Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-26 / 298. szám
4, oldal 1927 október 26 BÁOSMEOYEI NAPLÓ Jegyzőkből segédjegyzők, segédjegyzőkből jegyzők TOmeges jegyzői változások a Felsőbánát területén Becskerekről jelentik: Nagyarányú jegyzői és segédjegyzői áthelyezéseket hajtott végre a belügyminisztérium a Felsőbánát területén. A belügyminiszter Mijatov Milivoj gyálai községi jegyzőt felmentette állásától és helyébe llijin Szvetaozár gyálai segédjegyzőt jegyzővé nevezte ki. Müller Sándor banatszkoarangyelovói községi jegyzőt szintén felmentették és helyébe Sztojanovics Alekszander novakanizsai aljegyzőt nevezték ki jegyzővé. Bundies Nedeljkó szanádi községi jegyzőt felmentette állásától és helyébe Markonjov Száva igyosi aljegyzőt nevezték ki jegyzőnek, Kováinál Dragutin jázovai községi jegyzőt állásától felmentették és helyébe Mirkov Dragutin potoszki-szveti-nikolai aljegyzőt nevezték ki, Mirkov Nenád beodrai községi jegyzőt felmentették és helyére Brkics Pavle volt jabukai jegyzőt nevezték ki, Ralicsica Tódor padéji községi'jegyzőt állásátó felmentették és helyébe Imbronovics Szpaszojkő eddigi padéji aljegyzőt nevezték ki jegyzőnek. Csányi Jankó szlovacskiaradáci községi jegyzőt" állásától felmentették és helyébe Szimonovics Luka banatszki deszpotováci jegyzőt helyezték át Szlovacski Aradácra, Arszenijevics Alekszander sztariécskai jegyzőt állásától felmentették és helyébe Imbrolovics Jása becskereki rendőrfogalmazót nevezték ki jegyzőnek, Csikics Hrisztofor écskai jegyzőt állásától felmentették és helyére Popovics Torna beloblatói aljegyzőt nevezték ki jegyzőnek. Borovanszkl Géza klarijai községi jegyzőt állásától lementették és helyére Dobra Péra volt banatszka-topolai segédjegyzöt nevezték ki jegyzőnek, Pajdak Emil hetini községi jegyzőt állásától felmentették és helyére Fogaras Torna volt jankovmosti aljegyzőt nevezték ki jegyzőnek. Jankahidac Márkó volt begaszentgyörgyi jegyzőt Banatszki Deszpotovácra községi jegyzőnek nevezték ki. Bárdics Nedeljkó szanádi községi jegyzőt öyálára segédjegyzőnek nevezték ki. Csikics Hrisztofor écskai községi jegyzőt Becskerekre rendőrfogalmazónak nevezték ki. Rajics Tódor padéji jegyzőt Igyosra segédjegyzőnek nevezték ki. Mirkov Nenád beodrai jegyzőt Potiszki Szveti Nikolára segédjegyzőnek nevezték ki. Csdnyi Jankó szlovacskiaradáci jegyzőt Pádéira segédjegyzőnek nevezték ki. Pavlovics Vojiszláv novibecseji segédjegyzőt áthelyezték Beloblatóra. Kiszelicski Torna jázovai segéd jegyzőt áthelyezték Pancsevóról jelentik: A pancsevói törvényszék büntető tanácsa most tárgyalta Hrisztics Milán volt pancsevói rendőrfőkapitány újabb bűnügyét, aki ellen könnyű testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés cimén Kopacs Tihomir tengerészkapitány, a közlekedésügyi minisztérium folyamhajózási referense tett följelentést. Hrisztics, aki már harmadizben állt a bíróság előtt, 1923—24-ben töltötte be Pancsevón a főkapitányi állást^ Ez idő alatt valóságos rémuralmat teremtett a városban: nem csak a lakosságot terrorizálta, hanem a város vezetőségével szemben is önkénykeclett. A városi tanács emiatt 1924 tavaszán egyhangú határozattal felfüggesztette. Vujisics akkori belügyminiszter azonban a határozatot táviratilag megsemmisítette és Hriszticset állásában megerősítette. Pár hét múlva végre minden hatalmi összeköttetés megmozgatásával sikerült Hriszticstől megszabadulni a városnak: a rendőrfőkapitányt a belügyminisztérium végérvényesen menesztette. A garázda természetű fiatalember rövid idő múlva uccai verekedés folyamán zsebkésével agyonszurt egy állami detektívet. A bíróság ezért az enyhítő körülmények figyelembevételével két és félévi fegyházra ítélte. Ezt a büntetést Hrisztips Pozsarevácon kitöltötte, aztán újra visszatért Pancsevóra, ahol nem kevesebb, mint 54 bűnvádi följelentést adtak be ellene. A múlt év folyamán Novibecsejre. Kiss Lajos volt doroszlovói segédjegyzőt Jázovára segédjegyzőnek nevezték ki. Novakovics Alekszander volt banatszkideszpotováci jegyzőt a belügyminiszter Becskerekre rendőralkapitánynak nevezte ki. Novakovics a napokban foglalja el hivatalát. • adtak be az egyik bűnügyében Ítélkezett is a bíróság, mely öt rendbeli hivatalos hatalommal való visszaélésért és rágalmazásért újabb 3 hónapra Ítélte. Az Ítélet júliusban vált jogerőssé, amikor Milasinovics Brankó államügyész felszólította, hogy a büntetés kitöltése végett jelentkezzék. Hrisztics a felszólításnak nem tett eleget, úgy hogy az államügyész kénytelen volt elrendelni letartóztatását. Ennek alapján augusztus 25-ikén a volt rendőrfőkapitányt letartóztatta és beszállitotta az ügyészség fogházába, ahol büntetését kitölti. A legújabb pőrében Kopacs Tihomir tengerészkapitány, a közlekedésügyi minisztérium folyamhajózási osztályának referense a följelentő. Hrisztics 1924 márciusában beidézte a tengerészkapitányt a rendőrségre, ahol valamilyen ügyben kihallgatták. A rendőrségen Hrisztics durván nekitámadt Kopacsnak, azután olyan erővel ütötte arcul, hogy szeme vérbeborult. A tengerészkapitány az inzultusért Hriszticset könynyii testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés cimén följelentette. A tárgyalásra Hriszticset szúrónyos börtönőr vezette elő a fogházból, ahol három havi büntetését tölti. Az elnök kérdéseire elmondotta, hogy nem ő támadta meg Kopacsot, hanem Kopacs inzultálta őt hivatalos helyiségében, A tanúként kihallgatott Gyorgyevics Dragoszláv volt detektív, Makssimovics Híja rendőrtiszt, valamint Csiklovan rendőrőrmcster, akik az eset szemtanúi voltak, terhelőén vallottak a vádlottra. A bíróság bűnösnek mondottá ki Hriszticset és négy havi fogházra és ezer dinár pénzbüntetésre ítélte. Elkészült a bácskai tartomány egészségügyi költségvetése Másfél műié dinárt irányoztak elő közsnés-iságilgyi célo' ra Szomborból jelentik: A bácskai tartomány most készítette e! az 1928. évi egészségügyi költségvetést, amelyben különböző közegészségügyi célokra másfélmil ió dinárt irányoztak elő. Ez az összeg, ámbár jóval nagyobb a múlt évi előirányzatnál, aránylag még mindig kevés, mert az egész tartományi költségvetésnek mindössze ct százalékát teszi ki. A költségvetésben mint uj tétel szerepel a ragályos betegségek elleni védekezésre előirányzott hatszázezer dinár. A tartományi választmány azért tartotta szükségesnek ekkora összeg előirányzását erre a célra, mert a régi törvény szerint ingyenes kórházi ápolásban csak az részesülhet, aki évi harminc, dinárnál kevesebb állami egyenes adót fizet, mig a tartomány a lövőben magára vállalja azoknak a kórházi költségeit is, akiknek évi állami egyenes adója harminc-ötven dinár között váltakozik. Azonkívül, minthogy veszedelmesebb ragályos betegség esetén tíz-tizennégy napra izolálni kell az egész családot is, ahol a betegség előfordult, anyagi támogatásban is részesíti majd a tartomány, a szegényebb sorsuakat. A költségvetés előrja, hogy minden községben, ahol — g nincs, járványkórházat kell építeni. Erre a célra százezer dinárt irányoztak elő. Artézi kutak fúrására százhúszezer dinárt, a pasicsevói artézi fürdő felépítésére pedig húszezer dinárt irányoztak elő. Tervbe vette a tartományi választmány egy fürdő felépítését Mária Majornál is százhúszezer dinár előirányzattal. Egészségügyi oktató előadások céljára harmincezer dinárt, himlőoltások céljára ötvenezer dinárt, a tartomány tulajdonát képező szQtnbori Mária királyné-kórház részére kétszázötvenezer dinárt, a kórházelőtti térség parkírozására és a jégpálya lecsapolására 40.000 dinárt irányoztak elő. Újabb négy hónapi fogházra ítélték a volt pancsevói rendőrfőkapitány! A fegyhizviselt H isz’ics Milán ellen 54 bünv 'di félje'entés: A kétlelkű asszony 1: ta: Sz. Szigelhi) Vilmos Az asszonyokról beszélgetünk, mint mindig s aki a legtöbb esetet hozta fel, az értett hozzájuk a legkevésbbé. Nagy, ájult, színes történetek sok frázissá!, sablonnal és görögtüzzel. Mikor a nő parádésan jelenik meg s szerepet játszik. — Tölts vele egyhuzamban huszonnégy órát és jobban megismered, mint száz zsuron, vagy találkán, — mondta valaki, öreg ur. A legények azonban odáig voltak a tudományukkal, hogy végtére ők is értenek hozzá valamit, persze, nem lehet nyíltan beszélni, végtére vagy gavallér az ember, vagy sem, de jellemzőek maguk az élmények is, -r- egyszóval rengeteg zöldség, ócskaregény került terítékre. — Annyi lelke van az asszonynak, ahányat akarok, mindta az öregur. Kettőt azonban föltétlenül használ belőlük. Megérteni is csak a házasember tudja, legény soha. A házasságban olvad le róla az a sok masztix, amivel a külvilág számára kendőzi magát. Én bevallom, hogy voltam már minden, ami a férfi a nő életében lehet, mégsem értek hozzájuk. Lehet, hogy nem is akarok. Mire való ez? ügy szép az élet, ha magától pereg és nem avatkozunk bele az útjaiba. Azért elmeséltem a tógyén kétlelkű asszony történetét, amivel valamikor mint ujságró nagyon sokat foglalkoztam. Mondhatnám azt is, hogy a pályám kezdetén akkor képződött meg előttem a nő. Tógyér apró román falu a Birda folyó partján, legföljebb ha ezer lakosú. Jellegére, sőt jellemére nézve olyan, mint a több!. Kezdem ott, hogy Fizesán Stefán tíz évet ült JUaván. Éppen a lakodalma napján ütött le csekélységért egy embert, Nrt&n megvadult a vér szagától s agyonminősítette magát. A fegyházban egészen magához tért s szelíden, csendesen tért haza. Nem tudták azt erőszakkal sem elvinni a korcsmába, élt a dolognak. Az asszony a tíz év alatt nem sokat búslakodott, hiszen alig volt idejük az összeszokásra. Mintha meg sem esküdtek volna. Nagy elhagyatottságában elegen igyekeztek vigasztalni, Kornya Petru maradt végül is a nyeregben. Béreslegény volt, vezette a kis gazdaságot, még csak föl sem tűnt, hogy szeretője az asszonynak. Később örökölt valamit és a maga gazdája lett, a szerelmi frigyen azonban még a férj hazatértekor sem változott semmi. Fizesán szerette volna megszerezni a földecskéje mellett levő másfél holdat is. ezért érdemes megjavulni, izzadt hát késő estig. A garasok ugyan lassan gyűlnek, de egyszer mégis tele lesz forintosokkal a harisnyaszár s akkor őt irigyli a falu. ö pedig büszkén feleli rá: — Dolgozni kell és nem a korcsmában tivornyázni. Alig pitymallott, már befogta rozoga kocsijába a keshedt gebét s megindult. Ha pedig elintézte a maga földjén a dolgot, eljárt napszámba. Ahogy kitette a lábát a házból, az aszszony ugrott a tükör elé, hiszen hamarosan megérkezik Kornya Petru s ott marad alkenyatig. Olyan gyönyörűségben telik el a nap, hogy a halvérü Fizesánnak két esztendei gyöngédsége nem ér föl vele. Draginya akkoriban már harminc éves volt. Nem szép, soványnak is elég sovány, csak a két szeme égett emésztő lángban. Az asszonyi érzés mindig fokozódik s egyre megy, hogy paraszt-e, vagy fejedelmi sarjadék, mikor azt érzi a nő, hogy kezd öregedni, egyszerre és egyformán elveszti a józan mértéket, érvényesülni akar. Csak egy keveset menteni a nyárból, úgyis olyan kutya-rossz a nyirkos ősz. Hozzá kell tennem, hogy akkoriban a harminc éves asszony már hervadni kezdett. Ma ezt a korhatárt kitolta a természet az ötvenes évekre. Tehát várta Draginya Kornya Petrut. Néha kinézett az uccára is, hátha megkerüli a sort, majd lesétált a kertek felé, puszta időtöltésből bekukkantott az istállóba, a szinbe, a tyúkólban megriasztotta a lézengő szárnyasokat, aztán megint az ucca érdekelte. Alig járt még ott ember, csak Szporea Vaszilie dülöngélt haza, tivornya után, a korcsmából. Dőlt belőle a pállnkagőz, a szemehéja megduzzadt, a bajusza kócosán lógott a szájába. Az asszony visszahúzódott, de már későn, mert Vaszilie észrevette. Megrántotta az ajtón a madzagot s betántorgott az udvarra. Draginya úgy ugrott elébe, mint a furia. — Mit akarsz? Takarodj. Vasziliie csak lóbálta a bozontos fejét. — Nem úgy, rózsám. Az egyszer nem rázol le magadról, úgyis tudom, hogy nincs itthon az urad. Minden szavánál botlott egyet. Aztán kinyújtotta a karját s el akarta fogni az asszonyt. Amolyan széles ölelésféle volt ez, szemmelláthatólag a derekára pályázott. Draginya azonban gondolkodni sem tudott. Elfutotta az undor, de meg talán még valami, — szép szóval próbált menekülni. — Mondok neked okosat, Szporea Vaszilie. Tudod,' hogy sosem haragudtam rád, ne haragíts meg most sem. Eredi haza, aludt ki magad, aztán gyere viszsza. Nem bánod meg. Főzök finom puliszkát zsirral, jó pálinkám is van. A részeg ember gondolkodott egy percig, aztán nagyot kacagott. — Tudom már, hogy mit akarsz, szabadulni akarsz, de hiába. Én az egész utón rád gondoltam s itt akarok maradni. Sikerült elkapnia az asszony kezét, magához rántotta, halálos kétségbe ejtve Draginyát. Minden pillanatban jöhet Kornya Petru s ha itt találja ezzel a legénnyel, sose tisztázza magát a gyanú alul, hogy nem a szeretője. Legalább is fölmerül az eshetősége, hogy régebben volt köztük valami! Eh, meg lehet ebbe bolondulni. Pedig nyilván igy lesz, nincs semmi mentőhorog, amibe belekapaszkodjék. Viszont Vaszilie őbelé kapaszkodik és huzza a szoba felé, csupa vas a marka, akármilyen részeg. .Hirtelen odasimult hát a legényhez. — Olyan erős vagy, Vaszilie, ezt szeretem benned. Az pedig elengedi a karját, hogy a derekát fogja át. Ekkor már a konyhában vannak, Draginya kisiklik a kezéből, felkapja a tuskóvágó nagy fejszét s Vaszilie kettébeszelt koponyával terül el a földön. Meg se mukkant, öt perc múlva pedig megérkezett Kornya Petru. Ez az időjelzés azért fontos, mert azalatt Draginya becipelte a megölt embert a kamrába, felmosta a vérnyomokat s megtisztogatta önmagát is. Aztán röpült a szeretője nyakába gyerekes duzzogással. — Te csúnya! Sose szerettelek anynyira, mint ma. Gyere! Turbékoltak estig, akkor megérkezett a férj. — Stefán, mondta neki egész természetes hangon az asszony, ez a gazember meg akarta rabolni a te legdrágább kincsedet. Leütöttem. — Jól tetted, bólintott Fizesán, azzal segített a feleségének a holttest elakarttásában. Éjfélkor talicskára tették, bedobták a Birdába. Az volt csak a bal, hogy alacsony volt a viz, nem tudta tovább sodorni Vasziliet, továbbá némi vérnyomokat hagyott a talicska is.
