Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-23 / 295. szám
1927 október 23, BACSMEGYEI NAPLÓ «4P- c^dal A borzalom színháza Kokainisták a nézőtéren és szadista>drá.mók a színpadon a párisi Grand Guignol-szinházban Paris, 1927. október Minden emberben él a tudat alatt valami titkos vonzódás a borzalmas dolgok iránt. Este, meghitt társaságban sokszor terelődik a szó hátborzongató történetekre, félelmes gyilkosságokra, szellem-históriákra és ilyenkor a borzadás kéjével merülnek bele egyébként józan emberek a rémségek és a földöntúli misztikumok sötét labirintusába. Ezt a borzalmashoz való vonzódást használja ki igen ügyesen a párisi Grand Guignol-szinház, amely különálló irányt képvisel a színjátszásban. A borzalom színháza ez valóban. A Montmartre egyik eldugott uccájában egy nagy udvar mélyén húzódik meg ez a furcsa kis színház. A kapuban egy sötét alak áil elém, a kezében csöppnyi fehér csomagot szorongat és félhalkan a fülembe suttogja: — Kokain!... v Csábítóan duruzsolja ezt, mint valami varázsigét, a hangja mámort, kéjt és gyönyört Ígér. Undorító ez a sötét férfi a fehér méreggel. Ez a borzalom színházának a prológusa. Egészen jól kezdődik ... Benn, a nézőtér megdöbbentő. Pszichológusnak való tanulmány. Gyüröttarcu, pergament-bőrü nézők, kiélt férfiak és hisztérikus nők. Az első pillantásra tisztában van vele az ember, hogy háromnegyed részben morfinisták, kokainisták vagy az ópium hódolói. Roncsolt idegzetű beteg emberek; degeneráltak, szadisták, szexuális aberrációkban szenvedők. Kisebbfajta szanatórium telne meg velük. .A csöppnyi színház olyan, mint valami kis templom, aranyozott, faragott angyalok terjesztik ki szárnyukat a beteg nézők felett, a világítás is misztikus, templomszerü. Különös ötlet: a Notre Dame-ternplomának oromzatáról sátánfejek és állati szörnyek vigyorognak, a Grand Guignol nézőterén pedig angyalszárnyak suhognak... A kfs nézőtér izgatottan várja az előadás kezdetét. A sárga arcok idegesen rángatóznak, a karikás szemek hunyorognak a tompa fényben, a narkotikum utáni vágy ül ezeken a kokain-dulta maszkokon. Végre felhangzik a gongütést helyettesítő hármas kopogtatás a színfalak mögött és szétlibben a függöny. Unalmas, ötlettelen, ostoba egyfelvonásos vígjátékot játszanak. Ez csak a műsor-kitöltő első szám; mindenki unja. Az első »sláger« csak ezután követke-Egy festő lekásán játszik ez az első rémdráma. Késő este van, a festőnél társaság van, amely borzadva beszél arról, hogy milyen furcsa ízlés itt lakni a temető közepén. Az ablakon keresztül a kisérteties éjszakai temetőt látni, sírokat és komor sírköveket. A hangulatot még félelmesebbé teszi, hogy zivatar keletkezik, mennydörög és cikkáznak a villámok, egyszóval benne vagyunk a ponyvaregények és rémdrámák igazi hangulatában, pontosan, recept szerint, ahogyan elő van írva. És hogy még fokozódjék a nézőtéren a borzadás, egy rosszképü, Lombroso-fejü inas jár-kél a színpadon, akiről első látásra feltételezzük,, hogy gaztettet fog véghezvinni. A Vendégek távoznak, a lámpákat leoltják és a sötét színpadon csak annyit látni, hogy egy férfi sziluettje suhan végig a szobán és az ablak erkélyéről leereszkedik a temetőbe. Ennyi az első felvonás. A második reggel játszódik és megtudjuk, hogy az éjjel — már nem is először — ismeretlen tettesek feltörtek több sirt a temetőben és meggyalázták a hullákat. Erélyes rendőri nyomozás indul, detektívek jönnek és az inast gyanúsítják. Az szökni akar, mint kiderül azért, mert ellopta gazdájának egyik festményét. Ez a kép egy hullát ábrázol és amikor a detektívek kutatni kezdenek a műteremben, csupa ilyen beteges témájú, halottakat ábrázoló képet találnak. A festő megsemmisülve vallja be, hogy ö a sirok titokzatos éjszakai látogatója: beteges hajlam űzi, vonzza a frissen hantolt sírokhoz, amelyeket a mezítelen kezeivel kapar fel. Egy szőke hajfürtöt vesz elő, egy előző nap eltemetett fiatal lány hajfonatát, ezt hozta el magának a borzalmasan kéjes éjszaka emlékéül. Undorító jelenet, amikor a festő simogatja és csókolja ezt a hajfürtöt. Le akarják tartóztatni, de az utolsó percben revolvert ránt és agyonlövi magát. Függöny. A nézőtér beteg idegzetű hallgatósága annyira belemerült a rémdrámába, hogy csaknem elfelejt tapsolni. Percek telnek ' el amig ezek a furcsa, révetegszemü emberek magukhoz térnek. A foyerban még megdöbbentőbben hatnak a teljes fényben a sárga pergament-arcok. Nehéz cigarettafüst tölti be a kis helyiséget és titokzatos kis flaconok is meg. csillannak a remegő kezekben, amelyek kábítószereket rejtenek. Rövid vigjáték után a másik dráma következik. Titkos találkahelyen vagyunk, fiatal pár oson be a diszkrét, elegáns szerelmi fészekbe. Az asszony DOBOGÓKŐ Ma: RÉVÉSZ BÉLA t ' i'il ' és átá. c cl Lobog a naplény, bolyonganak az illatok. Lobognak a tüzek, bolyongnak a szagok. Csurog a vas, lángol az érc, lövell a tény. A munkások megragyognak, talpig verejtékben. Nevetnek. Az egyik mondja: — Balázs egyszer mászott fel a Prédikdlószékre és menten legurult... A másik told ja: — Belzebubot lelökték a papok, mert szereti őket.. • Az emberek úsztatják a vasnak, tűznek patakját. A hőség tölszitta a levegőt. A fény csapdos, veri a látást. A munkások Balázs gurulását látják: — Bokrokkal futott versenyt... Elébb akart leérni a völgybe... — Milyen ló hüs van ottan... Egyszerre mondják: — A forrás... Valamelyik csettint, száraz száján megulior;: ' " — Ihatnék... Hajol a mennybolt, hajolnak a fák. Hajol a fedél és hajolnak a lányok. Savak az üstökben, gázok, gőzök a lombikokban, olaj lehel, földről gépekről, asz-Italokról. Zagyva szagossdg, amitől émelyedik az íny. A lányok kavarnak, kevernek, lihegve vegyítenek és az illaffót, elhnlntrf'k. Párázik az orgona, zsíros repkedő szagossdg. Permetezik a gyöngyvirág, átüti a többi szagokat. Diadalmas kitartó illatok. így versenyeznek a rozsda, viola, orgona, gyöngyvirág, est. é íny ár on é A kábulatból fölrezzen az egyik: ~ -— Gyöngyvirág... — Mennyit találtunk a KomlósvÖlgyben ... A másik: — Az enyém még Iríss... Teli vele kancsó, pohár... A valamelyik eltolja magától az dramas Üvegeket, fűszeres kenőcsőket és a td[madó miihelyfalak közül szabadulva, tulnanról lélekezve, elrajoirji: — Vasárnap újra szedünk... Morog a malom. Porzó felhők iramodnak az emberek körül. Zakatol a perc. Szijjak, sziták, kövek zökkennek, zuhannak. Hdlyogos világosság, fehér záporozás, ami mögött, az ablakok táncos függönyén [áthasit a napsütés. Belepett munkások, a szitáló, fehér szürkületben, a lobbanást találgatják: — A Lomhegy... A ventillátor nekizudul a szemetelő örvénynek. Az ablakok előtt földobja magát a napnyaláb. Leskelődő robotosok versengve kiabálják: — A Bunkó. — Az Árpád trónja... — így ragyog a Rámhegy ...a repkedő felhőcskék a nap körül... Ugyanígy... Ugrálnak a sziták, kenyérnek, kalácsnak pernyéje teríti a levegőt. Gőzölgő fehérség oltja a napfényt, a sóvárgó, hirtelen játék elcsittul és aki [mondja, mindannyért mondja: — Csak már vasárnap lenne... Áll a nagy hegy, hetedhéthatárban. Áll a nagy hegy, lehelő szorosan, gyárak körül, vermek fölött. Áll a nagy hegy, zihálásra ráhajoltan, csúcsán a mennybolt, mely dldenned az [életbörtönök záró poklán, tüzén. füstjén. A feszülő, boldog mennybolt alól idefutnak a fuvalmak és dobják az erdők csókját, [a füves rögnek, omlós ösvénynek, fölbukkant mezőknek c’ n linzerét. Proletárok görgetik a napokat, de számolják az ígéretet: — Most már minden vasárnap május elseje van... Freccsen, zuhog az olvadt üveg a gyárban. Reszket a hőségben levegő és ember, de hét eleién a megizlcli v;í. ól be-I -téltétnek Elég, öreg munkás mondja: — Az én megmart lábamnak már csak jobb a korcsmaasztal... Rohan, zuhan alá grddicsosan az üveg. Fiatalok megpillantják az örömet, mely rájuk gyöngyözik a kő — Olyan mint a vízesés a Rámszakadéknál... A maradék öreg támolyog a rivalgdsban: — Mennék ... Mennék,.. — Lekéstem... üveg fakadó gyémántjánál olvadóbban fog ráérkezni a Nap az üveggyárak fedelére és fénybárdjaival fölhasitjá majd a celluloiddal vesztegelő kamrák, mankókkal vihedetes bányák sötétjét, parancsát. Hat napon át vereltéket legyez, zihálást könnyít a bibliában megfért hetedik... Proletárok zúdulnak a rét felé. madár magasába, ormok kövéig, ahol dobog a Sors [és dmulják a világosság fölkelését. Munkások a szírt meredeklén, az dtcserélt sugárzásban! Amint a Nap mögül, fölmerül a Nap_..% ideges, minden neszre összerezzen. Fél és gyanakodva nézi az ajtókat. Az egyik hamarosan kinyílik. Nesztelenül lép be frakkban, halotthalványan egy őszülő férfi. Kiélt arcú, a roue típusa. A szerelmes pár még fel sem ocsúdik meglepetéséből, amikor rajtaüt a találkahelyen a rendőrség, amely magával viszi a férfit, hogy leigazolja magát. A nő xétségbeesve úgy állapodik meg vele, hogy megvárja és egyedül marad a titokzatos öregurral. A rendőri igazoltatás azonban előre megbeszélt játék volt, az őregur bűntársai hurcolták el magukkal a nő kísérőjét, hogy ő egyedül maradhasson a szép fiatal asszonnyal. Bezárja az ajtókat és félelmetesen közeledik a nőhöz. Rettentő küzdelem kezdődik. A férfi minden áron rá akadja birni a nőt, hogy kokaint vegyen be. Átszellemülten beszél a kokain-mámor gyönyöreiről. A nő egészséges ősztöneXirtózik az ajánlattól. Visszautasítja, de'sP férfi kényszeríti. Csak egy keveset próbáljon meg, nehány csöppet csak, amit teába kever. A nő egy óvatlan pillanatban kiönti a teát. Menekülni próbál. A férfi most már az izgató méreg hatása alatt a nőre veti magát. Ekkor azonban megvonagllk és eszméletlenül vágódik et Mintha meghalt volna. Az asszony izgatottan kotorássza elő a férfi zsebéből a kulcsokat és menekülni akar. Amig azonban az ajtó zárával bíbelődik, a férfi magához tér a mámor eszméletlenségéből. A menekülés útja el van vágva. Az eddiginél is borzasztóbb harc kezdődik. Az asszony már az ájulás határán könyörög kegyelemért, a férfi azonban szerelmes szavakat mond a ,nő szemeiről, amelyek szépek és részegíiőek. A szadista beteg vágyakozásával''közeledik a nőhöz; egy rettentő sikoly: ^férfi kiszúrja a nő szemét. A piros vér végigcsurog az asszony arcán. Ebben a' percben tér vissza a nő fiatal szerelmese és lelövi a szadistát. A drámának vége. Még jó, hogy a legizgalmasabb jelenetben arra gondoltam, hogy a vér, ami az asszony szemeiből csurog, psak vörös festék, mert máskép talán rosszul lettem volna. Meg kell adni, hogy ez a rémdráma erősefiben hatott rám is, mint az első, talán azért, mert a szadistát és a nőt kitűnő színészek játszották. A nézőtéren dermedt csend. A szadisták kissé kielégültek, titokban azonban irigylik a szindarabbeli öreg vérengzőt. Nem lenne tanácsos Őket most egy védtelen növel egyedül hagyni. A nézőtéren még negyven fokos a láz, amikor a műsor befejezéséül még egy vígjátékot adnak elő, hogy a közönség mégis derűsebb hangulatban távozzék. A foyerban azonban a Grand Guignol-szinház hatalmas tarka plakátjai ordítanak: az egyiken az iménti szem-operáció, a másikon valakit lefejeznek és a véres fej rettentően vigyorog le a távozó közönségre. Mintha azt mondaná: »A viszontlátásra!« Ezek bizonyára vissza is jönnek és minden uj műsort megnéznek. Ennek a színháznak törzsközönsége van. Künn szabadon, mélyen fellélegzem. Mintha lidércnyomástól szabadultam volna. Gyerekkorom legsötétebb emlékei, a rémekkel ijesztő csúf mesék jutnak az eszembe. A borzalom színháza a nagy gyermekek rémitését tűzte ki céljául. Ez hiánytalanul sikerül is neki. Egy színház, amely nem szórakoztatni akar, hanem néhány kellemetlen, rossz órát szerezni közönségének. László Ferenc ENGLESKI MAGAZIN Beograd VukaKaradžićaul. 18. Telefon 24-68 Zagreb Strossmajerova 10 — Telefon 16-56 E aö endtt úri divatéruház. Saját mütermé* ben kézit méiték után ruhát és fehérneműt Eredeti Burberry Weatherproofs