Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-07 / 279. szám
4. oldal 1927. október 7 BÁCSMEGYEI NAPLÓ Rendkívüli közgyűlést tarírnak a mozisok, amelyen tiltakoznak rz uniformizált jegyek eilen Becskerekről jelentik: Kellemetlen meglepetés érte a napokban a becskereki mozitula.idonosokat és valószínűleg az ország többi mozisait is. Mikor elmentek a pénziigyigazgatósághőz jegyeket lebélyegeztetni és egyben az illetékeket befizetni, közölték velük, hogy ezentúl nem ők nyomtatják a jegyeket, hanem a pénzügyminisztérium készen küldi nekik. Azonnal ki kellett tölteniök egy újfajta nyomtatványt, amelyben fel kellett sorolniok, hogy hány ötdináros, hány kilencdlnáros és hány tizenkétdináros jegyet akarnak kiváltani. Akkor még nem is sejtették, hogy ezekkel az uniformizált jegyekkel menynyi bosszúság és bonyodalom jár. Az első kisebb kellemetlenség akkor érte őket, amikor kiderült, hogy a jegyblankettáké-t külön kell fizetni, még pedig majdnem háromszor annyit, mint eddig a nyomdásznak fizettek. Estére bekövetkezett az újabb kellemetlenség. Kiderült ugyanis, hogy a sokféle szinü mozijegy a villanylámpa világánál mind egyformán fehérnek látszik,- úgyhogy az előadásnál és az elhelyezésnél egyaránt sok bonyodalomra ad okot. Még kellemetlenebbtil érintetté a becskereki mozisokat az a tapasztalat, hogy a Balkán-moziban kiadott jegyekkel egyesek az Orientmoziba mentek és megfordítva. A jegyszedő nem vette észre mindjárt a tévedést, mert hiszen a jegyek egyformák, csak mikor a másik látogató ugyanarra a helyre akart leülni, akkor derült ki mindenféle bonyodalmak után a tévedés. A legkellemetlenebb következménye az egységes jegyrendszernek csak az elmúlt este volt érezhető. Az egyik mozisnak fogytán voltak a jegyei és újakat akart kiváltani. A pénzügyigazgatór.ágnak azonban elfogytak a megrendelő blankettái és ezért nem adhatott ki jegyet a mozisnak, ehelyett felszólították, hogy várjon pár napig, amig a blanketták a minisztériumból megérkeznek. Ha a mozis jegyei egészen elfogynak, akkor mindaddig be kell zárnia moziját, amig a pénzügy igazgatósághoz megérkeznek a nyomtatványok. Ezekhez hasonló kellemetlenségek érték bizonyára a többi városokban is a mozitulajdonosokat, mert a moziszinháztulajdonosok egyesülete elhatározta, hogy még ebben a hónapban rendkívüli közgyűlést tart Beogradban, amelynek egyetlen tárgya a mozijegyek ügyének rendezése lesz. Ezen á közgyűlésen a vezetőség olyan javaslatot fog előterjeszteni, hogy kérjék fel a pénzügyminisztert, hogy a jegybélyegzési rendszert szüntesse meg és ehelyett vezesse be az átalány-rendszert. Ez a rendszer abból állana, hogy minden egyes mozira eddigi forgalma alapul vételével állapítsak meg egy összegben a mozijegyadó öszszegét három évre szóló hatállyal. Ily módon az állam semmit sem veszítene, viszont a pénzügyi tisztviselőnek nem kellene órákon át jegyet bélyegeznie és a közönséget sem zaklatnák a pénzügyőrök előadás közben a jegyvizsgálatokkal. Bofísz bolgár király olasz hercegnőt vesz feleségül Rómából jelentik: Borisz bolgár király római látogatásával kapcsolatban '•cavatott helyen azt hangoztatják, hogy a bolgár király tulajdonképpen báztüznézöbe ment Rómába. Borisz Giovanna hercegnőt, az olarr királyi pár húszéves leányát veszi i ■teségül és római tartózkodása alat; a házasság előkészítését beszélte meg az olasz udvari körökkel. A frigynek az a legnagyobb akadálya, hogy a király orthodox görögkeleti, a hercegnő viszont kathoükus, de hir szerint sikerült ezt az akadályt is elhárítani, amennyiben a pápa beleegyezik a házasságkötésbe abban a formában, ahogy annak idején Mafalda hercegnő és a hesseni herceg házasságkötése történt. Borisz király egybekelése az olasz hercegnővel Mussolini kívánságára történik, aki így akarja szorosabbra fűzni a viszonyt Bulgária és Olaszország között. Borisz előreláthatólag szombaton hagyja el az olasz fővárost. Drága az olcsó cipó Sztaribcciejsn előlegeket ve 't fel cipSrenielésik. *2 is a p nzen n ]a rolni ment egy szu:cílc?i fiatalember Sztaribecsejről jelentik: Több sztaribccseji lakos feljelentést tett a rendőrségen Stern Miklós szuboticai fiatalember ellen, aki tőlük előleget vett fel cipőkre és sem a cipőket nem szállította, sem a pénzt nem terítette vissza. Augusztus első napjaiban Stern Miklós egy másik fiatalember társaságában megjelent Sztaribecsejen és a rumai Pintz i Drug cipőgyár utazójának adva ki magát,, rendeléseket vett fél. A feltételek szerint a rendelő ötven dinár előleget ad. A cipőt négy-öt napon belül szállítják és a hátralékos összeget a rendelő havi ötven dináros részletekben törleszti le. Ilyen feltételek mellett természetesen nagyon sokan rendeltek az olcsó cipőkből. Stern Miklós Sztaribícsejen és környékén több mint kétszáz pár cipőre vett fel rendelést, nagyobbrészt kisemberektől, cselédektől .napszámosoktól és munkásoktól, akik szívesen belementek a havi törlesztéses fizetésbe. Stern a rendelésről a Pintzcég üzleti papirjáü rendelési másolatot adott, melyet szabályszerűen kitöltött és aláirt. Sokan voltak, akik nem egy, hanem több pár cipőt rendeltek -egyszerre, ezekből Stern az előlegen kívül száz dinár szállítási dijat is felvett. Stern a tömeges rendelések után eltávozott. Eltelt a szállítási feltételekben jelzett öt nap,, de a cipők nem érkeztek meg. A rendelők türelme már fogytán volt, amikor az egyik rendelő egy levelezőlapot kapott, melyben Stern értesíti, hegy a cég nem ismerte cl a rendelést. Levelében Stern megnyugtatta a rendelőket, hogy hamarosan Sztaribecsejre jön és pénzüket visszafizeti. Újabb pár hét telt el, de Stern nem jelentkezett, ehelyett mint kiderült, Cirkvenicára ment nyaralni és egy újabb levelezőlapon értesítette a sztaribecseji rendelőket, hogy nem bir személyesen eljönni, hanem postán küldi vissza a pénzt. Többen levélben érdeklődtek a rumai cégnél Stern felől, de válasz nem érkezett. A sztaribecseji rendelők most feljelentést tettek Stern Miklós ellen a sztaribecseji rendőrségen, ame'y megindította a nyomozást. Harc avaTárnspi münkaszönstért A vr ac . ‘ srss'tEií'S'í és alkafir.azotfait fcO’clBž sógjórára Beogradban Vrsacról jelentik: Vrsac város lakosságát élénken foglalkoztatja az a harc amely a kereskedők és alkalmazottak között folyik a va'rnapi munkaszünet- i A vrsaci kereskedők egy része az i i napokban belátta, hogy az alkalí m ütaknak kívánsága jogos és ott is áiiást foglaltak a vasárnapi munkaszunet mellett. Az iparosok, kiskereskedők, a piaci árusítók azonban elkeseredett harcot folyhatnak a mai rend fenntartása érdekében és ragaszkodnak ahhoz, j hogy az üzletek vasárnap délelőtt to-' vábbra is nyitva maradjanak. A héten két küldöttség is járt ebebnj az ügyben Beogradban. Francks Jóca' vezetése alatt a kereskedők, deputációja akarta felkeresni a szociálpolitikai mi-i nisztert, aki azonban nem fogadhatta őket és így memorandumukat csak a referensnek adhatták át. A kereskedelmi alkalmazottak memorandumát Kitmanovlcs Szlobodán nyújtotta át, részletesen ismertetve a helyzetet. Az alkalmazottak kérvényét Igen 'sok tekintélyes vrsaci kereskedő is aláírta. A referens mind a két küldöttségnek kívánságait meghallgatta és megígérte hogy a miniszter elé terjeszti döfltés végett. A szőfcehaju leány Irta. Sándo’ Imre A nehéz, faragott cbédlöberendezés, a minden iiangot elfogó vastag szőnyegek, a tálalóasztalpn »csillogó ezüst,- nem mai keletűek. Az öregek, anya és apa, már leültek a vacsorához terített asztal mellé. Harmadik. teríték is volt az asztalon, amellett nein ült senki. — Hol van Feri? — kérdezte az apa — Most öltözködik. Nem vacsorázik idehaza. A Ritzben van ma nagy vacsora. A rendes heti vacsora. Azt hiszem ma ő a vendéglátó. Az öreg bankigazgató korholás alá rejtette megelégedett örömét; — Úgy! már megint jól él a fiú! — Máskor úgysem marad ki. Csak egvszer hetenként, szombaton. Az apa mosolygó szemmei nézet a feleségére. — Úgy! Te még véded! A fiú bejött búcsúzni. A jól szabott szmoking még karcsúbbá tette elegáns alakját és kissé ünneplés melankóliát vont az esti világításnál még hamvasan ható arca, az epedö, dióbarna szemekre Az apa végignézte a fiát és nehogy elnevesse magát örömében: — Es megint reggel jössz haza? — Nem hiszem apám. — A kocsit persze magaddal viszed — Ha megengeded, apám. * A társaság már régen együtt volt. Elműit féltiz, mindenki megérkezett, csak a vendéglátó gazda, Vaaas Feri hiányzott. A férfiak türelmetlenkedtek. — Vacsorázzunk! Az asztalfőn ülő színésznő tiltakozott. — Nem! A házigazda nélkül nem. Az egyik férfi az asztal -túlsó felén, a szülésznő kollégája, hangosan mondta az asztalon keresztül: — Légy te a háziasszony. Általános vidám helyeslés. A színésznő zavartan mosolygott. —• Nem. Még nem. Valaki azt ajánlotta, hogy telefonáljanak a lakására, valaki már indult is a telefon felé, ekkor belépett Feri. Az arca kissé kuszáit volt, de igyekezett jókedvű, előzékeny, és udvarias lerfhi, házigazdái szerepe szerint. — Bocsássanak meg. hölgyeim,, útközben egy kis kellemetlenség... — Mi történt? — Defekt? —Gázolás? Összeütközés? — Egyik sem. Nem fontos. Vacsorázzunk. Kedves, hogy megvártatok. A színésznő rámosoiygott. — A többiek már vacsorázni akartak En nem engedtem. A fiú ránézet a raffináltan kevés selyemben és ékszerek fényében tündöklő nőre, kicsit fájdalmasan elhúzódott az arca. Végigsimitoíta a homlokát, amint leült a színésznő jobboldalára. A színésznő aggódva fordul: hozzá: — Valami baj történt? —.Nem történt semmi. — De igen. Látom az arcán. A pincérek kibontották a palackokat tálaltak. A fiit erőltetett vidámsággal fordult mindenkihez, tréfálkozott, kérdezősködött, de a vidámsága schogysem tudott természetes jókedvvé melegedni. Mikor behozták az előételt és a fiú meglátta a színesen díszített tálat, nem birt magán uralkodni, hirtelen elkeseredéssel lecsapta a szalvétáját. De rögtön magához tért, mosolygott. Az előbbi mozdulatát nem vette észre más, csak a színésznő, aki újra kezde a faggatózást. De a fiú megint elhárította, koccintott a nővel: — Igyunk! — Egy hajtásra kiürített« poharát. Újra töltött, újra ivott, egyedül. A nő áilhatatoskodott. — Hát nem akarja megmondani, hogy mi történt? Az autóval történt valami? A fiú habozott. Aztán: — Nem. — De igen. Összeütköztek? — Nem. — Elgázolt valakit? — Nem. — Gondolkozott pár pillanatig. — Csak majdnem. — Kit? — Egy tizenliétcsztendős lányt. — Ugyan! Hogy lehet! — Hagyjuk most. Egvünk Maid később. A fiú hozzá se nyúlt az ételhez. A színésznő újra előfogía. A sült után — közben a fiú még mindig nem evett, csak újabb két pohár bort ivott — végre lassan megeredt a szava. — Tizenhétéves... a szőke haja szétzilálódott,.. a kék szeme riadt ijedelem ... csupa sár lett a szegényes ruhája ... aztán elájult... — Hogyan? Elütötték? Elesett? — Nem. Odalökték az autó elé. az apja. — Az apja! — Részeg volt. A lányt elküldték utána. A kocsmába. Hogy megmentsen valamit a családnak a heti keresetből. Az apa elindult vele, haza. De néhány lépés után a vén napszámos meggondolta magát: »Eridj egyedül...!« és ellökte a lányát... Épen az én autóm elé. — Kellemetlen. — A soffőr elrántotta a kormánykerekét. Csak a haját súroltuk. — Szerencse. Es ennyi ideig tartott? A fiú küzködve húzta végig az ujját a gaüérja alatt, mintha szűk volna neki a gallér. — Hazavittem a szegény gyereket. Az apját elvitték a rendőrök... az anyja... a lakás... a testvérei... rettenetes! — Bement hozzájuk? — Igen. — Hiba volt. Ilyen helyre nem szabad bemenni. Kellemetlen kaland. Mindegy. E! keil felejteni. # Tizenkét óra. Vadas Feri sápadt arccal fölkel, kimegy. A társaság, amelyben kényelmetlen szorongásképen árad szét a fiatalember hallgatag rosszkedve, a színésznőre zudul. — Mi baja van Ferinek? — Semmi! Ostobaság! Fiatal, az a baja. Odakint Feri megkéri a főnököt, hogy legyen gondja a vendégeire, ő visszajön egy félóra múlva. Előhívatja a sofíört a kocsmából. Indulnak. — Maga .odatalál? — Hogyne. — mondja a soff őr. kicsit dadogva már az Italtól. — Megismerem a házat. Feri hátravágódik a hirtelen indításra elszédüi. Egyszerre megérzi a hirtelen ivott bort. Összehúzza a kabátját. Odaérnek a sarokra, ahol az éset történt. A kocsi balra fordul. Nem jobbra mentek? Persze, hiszen alulról jöttek. Kezdi figyelni a házakat. A kocsi összevissza kanyarog a mellékuccákban, átmennek egy vasúti hid alatt. Igen, erre emlékszik. Újabb kanyarodások, újabb mellékuccák. Megállnak egy ház előtt. A soffőr kiugrik, fölnéz a házra. Megtántorodik, — Ez részeg, — gondolja Feri s ő is kiszáll a kocsiból. Az ő lépése sem egészen biztos... — Ez az a ház? — Igen. — A soffőr becsenget. Kijön a házmester: faggatják. Tizenliétéves lány... szegény család, sok gyerek. A házmester a fejét rázza: — Itt sok szegény család van. Lány is akad elég. — Autón hozták haza. — Ide nem jár senki sem autón. Senkit sem hozlak autón. Milyen számot tetszik keresni? Nem tudják a számot, sem az uccát A iány mutatta meg a házat. Feri pénzt ad a házmesternek. Tovább mennek. Tálán a szomszéd ház. Ennek rácsos kapuja van: ez az. Mindegy: hecsöngetnek. A házmester: — Sok szegény család van Itt. Fiatal híny csak egy van az reggel jár haza Kcmyeresiány egy kávéházban. Tovább. Becsengetnek majdnem minden házba. Mindenütt ugyanaz a válasz Sok a család, sok a szegény. Fiatal lány is van. olyan is, aki autón jár haza, — mindennap. Tovább, tovább. Befordulnak a szomszéd uccába. A másikba. A harmadikba. De a fiatalember nem halija. Nézi a házakat, amelyek rémülten, mosda dánul merednek a sáros hajnalban, hosszú végeérhetetlen sorban rejtik bizony íaUn kincsüket, a szenvedést. A fiu megáll hallgatózik, mintha a szőkehaju lány lélekzetvéteiét figyelné, mert a szemét folyton látja, az ijedtséget a kék szemelheti. amt eddig míg nem látott soha és amit ezentúl nem felei: el soha. De a lányt nem találja meg többé so* ha ....
