Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-15 / 287. szám

1927. október 15 \ CS MEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ Vörös macska Szívdobogással ébredtem reggel, azt álmodtam, hogy vörös macskát ját­szottam Luxszal, a hamrákkal és el­vesztettem negyvenezer ezüstforintot. Tisztázzuk a fogalmakat. 1. Hamrák nem többesszáma a hamrá­­nak. Ellenkezőleg, hamrák szigorúan egyesszám, éppúgy, mint például a rák és plurálisza ennek megfelelően hamrá­­kok. így nevezték Bépesten az olyan em­bert, aki pikáns könyvekkel és porno­grafikus levelezőlapokkal házalt éjsza­ka a kávéházakban. 2. Lux is ilyen volt Nevezetessége, hogy ő találta ki a halandzsát, amivel aztán bekerült az irodalomba, Karinthy jóvoltából. 3. A vörös macska társasjáték és fel­fedezése szintén Lux nevéhez fűződik. Ezekután beszélhetünk a vörös macs­káról. Egy vasárnap délután Lux a Meteor­ban ült és nem volt egy vasa sem. Nagy­­nehezen talált egy légtornászt, aki ren­delkezett egy forinttal, ezt azonban nem nélkülözhette. — Holnap megadom! — biztatta Lux. A légtornász sajnálkozóan fiatalt intett Ebben a pillanatban fogamzott meg a hamrák agyában a Vörös Macska zseniális ötlete. Rögtön közölte a lég­­tornásszal, akinek tetszett a dolog. Elő­vettek egy darab papirt, két ceruzát és az artista odaadta Luxnak a forintot. Azzal megkezdődött a játék. Lux húzott egy vonalat a papirosra és hangosan igy szólt: — Verbőczy! — Tripartitum! — vágta rá az artista és 6 is húzott egy vonalat. — Délivasut! A légtornász keresztülhúzta az eddigi vonalakat: — Vörös macska! — Nyert — szólt Lux és odaadta part­nerének a forintot. A légtornász visszautasította a pénz­darabot az asztal alatt Luxnak és igy szólt: — Játszunk még egy partit! — Tessék, kezdje! — felelte a ham­rák. — Verbőczy! — fogott hozzá az ar­tista. — Tripartitum! — Pipereszappan! — Scott-féle emulsió. A légtornász gondolkozott: — Notredamei toronyőr! —: Délivasut! — felelte Lux. — Vörös macska! Megint az artista nyert. Lux újból fizetett és ismét visszakapta a pénzt az asztal alatt. Uj partit kezdtek. A vendégek közül többen figyelmessé lettek a különös játékra és oda álltak ki­­bicelni. Lux három partit vesztett egy­másután és összeveszett egy kövér mar­hakereskedővel, aki azt állította, hogy fogalma sincs a játékról. — Nekem nincs fogalmam? — üvöltött Lux. — Magának! Mért nem mondja soha, hogy vörös macska? Látja, hogy az nyer, aki vörös, macskát mond. A hamrák fölényesen legyintett: — Ne akarjan tanítani engem, maga analfabéta! És újból rákezdett: — Verbőczy! — Tripartitum! — válaszolta a Part­nere. — Fogvájó! — Bé négyzet! A marhakereskedő közbeszólt: — Mondja he a vörös macskát! — Még nem lehet — intette le Lux — vazelin! A légtornász meghökkent: — Vazelin? — Mit szói hozzá, vazelin — hence­gett Lux — ezt adja össze apukám, hogy vazelin. — Na látja — szólt közbe a marliake­­reskedő — csak ideülök kibicelni ma­gának, mindjárt másképp megy. Az artista gondolkozott, aztán felra­gyogott az arca: — Selyemgubó! 5. oldal -A marhakereskedő izgatottan oldalba­­lökte Luxot: — Mondja be most! Lux rá se hederitett: — Bélabánya! — jelentette ki vak­merőén. — Vörös macska! A marhakereskedő felugrott és ráordi­­tott Luxra: — — Maga marha! Ezt mint szak­ember mondom. Dunsztja sincs a já­tékról. — Nekem nincs dunsztom? — üvöltött vissza Lux. — Magának hát! Seb'emgubóra he le­hetett volna mondani a vörös macskát — Nem lehetett. A niarhakeréskedö odafordult a lég­­tornászhoz: — Lehetett, vagy nem lehetett? — Nekem az a véleményem — jelen­tette ki a légtornász — hogy be lehetett volna mondani. — Na látja! — triumfált a marhake­­reskedö Lux felé. A hamrák nem hagyta magát: — Tudja mit, áll a fogadás öt forint­ba, hogy a következő partit megnyerem — Tartom. Lux megnyerte a következő partit és az öt forintot. Aztán visszavesztette. Majd visszanyerte. Újból nyert. Ismét nyert. Megint nyert. Este nyolckor már száznegyven forintot nyert. Negyedki-Icnckor a marhakereskedő pofonütötte a légtornászt, mert az legvadabb biztatásá­ra sem merte Heüeszpontuszra bemonda­ni a vörös macskát. A Icgtornász a r >­­ionra válaszul ronggyá verte a márka­kereskedőt és Luxszal együtt elégedetten távozott. A marhakereskedő feltápászkodott a földről és hangosán kijelentette, hogy a' légtornász alighanem összejátszott Lux­szal. — Máskülönben már rég bemondta volna a vörös macskát. Heüeszpontuszra csak be lehet mondani? Mire lehet be­mondani, ha Heüeszpontuszra nem? Ebben mindenki igazat adott neki. , Én is. odi— A francia jobboldal nem elégszik meg Rakovszky szovjetkövet visszahívásával A francia kormány még nem döntött Dovgalsky uj szovjet­követ elismeréséről Párisból jelentik: A reggeli lapok ér­deklődésének előterében az az esemény áll, hogy Rakovszky párisi orosz követet a szovjeíkormány visszahívta. A lapok a szovjetkormány visszahívó határozatát a legkülönbözőbb kommen­tárokkal kisérik. A sajtó egy része, igy a Matin, a Journal és az Ere Nouvellc örömmel regisztrálja a szovjetkormány döntését, amely Franciaországot min­den tekintetben kielégíti, hiszen — írják a lapok — sikerült Rakovszkyt, ezt a »közutálatnak örvendő politikust« egy­­szersmindenkorra eltávolítani Párisból, anélkül, hogy a diplomáciai viszony megszakítására került volna a sor. Az Echo de Paris, a Figaro, a Gaulois és a Victoire ezzel szemben azon az ál­lásponton vannak, hogy * 1 2 3 4 Franciaország részére teljesen kö­zömbös, hogy Rakovszky, vagy más orosz irányitja-e a párisi szovjet­követség ügyeit. Ezek a lapok a diplomáciai viszony megszakítása mellett vannak, mondván, hogy Oroszországtól senki sem várhat­ja, hogy felhagy a forradalmi propagan­dával. A baloldali sajtó, különösen az Oeuv­re, a L’Hitmanité és a Volonté helytelennek tartja a kormány Ra­­kovszky-ellenes hadjáratát, amely végül mégis csak a diplomáciai vi­szony megszakítására fog vezetni és ez súlyos anyagi károkkal fog járni az orosz értékpapírokkal bíró francia j kistökésekre. A Rakovszky helyére kerülő Dovgal­szky szovjetkövet személyével a reggeli I lapok még nem igen foglalkoznak és legfeljebb annyit állapítanak meg. hogy az uj követ valószínűleg jóval korrek­tebb magatartást fog tanúsítani a francia kormánnyal szemben, mint elődje. A la­pok e véleményüket arra alapítják, hogy Dovgalszky neve ismeretlen, ami magá­ban véve kedvező körülmény, mivel a szovjetpolitikusok neve többnyire csak botrányokkal kapcsolatban kerül forga­lomba. A lapok szerint a moszkvai kormány legújabb jegyzékét a francia miniszter­­tanács szombaton tárgyalta, de döntés még nem jött létre abban a kérdésben, hegy a francia kormány Dovgalszky követnek megadja-e az agrément-t, miután Briand külügyminiszter nem tar­tózkodik Párisban. Az uj lakástörvény A védett személyeidnek csak az esetben lehet felmondani, ha részükre más lakást találnak 1928. május 1-je után megszűnik minden lakáskorlátozás A minisztertanács legutóbbi ülésén el­fogadott uj lakástörvénytervezetnek, amelyet Goszár szociálpolitikai minisz­ter terjesztett elő, szövege a követ­kező: 1. szakasz. Azokat a lakókat, akiket a régi lakástörvény véd, azokból a la­kásokból, amelyek korlátozás alá esnek, 1928. március 1-ig nem lehet kilakoltatni, ha a lakó más olyan lakást nem kap, amelybe könnyen beköltözhetik. A vé­dett személyek még az esetben sem la­­koltathatók ki, ha a felmondást elfogad­ták. Ez vonatkozik azokra a lakókra is, akiknek 1927. november 1. után a lakás­­törvény harmadik szakasza alapján mon­danak fel. 2. szakasz. 1927. november 1-től kezd­ve a lakásbiróságok nem utalnak ki töb­bé lakást, kivéve a 4. és 6. szakaszban felsorolt eseteket. 3. szakasz. Az olyan lakásokat, ame­lyek 1927. október 31-ig a régi törvény korlátozásai alá estek, a házigazdák no­vember 1-től 1928. május 1-ig terjedő időben felmondhatják és szabadon kiad­hatják olyan lakóknak, akik eddig is vé­dett lakásokban laktak. Ha a lakó kiköl­tözik abból a lakásból, amely november 1-ig korlátozás alatt volt, de abban a városban nem ugyanilyen lakásba (ha­nem szabad lakásba) ment, a háztulaj­donos is kiadhatja a megürült lakást olyan személynek, akiket eddig a lakás­­törvény nem védett. 4. szakasz. Azt a háztulajdonost, aki az október 31-ig korlátozás alatt volt lakást a 3. szakasz rendelkezéseivel el­lentétben adja ki, vagy a megürülés után egy hónapon belül nem adná ki, a lakás­­törvény 2—20.000 dinárig terjedő^ pénz­bírsággal bünteti, illetőleg a bíróság a lakást kiadhafia olyan személyeknek, akiket az 1926- október 23-iki törvény 6. szakasza felsorol. A felebbezés nem halasztja az Ítélet végrehajtását. 5. szakasz. Ha a lakó. akinek a ház­­tulajdonos a törvény rendelkezéseivel el­lentétben adta ki a lakást, már beköltö­zött, a lakásbiróság határozatától szá­mított nyolc napon belül ki kell költöz­nie, illetőleg a hatóság huszonnégy órán belül kilakoltatja. Ugyanígy járnak el azzal a háztulajdonossal is, aki a 3. sza­kasz rendelkezésével ellentétben, maga költözött be a házában megürült lakásba. 6. szakasz. A lakbér magasságát sza­bályozó régi intézkedések 1928. május 1-ig érvényben maradnak. 7. szakasz. A védett személyeknek lakbérét is felemelheti a háztulajdonos, ha az ilyen lakók a felmondás után há­rom hónapra nem találtak másik lakást. A lakbér legfeljebb az 1914. júliusi bér­nek tízszerese lehet. Akinek október 1. előtt mondtak fel, annak lakbérét az em­lített esetben 1928. február 1-től kezdő­dően lehet felemelni. 8. szakasz. A lakásbiróság elrekvirál­­hatja az olyan lakást, amely 1927. no­vember 1-töl 1928. május 1-ig terjedő időközben legalább két hónapig üresen áll. 9. szakasz. A rekvirálás utján beköl­töztetett lakók felmondása tekintetében a felmondásra vonatkozó általános ren­delkezések érvényesek. A miniszterta­nács meghosszabbíthatja a 8. szakasz érvényét 1929. május 1-ig, azzal a vál­toztatással, hogy a lakásbiróság illeté­kességét a közigazgatási hatóság veszi át. 10. szakasz. Az 1925. május 15-iki la­kástörvény 4. és 5. szakasza (a lakások üzietté átalakításának és egyszerre két lakás birtoklásának tilalma), továbbá a törvény egész II. része (a lakásbiróság szervezetéről) érvényben marad 1928. május 1-ig. A törvényt a parlament elé terjesztik elfogadás végett és a királyi szentesí­tés után november 1-től számított ér­vénnyel lép életbe. A szajáni „lázadás“ Az esperes feljelentette a Icán­­tortanitót, mert annak érdekében szót emelt a falu népe Szajánról jelentik: Tizenhat év óta állt a szajániak szolgálatában Lányi Alajos kántortanitó és most az egyháztanács hirtelen fel akarta menteni állásától. A község lakossága, amikor tudomást szer­zett erről, népes deputációt menesztett a szajáni espereshez, arra kérni, hogy ne fosszák meg a községet régi tanítójától. A küldöttség vezetői, Kovács Árpád és Matuska Tamás kifejtették az esperes előtt Lányi kántortanitó érdemeit és kér­ték, hogy az egyház hagyja meg tovább is állásában. Ezalatt a plébánia udvarén mintegy háromszáz ember gyülekezett össze és izgatott hangulatban követelték, jelentse ki az esperes a nép előtt is hogy teljesíti kérésüket. A vezetőknek az esperes meg is Ígérte a kérés teljesítését. Néhány nap múlva az esperes feljelen­tést adott be Lányi Alajos ellen, vala­mint Váradi Kálmán és felesége ellen, akik szintén a szajáni iskolában taníta­nak és kérte a kikindai tanügyi hatósá­gokat, hogy büntessék meg ezeket, mert fellázították a népet az egyház ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom