Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-30 / 302. szám
1927 október 30. BACSMEGYEI NAPLÓ 27. öTcláT i A vakbélgyulladás * A már köztudatba is átment s mindenki által retteget hashártyagyulladásnak, egyik leggyakrabban szereplő oka a vakbélgyulladás. Nap-nap után hallható, egyik-másik jó ismerősünk, barátunk az éj folyamán hirtelen rosszul lett, meg kellett sürgősen operálni s az okot, csaknem mindig a vakbélgyulladásában találtuk meg. Ámbár egyes feljegyzések szerint a vakbéltájon székelő genygyiilemek már közel két évezred előtt is sebészi kezelés tárgyát képezték, a mai értelemben vett helyes fogalmak a vakbéllobról csak az utolsó négy-öt évtized alatt nyertek általános elismerést és joggal mondhatjuk, hogy ezen vakbéikörüii lobfolyamatok kóroktanának tisztázása s a bántalom keletkezéséről való korekt nézetek elterjedése, elsősorban a sebészetnek köszönhető s a legtöbbet ez irányban az operativ beavatkozások tették. . Általában az a vélemény van elterjedfve, hogy a vakbél a gyulladás székhellyé, újabban azonban főként a korai müt tétek leleteiből tudjuk, hogy csaknem 'minden esetben a féregnyulvány az elsődleges gyulladás székhelye. Ä vakbél [a jobb csipötányérban van; a vastagbél a vakbélnél kezdődik; a vékonybél a vakbéllel szomszédságában van és ugyanitt találjuk a féregnyulvány eredésének helyét is. Újabb időben a közönség is szinte izgatottan érdeklődik ez Iránt a jellegzetesen csenevész szerv Iránt, mely a vakbél végén látható és féregnyulvány néven ismeretes és amelynek tudomásunk szerint a szervezetre semmi haszna nincsen. A féregnyulvány az embernél tudvalevőleg csökevényesen fejlődött szerv. Hossza jelentékenyen változik; férfiaknál átlag 9, nőknél 8 cm. hosszú, (operáltunk már IS—20 cm. hosszút is) még fontosabb tuladonsága és ez lényeges faktor a megbetegedésnél, hogy a vakbélből való eredésében és helyzetében meglehetősen változó. Többnyile a vakbél hátulsó belső falából ered és szabadon lóg a hasüregbe, más esetekben azonban a féregnyulvány, akár egyedül, akár a vakbéllel együtt, clhclyeződhet pl: felfelé fordulva egészen az epehólyagig érhet, a köidöktájon íekhet, sőt egy Ízben a vakbéllel együtt baloldalt a lépen is találták. Növényevő állatoknak hosszabb beleik vannak, mint az emberiiék SS nálunk nemcsak a vakbél szokott hosszabb lenni, hanem a féregnyulvány is, aminek az az oka, hogy a hosszabb beleső alkalmasabb, hogy a nehezebben emészthető táplálékot a szervezet céljaira felhasználja. Húsevő állatoknál a vakbél egészen is hiányozhatik, vagy pedig teljesen visszafejlődő állapotban, nagyon kicsi lehet. A féregnyulvány t az ember abból a kőiből örökölte, mikor még növényevő volt. A vakbélgyulladás egy igen gyakori megbetegedés sokan azt is mondják, hogy egy divatos, modern betegség, mely sokkal gyakoribb napjainkban, mint az azelőtti időkben. Pedig joggal hisszük, hogy ez nincs Így. Nem a betegség gyakoribb, hanem csak gyakrabban ismer.k el, mert a vakbélgyulladás diagnostikája tökéletesedett, közkincsé vált az orvosoknak, sőt az intelligens laikus publikum is tud már manapság e betegségről és annak nagy horderejéröl. I A hasb'ríyagyulladásoknak is egyik leggyakrabban szereplő oka a vakbélgyulladás. Számokban kiiejezni a kettő közötti voszonyt alig lehet, de ki van mutatva, hogy a heveny hashártyagyulladások okai között a vakbélgyuliadás majd az esetek harmadába szerepel. 1873—74-ben százezer német katona közül 52 szenvedett vakbélgyulladásban és 123 hash.írtyagyú 11 adásban. 1885—86-ban a vakbélgyulladások száma 83-ra. 1900— 901-ben 173-ra emelkedett, a hashártya- 1 gyulladásoké ellenben 35, illetve 11-re sülyedt. Ezekből a számadatokból az következtethető, hogy a vakbélgyulladások látszólagos szaporodása részben abból származik, hogy régebben sok vakbélgyulladás hashártyagyulladás diagnózisával szerepelt. Kétségtelen, hogy ez .csakugyan így van, de az is kétségtelen, hogy ma az általános hashártyagyuliaJás jóval ritkább, mint 25— 30 év előtt, még pedig ritkább azért, mert a vakbélgyulladás gyógyítása nagyot bábuit. Fejlődése távolról sem mondható befejezettnek és nagyon fontos kötelessége minden orvosnak, hogy saját álláspontját időről-időre, revideálja és azon javítson, ha ennek szüksége felöl meggyőződik. A féregnyulvány gyulladását mindig baktériumok indítják meg, az esetek túlnyomó többségében a bél rendes baktériumai. Úgy látszik, hogy helyes utón járunk, mikor a sűrűn előforduló vakbélgyulladásokat a féregnyulvány csenevész voltával hozzuk összefüggésbe. A bélnek e részében ugyanis hiányos a tartalom rendszeres továbbhaladása és igy megvannak benne mindazok a feltételek, melyek mellett a baktériumok zavartalanul fejlődhetnek és amelyek a kóros folyamatokra való hajlandóságot megadják. A féregnyulvány csenevész volta egyúttal előmozdítja a zavaró s sérülést okozó idegen testeknek ottmaradását is, amitől aztán gyulladásos folyamatok, illteve megbetegedések támadnak. A féregnyulványba egy ut vezet befelé s kifelé. Az egy utón haladó ellenkező irányú mozgásoknak hajtására olyan erők szolgálnak, amelyeknek egyensúlyában könynyen következhetik be zavar. A féregnyúlványba befelé irányuló mozgás hajtóereje lehet a vakbélé s vastagbélé. (A vastagbél a vakbél folytatása.) Ehhez hozzájárulhat a hasprés ereje is. A kiürülés hajtóerejét ellenben tisztán a féregnyulvány gyönge izomzata tartja fenn. Kóros elváltozások, véletlenségek a két mozgató rendszer egyensúlyát a kihajtó erő rovására változtatják meg. így hatnak a féregnyulványnak rendellenes benyilási módjai a vakbélbe és igy hatnak annak görbületei vagy hegesedései is. Máskor a féregnyulvány üregének egy része, többé-kevésbé tökéletesen elzáródhatik. Ekkor az akadály mögötti részbe jutott fertőző anyag kijutására, megszűnik a lehetőség. Ez történhetik bélsárkövelc, előző gyulladások nyomán fejlődő hegek, vagy ritkán idegen testek következményeképpen. A féregnyulvány tartalmának mozgásaira, kétségtelenül befolyása van hosszúságának is. Már említettük, hogy többnyire 8—9 cm., néha csak 1—2 cm., Scnnenburg leír 26 cm. hosszat is. Természetes, hogy minél hosszabb a féregnyulvány, annál könnyebben megesheíik, hogy tartalma megakad. Megeshet, hogy igen fertőző baktériumok, melyek elnyelés utján kerülnek a bélhuzamba, kivételesen belejuthatnak a féregnyulvápyba és abban gyulladást kelthetnek és talán igy magyarázható az, hogy súlyos torokgyulladások után gyakran észleltek vakbélgyulladást. Közelmúltban olvashattunk, hogy i Németországban egyes vidékekről fel- j tűnő nagy. számban szállítottak be su- j lyos eseteket, ami természetszerűleg egy közös ..fertőzés forrására látszott utalni, Á csoportos megbetegedés eiedete1 után kutatva,' mindenütt' kiderült'. KogV'áz esetek nagy részében a vakbél megbetegedését mandulagyulladás előzte meg, a bakterologiai vizsgálat pedig azt eredményezte, hogy az esetek túlnyomó többségében, a torokban ugyanazt a baktérium fajt sikerült megtalálni, amelyet műtétnél a beteg vakbelében is megtaláltak. Az említett összefüggés ezzel is nyilvánvalóvá lett. Megkülönböztethetünk a féregnyulvány gyulladására hajlamosító és előkészítő tényezőket. A hajlamosító tényezők közül első helyen áll a féregnyulvány alkata. Az igen hosszú, szögben tört, a szomszédsághoz lenövésekkel rögzített féregnyulványban pangás könnyebben keletkezik. Gyakran tényező a családi hajlamosság is; többen végeztek ezirányban vizsgálatokat, melyek arra vezettek, hogy az operáltak vérrokonai sorában az esetek 48%-ban fordullak elő vakbélgyulladásos esetek. Még feltűnőbb e gyakoriság, ha egy nemzedék adatait tekintjük. 79 cs-UdVaii 176 testvér betegedett meg, 43 családban pedig 108 megbetegedés esik szülőkre — gyermekeikre. A műtétnél talált leletek szerint egyes családokban feltűnő volt a féregnyuiványok hasonló alakulata, abnormális fekvése, illetve feltűnő hosszúság folytán keletkező szögbetörés vagy csavarodás. Ami a kort illeti, gyakori a vakbélgyulladás a gyermekkorban és fiatalabbakon, mind ritkábbá válik a 40. év után. Nem szerint férfiakon gyakoribb mint nőkön és súlyosabb lefolyású, Herczel szerint azért, mert a nők kevésbé vannak kitéve sérüléseknek és általában véve mértékletesebbek. Az életmódot tekintve a bő hússal táplálkozás, valószínűje.? az életmód egyéb tényezőinek közrehatásával ugyancsak hajlamosít vakbélgyuiladásra. Ennek tulajdonítható, hogy Angliában és Némctorszában oly gyakori e baj. Az előkészítő tényezők közül a bél hurutos megbetegedései és a velejáró bélbaktériumok megszaporodása szolgáltathatnak okot a gyulladásra. A traumasérülés hatásának befolyása nehezen Ítélhető meg. Kétségtelen, hogy nem egyszer közvetlen erőbehatás, vagy hirtelen erőlködés előzi meg a vakbélgyulladás első rohamát. Az ily esetekben végzett operációk lelete, azonban azt bizonyítja, hogy a sérülés már beteg féregnyulványt rét és a lappangó betegséget csak manifesztté teszi. A sérülést eszerint csak kiváló tényezőnek minősíthetjük. Gyakoriságira nézve megemlíthetjük, hogy Sonnenburg 2000 esetben ] 17-szer látta beigazolnak a sérülést, mint kiváló tényezőt. Sokat vitatták és sok fölösleges aggodalomra adott okot az idegen test befolyásának kérdése. Az kétségtelen, hogy a féregnyulványban bejutó idegen test, különösen a rendetlen alakú, éles vagy hegyes tárgy abban sérülést okozhat és igy kaput nyit baktérium behatolásának. Másrészt mechanikus ingere folytán állandó hurutot indihat meg és az üreg szűkítése által váladékpangásra adhat alkalmat és ily értelemben előkészítő okává válhat a vakbélgyulladásnak. A szabad idegen test azonban rendkívül ritka a féregnyulványban. A bélsárkő magvát okozó idegen test valamivel gyakoribb. Jóval gyakoribb a bélsárkő, 1400 esetből 315-ben volt kimutatható. A bélsárkövek kis része idegen test körül fejlődik. Mas részük a féregnyulványny alkujának besürüsödéséből keletkezik. Különböző mészsók lecsapódása által kemény rétegezet rendesen világosabb szinti valódi bélsárkövek fejlődhetnek. Alakjuk rendesen ovális, hengeres. Ritkán nagyobbak babnyinál. Tagadhatalan. hogy ezeknek a köveknek a súlyosabb rohamok megindításában, főleg pedig megismétlődésében szerepük van. Legfontosabb e tekintetben, bogy a féregnyulvány kiürülése elé akadályt gördítenek. Az igy fejlődő pangás, a roham keletkezését készítheti elő. A betegség rendesen hirtelen, teljes jólérzés közben lepi meg a beteget. Néha többnapi indisposició, étvágytalanság előzi meg a roham kitörését. Ezt valószínű a bél hurutos állapotának kell betudnunk, melynek a féregnyulványra való reáterjedáse indítja meg meg a rohamot. Hirtelen éles, néha csikaró jellegű vagy szín ó. húzódó fájdalom fogia el a beteget. A fájdalom kezdetben a gyomor táján jelentkezheíik, innét a köldök felé terjed és néha csak órák múlva húzódik le a vakbél tájára. Egészen könnyű lefolyású esetekben, melyeket talán joggal a féregnyulványfca bejutó anyag kiürítésével járó összehúzódásoknak tudnak be. néhány perc vagy j 1—2 óra múlva megszűnnek a fájdalmak J a coiica elmult. Uiána r.éba feltűnően | megkölmyebül a beteg. Máskor émely-1 gés, vagy 1—2 hányás is jelentkezik. A kifejezett rohamok a fájdalmak, hosszabb tartama, állandóbb volta, a rendszerint jelntkező hányás és a höinésékemalkedésc jellemzi. A láz néha csak órákig tart és 38 fokon alul marad. Objektive a vakbéltáion a hasfal kissé feszesebb a túloldalinál, a közérzet elég jó marad. A nyelv kissé bevont, de nedves. Az'érverés a hőmérsékletnek megfelelő. A jelzett tünetek néhány nap alatt visszafejlődnek. A hőmérsék lépcsőzetesen esik a rendes magasságra. Az érzékenység a vakbél tájon egyre gyengül, a hasfalak feszessége megszűnik. Á súlyos roham az előbb említett korképnek mintegy nagyított kiadása. A fájdalmak igen hevesek, a hányás egyre ismétlődik, a hőmérsék felszökik, néha hidegrázás kíséretében. Az arc gvorsan beesik, az érverés szaporává válik. Objektíve legfontosabb jel a vakbéltájának megfelelő hasfal merevedése, mely minden pontosabb tapintást lehetetlenné tesz. A hasfal tapintásra annyira érzékennyé válhatik, hogy még könnyű takaró nyomását se tűri el, A kezdetben behúzódó has csak puffadni kezd. Teljes szék- és szélszorulás áll be. A legsúlyosabb esetekben, ahol a gyorsan elüszkösödő féregnyulvány az egész hasüreget elönti vészthozó tartalmával, néha ó:ák alatt fejlődik ki a csakhamar halálossá váló hashártyagyulladás. Krónikus vakbélgyulladás neve alá sorolandók ama kórképek, melyek hevenyroham nélkül folynak le, vagy amelyekben annyira háttérbe szorul a roham, hogy sem a beteg, sem az orvos ilyenekül fel nem ismerik azt. Ilyenkor a gyomorbélhuzamra való panaszok állnak előtérben. Étvágytalanság, teltség érzése, fájdalmak a gyomorgödörben, a panaszolt jelenségek. Máskor a fájdalmak inkább az alhasi tájékra szorulnak. Nem ritkán a vizelet gyakoribb üriiléséről panaszkodnak a betegek. A folyton ismétlődő kellemetlenségek az idegrendszerre is visszahatnak. A legkülönbözőbb ideges tünetek kínozhatják a beteget. Jóval gyakoribb és könnyebben felismerhető a krónikus vakbélgyulladás azon alakja, melynél a íenntebb jelzett tüneteken kívül gyakran ismétlődő könynyebb fájdalomrohamok jelentkeznek. E rohamokból hiányozhatnak az erős görcsös fájdalom, a hányás és a láz. A fájdalom inkább szúró huzó jellegű. A hányás helyett émelygés elég gyakori. Végbélméréssel apróbb hőenielkedések rendszerint kimutathatók. A vakbélgyulladásnak legfontosabb sajátsága a kiujulásra való hajlamossága. Nagyon súlyosbodik az eset. ha terhes 1 nőben fejlődik, vagy ujul ki a vakbélgyulladás. E körülmény két irányban veszélyes; egyrészt, mert a roham foly-. tán beállhat a koraszülés, másrészt a terhesség a gyulladás lefolyását is súlyosbítja. Ugyancsak súlyosabb természetű a gyermekeknél fellépő vakbélgyulladás és igen gyakran csatlakozik: hozzá kiterjedt hashártyagyulladás, különösen akkor, ha későn kerülnek műtétre, ezért gyermekeknél nem tanácsos várni a műtéttel, terhes nőknél sem veszedelmes a korai műtét semmi tekintetben sem. A statisztika szerint 190 nem genyes esetből minden egyes felgyógyult, 38 tályogosból csak 28-at s 36 hashártyagyulladásból csupán 9-et sikerült megmenteni az életnek. Ami a vakbélgyulladás gyógyítását illeti, abban egy fontos pont mindenesetre tisztázva van és ebben mindenki belgyógyász, gyermekgyógyász, nőgyógyász, sebész egyaránt megegyezik, hogy a vakbélgyulladásnál radikális gyógyeljárás csak egy van: a féregnyulvány eltávolítása és minden egyéb gyógyítás csak elodázó és kétes értékű és meg kell vallanunk, hogy a kon-' zervativ eljárás ezen a téren már időjét múlta. Idejét múlta még pedig azérí.l mert az évek tapasztalása megtanított minden elfogulatlanul gondolkodó orvost arra, hogy a súlyos s vészthozó komplikációkat, minden egyes esetben el tudjuk kerülni az idejekorán való operálással. Igen találó az a hasonlat, hogy úgy vagyunk ezzel a korai operálással, mint a biztosítással. Hiszen nem mindenkinek a háza ég el, aki ezt bebiztosítja, de akinek elég a háza, anélkül, hogy bebiztosította volna, sokkal nagyobb kárt szenved, mint az aki a dijakat hiába1 fizette. így van a korai operációnál is, egy kis kockázat árán megmenekülünk a nagyobbiktől, egy relative csekély veszedelemmel megszabadulunk azoktól a nagy veszélyektől, melyek a vakbélgyulladás lefolyásában környékeznek ben-’ Hűnket. A netáni várakozással a beavatkozásra legalkalmasabb időpontot elmulasztjuk s oly komplikációkat engedünk érvényre jutni, melyek a sebészi kezelésnek sikerét is komolyan kockáztatják. A roham kezdetén a műtéti san-, szók,a legkedvezőbbek a modern technika és asepsis mellett a féregnyulvány eltávolítása, csak annyi veszedelemmel jár, mint maga az élet. A korai műtéttel nemcsak a gyógyulást, hanem annak, sima és gyors- lefolyását i? biztosítjuk. Az első órákban való beavatkozásnál a hasüreget el lehet zárni, mig a későbbi tályog miatt végzett műtétek tág nyitvatartási tesznek szükségessé, aminek következménye a lefolyás hosszadalmassága, az utókezelésnek kétes volta, közönséges vagy bélsársipoiy képződése, melyek utólagos többszöri mütevést is tehetnek szükségessé, igy pl. a keletkező hasfaii sérvek stb. stb. A múltban a vakbélgyuliadás gyógyítása belorvosi volt, 1884-ben Newyorkban ajánlották először a féregnyulvány eltávolítását,I még a hashártyagyulladás bekövetkezése előtt. Németországban ugyanebben az évben sikerrel irtottak ki átfuródott féregnyulványt is. Azóta a sebészet győzedelmesen nyomult előre ezen a téren is és homályba helyezte a vakbélgyulladásnak belorvosi gyógyitásáf. A vakbélgyógyitás igazi gyógyítása csakis sebészi lehet és abban áll, hogy a meg-: betegedett féregnyulványt eltávolítjuk.1 A belgyógyász kezeli, a sebészet gyó-, gyitja a vakbélgyulladásos beteget. Csakis a féregnyulvány eltávolítása teszi lehetővé a beteg biztos gyógyulását és minél korábban történik meg ez, annál biztosabban és veszélytelenebből gyógyul fel a beteg. A vakbélgyulladás ve-: szedelnies voltának köztudatba való átmeneteié folytán nem egyszer az is megtörténik, hogy laikusok, kiknek valami családtagjuk, ismerősük rosszul járt a vakbélgyulladás folytán, ha oly vidékre kényszerülnek hosszabb időre távozni, hol szakavatott orvosi segítséget nehezen kaphatnak, kérik a féregnyúlványnak elövigyázatból való eltávolítását. A vakbélgyulladás belső kezelése sem a rohamot meggyógyítani, sem azt megelőzni nem tudja. A belső kezelés csak arra szoritkozhatik, hogy a fertőzésnek tovaterjedését a lehetőségig megakadályozza. Ezt leginkább úgy érhetjük el, hogy minden fölösleges mozdu-’ lat megtiltása mellett, a roham első napjaiban minden táplálék felvételt beszüntetünk. A fájdalom ellen a vakbél tájára helyezett jégtömlő adja a legjobb eredményeket. Határozottan tilos hashajtók adása. A nagyközönséget felvilágositó és tájékoztató közleményem végére érve láttuk, hogy a vakbélgyulladás minő változatos alakú, minő számos veszedelemnek csiráját magában rejtő megbetegedés, elmondottuk, hogy ezen veszedelmeket megelőzni és leküzdeni csak a helyes időben és helyes módon kivitt műtét képes. -»«W ‘ V Dr. Wilheim Imre J
