Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-16 / 288. szám

1927. október 16. BXCSMEGTH NAPtö ...................... ..........21. oldal Kelet világa ,.. A felébredt izlám — Türöksrs ág uj élete — Hárem élet - Kibai a fátyol Iziám szokások Stamboul-Cairó, 1927. október. A mohammedán népek lassankint visz­­szanyerik politikai szabadságukat. A tö­rök példát rövid időn belül a perzsák, az egyptomiak és a hindu-mohamedá­nok is követni fogják. Az izlám csaku­gyan modern lett. A mohammedánok, habár a Korán parancsait még ma szi­gorúan követik, mégis igyekeznek a ha­ladás előnyeit is magukévá tenni, sőt, a modern technika és tudomány elvei az izlám szellemével egyenes kapcsolatban állnak. A Korán azt mondja: »A moham­medán ideálja a tudomány — azt kell ć ciuossziglan keresni.« Avagy: »A tu­domány egy szava — száz imádságnál is többet ér.« Csak a bennszülött desz­­potizmus volt és egyes területeken még ma is oka annak, hogy Ázsia és Afrika népei gondolatszabadságában gátolva Vannak. De az európai uralom alatt élő izlamnépek annál többre becsülik sza­badságukat és a fejlődés csak idő kér­dése, mert a Kelet népe és az izlám vi­lága mindarra képes, amire a keresz­ténység képes volt. Kemal pasa uj Törökország modern 'európai állam — a Kelet kapuja előtt: az állam az és izlám szépen elváltak egymástól, úgyhogy ma már minden (török maga választhatja hitét és más nemzetiségű házastársát. Ez eddig néni .volt így, de a reform szelleme a régi állapotoknak gyorsan véget vetett és a szellem a romantika színes képét is eltörölte. Ha a karcsú minarettekről el­hangzik az esti ima... a török nem veti már többé a földre magát... nyugod­tan üzlete után jár, mint bármily más európai, csak djami-napján (itt keleten, Törökországban, Perzsia, Egyptom és Algériában vasárnap) látogat el a me­csetbe, imáit szőnyegen ülve lemormol­­fa, aztán pedig kiül a mecset előtti kis kávéházba, ahol hosszú órákon keresz­tül a pihenés és a Nargileh élvezetben merül el. Pénteken az asszonyok a tengerparton ülnek, többnyire Csoportok­ban. .. gugolva... némán... kézimun­kával... szomorúan. Vége a török há­remnek, vége a fátyolnak... de vége a bájnak is. Az idegen kiváncsan néze­geti a török nőket és csan most eszmél rá, hogy török szépség a legnagyobb (ritkaság. Az évszázados rabság egész­­végtelen levegőjében elhervadtak a há­­jremhölgyek és szemük fénytelen lett. De a pirositó, a pipere és a festék a kelet kincsei és ezért oly szépek mégis a nők! A török társadalom hölgyei ma 'sötét Crépe de chine ruhákat, bubifri­zurát és párisi kalapot hordanak. A fér­fiak szintén külföldi kalapokat. Aki ma Törökországba jön, az a török viseletét már Csak múzeumban láthatja — mint ócska különlegességet. A hir és háre­mek is eltűntek. Ezelőtt a szultán a szépséges Yildisz-kioszkban (ma inter­­nacionális játékterem) 300 nőt tartott — és TOO szakácsot — Kemal pasa elvá­lása után látni sem akar asszonyt. A nők a régi rezsim alatt be sein voltak jelentve a mai, svájci alapon kidolgo­zott uj török törvények kizárólag mo­nogam házasságot Írnak elő 'az uj szü­letések kellő beiktatása melleit. A »szü­lésznő« fogalma azonban még ismeret­len ke'et világában, a születéseknél a legközelebb! ismerős asszonyok segéd­keznek. Természetes, hogy a török férfi fele­­ségének morális életmódjára ma annál t"bb súlyt fektet. A török lányoknak nincs úgynevezett »ismeretségük« és a férjes asszonyok sohasem keresik más férfiak társaságát. Mindannak ellenére, hogy a szabad török köztársaságban az emTei-'á c'ó és a nömozgalom nagy m mi tkot öltött, olyan arányokat, mint nyugalmi mégis képtelen lesz felvenni, m-rt a TTiofirmetírn nő leikében a írni­­r:"i- fp'Tg’rrmk mélyen gyökereznek. A »sz-bed szerelmet« csak bizonyos tör­zsek asszonyai. m;nt a beduin és berber törzsek, melyek néger vérre! keverték, ve'Uákt az »egyiptomi fáneo«nök», aki­ket a kelet urai vendéglátás alkalmá­val olyan szívesen bocsájtanak. az. eu­rópaiak rendelkezésére. A »szerelem asszonyai« között akiknek fajtájából a keleti és kikötővárosokban sok ezren tanyáznak, mohamedán nő alig találha­tó, de annál inkább görög, spanyol, olasz és néger-arab nő. Az európai leányke­­reskedők hálója sokszor kiterjed kelet éjjeli mulatóira, de Törökországban ez is tilos, tilos a has és kigyótánc, tilos az igazmondás és a jövendőbelátás, a törökök mindent leráznak, ami a kultu­rális fejlődésnek Htjában állott; a latin Írásra való áttérés pedig az evolúció utolsó és legfontosabb stációja lesz. Az idegen, aki hamisitlan keleti szo­kásokat, szines, igazi keleti életet akar látni és élvezni, kénytelen tovább utaz­ni — a távolabbi izlam államokba, ahol az állam és az izlám fogalma még min­dig egy és ugyanaz. Kétszázmillió mo­hamedán él a világon a távol és közel keleten. Perzsia, Syria és Egyiptom vi­lága sok érdekest tár kutató szemeink elé. Kairóban még lehet erősen őrzött háremeket látni, orditó derviseket, titok­zatos kolostorokat, baksis-szüretelöket, bóditó és igéző uccai táncosnőket, élő mesékre és beteljesült igazmondásokra akadunk a poros sarkokon. Fátyolos, mumiás alakok kuporodnak, laSsu teve­karavánok húzódnak a város falai alatt, messze ki — a sivatagba. Kairó a vö­rös fezek városa. Innen és Damasz­­kuszból indul ki a zarándoklók és igaz­­hívők százezres hosszú sora — Mekka és Medina irányába. Mohamed e szent helyein az igazhivők hadserege még évente áldoz. A sok millió értékű állat áldozati helyén szabad fővel versenyt rohannak a mohamedánok — épugy mint 1300 év előtt. A szent-szőnyeg kör­menete Kairóban és az arab El-Azhar egyeteme tényleg keleti látványosság. A háremélet ezekben az izlám álla­mokban a városokban rakott fészket. A falusi lakosságnál és a föld munkásainál ez csak nagy ritkán, főleg Afrikában fordul elő. Máskülönben a mohamedán paraszt megtartotta régi szokásait: sze­reti a versenyt és az erőmérkőzést, a kockajátékot és a monoton panaszkodó zenét. De a kelet világának ezek az utol­só képei is tűnőben vannak. Indiában és Egyiptomban a jövendő kialakulás vonalai már tisztán áthatók. Ahogy Tö­rökországnak sikerült a hatszáz éves múltat rövid négy év alatt eltörölni — épp olyan hirtelen fognak a még fenn­álló szokások máshol is eltűnni és az iz­lám uj gondolafviláa fogja csodálko­zásba ejteni a világot. Bielek Béla, mérnök. Csók ég és föld között avagy: Végignéztem Arizona párviadalát a büszke spanyollal Párís kedvenc boxbajnoknöje férjhez megy a borbélyához ~ és visszavonul a színpadtól j TAMÁS ISTVÁN Paris, október hó A szigeten egy ember szaladt keresz­tül, hajadonfővel, hadonászó kezekkel, időnkint nagyokat rikácsolva a szembe­jövőkre, mint egy vészhlrnök, aki az el­lenség közeledtére lármázza fel a lako­sokat. Röpcédulákat osztogatott, ame­lyek lázba hozták a legöregebb benn­szülöttet is. — Rettenetes! — tántorodott falnak a pék — hát mégis hozzá megy ahhoz a vadállathoz! — és kihullott ujjai kö­zül a papírlap, amelynek ez volt a szö­vege: MISS ARIZONA BÚCSÚFELLÉPTE UTOLSÓ HÉT! A művésznő féijhez megy és ÖRÖKRE visszavonul a színpadtól! Az olvasó joggal hiszi, hogy Arizona legalább is Mistinguettel vetekedik nép­szerűség dolgában, ám ha csak egyszer '.enne alkalma gyönyörködni a kisasz­­szony bájaiban, maga is felcsapna ra­jongónak. Isten látja lelkemet, hogy nem reklámot akarok csinálni a nehézsúlyú j KELEN IMRE művésznőnek, hisz mire ezek a sorok nyomdaiestéket látnak, őnagysága már javában Írja a memoárjait és uj csilla­gok ugornak be a helyére a világot je­lentő izére... Hogy hol lép fel Miss Arizona? Nem az Operában. Nem a Comedie Erancalsban. Nem is egy zenés kávéházban. Ezekután könnyű kitalálni, hogy a hölgy a szabad ég alatt produkálja ma­gát. Miss Arizona boxbájnoknö. Szent Lajos sziget kedvence. Favorit. Kis ván­dortársulata rendszerint a Notre Dame baloldalán tátongó térségen üti fel a sátorfáját. A földre egy képzelt vona­lat húznak, ez az álló hely, mögötte gyalulatlan fapadok, ez a finomabb kö­zönség számára készült és hátul, az ek­­hós szekér védelme alatt egy gondosan tisztára söpört aszfalt darab, a színtér, amelyen Arizona és az ebei produkálják magukat. Mert a művésznő kutyaidomár és boxbajnok egyszemélyben. Sokoldalú, mint a modern nők általában. Párls kel­lős közepén egy falusi vándorcirkusz! Kikiáltóval és csalogatóval, aki rádimát­­kozik és ötven centimesért mindent megigér, mi szem, szájnak ingere. A bucsuelőadáshoz már nem kaptam helyet. Leghőbb könyörgésem is hiába való volt. Ha Kelen Imre, a Matin és a Bácsmegyei Napló rajzolómüvésze sa­ját testi épsége kockáztatásával nem csempész be maga mellé, sohasem lát« hatom többé a felejthetetlen és elraga­dó Arizonát. Először is tányéroztak. A meglehető­sen vegyes közönség tisztelettel szur­kolta le a félfrankosokat, a szigetlakok ugyan sokalták, de az amerikaiak di­rekt gavalléroskodtak, felülfizettek, sőt az egyik légiós karmester felajánlotta szolgálatait a zene körük Csoda e ha ezekután rajonganak a jenkikért a pá-! risiak? Nos, megharsantak a kürtök és a sze­kér sátorpompája alól kilibbent százegy­­néhány kilójához mérten bámulatos könnyedséggel a publikum rajongott ked-j vence, Arizona. Mögötte két kutya. A; kutyák feltűnően soványok voltak. Le­het, hogy az éles kontraszt miatt hatot­­tak ilyen halálosan legyöngültnek, his* Arizóna mellett egy söröshordó is kar-j csu szilfid, ám az ebeknek oldalbordái« szabad szemmel számoltam össze! Eg­­zeciroztatta őket. Luftballont egyen­súlyoztak az orruk hegyén, kétlábon sé­táltak, majd felmásztak Arizóna vállai­­ra. Ha a Mont Blancot másszák meg, nem kapnak ilyen viharos tapsokat. He lvettük Arizona hajolt meg. Az erömüvész csak árnyéka a meny­asszony boxbajnoknőnek. Az állítólag ötszáz kilós súlyokat azonban félkézzel pörgette a levegőben. Az egyik kiváncsi amerikai utána nyúlt, hogy megpróbálja ő is, de Herkules riadtan tiltakozott, ami vjszont csak megerősítette gyanúmat az ötszáz kilót illetőleg. A zenét piros nadrágba bujtatott csi­bészek szolgáltatták. De mért kezeljem őket finoman? Mondjuk ki nyíltan, hogw két apacs. A papájuk talán egy névteJ len sírban nyugszik a Péra Lachaise ár­kában, ahová a kivégzett rablógyilkosok' hült tetemeit raktározzák le az örökké­valóság számára és ők fújták mélabu­­san mon coeur tu suivre-át, hogy a sze­­géify ebeknek borsódzott a háta. A boxmecCs volt a délután fénypont­ja. Önként lehetett jelentkezni. Aki le­győzi Arizonát, száz frankot kap jutal­mul. Egy elszánt alak jelentkezett. Ari­zóna úgy játszott vele, mint macska az egérrel. Aztán gyengéden orrorivágta, hogy a boldogtalant eszméletlenül ce­­pelték ki a porondról. Másodiknak egy spanyol állott ki. Hangsúlyozta, hogy nem a pénzjutalom csábítja, nem is ref­lektál rá, csupán a százkilós hölggyel szeretne összecsapni. A meccs izgalmasnak Ígérkezett. Az amerikaiak lefogadtak a büszke spanyol­ra. míg az Arizónások természetesen a művésznőre esküdtek. Az első fordulóban a spanyol vezetett. Igaz, hogy ilyen szabálytalan meccset se láttam még. A dáma kézzel-lábbal dolgozott. Karmolt és harapott. A spa­nyol kénytelen volt erélyesen oldalba vágni. Mire a közönség felhördült: ( — Brutális fickó! Egy védtelen nóvt%. így bánni! — és talán meg is lincselik a bősz dzsentlemánek, ha Arizóna ideje­korán, bele. nem lép a_.spanypi gyomrába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom