Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-30 / 302. szám
7927 ölítabér 30 'Ži.oIclS!' BÁCSMEGYEI NAPLÓ Csak két pályázó felelt meg teljesen az 500 dináros probléma feltételeinek A döntőbírónak felkért Radó Imre Író Boschán Sándor dr. (Szénía) és Anonymus (Budapest) között osztotta fel a pályadijat A legérdekesebb hazug történetre tűzzük ki az u| pályázatot A Bácsmegyei Napló ötödik ötszáz dináros problémájának megfejtésére ismét rendkívül sok pályázat érkezett, a pályázat azonban mégsem ért el teljes eredményt, mert a pályázók kiléncvenkilenc százaléka nem felelt meg annak a föltételnek, hogy lehetőleg irodalmi formában öntse válaszát. Természetesen ezalkalommal is a legkülönbözőbb feleletek érkeztek. Mint ismeretes Bernstein »Baccarat« című drámájának folytatását tüztük ki pályázatul és főként az a kérdés szerepelt, hogy mit csinált Helene asszony az oly nagy áldozat árán megszerzett pénzzel. A pályázóknak tBbb mint Btven százaléka megegyezik abban, hogy Heléne először is kifizeti Hébert adósságát, hogy megmentse szerelmese emlékének tisztaságát és közel kétszáz pályázó megelégszik azzal, hogy Helene kifizeti a pénzt és nem érdeklődik a nő további sorsa iránt 79 megfejtésben Helene, miután visszafizette a pénzt, öngyilkos lesz, újabb 75 megfejtésben kolostorba vonul. Huszonegy megfejtésben férjéhez tér vissza Helene. Ugyanannyian vannak azok, akik úgy oldották meg a problémát, hogy Helene Amadéenek adja vissza a pénzt és öngyilkos lesz, vannak, akik visszaadják a pénzt Amadéenek és — mit szólna ehhez Bernstein? — férjhez is adják hozzá Helenet. Meglehetősen nagy számmal érkeztek olyan megfejtések, amelyekben Helene jótékonycélra fordítja a pénzt és kolostorba vonul (67), illetve öngyilkos lesz (29), vagy elégeti a pénzt és öngyilkos lesz (10). Huszonkilencen meglehetősen érdekesen úgy folytatták a drámát, hogy a nő megőrül és érdekes megoldás az is, hogy Helene is a baccarat-hoz folyamodik és nyer. A pénzből most már nemcsak Róbert adósságát fizeti ki, hanem Amadéenek is visszaadhatja a pénzt. A pályázat eldöntésére Hadó Imre írét W kértük fel. Radó Imre az alábbi négy pályázatot választotta ki közlésre, mint legjobbakat: v I. Heléne: ... Róbert, én édes kis Róbertem! (Hosszan zokog, ezalatt Bragélin kisietett, s percek múlva emberekkel tér vissza. Ezek feszitövassal a zárt ajtónak esnek.) Bragélin: (A nőhöz megy, gyengéden felemeli.) Méltóságos grófnő, el kell jönnie innen. Heléne: Nem, hagyjon, nem bírok. Bragélin: Engedjen meg méltóságos grófnő, csak egy szót. Más körülmények közt nem merném. (A nő sir, hallgatja.) Eddig megmutatta, hogy erős. Igen rendkívüli erő kellett hozzá, hogy elárulja magát, ó nem, bocsánat a szóért, hisz én nem számítok. De erő volt. Most még több erő kell. El kell jönnie innen. (Közben az emberek bejutottak a szobába, jönnek, mennek, sürgés-forgás van. A kijövök arcáról látni lehet, hogy mindennek vége.) Heléne: Van fogalma róla, hogy lehetetlent kíván. Bragélin: Tudom, grófnő, de nem tehetünk másként. Most rendőrök jönnek, orvosok, újságírók, sok ostoba és indiszkrét kiváncsi, majd aztán, talán holnap, vissza lehet jönni. Heléne: Nem bírok. Mindegy nekem... Bragélin: Grófnő, egy élet már öszszeomlott.. Nem is összeomlás, ki tudja, talán neki jobb. Ott van, ahol már semmi sem fáj. De nekünk az élőkkel szemben is van kötelességünk. A grófnő édes anyja... Heléne: Igen, tudom, elmegyek. Elmegyek most Genévieve húgomhoz. Ön talán odakiildhetné az anyámat. Bragélin: Készséggel, grófnő, csak itt megvárom, míg rokonok jönnek, vagy a hatóság emberei. (Heléne indul.) Ä pénzt, hova fizessem be? Heléne: Jó. hogy említi. Szíveskedjék azonnal kifizetni a gyárosokat. Ezt az ügyet, meiy megfosztott az én jó Róbertembtől, el kell intézni, mielőtt kitudódnék. Az ő emléke maradjon tiszta. Olyan emberek mondanának ítéletet fölötte, akik nem értek fel a sarkáig. Bragélin: Még ma este, grófnő. A nyugtákkal majd szolgálok. Heléne: És még egyet, ha szabad kérnem. Pár nap múlva, ha családomba már visszatértem, elküldöm Önnek azokat az ékszereket, s lesz szives a pénzt még egyszer megszerezni azokra. Bragélin: Megtehetem, méltóságos grófnő. Egy hét elég hozzá, de ha érdeklődnöm szabad, hiszen csekklapot méltóztatott hozni. Heléne: Igen, kölcsön kaptam az unokabátyámtól. S azt nagyon hamar viszsza akarom fizetni. Nem akarok neki hónapokigadósa maradni. Jó volna rögtön. Bragélin: A legrövidebb időn belül, méltóságos grófnő. így minden rendbe jön. Talán nem is lesznek szükségesek az ékszerek, hisz a grófnő atyja, a báró ur, talán most nem fog késni elrendezni mindent. És most, ha kérnem szabad... itt nem maradhat tovább. Heléne: Ha még egyszer láthatnám... Bragélin: Asszonyom, ebben a válságos percben fogadja el a karomat, s tanácsomat. Tekintsen atyjának. Nem szabad még egyszer látnia, őrizze meg daliás, szép hősének a képét tisztán, sértetlenül, ragyogóan, ahogy legutoljára látta. Heléne: (felzokog.) Ó igaz, megyek. (Függöny.) Dr. Boschan Sándor (Szenta.) II. Szín: Lebourg Amadé, Irodája. Heléne (a kétségbeesés tükröződik az arcáról, a szemeiben szinte a téboly kifejezése) : Visszajöttem ... Amadéé: Helén... Mi bajod? Heléne: Itt vagyok... Most már nem kell a pénzed... Amadéé: Nem értelek... Néhány órával előbb még azt mondtad, hogy az életed függ ettől az összegtől..^, Heléne: Az régen volt... MostNHssjfefizetem neked ,a kölcsönt. . Amadéé: Nem “tartozói nekem semmivel. Megfizetted érte az árát!, Heléne: Elvetted az árát... Megaláztál... Megbecstelenitettél.'.. És most mindent visszafizetek... Amadéé: De hiszen sürgősen szükséged volt Heléne a pénzre. Heléne: Már nincs rá szükségem. Amadéé: Nem értem. Heléne: Mert nem tudod, mire kellett... Amadéé: Nem kérdeztem tőled. Nem voltam rá kiváncsi. Heléne: De most már akarom, hogy ■tudd! A szeretőmet akartam megmenteni a te pénzeddel... Róbertét akartam megmenteni a szégyentől, a börtöntől. Az életem volt, a boldogságom, mindenem ... Annyira szerettem, hogy az ő szerelméért a tied lettem. Undorodom tőled, amikor idejöttem... Nem gyűlöltek még egy férfit úgy, mint én gyűlöltelek akkor, amikor a karjaidban tartottál ... Amadéé: Heléne... Heléne: Ne szakíts félbe! Ezt végig kell hallgatnod. Inkább az első jöttmenté lettem volna aki az uecán megszólít, mint a tied, aki megvett, mint valami árucikket! Eladtam magam, feláldoztam magam Róbertért! Az iránta érzett nagy szerelem adott erőt ahhoz, hogy a tied legyek. Amadéé: Heléne, ne kínozz... hisz tudod. hogy szerettelek. Heléne (kétségbeesett nevetéssel): Szerettél?! Bosszút álltái azért, mert nem lettem a feleséged. Megaláztál úgy, ahogy csak egy asszonyt meg lehet alázni... Ezt nevezed szerelemnek? Amadéé: Igazad van. Bosszút álltam egész elrontott életemért. Azt hittem, hogy ez a bosszú ... De amióta az enyém voltál, már tudom, hogy nem az volt. Tévedtem Heléne... Szerettelek azóta mindig, amikor feleségül akartalak venni. De ez a viszonzatlan szerelem gyűlöletté keseredett bennem. Most azonban, hogy az enyém v.oltál. érzem, hogy ez a szerelem erősebb mindennél... Szeretlek Heléne... (közeledik hozzá.) Heléne (undorodva hátrál): Ne nyúlj hozzám! Gyűlöllek... Megvetlek... Engem az ölelésed csak gyűlöletre tanított ... És most eljöttem, hogy leszámoljak veled... Amadéé: Mit akarsz?... Heléne: A pénzeddel nem tudtam megmenteni a szerelmemet... Róbert meghalt... Vége mindennek... Amadéé: Heléne... Heléne: Én pedig visszahoztam a pénzedet... Becsületesen fizetek! (Bankjegyeket vesz elő retiküljéből.) Amadéé: De Heléne... Ez a pénz most már a tied... Talán meg tudsz bocsátani nekem ... Róbert meghalt és én is megbocsátanám azt, amit ellenem vetettéi... Még jóra fordulhat minden. Még boldogok lehetünk. Heléne: Megbocsátanál? Te nekem? Hát nem kell a bocsánatod és a pénzed sem! Itt a 650.000 frankod! Hozzá se nyúltam, itt van, ahogy a kezembe adtad! Meg keli szabadulnom ettől a pénztől, amely úgy éget, mint a szégyenbélyeg! Itt a pénzed! (Amadéé arcába vágja a bankjegyeket.) Amadéé: Heléne... Ez a hála, hogy segiteni akartam rajtad? Heléne: Segíteni?! Tönkretettél! Én becsületesen fizetek. Kamatot is. (Revolvert vesz elő.) Amadéé (megrémülve): Mit akarsz ezzel a fegyverrel? Heléne (félelmes nyugalommal): Végleg leszámolni! Amadéé: Heléne, az istenért, te őrült vagy... Heléne: Sohasem voltam józanabb! Amadéé: Meg akarsz ölni? Heléne (megvetéssel): Téged?! Hát azt hiszed, hogy ennyire fontos volna nekem a te nyomorult életed? Te csak szenvedj tovább, szenvedj most már még jobban, mint eddig, ha igaz, hogy a szerelem megerősödött benned... Amadéé: Mit akarsz tehát? Heléne: Leszámolni.., Becsületesen. Halálában sem hagyom el Róbertét! (A revolvert maga elleti fordítja, tompa dörrenés és Heléne teste végig zuhan a földön.) (Függöny.) Anonymus (Budapest), VI., Kmetty-u. 2 • v m. x, A lövés, amellyel Róbert végett vetett életének, nemcsak a saját szivét ölte meg, de megölte Helénet is. Ha bűnös is volt e titkos szerelem, mégis ez volt életének tartalma. Ezuíáni életének mi értelme lehetett? Szerelméért feláldozta a. becsületét, lealázkodott a porig, úgy, hogy önmaga előtt nem volt többé morális létjogosuít■ sága. A halálra gondolt, a halálra, mely begyógyítaná szivének és lelkének tátongó sebeit. De mégse, még sem fordithatá önmaga ellen a fegyvert, mert ezzel még egy fájdalmas sebet ütne valakinek a szivén, s ez a férje volt! Férje szerette őt, jósággal, melegséggel, most-e melegséghez vitte, az ö ... üres, cél nélküli életét. E nemes melegség mellett s a számára mindent betakaró sir mellett óhajtotta életét leélni, csöndben, zajtalanul, látatlanul, csak a jónak s a jó cselekedeteknek élve. Ennek a célnak áldozván a gyalázata árán szerzett pénzt. A könnyek, melyek az ő szivén és lelkén leperegtek, arra tanították, hogy enyhítse mások fájdalmát, hisz e világon annyi ártatlan siró és könnyeső van, siessen felszántani e könnyeket! Sp!tzer Berci (Beograd), Skadárska 41/III. IV. Heléne egy pillanatig döbbenten áll a színen, rémületében még sikoltani sem képes és ... a függöny legördül. A színésznő, aki Heléne szerepét olyan megrázó őszinteséggel játszotta, a közönség frenetikus tapsvihara közt boldogan siet öltözőjébe s útközben visszaadja a 650.000 frankot — a kellékesnek. ... Az előkelő étterem intim különszobájában félóra múlva a művésznő és partnere pezsgősvacsorával ünnepük a sikert és másnap este újból kezdődik a »tragédia.« Komor Jánosné (Szubotica). A pályadij odaítélésében Radó Imre arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután mindössze két pályázó folytatta helyes mederben, drámai formában a cselekményt és mindkettő kielégítő (különösen kiváló ebből a szempontból a II. számú megoldás), a pályadijat két részre osztotta és 250 dinárt dr. Boschán Sándornak (Szenta), 250 dinárt pádig Anonymn3nak (Budapest, VI., Kraetty-n. 21.) Ítélt oda. A nyerteseknek a kiadóhivatal el fogja küldeni a pénzt. Hatodik probléma Az alábbi probléma megfejtése csütörtökig, november 3-ikáig küldendő be a Bácsmegyei Napló szerkesztősége elmére. A megfejtőnek SÖ0 dinárt fizet ki készpénzben a Bácsmegyei Napló pénztára. A megfejtések külön levélben vagy levelezőlapon küldendők be és a címoldalon ki kell tüntetni feltűnő betűkkel Probléma. A megfejtésekhez mellékelni kell a Bácsmegyei Napló vasárnapi számának teljes címoldalát. Hazug történet A szuboticai rendőrség szemfüles deíektivjei két gyanús embert találtak a napokban éjszaka a vasúti parkban. A két gyanús idegen meglehetősen rosszul volt öltözve, igazoló Írásaik nem voltak, ellenben találtak náluk néhány száz dinárt, amelynek eredetéről nagyon valószínűtlen dolgokat adtak elő. A két intelligens arcú, züllött, rongyos csavargót a detektívek dr. Momirovics Veljkó szuboticai főkapitány helyettes elé vezették. Momirovics főkapitány helyettes kihallgatta a foglyokat, akik vallomásukban azzal védekeztek, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtek el, a pénzt mesemondással szerezték. — Érdekes, izgalmas történeteket mondunk a külvárosi kocsmák vendégeinek — mondotta az egyik csavargó. Meséink fő tulajdonsága, hogy mindegyikben van valami, ami az egész történetet hazuggá teszi, ezt azonban csak nagy; figyelemmel és ötletességgel lehet észrevenni. Mi tehát beülünk a kocsmába és. várjuk a palikat. Ha jönnek, magunkra, irányítjuk figyelmüket, beszédbe elegyedünk velük és felajánljuk a követhez® , játékot: »Mesélünk nektek valami ha-, zugságot, de mindenki el fogja hinni. Aki nem hiszi, annak be kell bizonyítani, hogy mért nem igaz. Száz dinárt fizetünk mindenkinek, aki világosan ki tudja miitatni a hazugságot. Aki viszont nem képes erre, az nekünk fizet tizet A végén mi megmagyarázzuk és kimutatjuk világosan, hogy miért volt a történet hazugság. — Nos és ezzel a maszlaggal pénzt lehet keresni? — kérdezte gúnyosan a főkapitány helyettes. — Igen — hangzott a válasz — mert történeteink nagyon érdekesek, szívesen hallgatják meg és sokan beugranak a játékba. Azután már nagyon könnyű dolgunk van, mert van ugyan mindegyik mesében egy hatalmas hazugság, tíe nagyon nehéz megtalálni benne. A két gazfickó felkeltette a főkapitány helyettes érdeklődését és a következő tréfás feltételt szabta eléjük: — Jó, hátha azt akarják, hogy elhigyjem, hogy, így kerestétek a pénzt, bizonyítsátok be. Mind a ketten mondjatok egy-egy mesét, a kötelező hazugsággal. Ha én öt percnyi gondolkodás után nem találom meg benne a hazugságot, mindkettőtöket szabadonbocsátlak, de ha nem sikerül ügyesén elrejteni a történetben a hazugságot, vagy nem lesz benne kézzelfogható hazugság, a rendőrségi fogda lakói maradtak, amíg detektiveknek nem sikerül többet megtudni rólatok. Nos, halljuk a mesét! Az első számú csavargó azonnal elkezdte: — Amikor életemben először mentem haza részegen, anyám — miután kijózanodtam — magához hivott és ő mesélte nekem okulásul ezt a történetet. »A kis városban, ahol laktunk — mondotta — apád az önkéntes tűzoltóság parancsnoka volt. Akkoriban sűrűn voltak sztrájkok mifelénk és egy alkalommal egy forrongó munkáscsapat felgyújtotta a polgármester házát. Éjjel volt és mire a tüzet észrevették, már lángban állott az egész épület. Apád saját élete kockáztatásával kimentette az égő házból a polgármester két kis gyermekét. Kitüntetést kapott és a templomban is hálaadó istentiszteletet tartottak a gyermekek szerencsés megmenekülése alkalmá-
