Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-16 / 288. szám

1927. október 16, 11. oldal BÄCSMEGYE* NAPLÓ buggyosodik combjai körül, vagy a ci­pőtalpa alá gyürödik, hosszú szalónka­­bát, mely lábikrájáig leffeg, tágranyilt szem, ujjai között a táncoló nádipálca s főképp az óriási cipő, mely úgy tá­­tog, mint a hal szája, ez a fekete lab­daverő, a bohóc szobortalapzata. Char­iot az élet bohóca. A lehető legango­­labb. — Chariot Dickensnek leikétől lelke­­zett fia, aki a körutak csőcselékének martalékává lett. Ahelyett, hogy a cir­kuszban produkálná magát, Amerika gépies poklában játszik. A mozi elron­totta s a közönségesség lejtőjére so­dorta. Dickens ellenáihatatlan humora gyakran az érzelgősségbe csap, de ő annyira szellemes, szelid, nyájas, hogy vele együtt élünk abban a világban, ahol a kacagó viliik megtánccltatják és megvigasztalják a kislányokat. Ellen­ben az érzelgős Amerika ormótlan a durvaságában, idomtalan ürességében, politikájában és erkölcsében. — Mindezek ellenére éljen Karcsi! Semmi ellenvetésem sincs Karcsi ellen s megadom neki a teljes igazságot: Kar­csi a mozi tehetsége, de csak azé. Bo­hócnak született és Karcsi akármit is csinálunk, bohóc marpd. KÖNYV lüK A harmadik Róma. Ferrero hatkötetes Róma története uj utat jelent a történetírásban. Komoly történeti munka, minden túlzás nélkül, azonban mégis olyan érdekes és izgal­mas, mint egy regény. Történelmi mü­vében a régi Róma regényét iria meg Ferrero. Most megjelent »A harmadik Rómát cimü regénye pedig a mai Róma történetét adja azzal az objektivitással, ahogyan egy történetiró látja saját korát. A regény egy izgalmas bünpör kere­tében mutatja be a fasizmus előtti és részben a fasizmus korabeli Rómát. Történelmi és politikai szempontból, is értékes ez a regény, az első és egyet­len, amely néhány jellegzetes személy­ben rajzolja az olasz oligarchiát abban a pillanatban, amikor a történelmi és politikai események kikezdik régi hatal­mát. A regény háttere az afrikai hábo­rú, amely 1896-ban Olaszországnak az aduai ütközetben történt legyőzetésével végződik. Magáról erről a háborúról a sajtó alatt levő harmadik kötet fog szól­ni. Ferrero könyvét Révai József fordí­totta le folyamatosan, úgyhogy az ol­vasó nem érzi, hogy idegen könyvet ol­vas. A Ferrero könyvet a Genius buda­pesti könyvkiadó adta ki azzal a müiz­­léssel, amely kiadványait jellemzi. * A Letopisz legújabb száma. Noviszad­­ról jelentik: A Matica Szrpszka kiadá­sában megjelenő Letopisz legújabb szá­ma 160 oldal terjedelmű és abban a kö­vetkező irók közleményei jelentek meg: Sztáics Vasza, Milosevics Momcsilo, dr. Atyimovics Miodrag, dr. Inkioszti M., dr. Milankovics M., Makszimovics Deszan­­ka, Jaksics Mileta, dr. Sztefanovics Szve­­tiszláv, Markovics Nikola, dr. Taranovsz­­ki Teodor, Vidakovics A., Petrov Mi­hály, Tokin Boskó és Vrhovac Vük. * Most lép harmmcegyedik évfolyamá­ba a »Deutsche Kunst und Dekoration« cimü folyóirat, amelynek a cime is már programmot jelent Németországban: a Darmstadtban megjelenő folyóirat a legmegbízhatóbb cicerone művészi kér­désekben. A lap kiadója dr. Alexander Koch, egyik legjobb ismerője és meg­értője a művészi kérdéseknek és folyó­irata felülmúl nívóban és megbízható­ságban minden hasonló lapot Az uj októberi számnak már a kiállí­tása is kápráztató és szebbr.él-szebb művészi illusztrációk pazar bőségben követik egymást. A tartalma pedig olyan gazdag és érdekes, hogy a festészet, szobrászat, építészet, lakásdékoráció. kertészet és művészi női kézimunka egész terrénumát felöleli. A kitűnő folyóirat Darmstadtban jele­nik meg és egy szám ára 2.50 márka SZÍNHÁZI kistükör Napóleon és a színészek Színésznő és költő Berlinben bemutatták Unamunonak, a világhíres spanyol írónak egy darabját, melyet Toddo un hombre cimü regényé­ből egy Hoyos nevű spanyol iró alkal­mazott színre. Ez a talpig-férfi egy mexi­kói, aki a két könyökével, a szilaj ere­jével érvényesül. Azt rebesgetik róla, hogy első feleségét meggyilkolta az öröksége miatt. Ez a kalandor elvesz egy fiatal leányt, de előzőleg összevá­sárolja a nő leveleit, melyek hírbe hoz­hatnák. Az áldozat mégis megszereti férjét, valósággal bolondul utána. Meg­hódítja az akarata, az ereje. Csak amiatt szenved, hogy ura sohase nyil­vánítja — legkisebb jellel sem — az ér­zelmeit. Szerelemről, érzésről beszélni ennek a férfinek megalázkodás. Beéri azzal, hogy a felesége az övé. Az asszony, hogy fölébressze férje féltékenységét, kacérkodni kezd egy gróffal. Miután férje ekkor is érzéket­len marad, kijelenti, hogy a gróf a sze­retője. A férfi nem hiszi el, úgy kezel­teti a ^ nőt, mint valami beteget, aztán szanatóriumba csukatja. Innen gyógyul­tan távozik és még jobban szereti az urát. Most a férj megtörik, bevallja fele­ségének, hogy szereti. De már késő. Az asszony az izgalmaktól elcsigázva meg­hal. Erre a talpig-férfi elvágja a nya­kát. * Amerikából azt jelentik, »egy milliár­dos megvásárolta az ifjabb Dumas da­rabjának, a Kaméliás hölgynek a kéz­iratát.« Ez a hir afféle amerikai kacsa lehet, mert tudvalevő, hogy a hires darab kézirata elveszett. Ezt maga Dumas ir­­ia, Hpr ,Awak ideién egy barátjának ajándékozta hálából, meri mig irtá^ífá­­rabjái.;a »Fehér ló« nevű szállóban^ az naprpbmapra lemásolta gyönyörüjfod­­sával, hogy azonnal benyújthassa a’A- ház igazgatóságának. Később barátja a kéziratot magával vitte egy indiai út­jára, de a Jóreménység fokánál — ak­koriban még nem vágták ki a suezi csatornát — vihar támadt, a hajó el­süllyedt s vele együtt a Kaméliás hölgy egyetlen kézirata is. Tálán soha oly magasra nem hágott még színésznők és színészek ünneplése, mint a mi századunkban. A színház kilépett az uccára, a szí­nésznő magánélete közüggyé lett. Napi­lapok harsonázzák neveiket, arcképeik a kirakatokban díszelegnek, nevükről szappanokat, szépitoszereket, ételeket neveznek el, megjelenésük az uccán a tömegnek ünnep és boldogok azok, akik elfoghatják őket a szinészbejárónál s aláírásukkal növelhetik autogram-gyüj­­teményük értekét. De ez a divat tetőpontja egy lelkese­désnek, — mely a jelek szerint — már hanyatlóban van. Epen azért érdekes számunkra Pierre Loay.s-nak. a nagy francia költőnek most közzé tett ifjú­kori naplója, melyben egy szinielöadás okozta benyomásait irta le. a fiatalság lelkendező hevével és emléket áilit Sa­ran Bernhardtnak, akit Toscában látott. Mennyire más ez a rajongás, mint a j mai kor elismerése, melyet a hírverés , ezer es ezer eszköze és .fogása növel. E sorok elolvasása után valóban érezzük, nogy mi a különbség a tizenkilencedik s a huszadik század eszmevilága között. De hadd szóljon maga a napló gyer­­me.egen gügyögő, lázas stílusa: “ D' 'arah, Sarah! Sarah maga a baj! Sarah maga az ifjúság! Sarah ma­ga a szépség! Sarah isteni! — Örült vagyok, magamon kívül va- I gyök, azt se tudom, hogy mit csinálok. I semmii c se tudok gondolni, hiszen teg- I nap este Sarah Bernhardt-t láttam. I — Jaj, Istenem, micsoda nő! Nem ír- I dóm, hogy kezdjem, könnyek vannak ! szememben, csak rágondolok, szeretném 1 '■’Iszont'átni őt. beszélni vele. hallani. . Mindent odaadnék, ha ma este mellette j lehetnék és holnap is és azután is, min­­dig-mindig. Lázam van, elszomorodom arra a gondolatra, hogy vége és csak mához egy esztendőre láthatom újra, vagy talán soha többé. — Ha értelme volna, érzem, úgy sze­retném őt, mint egy őrült, ó Sarah! Sa­rah! Jaj Istenem Sarah, te szép vagy és bájos, mint tizenhét esztendős ko­rodban, te vagy a nagy Sarah. Te vagy a világ első nője. Ó most megértem, hogy szeretik a színésznőket, ha ilyen zseni van bennük. Most megértem, hogy mindent elkövetnek érettük. Hogy min­dent elhagynak érettük, hogy tönkre mennek a férfiak, most megértem, hogy öngyilkosságot lehet elkövetni ilyen nő­ért. De hogy lehet összemérni Sarah-t a többi színésznővel? Sarah az egyet­len. Sarah! Sarah! Jaj, Istenem, mikor látom viszont? Sirok, reszketek, őrjön­gök, Sarah, szeretlek! Majd leírja a Tosca előadását szinte mozzanatról-mozzanatra, az önkívület részletességével: — Mario a kastély terasszán fekszik, Tosca azt hiszi, hogy még él és csak tetteti a halottat. »Ne mozdulj! Egy ka­tona megy erre... Ott... Kelj föl... Nem, nem, még mindig jönnek a kato­nák... Ott... ott. Jaj, Istenem meginti egy őrjárat, hát sohasem lesz vége en­nek... Óh kelj föl... Jöjj... Jöjj már... (Csapkodja kezét.) Siess már... Mondom, hogy nincs semmi veszede­lem... De mi ez... (Közeledik hozzá.) Teremtő Isten, elájult. (Megfordítja a halottat és látja, hogy golyók járták út.) Jaj, meghalt... meggyilkolták... meggyilkolták... meggyilkolták ... (Sa­rah ekkor a holttestet görgetni kezdi. A katonák visszajönnak. Tosca őrjöng.) — A többi színészekről semmit sem irok. fcsali. Sarak van. Más senki., Fél­­tizenkettőkor tértem vissza a Port Sa­int Mariin .színházból. Lefeküdtem, ki­csit jzwmmdtaái, de csak Sarakról ál­modtam. A; színpadon volt s a nézőte­ret az álmok köde felbőzte be. Rám né­zett és mosolygott. Hajnali négykor föl­ébredtem. Lázam volt. Ha ez igy tart, megőrülök... Színházi körökben már régóta él az a babona, hogy azok a színészek, akik Na­poleon szerepét alakítják, eiőbb-utóbb nagyzási hóbortba esnek. Zacconi maga is átment egy korszakon, mikor a fran­cia császár alakja annyira megbabonáz­ta, hogy barátjai már nyugtalankodni kezdtek egészsége miatt. Legfurcsább azonban az az eset, amely­ről Skinner, Chlarie Chaplin életirója ad hirt. Chaplin egyszer megunta kis nádipál­cáját, kacér bajuszkáját s körülbelül két esztendővel ezelőtt arra vállalkozott, hogy kezébe jogart.vegyen és Napóleont alakítsa. Több hónapig tanulmányozta a császár mozdulatait, szeszélyeit, maga­tartását, fintorát. Nemsokára azonban tanulmánya valóságos rögeszmévé vált Egy napon felesége, Zita Grey, azt lát­ta. hogy yra austeriizzi szürke egyenru­hában ül az , asztalhoz s a ios angelesi mozicsillag egész komolyan azt követeli, hogy kamarásai jelentsék neki, mi tör­tént ma a harctéren. A vendégek összc­­mosoíyogíak, de Chaplin Icszamc.razta őket. Miután fölkeli az asztaltól, dolgo­zószobájába zárkózott, egész délután nem is hagyta el. Vagy egy hét múltán Skinner levelet kapott Chaplintől, melybe egy másik le­velet zárt, azzal a kéréssel, hogy azon­nal adja át a nagyvezérkarnak. — Erre :— írja Skinner — tüstént ba­rátomnál termettem . Megdöbbenve lát­tam, hogy Chaplin teljesen Bonapartévá változott, testestűi-ieikestől. A lelki át­alakulás megrázó képe volt ez. Chaplin lassan közeledett felém, nyájasan meg­szorította kezem, majd a legjellegzete­sebb napóleoni mozdulatokkal beszélt vi­lághódító hadseregének diadalmas elő­nyomulásáról. Egyszerre a zongorára ugrott és lángoló beszédet intézett szárnysegédeihez. Erre felesége néhány moziszinésznővel együtt beszaladt a dol­gozóba és párnával kezdte bombázni férjét, aki eszméletlenül rogyott össze A szomorú kaland annyira megviselte Chaplin idegzetét, hogy utána pár hó­napig ágyban keHett feküdnie. Albert Dieudonné, a francia moziszi­­nesz, aki Abel Gance Napoleon-filmjének címszerepét játszotta, szintén megadta az árát. Eleinte csak tréfálódzott: — Mindössze abban hasonlítok Napó­leonhoz, hogy a világháború alatt én is káplár voltam ... Nem is akarta mingy árt elfogadni a szerepet, de amint a tükörben szemügy­re vette erélyes arcát, haját, komor aj­kait, sasorrát, hatalmas homlokát, igy mormogott: — Hát igen, a fiatal Bonapartét elját­szom. Megpróbálom. ö is tanulmányozta szerepét, éjjel-nap­pal könyveket olvasott, bele melegedett Mellére szívta a mérget. Hónapok múl­tán a barátai körében összefüggéstelen mondatokat dünnyögött maga elé: — Holnap Barras-ná!... Holnap a csatatéren. Mikor pedig barátai arra céloztak hogy nyilván a filmre gondol, keserűen elmosolyodott és és rágta ajkait. Nála súlyosabb tünetekkel nem járt ez a betegség, de a film fölvétele után neki is hosszabb pihenésre kellett rászánnia magát. Hanem egyszer igy sóhajt föl: — Bizony, veszedelmes egy figura ez az ördöngős Bonparte. Nem jó vele tré­fálni. Szerkesztői üzenetek K A. A kalendáriumnak is meg van a népnevelő hivatása és egyúttal széles nép­rétegekre kiterjedő publicitása. Nem mel­lőzés: méltó kulturszerep az íróra akinek kivételes, sajátos tehetsége éppen odaki­­vúnkozik. Népies zamatu elbeszélését is odas/.ántuk. B. F. L. Van benne ötlet, de még le kell küzdenie az előadás nehézkességét a stí­lusbeli és ortográfiái pongyolaságokat. Hamleti probléma. Igaza van, nagy örö­münk minden ujahb tehetség felbukkaná­sa a vajdasági halott avarból. S az igazi telkeég nem veszti kedvét az első pró­bálkozásnak, sokszor apró defektusokon múló, balsikere miatt. Ebben az esetben is ezt reméljük. Abban nincs igaza, hogy meg kell hamisiiania magát. Érdeklődő. A zsidó kórházban a műtéti díj ]C<X) dinár, napi ápolási dii 85 di­nár, betegek valiáskülönbség nélkül fel­vételnek. Nyugalmazott utkapaxó Titel. Az ön j nyugdiját nem a beográdi. hanem a bács- I kai tartományi pénzügyigazgatóság utalja ki. A rendkívül nagy késedelem oka ta­lán éppen az, hogy helytelenül a beográdi pénzügy igazgatósághoz küldi be nyugtá­ját. A nyugtát Szomborba a bácskai tar-, tományi pénzügyigazgatósághoz kell kül­deni (Financijaka Uprava Backe Oblasti, Sombor.) Jól teszi ha nyugtáját mindég már az előző hónap 15—20-ka között el­küldi és akkor valószínű, hogy legföljebb' 5—10 napos késedelemmel meg is kapja pénzét. B. M. Senta. A kérdezett cégnek Szubo­­ticán nem volt fiókja, hanem csak ügy­nöksége. Beográdba fordultunk megtudni, hogy a cég fennáll-e. Cs. A .CsantaTir. A Miatyánk régebbi imádság, mint az üdvöziégy Mária. Gy. B.-ni Baczka Topola. Itt lakó ma­gyar honpolgár részére a beográdi magyar követség állít ki útlevelet, és amennyiben vissza akarnak jönni, útlevelükre Buda- i pesten, vagy ott. . ahol tartózkodnak, ju­goszláv vízumot kell szerezni. ; Sz. Gy. Ada. A munkások fizetését céőd- I nyitáskor úgynevezett I. osztályú köve­­! telésnek számítják és ezt a csődtömegből j elsősorban kell kielégíteni. Ha a csöfltö­­! meggondnok önt továbbra is akceptálta. : mindenestre jár a fizetés a csödnyitás j után is. 1 E. L. Jszovo. A katonai szolgálati idő letöltése még nem teszi önt jugoszláv 41- I lampolgárrá, ha azonban Ön katonaköte­les és nem szolgálja ie a katonaidejét, ak­kor nem kapja meg az állampolgárságot. A mi tanácsunk az, hogy mégis szolgálja le katonaidejét és aztán jelentkezzék a katonai parancsnokság utján az állampol­gárságért. S. Bf. Srbobran. B. levele hosszabb I utánjárást igényel. Néhány nap múlva ad- I hatunk csak részletes választ. Addig is j szives türelmét kérjük. Beográdi L. A. Úgy látszik nem veszi I figyelembe, hogy a »Habostorta« mellék­­j let 16 oldalával együtt a lapnak terjedel­­* mc tényleg 48 oldal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom