Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-16 / 288. szám

1927 október 16, 5. o’đal NfiPRŰL NflPRfí A kambodzsai 500 özvegy. Kambod­zsa nemrég elhunyt királya súlyos örök­séget hagyott az országnak. Ravatala körül, mely még mindig ott áll a kirá­lyi palotában, 500 özvegy sir-rl.‘(Ennyi felesége volt tudniillik a királynak, no­ha nyolcvan éves is elmúlt). Egyelőre az özvegyek jajveszékelnek, de vájjon mi lesz velük, mikor véget ér a hosszantartó halotti szertartás? Valamikor a kamhodzsai király özve­gyei az elhunyt férjet követni tartoztak a halálba, máglyát gyújtottak s ők ha­lálos sivalkodással belerohantak a tiiz­­be, hogy boldogult urukkal egyesülje­nek. De a franciák —- a boncok heves til­takozása ellenére is — eltörölték a bar­bár szokást. A pogány papok Morodon király halálakor, (aki elődje volt Siso­­vat-nak, a most elhunyt királynak), azt kívánták, hogy legalább tizenkét asz­­szonyt égessenek el. (Egy tucat felesé­get), Ezt sem engedte meg a francia kormány. Ami a mostani 500 özvegyet illeti, az nj király, Manivugh, hallani sem akar felőlük. Neki meg van a maga pompásan fölszerelt s gazdag háreme, melyben ti­zenöt feleség, nyolc táncosnő foglal he­lyet. Az özvegyekről való gondoskodást teljes egészében a francia kormányra bántja. ' Minthogy pedig a franciák nem enge­délyezik a máglyahalált, nekik kell fog­lalkoztok azzal, mi legyen az 500 vi­gasztalhatatlan özveggyel, ami Kam­bodzsában sem kis kérdés, ahol egyre drágább az élet, egyre nagyobb a lakás­ínség. A szent Ital. X japánok szent italá­ról, a teáról egy régi, vallásos könyv emlékezik meg. A titkok gáláns könyve, mely a fölkelő nap országában úgy el van terjedve, mint nálunk a biblia. Ez a könyv elöljáró beszédében ékes nyelven elmondja a tea tiz legfőbb erényét. — A tea — olvassuk itten — megol­talmaz bennünket minden gonosz szel­lemtől, serkenti bennünk a fiúi szerete­ted megvéd mindennemű bajoktól, szel­lemünket ébren és frissen tartja, élet­működéseinket összehangolja, nem ka­munk járványos betegségeket, egészsé­günk holtunk napjáig virágzó marad, nyájasak leszünk, lelkünk denis, erköl­csünk feddhetetlen, nem fognak rajtunk a csúnya szenvedélyek s végül boldo­gan, könnyen halunk meg. Az egész úgy szól, mint egy teakeres­kedés reklámja. De az orvosok könnyen összeállíthatnának tiz másik pontot, mely arra tanít bennünket, hogy egy­általán ne igyunk teát. ¥ Angrl hírek. Megindító szertartás ját­szódott le nemrég egy brcokljrul tem­plomban: nyolcvanadik évfordulóját ül­ték annak, hogy Beecher tisztelendő atya gyűjtést indított hívei között, melynek célja az volt, hogy kiváltsanak egy néger lányt a szolgaságából. Miután az angol hívők összeadták a pénzt, a fekete lányt kiengedték, az Washing­tonba ment, itt apáca lett, még ma Is él egy zárdában. Pont száz esztendős. Beecher tisztelendő atya egyik előhar­­cosa volt a négerek fölszabadításának, testvéröccse Beecher S/oive-nak a »Ta­más bácsi kunyhója« cimíi hires regény­írójának. * A petro'eumkiráiy három frankja. A genfi újságok Rockefellerről, meg a népször-etségről az alábbi történetet köz­ük: A hires petroleumkirály még tavaly a Népszövetséghez fordult azzal a ké­réssel, hogy a »költségére nyomassa ki angol nyelven* a nemzetközi szerveze­tek kézikönyvét. Erre a célra — előlegül — 4500 aranyfrank összeget folyósított. Ma már megjelent ez a könyv, el is küldték a petróleumkirálynak, hogy Amerikában szétosztogassa azok között, akik a népszövetségben még hisznek. Maga a könyv kiállítása pont 4505 aranyfrankba került. (Ami azt bizo-BÄC8MEGYEI NAPLÓ nyitja, hogy a petroleumkirályok kitü­nően tudnak számolni.) Minthogy azonban a Népszövetség az előlegezettt összeget azonnal a bankba tette s ezalatt a tőke 8 aranyfrank ka­matot hozott, a mérleg 3 aranyfrank ha­szonnal záródott. Vájjon mit csináljanak ezzel a pénz­zel? A Népszövetség ülést hivott össze, itt a kérdést minden oldalról megvitatták. Egyesek azt indítványozták, hogy a há­rom frankot adják oda egy koldusnak. Mások viszont a mellett foglaltak ál­lást, hogy az összeg — bármilyen kicsi is — a nagytőkést illeti meg. Ez a nézet diadalmaskodott. A három frankot utalványon elküld­ték Rockefellernek, a pctroleumkirály­­nak, köszönő szavak kíséretében. Felekezeti iskolákat követel a katholikus püspöki kar A katholikus pü pö'íök zágrábi konferenciája Zagrobból jelentik: Háromnapi tanács­kozás után szombaton fejezte be rendes őszi konferenciáját a jugoszláviai katho­likus püspöki kar. A konferencián, me­lyen dr. Bauer Ante zagrebi érsek el­nökölt, résztvett az ország valamennyi katholikus püspöke. A tárgyalások fötémája a Vatikánnal kötendő konkordátum kérdése volt. A konferencia követelte, hogy Jugoszlávia kössön a Varkánnal egy konkordátumot, mely hasonló volna a nemrégen Len­gyelországgal megkötött szerződéshez. A püspökök azon az állásponton vannak hogy a katholikus egyháznak teljes önállóságot kell biztosítani, úgy vallási mint közoktatásügyi téren. Egyik főköv­­télése a püspöki karnak, hogy a szerze­tes-rendeknek és püspökségeknek to­vábbra is biztosítsák azt a jogát, hogy kórházakat tartsanak fenn és felekezeti hkchlhat szervezhessenek, melyeket az állam nyilvánossági joggal tartozna fel­ruházni. Az iskolákban egyházi kvalifi­kált tanerők működjenek, teljesen ön­állóak legyenek és az állam csak a tan­terv ügyében gyakorolja a legfelsőbb el­lenőri jogát. A konferencia ezenkívül foglalkozott az úgynevezett »kat'olikus mozgalom« szervezéséről is és ebben az ügyben is számos fontos határozatot hozott. Az akciónak egyház megyeközi jelleget akar adni a püspöki kar, mely Zagrebban köz­ponti fórumot szervez, mely teljesen ön­állóan intézné a katholikus mozgalmat. A konferencia résztvevői a szombati nap folyamán elutaztak Zagrebból. Bány ászsztrá J k. fenyegeti Németországot Hétfőn reggel r záze er líAnyárs akar "atráj ba lépni Berlinből jelentik- A középnémetor­szági és keleteltjai barnaszénipar terü­letén nagyarányú bérharc tört k'. A bérkövetelések ügyében megindult egyezkedési tárgyalások eredménytele­nül végződtek, úgy hogy az eddigiek szerint hétfőn százezer bányász fogja meg­kezdeni a szí ájkot a középnéireí- C-izági bányákban. A "helyzet különösen azért veszedelmes, vert a munkabeszüntetés következtében •a kilzópné'ui:'’.ország! Vlilámasáram­­feilesztötclerv.’lí <s leáliarnk, ".melyeket közvetlenül a bányákból lát­nak el barnaszénnel. Németországban nagy az izgalom. fi — Beogradból jelentik: Pónikva szerbiai községben borzalmas gyilkosságot fe­deztek fel. A község nyitott ivóvizes kupában egy férfi holttestét tfl'áitáü meg, amely körülbelül busz napfa lehetett a sutban. A rendőrség nyomozást indított és meg­állapította, hogy a hulla azonos Gy or­­gyevics Milán szlöchináci fö’dmivessel. aki három héttel ezelőtt nyomtalanul cl­­flint a községből. A további nyomozás során kiderült, hogy Qyorgyevfcset testvéröccse és nagy­bátyja gyilkolták meg. A csendőrök elfogták a gyilkosokat, akik beismerték, hogy ők ölték meg Györgye­­vies Milánt. Gyorgyevics Milán, aki a háború alatt osztrák-magyar hadifogságba került, a békekötés után nem tért vissza otthoná­ba, hanem Noviszadon maradt és felesé­gül vett egy jómódú magyar leányt. Evek múlva Gyorgyevics visszavágyott szülő­falujába, Szlodinácra, éladta holmiját és feleségével hazament szülői házába, me­lyet ö és öccse, Gyorgyevics Ráda örö­­költek. A szorgalmas földmives éjjelt nappallá téve dolgozott, hogy otthonát, amely nagyon elhanyagolt állapotban volt. rendbehozza, öccse, mialatt ő dol­gozni járt, otthon maradt és udvarolni kezdett bátyja feleségének. Az asszony és sógora között szerelmi viszony kezdő­dött, de a fér] mindaddig nem vett észre semmit, mígnem egy alkalommal tetten érte feleségét testvéröccsével. Györgye vies nem akart veszekedni, hanem kiadta) » Holttest a község ku íjában Meggyükúlia h írj t rgy s.eiliű földműves és a hullái a szomszéd köz tég ka / iha dobta öccse örökségét és elküldte a háztól. A f'r.aicmbcr ekkor felkereste nagybáty­ját és földet ígért neki, ha segít bátyját megölni. A nagybácsi hajlandó volt segíteni és pontosan megbeszélték, hol végeznék Gyorgyevics Milánnal. A fiatalember több liter pálinkát szerzett, megjelent bátyja házában és bocsánatot kért. Gyor­gyevics mit sem sejtve megbocsátott öcCsének, aki azt indítványozta, hogy a békét pálinkával ünnepeljék meg. Mi­­kor Gyorgyevics a sok pálinkától cl ká­bult, nagybátyja, aki a padláson rejtőz­ködött, erre lejött és hátulról egy doronggal fejbe sújtotta Gycrgyevicset, aki szétzúzott kopo­nyával holtan fordult le a székről. Gyorgyevics öccse ekkor kést rántott és hatszor bátyja mellébe döfte. Mikor a gyilkosok meggyőződtek, hogy áldoza­tuk meghalt, ponyvába csavarták a holt­testet és az ágy alá rejtették. Hajnalban, mikor a község elcsende­sedett, kocsira tették a holttestet és el­indultak, hogy valahol elrejtsék. így ér­keztek Ponikva község határába, de mi­vel már világosodott, nem merték tovább vinni a holttestet, hanem beledobták a község egyetlen kút­jába, aztán pedig visszatértek Szladinácra. Pénteken egy asszony fedezte fel a holttestet, amikor vizet akart meríteni. Értesítette a csendőrséget, amely meg­indította a nyomozást és a gyilkosokat 1 vies nem akart veszeKeam, nanem maata i letartóztatta. Vllágszab: đa’om I A futStsc’inika es dája! ZEPHIR fa'űzs'éiü, légfűtés«« folytonégö kályha U Tar'í-.slgc örökös! — Többéves garancia Fítü-o'43 legkellemesebb, „Z phi. “-rel a legolcsóbb! SUt egy szobát 24 üió fiiv.il órán ét Leggazdisügcmbb, Vg’BrönPcusébM - Öyílrljaí áSARZEL D. Đ. „ZEPHIR“ kályhagyára EUBOTXA 21. 8170 Kérfsn árjeryz^ket! Le akal m'xtden nagyobb városban Fiímdrámaszerü bankrablás fényes nappal Hollywoodban Newyorkból jelentik: Hollywood, a vi­lághíres filmváros az elmúlt szombaton oly izgalmas jeleneteknek volt színhe­lye, amelyet bármely hires filmrendező is megirigyelhetett volna. Kevéssel a déli iizlétzárás előtt — hét vége volt — agy legmodernebb tipusu, elegáns sze­mélyautó állott meg a Merchants-bank kapuja előtt, amely Hollywood legfor­galmasabb sugárutján, a South Broad­­wayon van. Nagy sietve és látható izgtottsággal pállott ki a kocsiból négy férfi, akiknek kezében sétabot, illetve esernyő helyett revolver és puska volt. Egy férfi, ugyan­csak állig felfegyverezve a kormányke­­rékuél maradi, miközben az autó le nem állított motorja tovább berregett. A ko­csi belsejében egy másik férfi forgatható íilmállványra pillanatok alatt gépfegy­vert szerelt föl, amelyet úgy irányított, hogy az az egész sugárutat minden irányban leszórhatta. — Állj! Vissza! Mert lövök! — hang­zott a vezényszó a gépfegyver mellől s ez ucca járókelői közül senki sem mert a parancsnak nem engedelmeskedni, de ijedtiikben még a rendőrt sem értesi­­te tték. Ezzel az uccai jelenettel egyidejűleg a bank pénztárszobájában is hasonlóan iz­galmas jelenet peregtt le filmszerű gyor­sasággal. Fél tucat hivatalnok állott it­ten vagy félszáz üzletfél rendelkezésére, úgyhogy meglehetős sokan voltak a te­remben, mikor a »filmfelvevő* fegyveres banditák oda beléptek. Előreszegezett re­volverrel és puskával állított be a négy bandita a pénztárhelyiségbe és harsány! hangon megparancsolta a hivatalnokok­nak, hogy a terem egyik sarkában fe­küdjenek hasra s meg ne moccanjanak* ha kedves az életük. Ez természetesen meg is történt. Két fegyveres bandita most az ötven üzlet­felet a terem másik sarkába terelte, akik föltartott kezekkel önkéntelen szem­tanúi voltak az érdekfeszitö raWóíilm további eseményeinek. Remegve néz­­ték végig, amint a fegyveres banditák teljesen kifosztották a pénzszekrénye­ket, elvittek onnan minden aranyat, ezüstöt és papírpénzt és mindezt a magukkal hozott bőrtáskába rejtették. Mindössze néhány percig tartott ez az izgalmas jelenet, majd a merész banditák gyors iramban az uccán rá­juk várakozó autóhoz szaladtak, be­szálltak és a következő pillanatban őrült gyorsasággal továbbhajtattak. Majdnem négymillió dinár értéket fu­­b’idonitottak el igy a vakmerő banditák',- kiket most egész Amerika, rendőrsége nyomoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom