tessék hölgyek és urak megpróbálni, kitűnő élvezet, simmyoriginál erszteklassz — kiabált a bőrkabátos tulajdonos. Ezzel egyidejűleg megmozdult a lépcső és a szőnyeg. Ezt az élvezetet én se akartam elszalasztani. Elvégre anynyiszor lecsúsztam már. Most is lecsúsztam arról, hogy a gyárosok és a milliomosok városatyának jelöljenek. Jegyet váltottam és beálltam a várakozók csoportjába. A tulajdonos még kiabált, a tömeg morajlott. Senki se akart első lenni. Szuboticán ez uj, itt ringlispil a legismertebb tömegszórakozás és megértettem annak a kis nőnek aggodalmát, aki belekarolt lovagjába és egyre nyugtalankodott: — Pista én félek, Pista én leszédülök. Pista én nekem rövid a szoknyám, Pista igy, Pista úgy... A Pista bátorította a nőcskét, de a fega neki is vacogott és pislogva nézte a repülő szörnyeget. — Ja ehhez bátorság kel! — mondta egy vállas suhanc — és ami fő, tapasztalat. Én értek ehhez, voltam Pesten, tudom a fortélyát. Ezzel odalépett a lépcsőhöz. Leugrott. Mindenki a vakmerő tapasztaltat nézte. \ tobogán Lindbergje fellépett a lépcsőre és menni akart. Akart, de a lépcső lesüllyedt, újból felemelte a lábát és várt, aztán lépett, mellé, jobbra, balra, már lihegett és szeme is kitágult, öt lépcsőről ment fel tizet vissza. Lent nevettek és tapsoltak. A bátor pedig mászott, girbe-görhe mozdulatokkal egyszer előre, aztán hátra esett, nyaka elgörbült és vicsorgatta a fogait. — Juj!! Jujj!! Lecsúszások... A repülő szőnyegről éppen lerepült egy fejkendős leány, aki a közeli pék•liihelyből szökött ki. Volt mit látni. Az érdeklődés átterelődött erre az oldalra. Humoros jelenetek következtek. Hol volt, hol nem volt mit látni. Neki vágtam én .a a lépcsőnek. Nem tudom meddig mentem, de mire felértem alig szuszogtam; Ott se szó, se beszéd, alám nyomtak egy szőnyeget és belöktek a siklóba. Repültem lefelé, villámgyorsasággal közben hullámoztam és a gyomrom ... de azt hagyjuk, leértem és ráestem egy szalmazsákra és egy, még valakire, azt hiszem az előttem csuszóra, ö sikoltotí és azt mondta: fal az izém . . . Megtapogattam először őtet. aztán újból ötét akartam megtapogatni, de nem volt időm, mert »rám csúszott« egy irigy ember, alighanem a lovagja. Utánam még sokan lecsúsztak: egy fess jogász, növel, akit egy órája főzött, egy kis hölgy a földbirtokossal, akit egy bundáért főzött, a szabóm, aki évek óta engem főz. Három dinárért csúszott le > jó ember, noha ezt díjtalanul is megtehette volna. Hogy mi a lecsúszás, azt régen tudom . . . Hogy mi a tobogány, ezt is megtanultam ... De miért — Simmy? Ezt jó volna tudni. Szegedi Emi! TINTA M jdnem-mondások Valakinek sok ezer évvel ezelőtt kezébe nyomtak egy nagy darab sárga érckupacot, azzal, hogy arany. Az illető nézegette, tapogatta, szagolgatta, nyalogatta, majd megállapította, hogy nem arany. Pedig fénylett. De mégse volt az. Idő múltán, hogy tapasztalata gazdagodott, ez az őskori lángelme élményét ebbe a tömör mondatba sűrítette: — Nem mind arany, ami fénylik. Azóta váltig használjuk, anélkül, hogy szégyelnők a kölcsönzést, vagy számot tartanánk az eredetiségre. Köztulajdon lett, közmondás. Nekünk egyébként se jelenti azt, amit. szerzőjének. Esetleg csak egy üres ígéretre értjük, vagy egy fölei— comázott versre. EzuttaL nem erről akarok szólni, hanem azokról a megjegyzésekről, melyek a személyes észrevételek és a szokásmondások közötti valami korcs rejtekéletet élnek, szintén megmerevedtek már, de még nem fejeznek ki általános jelképes igazságot, csak holmi kétes, nagyon vitatható bölcseséget. Leghelyesebb, ha példákat hozok föl. Kapok egy rongyos bankót. Magam elé teszem, kisimogatom, arra gondolva, hogy talán el se fogadják tőlem, aztán egy megadó mozdulattal összehajtogatom, erszényembe gyűröm és fösóhajtok: — Hejh, csak egy zsákkal lenne belőle. A gyermek beteg, lázas. Csak egy kis meghűlésről lehet szó, semmi egyébről. Tüstént ágyba fektetik, teát itatnak vele, pár pillanat múlva elszenderedik. A család barátja megjegyzi: — Ki kell aludnia magát. A képtárban portrét néz valaki, mely egy fiatallányt ábrázol s igy lelkesedik; — Mintha élne. Ha ez a valaki ugyanezt a fiatallányf a valóságban látja, ekkép áradozik: —Mintha festve volna. A vonat késik, bejön a fülkébe a kalauz, közli, hogy a késés körülbelül félóra. Ilyenkor az utitársunk, rendesen a feleségünk, noha tudja, hogy a vonat még sohase hozott be késést, odaveti: — Majd behozza. Szaporíthatnám a példákat, de abbahagyom. Minden áldott nap találkozom ezekkel a majdnem-mondásokkal, melyek nem annyira eredetiek, hogy közmondásokká emelkedjenek és sokkal eredetieskedőbbek, kérkedőbbek, öntetszelgőbbek, semhogy békésen elvegyüljnek a többi becsületes, szürke kifejezésekkel. Valarányszor hallom ezeket, mindig elfog valami mély-mély szomorúság és valami dühös, viszkető nevelöinger. Uraságoktól levetett ötletek, kilőtt patronok, színpadi játékpénzek, leégett gyufaszálak az utszélen. Kopottak, a kopottság minden nemessége nélkül. Senkinek se ártanak, senkinek se használnak. Úgy látszik mégis szükségünk van rájuk. Csak virágozzanak továbbra is. Nem vet árnyékot azokra, akik élnek velük. Remélem arra sem, aki ezt észrevette és megírta. Kosztolányi Dezső
