Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-27 / 299. szám

T927 október 27. BACSMEGYEJ NAPLÓ — íf 13. oldal 4i SPORT Bec'cost beállították a válogatottba de nem tudott szabadságot kapni A jugoszláv válogatott csapat kedden este utazott el P/ágába Megszűnt a Dunán az expresszhajó­­közlekedés. Bécsi jelentés szerint a Dunahajózási Társaság elhatározta, hogy az előrehaladott szezonra való te­kintetei megszünteti a Bécs—Budapest •—Beograd—Qiurgiu vonalon közlekedő expresshajójáratokat. Az -utolsó exress­­hajó október 24-én indult Qiurgiuból Bécsbe. Exportdevizák eladása Jugoszláviá­ban. Noviszadról jelentik: A pénzügy­­miniszter a szabályszerű és egységes el­járás érdekében elrendelte, hogy export­üzletekből származó devizákat, ha az exportőrök azokat a devizakereskedelem­re jogosított bankoknak megvételre át­adják, eredeti árfolyamon számolják el. Minthogy az exportdevizák egyharma­­dát a Narodna Bankának adják át, mig kétharmada a tőzsdén kerül eladásra, eredeti árfolyamnak a tőzsdei árfolyam tekintendő. A bankokat följegositofták a szokásos jutalékok felszámítására. Belacrkván továbbra is zárva marad­nak vasárnap az üzletek. Belacrkváról jelentik: A belacrkvai kereskedők a kö­zelmúltban újabb akciót kezdtek a va­sárnapi munkaszünet felfüggesztése ér­dekében. Arra hivatkoztak, hogy a ha­tármenti város kereskedelmére nagyon fontos a vasárnapi munkaszünet felfüg­gesztése és hogy Vrsacon engedélyezték az üzleteknek vasárnap délelőtti nyitva­­tartását. A belacrkvai kereskdők azt kö­vetelik, hogy vagy ők is nyitva tarthas­sák üzleteiket vasárnap, vagy pedig a vasárnapi munkaszünetet Vrsacra is ter­jesszék ki, mert az országban Vrsac az egyetlen város, ahol a kereskedők va­sárnap is kinyithatják üzleteiket. A bela­crkvai kereskedőknek akciója azonban nem vezetett eddig eredményre, mert a vasárnapi munkaszünet Belacrkván vál­tozatlanul fennáll, Vrsacon pedig to­vábbra is fel van függesztve. A belacrk­vai kereskedők most kiildöttségileg fog­ják a kéréseiket a miniszternek előter­jeszteni. Javitják a Vrsac—belacrkvai ország­utat. Vrsacról jelentik: A Vrsac—Bela­­crkva közötti országút legutóbb már any­­nyira tönkrement, hogy rajta a közleke­dés szinte lehetetlenné vált. Az építés­ügy i minisztérium most 180.000 dinárt utalt ki ennek az útnak a kijavítására. Az útjavítási munkálatokat a napokban megkezdik. A pénteken Prágában szereplő jugo­szláv válogatott csapat Pandakovics szövetségi kapitány és Zangl kíséretében kedden este Grácon keresztül elutazott a csehszlovák fővárosba. A válogatott csapat összeállításában az utolsó napon változások állottak be. Cindrics, aki eredetileg a center posztját '.öltötte be, már a hét elején lemondott mert nem tudott szabadságot kapni. A szövetségi kapitány Cindrics helyett Ljuburicsot, a Jugoszlávia centerét jelöl­te, a játékot ő sem vállalta, mire Becicsre, a SzAND kiváló csatárára esett a választás. és kitűnő szuboticai játékos, akit teljes bizalom kisért volna Prágába, megkapta | A bajnokcsapat vasárnap a A vasárnapi futballprogramban válto­zás áll be, amennyiben a Vrbászi SC lemondta a SzAND ellen kisorsolt bajnoki mérkőzését. A lemondás még nem történt meg hiva­talosan, a VSC vezetői csupán FischI Pált a SAND futballszakosztályának ve­zetőjét értesítették. A lemondást a VSC azzal indokolja, hogy a cukorgyárban alkalmazott játékosai nem tudnak sza­badságot kapni, mert a gyár vasárnap is dolgozik. Ha a VSC lemondása beérkezik az al­­szövetséghez is, a a SzAND a szeptember 4-ikérö! el­maradt Szombori ZsAK-kal kisorsolt mérkőzést játsza le vasárnap. A pályaválasztó a szombori csapat, a SAND azonban szeretné ezt a mérkőzést Szuboticán lejátszani. Ebben a tekintet­ben már tárgyalásokat is kezdett a szombori ZsAK-kal, mely hajlandónak mutatkozik pályaválasztó jogának fel-Pandakovics meghívását, de minthogy nem tudott szabadságot kapni, kénytelen volt a játékot lemondani. Becics lemon­dása után Jovrmovicscsal (Jugoszlávia) töl­tötték be a válogatott centercsatár posztját. A csehszlovák együttes ellen pénteken a következő csapat képviseli a jugo­szláv színeket: Mihelcsics — Ivkovics, Dasovics — Arszenijevics, Preml, Popovics — Marjanovics, Bencsics, Jovanovics, Bonacsícs II., Giller. Tartalékok: Siflis, Perska, Petrovics Siflis szintén kedden este utazott Bu­dapesten át Prágába. Szombori Z AK-al játszik adására, úgyhogy a mérkőzést valószínűleg nem Szom­­borban, hanem Szuboticán rendezik meg. A birótestület már kiküldte a bírákat a vasárnapi mérkőzésekre. A kiküldött túrák közt van Mazics is, a jugoszláv bí­rói kar kitűnősége, akit a bírák fegyelmi bizottsága, mint ismeretes, még az ősz elején egy és fél évre eltiltott a bírás­kodástól. Mazics ezt az ítéletet megfe­­lebbezte Zagrebba, a felebbviteli fórum azonban még mindig nem tárgyalta le az ügyet. A szuboticai birótestület azon a véleményen van, hogy Mazics a sza­bályok értelmében visszanyerte műkö­dési jogát, miután a felebbviteli fórumok tizenöt nap alatt kötelesek döntést hoz­ni. A mérkőzések birái a következők: SAND—VSC Krausz, Szombori Sport— SzMTC Mazics, Szombori Szoko—Szu­boticai ZsAK Kulundzsics, Szuboticai Sport—Szentai AK Sztipics. Vasárnap dől el a bánáti bajnokság őszi fordulója. Becskerekről jelentik: Vasárnap két elsőosztályu bajnoki mér­kőzés lesz a Bánát területén, amelyek döntő jelentőségűek lesznek a bajnok­ság őszi fordulójának eredményeire. A becskereki Obilics vasárnap Vrsacon mérkőzik az ottani Dusán Szilnivel és ez lesz az Obilics utolsó mérkőzése az őszi fordulóban. Ha ezt a mérkőzést az Obilics nyeri meg, akkor az Obilics­­től nem lehet többé elvenni az első he­lyet. Ha az Obilics esetleg a mérkőzést elveszítené, a Szrbija pedig győzne a Borac fölött, akkor az őszi forduló el­ső helyezése a Szrbiáé lesz, amit csak esetleg a Dusán Szilni ragadhatna el tő­le, amelynek még a legtöbb mérkőzése hátra van. FILM v —— S3 — % Kettős műsor a Városi Moziban A Stella Maris és egy Zoro-Huru-film A Városi Mozi szerda délelőtt mu­tatta be a sajtó képviselői előtt uj ket­tős műsorát. A »Stella Maris, a tenger csillaga* Mary Philbinntk ad alkalmat arra, hogy művészi alakitókészségérÖi bizonyságot tegyen. Kettős szerepet játszik: egy szépségében tündöklő fia­tal lányt és egy rut, nyomorék nőt.' A kontraszt megdöbbentő és mig az, egyik szerepben a finom, gyöngéd női1 szépség ideálja, a másik szerepben tö­kéletes színészi alakítást nyújt. A film többi szereplője is kifogástalan és a felvételek szépek és ízlésesek. A másik iilm a »Pelikánia királya* ti­pikusan Zoro Huru-film, a két népszerű komédiás filmjeinek minden erényévei és hibájával. Legfeljebb annyi uj a film­ben, hogy Zoro és Huru ezúttal először szerepelnek főúri miliőben. Rendezőjük ebben a környezetben sem mutatkozik sokkal ötletesebbnek, mint eddigi film­jeiben, de ugylátszik nincs is ilyesmire szükség, mert a tömegnek mindenképen inyenc-falat minden Zoro-Huru-film. A kettős műsor csütörtöktől kezdve kerül előadásra a Városi Moziban. (-) Verbász lemondta a Sand elleni mérkőzést REGÉNY LÁN6NYELV IRTA: CAX RC HMER 1. Abingdon titokzatos halála Paul Harley néha egész véletlenül jutott a legér­dekesebb esetek középpontjába. Bár a hires krimi­­nalista este hat órakor távozott a Shancery Lane-on levő irodájából, ez nem jelentette azt, hogy ezzel be is fejezte napi tevékenységét. Változatlanul tovább folytatta munkáját és néha szórakozás közben a klubban vagy a színházban adta a véletlen a kezébe azokat a szálakat, melyek aztán egy nem sejtett labi­rintusba vezették talán a földalatti Londonba, vagy esetleg a távoli Kelet valamelyik városába. Egy nyári estén, amikor az Íróasztalon álló kis óra mutatója már a hatos szám felé közeledett, Harley kényelmesen nyújtózott el karosszékében és egy mii­­vészi faragásu barmán szekrényre bámult, amely egész furcsán festett itt az akta-állványok, könyv­­szekrények és más irodai berendezés között. Ha a nagy nyilvánosság nem is tudott róla, Paul Harley a közbiztonság egyik legelső védelmezője volt. Tagja volt az angol ügyvédi karnak és olyan ügyesnek és csalhatatlannak látszott a legnehezebb ügyekben, hogy maga a belügy- és a külügyminisz­térium is gyakran kért tőle tanácsot a legsúlyosabb kérdésekben. Kreol-barna arca, amely végtelen ener­giát fejezett ki, a mit sem sejtő szemlélőnek is el­árulta, hogy rendkívüli egyéniséggel áll szemben. Bár a halántéka körül már őszült, szellemileg és fizikailag fiatal volt és gondolkodása olyan ruganyos, hogy min­denki csodálta érte. Magánlakása az iroda mellett volt és miután , most észrevette, hogy már hat óra van, csengetett magántitkárának. — Nos Innes — mondotta Harley a titkár felé fordulva — megint eseménytelenül múlt el egy nap? — Bizony eseménytelenül, Harley ur. Ha még egy hónapig igy megy, akkor önnek megint meg kell kez­deni a rendes ügyvédi gyakorlatot és a törvényszékre kell járnia. Harley nevetett. — No azt nem hiszem. Inkább elmegyek Nordfolk­­ba és életem végéig csak a horgászás szenvedélyé­nek élek. De mit hozott? — Épp be akartam jönni, amikor ön csengetett — felelte Innes és egy névjegyet tett az Íróasztalra. — Sir Charles Abingdon — olvasta Harley hango­san.'— Ez az a hires orvos, aki a keleti tudományok­kal fog'alkozik. — Igen. De azt hiszem, már nem folytat prak­­szist. — Emlékszem, hogy néhány év előtt Indiában is­merkedtem meg vele. Bocsássa be! Néhány másodperccel később egy előkelő külsejű öreg ur lépett a szobába, akinek arca zavart feje­zett ki. — Harley ur — kezdte a beszélgetést —- félek, hogy hiába rabolom el az ön drága idejét, mert sem­miképpen sem vagyok bizonyos abban, hogy az én esetem érdekli-e önt, vagy belevág-e az ön tevékeny­ségének körébe. — Foglaljon helyet, Sir Charles1 — felelte Har­ley megnyugtató szívélyességgel. — Bár a hivatalos órám már elmúlt, nagyon szívesen beszélgetek önnel. Lgy-e, nem Kalkuttában találkoztunk utoljára? — De igen — felelte a tudós, miközben kimerültén regyott egy karosszékbe. — És meg kell vallanom, hogy csak az a körülmény bátorított fel a mai láto­gatásra, hogy már személyesen ismertem önt. — Csak beszéljen egész nyíltan, Sir Charles! — bátorította Harley. Világosan látszott, hogy a tudóst valami titkos bánat nyomja. Harley körülményesen megtümte kis pipáját és ezzel mintegy hangsúlyozni akarta, hogy a látogatást egész bizalmas természetűnek tekinti. — Tehát röviden — kezdte az orvos — az az érzésem, hogy az életem veszedelemben forog. — Azt hiszi, hogy valaki az életére tör? — Igen. Önt bizonyára érdeklik a részletek is. És ezért be kell vallanom, hogy sejtelmeim bizonyos mértékben hasonlóak az üldözési mánia szimpíomáihoz. Egyetlen kivétellel, ami eddig történt, nem is nevez­hető másnak, mint üldözési mániának. — önnek tehát az az érzése, hogy üldözik? Mi az ön benyomása üldözőjéről? — Egészen ködös ez a benyomás. Ma este, ami­kor önhöz jöttem, minden okom megvolt arra a fel­tevésre, hogy valaki autón követ. — Ön saját autóján jött? — Igen. — És egy autótaxi követte önt? — Az egész utón. Csak akkor állt meg üldözőm a Fleet-ut sarkán, amikor soffőröm bekanyarodott á Chancery-Lanera. — Vagyis azt hiszi, hogy itt már gyalog követ­ték önt? — Ez volt az érzésem. — És mióta érzi azt, hogy figyelik? — Már elég régen. De van még egy fontos kö­rülmény, Harley ur: Épp egy héttel ezelőtt megtá­madtak a lakásom közelében. — Mondjon el kérem mindent részletesen. Harleyt kezdte az ügy érdekelni. Sir Charles Abingdon nem látszott annak a férfinak, akit könnyű megfélemlíteni. — Meglátogattam egy barátomat, aki a szom­szédságban lakik és aki jelenleg orvosi kezelésem alatt áll — mondotta Abingdon — bár nem folytatok már prakszist. Amikor kevéssel éjfél előtt hazafélé indultam, közvetlen mögöttem hirtelen lépéseket hal­lottam. Megfordultam abban a pillanatban, amikor egy férfi hátulról hozzám ugrott. Valami nagy selyem zsebkendő-félét tartott a kezében. Az összeütközés a fák árnyékában történt és csak annyit láttam, hogy támadóm vézna testalkatú ember. — Mit tett ön? — Sétapálcámmal feléje csaptam, de a fickó nem kísérelte meg újból a támadást, hanem a sötétben el­rohant. — Hm... — gondolkodott Harley hangosan. — Nagyon kellemetlen kaland Sir Charles. Bizonyára erősen hatott önre. De mindenesetre számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy közönséges utonállásról volt csak szó. — A támadó metódusa nem nagyon hasonlított egy közönséges utonállóéhoz. — Ez igaz; inkább keleti módszer volt. Sir Abingdon megrettent. — Keleti? — suttogta. (Foly. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom