Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-02 / 274. szám

1927. október 2, .. ...^........ MCSüÜGtÉÍ NAPLÓ ________________________ Ti. c!JáT\ ) Délbánáti krónika > Ducsics Jován és a bela­­crkvai borospince Belacrkvdn történt. Mariitkovics kül­ügyminiszter legutóbb, amikor a délbá­náti kis határvárosba érkezett, kíséreté­ben volt Ducsics Jován, az ismert szerb költő, volt kairói jugoszláv követ is. Belacrkva város, amely különösen első­rangú boráról hires, ünnepi külsőt öltött a vendégek tiszteletére. Nagy ünneplés­ben részesítették a város nagynevű ven­dégeit és tiszteletükre fényes bankettet rendeztek a Ruzicska-vendéglőben. A bankett előtt azonban a miniszter a városháza erkélyéről beszédet intézett a város lakosásgához. Amig a miniszter beszélt, mögötte állott Ducsics Jován is, mikor azonban a vendéglőbe érkeztek, ahol a bankettet rendezték, a hires köl­tőt már sehol sem találták. Néhány percig vártak rá, de hiába, mert Ducsics nem került elő. Megkezdték a bankettet, a pincérek serényen szolgál­ták fel a finomabbnál-finomabb ételeket, az üresen hagyott szék és az árva teriték azonban állandóan emlékeztette az egy­begyűlteket arra, hogy a hires költő el­tűnt. Már másfél óra is elmúlt és az utolsó fogást hozta a pincér, amikor valakinek eszébe jutott, hogy a miniszter beszéde alatt a balkonon Ducsics élénken érdek­lődött a belacrkvai bor iránt. Éppen ke­resésére akartak ndulni, amikor megle­hetősen jó hangulatban megjelent az aj­tóban Ducsics Jován. — Hallottam — mondotta — hogy itt az egyik pincében kitűnő borok vannak. Elmentem megkóstolni, mert ezt fonto­sabbnak tartottam minden Ízletes menü­nél. S, mondhatom nem csalódtam, mert ebédnek is beillett az a jó belacrkvai bor, amit ott kaptam. Ahol az alkalmazott sétál, • a főnök pedig dolgozik , Premiere volt vasárnap Vrsacon. A Szociálpolitikai miniszternek a vasárnapi munkaszünetröl kiadott legújabb rende­letének volt a premierje. Ezen a héten jVrsacon ismét uj rendet léptettek életbe és a változatosság kedvéért most szabad a kereskedőknek vasárnap délig üzletüket nyitva tartani, alkalmazottaikat foglal­koztatni azonban a legszigorúbban tilos. Korán reggel már felhúzták kereske­dők a vasredőnyöket és munkába álltuk. A környék parasztjainak százai lepték el a vrsaci uccákat, mert tudni kell azt is, hogy Vrsacon vasárnap hetivásár is van. Európában máshol mindenütt pihenni szoktak az emberek vasárnap. Jugoszlá­via minden városában — Vrsac kivételé­vel — az üzleteket nyitvatartani tilos; Csehszlovákiában még a postát sem ■hordják ki vasárnap, mert a levélhordók­nak is pihenni kell. Angliában weekendre mennek a dolgozók ezrei már szomba­ton, Vrsacon pedig ugyanakkor mindenki dolgozik és a hetivásár következtében vasárnap van a legtöbb munka. így volt ez most is. Az alkalmazottak azonban a miniszteri rendelet következ­tében nem dolgozhattak és a vásárló­­közönséget kizárólag csak a tulajdonos és családja szolgálhatta ki. Jovanovics Szvetolik polgármester személyesen járt üzletről-üzletre és ellenőrizte, hogy be­tartják-e a kereskedők a legújabb vasár­napi rendeletet és nem mentek-e dolgozni az alkalmazottak? A kereskedők pedig szorgalmasan dol­goztak. Panaszkodtak közben és szomo­rúan törölték le zsebkendőikkel homlo­­, kukról az izzadság igaz gyöngyeit. Dél­ben azonban, amikor bezárták üzleteiket, «látták, hogy alapjában véve ráfizettek az üzletre, mert sokkal többet loptak bolt­jukból az ellenőrzés hiánya következté­ben, mint amennyit kerestek. És még egész délelőtt megfeszített munkával dol­­gozniok is kellett. Belátva a helyzet tarthatatlanságát, ezúttal ők kezdeményeztek egy akciót, hogy léptessék életbe ismét a teljes va­sárnapi munkaszünetet és helyezzék más napra át a hetivásárt. Az alkalmazottak is csatlakoztak az újabb mozgalomhoz, mert morális szempontból nem tartsák megengedhetőnek, hogy amíg a főnökök dolgoznak, ők korzózzanak. A premiere tehát megbukott és aligha ér meg huszonöt előadást. A mariolanai pofozógép Egy mariolanai német iparos állított be az egyik vrsaci ügyvéd irodájába. — Nagy dologról van szó ügyvéd uram -T- kezdette meg mondanivalóját. Be aka­rok perelni valakit, mert megpofozott. — Mondja csak el'szép rendben, hogy történt — szólt az ügyvéd. — Nem megy az kérem obran könnyen. Nagy sora vart ennek. Bementem a na­pokban a korcsmába és egy pohár sligo­vicát kértem. A másik asztalnál ült egy mészáros és amikor meglátott, se szó, se beszéd, hozzám jött és jobbról alaposan poionvágott. Erre én felálltam és bal ar­comat mutatva, azt mondottam, hogy ide üssön. Újabb három pofont kaptam. — Na és ezután mi történt — kérdezte Oroszországban most van egy »Salja­­pin-eset.« Ez tudvalevőleg onnan szár­mazik, hogy Saljapin pár hónappal ez­előtt a párisi orosz menekültek javára ötezer frankot ajánlott föl. Ezért Luna­­csarszki Antal, a közoktatási népbiztos ultimátumot küld hozzá. Az előzmények a következők; — Saljapin az októberi forradalom után Oroszországban maradt. Nem va­lami szívesen, mert neki is éhezni kel­lett, élelmiszerjegyeken tengődött, akár a többiek. A tanácsköztársaság nacionál­­ta házát és villáját, ezzel ellentétben azonban »népmüvész«-nek nevezte ki. Napi adagjait fölemelték, de úgyis éh­koppon maradt. , Körülbelül hat esztendővel ezelőtt vég­re fölszedte sátorfáját, elmenekült kül­földre, útlevelet is kapott a kormányá­tól, mert kijelentette, hogy csak hat hó­napra utazik el. A müveit nyugati álla­mokban természetesen diadallal fogadták s esze ágában sem volt visszatérni for­radalmas országába. Amikor az Ínsége­sek segítésére fölajánlotta a fönti ösz­­szeget, a bolseviki közvélemény fölhá­borodott s az orosz művészek egyesü­lete fölvetette a kérdést, nem kell-e Sal­­japint megfosztani a »népművész« elne­vezéstől. — Közben Saljapin nyilatkozott egy párisi újságnak, kijelentvén, hogy véle­ménye szerint semmi, bűntényt nem kö­vetett el azájtal, hogy az Ínségeseket . önjó'szántáből támogatta, .hangsúlyozta, hogy mást nem lobbanthatnak szemére, minthogy pezsgőzik, de számláit nem a szovjet fizeti, minden fillérjét maga ke­resi, még pedig nem azáltal, hogy má­sokat kiuzsoráz. Ha megfosztják a »nép­művész« címétől, akkor nem tehet egye­bet, mint hogy beletörődik, ezután is csak a »nép«-nek énekel, , mint akkor, mikor minden tiszteletdija egy szűkös »fejadag« volt. Politikával sohasem fog­lalkozott, egyébként hagyják öt béké­ben. — A nyilatkozat a kommunista sajtót fölháboritotta. Ép akkor történt, mikor az egész kormányrendszer kétségbeejtő erőfeszítést tett, hogy a külföldön élő művészek a forradalom tizedik évfordu­lójára haza jöjjenek. Lunacsarszki végre erélyes lépésre ha­tározta el magát s ebben az ügyben a következőket jelentette ki: — A népbiztosság Saljapinhoz az aláb­bi kérdéseket fogja intézni: 1. Mindenek­előtt határozottan cáfolja meg a külföldi újságnak tett nyilatkozatát. 2. Még eb­ben az évben térjen vissza Oroszország­ba, legalább két-három hónapra. Ameny­­nyiben ezeket a föltételekét nem teljesi­ti, a népbiztosság kénytelen lesz enged­ve a közönség fölháborodásának, Salja­­pint megfosztani »népművész« cimétől. az ügyvéd? — Megkérdeztem miért ütött meg, mi­re újabb négy pofon volt a válasz. Ek­kor már nyolc pofont kaptam. — És maga mit csinált? — Elmentem, mert láttam, hogy ez egy goromba fráter. így hangzik a vörös zsarnok nyilat­kozata. * Jules Renard, a nemrég elhunyt fran­cia drámairó, aki több színpadi remek­művet hagyott hátra (Répá-urfiról, Ver­­net-néről s A vakbuzgó nőről), most központjában áll az irodalmi érdeklő­désnek, mert sorozatosan jelem "k meg üsszegvüjtött munkái. Különösen az ötö­dik kötetét előzte meg lázas kíváncsi­ság. Ez tartalmazza tudniillik titkos föl­jegyzéseit, naplóit. Egyesek azt vélték, hogy ő is ledorongolja majd kortársait, legmeghittebb barátjait akár a Gonco­­urt-ok. De nem ez történt. A toll e cso­dálatos művésze csak néhány kajánko­­dó, epés megjegyzést engedett meg magának, különben tulajdon hibáit osto­rozta. 1910. óta folyton a halállal foglalko­zott, betegségének előrehaladását fi­gyelte. Január 22-én ezt jegyezte föl: — Szivem úgy kopog, mint valami eltemetett bányász, aki szabálytalan ütésekkel jelzi, hogy még él. Kihallgatja barátainak beszélgetését, pontosan számot ad róluk: — Barátaim azt mondják: »jaj, de jó szinben vagy.* Legközelebb azonban majd ezt mondják: »most jobb szinben vagy, mint múltkor.« Végül ez a megrázó vallomás: — Ma negyvenhat esztendős vagyok. Vájjon meddig húzom még? őszig? Már szívesen sétálok a temetőkben. Minekelűtte. meghalok, szeretném bejár­ni a földet. Kortársai közül többekét lerajzol, igy Edmond Rostand tizenhat esztendős fi­át is, a törtető Maurice Rostand-t, ki egy alkalommal ezt jelentette ki: — Szeretem mind azt, amit apám nem szeretett s megvetem mindazt, amit ö szeretett. író vagyok, de pap, vagy diplomata szeretnék lenni. Sacha Guitry üres. Ha tizenhat esztendős volna, mint én, még megjárná. De egy — húsz éves írótól többet várok. Renard az utolsó pillanatáig sziporká­zott. Megannyi nemes, bölcs eredeti megjegyzést hagyott hátra. A drámairó és kritikus beszélget: Drámaíró: Ahelyett, hogy annyi kri­tikát Írna, inkább Írjon egy jó darabot. Kritikus: ön is. Pár aforizmája: — Az utókor? Ugyan miért lennének az emberek kevésbé hülyék holnap, mint ma? — Kissé szerényebb lettem, de azért kissé büszkébb arra, hogy szerény va­gyok. —Az iró mestersége talán az egyet­len, ahol nem leszünk nevetségesek az által, hogy semmit sem keresünk... Szerkesztői üzenetek Frater, Becskerek. A jugoszláv ujság­­iróegyesület sorsjegyeinek húzásáról nem kaptunk jegyzéket. Forduljon ma­gához az egyesülethez, bár mi azt hisz­­szük. hogv a húzást elhalasztották. . »Példányonként«, Noviszad. A lakás­­törvény érvényének meghosszabbítását illetőleg a törvényhozás (a parlament) illetékes döntésre. Lj. Ml. Sinj. A mi felfogásunk az idé­zett kényes ügyben az. hogv a férjnek feltétlenül azonosítani kell magát a fele­ségével és legalább annyit keli meg­tennie. hogy az illető tisztnek üzenje neg. vagv adja tudtára, hogv nem kí­vánja. hogv neki köszönjön és nem kí­ván vele érintkezni. Magyarországon wieg még mindig vannak párbajok, azonban az ilyesmit párbaj nélkül is el lehet intézni, ha az illető tiszt, aki két­ségtelenül sértést követett el egy mi­nővel szemben, lovagias gondolkozása, párbaj nélkül is elégtételt adhat. P. S. Sztara-Moravíca. Az ilyerf adó­ügyi panaszok orvoslására, mint az Ön esete, az elsőfokú adókivető bizottság illetékes, amely háromévenként ül össze. P. B. Rusko Selo, A »Herba« c. szak­lap megjelenik, kiadóhivatala Budapest, Vili., Rökk Szilárd-ucca 31. Előfizetési ára évi pengő. B. P. Kovácsién. Kérdezettnek nincs Budapesten bejelentett lakása. Hü olvasó, Fekeíics. A radikális párt urnaőrei és helyettesei Feketicsen a kö­vetkezők voltak: I. Bútor János, helyet­tese Gutwein Ádám, II. Welker Ke­resztény, helyettese Molnár István, III. Lódi Sándor V., helyettese Fetzer Lu­kács. M. I. B. Akármit tesz galambősz fér» jéra, ez nem költészet, se humor. Judit. 21. Nem közölhető. K. E. Novlvrbász. Mi sem a kiházasi­­tó, sem a temetkezési egyletet nem tart­juk megbízhatónak. Legjobb, ha életbiztosítást köt. P. L. Telecska. A jelenlegi törvények szerint nincs mentesítve a községi pót­­adó fizetése alól. G. L. Vrsac. Ha az utolsó részletek’ magyar koronában lettek befizetve, a biztosítási társaság csak magyar ko­ronában eszközli a fizetést. Szerintünk Valorizációs kifizetésre nincs semmi ki­látás. ftfagyarországpn ugyapi van va­lorizációs törvény, azonban, de a bíró­ság esetről-esetre mérlegeli a két fél anyagi helyzetét és aszerint alkalmazza a törvényt. Esetleg forduljon egy ma­gyarországi ügyvédhez, aki úgy a va­lorizációs törvényt, mint a rávonatkizó jö"’gyakorlatot pontosan Ismeri. i Laikus. A tendencia nem baj, de mű­vészi készsége nincs. K. J. Krnjaja. A magyar vizűm dijai 125 dinár. Az útlevelet láttamozás végett küldje be a Magyar Kereskedelmi Meg­bízottnak (Beograd. Palata Akademija). Sz. ö. Veiikibecskerek. Felveszik, mint rendkívüli hallgatót, de az érettségi bizonyítvány megszerzése után beszámít­ják az eltöltött időt. < Cz. L. Szsnta. Van szavazati joga. P. B. Beograd. Kérheti a vagyonkö­zösség megszüntetését. A pengőérték be­vezetésénél Magyarországon a pengő alapjául 12.500 papír koronát vettek. D. G. Veiikakikinda. A zakón o ustroj­­stvu vojske értelmében elsőszülött fiának tényleg csak 9 hónapot kellett voj.ia szolgálni. Kérelmezze az illetékes kato­nai hatóságnál, hogy a rövidebb szolgá­lati idő kedvezményét a második fiú ve­hesse igénybe. Vkás ké: dés. Az »Orpheus a pokol­ban« operett, de az operákban szokták adni. E. H. Mol. A reklamáció elintézését a noviszadi postaigazgatóságnál meg­sürgettük. A feladó posta utasítást ka­pott az ügy azonnali elintézésére. M. O. Subotica. 1. Közölje velünk öcs­­cse személyi adatait, hogy ezek alapján jelenlegi tartózkodási helyét megkeres­hessük. 2. A beogradi magyar konzulá­tus cime: Madjarsko poslanstvo, Beo­grad, ugao Krunske i Zorine ulice. H. B. Markuševac. A dinárnyugdij ki­­utalása adminisztrációs okokból még mindig késik, sőt illetékes helyen azt mondják, hogy a jövő év január elseje előtt aligha kerül sor az erre vonatko­zó rendelet foganatosítására. Péidányonkint vásárló, MoL A régi osztrák-magyar hadseregben a tanítók­nak volt önkéntességi joguk, a véderő­törvény azonban lehetővé tette azt is, hogy a tanítók a póttartalékban 2 hó­napot szolgáljanak. B. J. Apatln Külföldi utazáshoz érvé­nyes útlevéllel kell birnia Hiniiiu!iiiiiiíiiimi!iiimiiiiii!Rim!:ímiiiHiiiimíiiiim.,iii!m!!RttimH!!Kmii!iiimm,iii iumh ümHiRiRHmniwrBi 10 dinár u’z ára az Olcsó Mlkszáth-sorozat egy kötet inck. Kenderje meg iné ma ................................................. Itt levágandó ...................-.............. Szelvény MINERVA NYOMDA SUBOTICA Alulírott ezennel megrendelem Mikszáth Kálmán válogatott re­­gényei cimü 12 kötetes müvet, kötetenként 10 di rár vételáron. Az első kőtat: Szent Péter esernyője cimü regény kötött példányáért 10 dinár vételárat egyidejűleg beküldőm. név . ‘ . pontos cim ülilHRRHMIR!Rl!liRRRHtHHIRIRIIIIIRUtttllHUIRRKnittRIUNiRtniHIHRilRiHIRUIIR!t!RRN tRIRiJHIItttHIRRIiRRtR!'. Ir SZÍNHÁZI kistükör Szovjet ultimátuma Saljapinnak Drámairó és kritikus naplója

Next

/
Oldalképek
Tartalom