Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-28 / 300. szám
4. 0133 1927. október 28 BÄCSMEGYEI NAPLÓ Pancsevó házat vásárol a pénzügyigazgatóságnak A város kinevezett tanácsának utolsó közgyűlése Pancsevőról jelentik: Pancsevó város kinevezett kiszélesített tanácsa kedden tartotta utolsó közgyűlését, amelyen dr. Jovanovics Vladiszláv polgármester elnökölt. A közgyűlés első pontja volt a földmivelésügyi minisztérium leirata, melyben értesítette a várost, hogy a Temesdunai ármentesitő társulat autonómiáját felfüggesztette és kormánybiztosává Beslics Nikola becskereki mérnököt, a beogradi tartományi választmány elnökét nevezte ki. A pénzügyminisztérium Paúcojvó város 1927. évi költségvetését jóváhagyta. A pancsevó! kiszélesített tanács legutóbbi közgyűlésén Popov Dusán akkori rendőrfőkapitánynak szerződésszerűen 3300 dinár havi fizetést és 3000 dinár egyenruha átalányt szavazott meg. A belügyminiszter a városi tanács határozatát megsemmisítette és utasította a várost, hogy mivel főtiszviselő nem lebe szerződéses viszonyban a várossal, Popov volt főkapitány fizetését a rendes fizetési szabályok értelmében állapítsa meg. Dr. Bartmann Simon, Boskovícs Száva és Tomandl Mihovil felszólalása után a városi közgyűlés utasította a szükebb tanácsot, hogy a város javára előálló különbözetet Popov Dusántól, kit közben AÍibunári főszolgabíróvá neveztek ki, a beogradi tartományi főispánság utján követelje Pancsevó vá;ros vissza. Srdics Jovan gazdasági tanácsnok és dr. Radivojovics Dusán városi főügyész , részletesen ismertették a város és a villanytelep perében hozott választott biróvsági ítéletet, mely szerint a bíróság az áramárak kérdésében a villanyvállalatnak adott igazat és kötelezi a várost, hogy a vállalatnak előlegezett perköltség címén 75.750 dinárt térítsen meg. Tekintve, hogy a szerződés szerint az ■egész vállalat minden tulajdonával együtt harmincöt év múlva úgyis a város tulajdonába megy át, a tanács azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy a telket adják el a Bánáti Elektromossági Vállalat R.-T. Pancsevó; cégnek, de nem 75.000, hanem 100.000 dinárért. Hirt Kálmán jogi képviselője utján felajánlotta a városnak, hogy az Oslobodjenja ulicában levő emeletes házát, melyben jelenleg a kerületi pénzügyigazgatóság hivatali vannak elhelyezve, vegye meg a város 460.000 dinárért a pénzügyigazgatóság részére. A közgyűlés úgy határozott, hogy elvben hajlandó a pénzügyigazgatóság részére házról gondoskodni akár vétel, akár uj építkezés utján, de előbb garanciákat akar a kormánytól arra nézve, hogy a pénzügyigazgatóság tényleg Pancsevón marad. A beogradi tartományi választmány felszólította Pancsevó városát, hogy a rá kirótt 63%-os és egymillió 600.000 dinárt kitevő tartományi adót még ez évben szállítsa be a tartományi pénztárba. Dr. Zákó Milán tartományi képviselő előadta, hogy ő és dr. Bartmann Simon, mint Pancsevó város tartományi képviselői a tartományi adó kivetése ellen az államtanácsnál panasszal éltek mire az államtanács azt válaszolta nekik, hogy mivel ők a Pancsevó városra kirótt tartományi adó ügyében nem érdekelt felek, panaszukat nem fogadhatja el. Végül a közgyűlés úgy határozott hogy felszólítja a délbánáti képviselőket hogy a tartományi képviselőkkel és a város képviselőivel együtt pártkülönbség nélkül menesszenek küldöttséget a pénzügyminiszterhez és kérjék, hogy a pénzügyminisztérium mentesítse Pancsevó városát a tartományi adó megfizetése alól, minthogy azért a város semmi ellenszolgáltatást nem kap. Az igazgatónak is fizetni kell mozijában A pénzű yyigazgatóság drákói rendszabályokkal hajtja be a belépőjegyekre kivetett adó' A jugoszláviai mozitulajdonosok már rég panaszkodnak arról, hogy az elviselhetetlen magás adók tönkreteszik a legjobb forgalmú mozikat is és a mozitulajdonosok már hónapok óta ankétoznak, deputációznak és akciót folytatnak a súlyos adóterhek enyhítése érdekében, sőt már sztrájkkal is fenyegetőztek nem egyszer. Ép most hoztak nyilvánosságra néhány nagyon érdekes statisztikai adatot, amely szerint júliustól októberig, tehát a legutóbbi három hónap alatt 1.200.000 dinárt tizeitek be Jugoszláviában film-adó és cenzura-dii címén a filmkölcsönzö-vállalatok. Ezt az összeget kizárólag a filmek után fizették be és ehhez járul még a mozik által a belépőjegyek után fizetett állami adó. Teljesen érthetetlen tehát, miért adnak ki állandóan újabb és újabb olyan rendelkezéseket, amelyek existenciájában fenyegetik a mozikat s ok nélkül vexálják a közönséget is, amely nem azért jár moziba, hogy ott is állandóan pénzügyi közegek ellenőrizzék s detektívek figyeljék.' Az eddigi mozi-ellenes intézkedésekre alighanem most tették fel a ko rónát a pénzügyi hatóságok. Az állami jegy-adó behajtását a szuboticai pénzügyigazgatóság már régen szigorúan ellenőrzi. most azonban olyan uj intézkedéseket léptettek életbe, amelyek szinte fantasztikusak és egész komikus helyzeteket teremtenek. A pénzügyigazgatóság uj rendelete szerint a színházi-, mozi-, bár-előadásokra és hasonló szórakozóhelyekre csupán a színházi orvos, az inspeheiós rendörtisziviselök és minden lap szerkesztőségének egy-egy tagla mehet be szabadjeggyel, más mindenki köteles rendes belépőjegyet váltani. Ez nem jelent mást, minthogy a mozik igazgatósági tagjai sem mehetnek be jegy nélkül a nézőtérre, sőt például a Városi Moziban a városi tanács részére fenntartott páholyt sem vehetik igénybe belépőjegy váltása nélkül a városi tanács tagjai. A legjellemzőbb, hogy az egyik szuboticai moziban az inspekciós pénzügyi közeg a napokban kijelentette, hogy maga a mozi igazga-Zsarnok Irta . Sándor Imre A fiatal özvegy csüggedt mozdulatot tett a kezével. Az arca gyötrődő vonásokba húzódott. A férfi leeresztett fejjel, mozdulatlanul ii!t vele szemben. — Hát értse meg, kedves barátom, olyan nehéz ezt megérteni? Nem akarom tovább. Én tisztelem, kedvelem magát, mint embert, mint barátot, de tovább semmi. A férfi felemelte szemét az asszonyra. A feje úgy maradt, csüggve. — Most mondja ezt, Ágnes. Két évi ismeretség, két évi barátság után. — De édes barátom, hiszen nem először mondom. Fél éve hajtogatom folyton ugyanezt. Azóta, hogy legelőször kérte meg a kezemet. Akkor mondtam meg, hogy nem tudok szerelmet érezni maga iránt. Mogy mit tegyek! Nem parancsolhatok az érzéseimnek. A férfi bátortalanul mondta: — Hiszen én csak arra kértem, hogy ’a feleségem legyen. Az asszony felugrott a helyéről. — Csak arra! Hát jegyezze meg véj;le, kedves barátom, hogy nálam ez a kettő egyet jelent. Szerelem és házasság! És ha folyton csak erről beszél, folyton csak a házasságról, hát én azt nem bírom tovább! Értse meg, nem bírom tovább! Kénytelen vagyok arra kérni magát, hogy: — Ágnes! — Hát igaz is. Ha továbbra- is jó barátom akar maradni, azt én nagyon szívesen veszem. De akkor arra kell kérnem, hogy ne jöjjön mindennap... hát gondolja meg, az emberek miatt... és íte beszéljen mindig szerelemről.. azaz házasságról. — Elfelejti, Ágnes?... — Nem felejtek el semmit. Tudom jó! mivel tartozom magának, mint barátnak. Maga volt mellettem a szomorú gyász első Idejében, maga vigyázott rám, maga intézte el minden ügyes-bajos dolgomat, el sem tudom képzelni, hogy mit Icsináltam volna maga nélkül. És mégis... értse meg... itt más érzésekről van szó. mint hála és barátság. És nem akarom, I hogy szó legyen róla. -— Ágnes! Hát tehetek róla hegy szeretem magát? Az asszony kétségbeesett mozdulatot tett. —■ Nein bírom tovább! Összeszedte magát, nyugalmai erőltetett, visszaült a Székbe szemben a férfivel. — Kedves barátom Legyünk tisztában egymással. Hajlandó-e tovább is úgy közeledni hozzám, mint íóismerőséhez, mint olyan asszonyhoz, akinek szükség? van a maga barátságára, a tanácsaira. Hajlandó-e ily módon eljönni hozzám líetenkint egyszer, legfeljebb kétszer? A férfi kissé följebb emelte komor, nagy fejét. Súlyosat léiekzett. — Tudja jól, Ágnes, hogy szeretem magát és ezt ezentúl sem tudom letagadni. Hiába is tagadnám. Nem tudok megígérni olyasmit, amit nem tudok betartani. Maga biztosan érezte az első perétől fogva hogy szeretem magát, mégis tűrte, bogy eljöjjek magához. — De képzelődik, kedves barátom. Nekem sejtelmem sem volt... — Sőt az volt a biztos érzésem, hogv maga tőlem akarta hallani már régóta, hogy maga provokálta... — Én! — Ha öntudatlanul is, az első szerelmi vallomásomat. Az asszony fölkelt, nagy elhatározással. — Kedves barátom, ha maga így gondolgozik felőlem ... Tehát mégegyszer megkérdem: hajlandó-e vissza-térni a barátsághoz, ami kezdetben volt közöttünk ... Lehetetlent kíván, Ágnes... — Akkor... — az asszony ég felé emelte kezét — igazán nincs más hátra, maga be fogja látni, hogy fáj nekem és csak végső esetben vagyok kénytelen ezt tenni... arra kell kérnem önt. hogy szüntesse be a további látogatásait és kerülje lehetőleg a találkozást is velem... Megérti, ugyebár, hogy... Az asszony kínosan mosolygott. A férfi felállt. — Megértem, Ágnes. * Két hét telt el. A férfi nem jelentkezett. I Az asszony irt neki, hogy látogassa meg, fontos ügyben akar tőle tanácsot kérni. A férfi eljött. Megbeszélték a jelentéktelen kis ügyet és a férfi most már állhatatosan hallgatott. — Más mondanivalója nincsen? —• kérdezte az asszony ideges mosollyal. — Az egyéb mondanivalómra maga nem kiváncsi, Ágnes. — Úgy látom, nagyon könnyen viseli el a — szakítást. — Szakítást?! — Pardon, nem helyes a szó, hiszen közöttünk nem volt semmi. Semmi olvan, amit ne lehetne könnyen elfelejteni. Legalább is maga, úgy látszik, nagyon könynyen felejt. — Ágnes! — Hát igazis. Ez nem lehetett komoly szerelem, ha ilyen könnyen bírja. — Most is komoly, Ágnes. — Már megint kezdi. — Maga kezdte, Ágnes. — Én?! Már megint énrám tolja. Hiába, mi nők vagyunk mindennek az okai. Istenem, mit csináljunk. Két hétig életjelt sem adott magáról... — Maga megtiltotta, Ágnes. — Biztosan gondoskodott már pótlásról. Valami helyes kis nő, aki nem olyan akaratos... nem olyan nagyigényü, mint én. — Ágnes, hogy mondhat ilyet. — Aki szerelem nélkül is hajlandó... — Ágnes! — Tudom jól! Maguk férfiak! Könynyen felejtenek. Felém se nézett két hétig. — De hát megtiltotta, Ágnes! — Megtiltottam. Egy izgatott percemben. Azért megnézhette volna, hogy mit csinálok. Hogy élek-e még! Ó, én elhagyott. magányos asszony. A férfi megint csak lehajtotta a fejét. Nem tudott válaszolni. Az asszony folytatta. — Mondtam, hogy hetenként egyszer, vagy kétszer... — De azt kívánta, hogy ne legyek szerelmes magába... — Dehogy kivántam. Csak azt kívántam, hogy ne beszéljen róla. —- Nem ezt mondta, Ágnes. 1 tója is csak akkor mehet be a nézőtérre, ha belépőjegyet vált a pénztárnál. A pénzügyigazgatóság által felülbélyegzett szabályszerű belépőjegyet, amely után lefizették az állami adót. Egy vidéki mozi tulajdonosát pedig nem rég súlyos pénzbüntetéssel sújtották, mert az egyik előadásra beültette egy zsölylyére — a feleségét. A mozitulajdonosok most appellálni próbálnak az állami adó e drákói behajtása és a szokatlan szigorú ellenőrzés eben, tény azonban, hogy egyelőre a jegyszedők mellett pénzügyőrök állnak a szuboticai mozikban, sőt nem egyszer előadás alatt a közönségtől is elkérik újból a jegyeket. Legközelebb már a személymotozást is bevezetik a mozikba, amelyeknek igazgatóit és közönségét úgy »ellenőrzik, mintha mindegyik csaló volna. Az ellenőrzésnek talán más formáját kellene választani, ami nem nehezítené meg ennyire a mozik helyzetét. Tizenhat milliót kapnak az államtól a vajdasági ármentesitő társulatok A minisztertanács elfogadta Sztankovics Szvetozár földmiveiésügyi minis tér javaslatát Beogradból jelentik: Sztankovics Szvetozár földmiveiésügyi miniszter rendezte a vajdasági ármentesitő társulatok és az állam közötti viszonyt. A műit évi árvíz alkalmával viz alá került területek lecsapolási és az uj töltések építkezési költségeit az árvirmentesitő szövetkezetek viselték és a kormány megígérte hogy bizonyos összeget az állam megtérít a társulatoknak. Az államkincstár eddig már különböző összegeket utalt ki a vajdasági ármentesitő szövetkezetnek és most Sztankovics Szvetozár földmiveiésügyi miniszter végleg likvidálta ezt az ügyet. A beogradi lapok jelentései szerint Sztankovics miniszter előterjesztésére a minisztertanács 16,460.000 dinárt szavazott meg a vajdasági árvizmentesitó társulatoknak. A minisztertanács döntése után a legközelebbi napokban kiutalványozzák az összeget. — De azt gondoltam. — Rendben van. Nem beszélek többet szerelemről. Hallgattak. Megint az asszony: — Könnyen megígéri, mert már nem szeret. — Már nem szeretem. Az asszony keserűen nevetett. — A hires férfiszerelem. — Dehát, édes Ágnes, maga megtiltotta, hogy szerelemről beszéljek, maga rámkényszeritette a hazugságot és maga beszélt folyton szerelemről és magának fáj, ha hazudok. Az asszony összeharapta a száját. — Jól van. Lehet, hogy magának is van egy kis igaza. De hát értse meg. én nem tudok Így egyszerre... Mondja! Hajlandó tehát hetenkint egyszer-egyszer eljönni hozzám, — Igen. Ágnes. — Szóval elég magának. Talán sok is. — Dehát maga kívánja! Inkább megalkuszom, csakhogy láthassam. — Ha én férfi volnék, soliase alkudnék meg. Keresztülvinném az akaratomat. — Ágnes! Hiszen én nagyon akarom! — Mit? — Magát. Maga mellett akarok lenni minden nap... mindig. — Hogyan akarja ezt? — Legyen a feleségem, Ágnes. — Már megint erről beszél. — Nem akar, Ágnes? — Nem. A férfi fölállt, erős elhatározással. — Soha többé nem jövök el magához, Ágnes. Az asszony őszintén megijedt. — Már megint! Megint el akar hagyni? — Mit tegyek Ágnes? — Hát igazán nem lehet másképp0 Csak házasság? — Hogy lehetne másképp, Ágnes? — Jaj Istenem, hát mit tegyek? — Legyen a feleségem, Ágnes. — Jaj Istenem. — Igen. Ágnes? — Jaj Istenem, hát mit tegyek! Maga zsarnok férfi! Hát igazán meg kell lenni' a maga akaratának? A férfi hevesen megcsókolta az aszszony kezét. — És a maga kívánságának Ágnes.
